Oldal:Malakiás-2-3-rész-1937.djvu/9

49

angyala útján, akik az ő akaratának cselekvésére szentelték magukat s így a királyság örököseivé lettek: „És bizonyságot tön az Úmak angyala Jósuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz és ha parancsolataimat megtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat és ