Oldal:Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu/15

119

hetven". A hetven a hetesnek a tízszerese és mint szám kétszeresen példázza a teljességet, tehát mindazon teremtményeket példázhatja, akik e gonosz világ elmúlásakor Jehova mellett fognak állani; illetve a hetes szám a maradékot vagy a szellemi osztályt, a tizes pedig a nagysokaságot példázhatja. Életet mindnyájan a felséges Atyától nyernek, t. i. Jehovától s ezt az életet Jézus Krisztus által nyerik.

²²

József a megállapodás szerint Jákóbbal és háznépével a Gósen földjén találkozott, ott mutatkozott be Jákóbnak és háznépének, testvérei kivételével, akikkel immár Egyiptomban találkozott. (Mózes I. 46:28—31) A prófétai dráma e jelenete ugyancsak a jóindulatú embereket példázza, akiket nemcsupán Jonadáb példázott, — ami 1932-ben lett felismerve, hanem ezek fogják a nagysokaságot is alkotni, amit csak 1935-ben ismertünk fel. (Jelenések 7:9, 10) Az Úr ezt részletesen a washingtoni kongresszuson tárta fel 1935 május 31-én, amit aztán később közöltünk. Akik a washingtoni nagygyűlésen résztvettek, emlékezni fognak ama nagy örömre, amit az összegyűlt tömeg kifejezett, amidőn ez a tárgy került magyarázatra s amidőn felismerték, hogy a nagysokaság egy része immár köztük van. A jelenlevőket felszólítottuk, mutatkozzanak be s ezen alkalommal nagyon sokan felálltak és bemutatkoztak mint akik a nagysokasághoz tartoznak. Ezeket az Úr gyűjtötte össze ezen a kongresszuson és vidámította meg szívüket; így örvendezett együtt a maradék a „más juhokkal". A "más juhok" közé tartozók, akik ott jelenvoltak, nagyon szorgalmasak voltak az Úr mellett és tovább is buzgótkodnak, ami őket indítja, hogy felkeressék az embereket és közöljék velük a királyság üzenetét mindenkivel, aki meghallgatja, hogy mily intézkedés útján ajándékoz nekik örökéletet az Isten.

²³

József Jákob házával Gósen földjén, Egyiptom keleti szélén találkozott, Palesztina, az Ígéret földje, közelében, oda telepítette le őket mindazon időre, amíg Egyiptomban laktak. (Mózes I. 46:31—34) Rokonainak ez a letelepítése és a többi egyiptombeliektől való elkülönítése világosan mutatja, hogy József magát és rokonait nem tekintette Egyiptomhoz tartozóknak a ők csak vendégségben voltak ottan. Hasonlóképpen mondja Jézus Krisztus, a nagyobb József házának tagjairól, hogy nem "e világból valók, miképpen ő maga sem e világból való." — János 17:14.

²⁴ A maradék a földön úgy intézi ügyeit és úgy viseli magát, hogy tisztán lássák, hogy nem e világból való. Ugyanez áll a nagysokaságra vonatkozólag is, mert ez is úgy intézi földi ügyeit és úgy viseli magát, hogy el van különítve ettől a világtól, amelyben Sátán uralkodik. A maradék és a nagysokaság Isten országát tartja szeme előtt, azért tehát idegen az istentelen és romlott erkölcsű nép között. Csodálatos nép, azaz ezen a világon nincsen örökmaradása, hanem Isten országának teljes felépülésére várakozik. Az izraeliták nomád vagy csodálatos nép volt, nem volt állandósult lakóhelye, ott legeltették barmaikat és apró állataikat, ahol éppen tartózkodtak.

²⁵

József azután kioktatta őket, mit válaszoljanak, ha foglalkozásuk után fognak kérdezősködni. „Azt mondjátok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid gyermekségünktől fogva mind ezideig, mi is, mint a mi atyáink, hogy lakhassatok Gósen földén;, mert minden juhpásztor útálatos az egyiptombeliek előtt." (Mózes I. 46:34) Az egyiptombeliek is tartottak juhokat és barmokat. (Mózes I. 47:5, 6; II. 9:3, 6, 19, 25) De az egyiptombeliek állandó lakóhellyel bírtak és a nemzet egy részét képezték és résztvettek közügyeiben, emiatt nem becsülték a vándorpásztor népet. Nem a „juh tenyésztést" tekintették utálatosnak, hanem azt, hogy a zsidók

nyájaikkal cigány módra kóboroltak. Ez mutatja, hogy azok is, akik Jehova és az ő országa mellett állanak, a modern Egyiptom üzérkedői előtt meg vannak vetve (lenézve), mivel e világon nincsen maradandó lakhelyük és nem akarnak közreműködni e világ politikai ügyei¬ ben. Habár ezen a világon élnek, mégstm működnek közre azzal; mivel idegenek és csak vcnib'gok. nk'k ú- ton vannak Isten országa felé és erős reménységgel vár¬ ják annak a földön való teljes felépülésit, amidőn Is¬ ten akarata itt is úgy fog. történni, mint a mennyekben. “"József öt embert magával vitt az izraeliták közül és bemutatta őket Faradnak: „És mondá a Faraó József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Fᬠraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink. És mondának a Faraónak: Azért, jöttünk, hogy e. földön tartózkodjunk, mert a te szolgáiéi barmainak nincs legelője, mivelhogy clhatalmnzott nt éhség Kána¬ án földén; hadd lakjanak azért most a te szolgáid a Gó¬ sen földén". — Mózes I. 47 :3,4. ” Mire Faraó a Gósen földjét az izraelitáknak adta és utasította Józsefet, hogy az izraeliták közül válasz¬ szón „derék embereket" Faraó barmainak felügyeletére. (Mózes I. 47 :6) Ez arra vonatkozó utalás. hogy akiket Jehova szolgálatra kiválasztott, legyenek derék és oly munkaképes emberek, amennyire csak tőlük telik és végezzék komolyan és figyelmesen a reájukbizott mun¬ kát, úgy mint az Úrnak. Ez oly igazság, amely nagyon soknak nem igen tetszik. ” Amidőn Jákobot Faraó elé állították, megáldotta a királyt. A dráma e pontján Faraó Jehova Istent, a nagy királyt képviseli, az éltető és életadó eledelek tulaj¬ donosát és kezelőjét, aki éltető eledelt ad mindazoknak, akik Sátán világából vagy uralma alól a menedékhelyre menekülnek és -nyugalmat keresnek. Jákób amint meg¬ áldotta Faraót, mindazokat példázza, akik Jehova Isten mellett állnak, s az ő nevét tisztelik és .áldják. Minden¬ ki aki síkra kel Isten mellett a Felséges nevét áldja. ..Áldjátok népek a mi Istenünket és fenn hirdessétek az ő dícséretét; aki életre szólította lelkünket és nem en¬ gedi meginogni lábainkat." (66. zsolt. 8,9) „Áldjad én lelkem az Urat és inog no feledkezzél „dinien ő jótéte¬ ményeiről! Dicsérjétek az Urat minden ő seregei, az ő szolgái és akaratának cselekvői! Áldja a« Urat minden munkája uralkodásának minden helyén! Áldjad én lel¬ kem az Urat!" — 103. zsoltár 2,21,22, angol-f. “•József Faraó rendelete értelmében Izrael háznépét Gósen földjén telepítette le „Ramzcs országának legjobb részében, úgy, ahogy Faraó rendelte. És József gondos¬ kodott atyjáról és fivéreiről és atyjának egész házáról, kenyérről gyermekeinek száma szerint." (Mózes I. 47 : 11,12) Hasonlóképpen most a nagyobb József az Úr mellett állóknak a legjobb szellemi elődeit nyújtja és úgy a maradékot, mint a nagysokaságot is táplálja az élet kenyerével, míg azok a modern Egyiptomban tar¬ tózkodnak. Ezt az eledelt nem élvezi sonki más sem, csakis azok, akik Jehova Isten mellett állanak. A na¬ gyobb József most a maradékot és annak barátait kül, di, hogy az emberekhez közvetítsék az Úrtól származó üzenetet, úgy, ahogyan a Biblia tartalmazza, és amint a „Döntés" c. füzetben is elő volt adva, amely nagy mér¬ tékben segíti azokat, akik az élet útját keresik. Miköz¬ ben e tanuk a nyomtatott üzenetet az emberekhez jut¬ tatják és beszélőgépeket is használnak előadások köz¬ vetítésére, a még fel nem ismert nagysokaság tagjai¬ nak megmutatják az utat, melyen Jézus Krisztushoz és Jehovához mehetnek és az örökkévalóság nagy kirᬠlyát megismerhetik. Jézus Krisztus, a nagyobb József, gyűjti’össze a nagysoka-ságot és mutatja be az örökké¬ való nagy királynak; igy válik láthatóvá, hogyan áll

a „nagysokaság" a „trón" előtt és dicsőíti Jehovát és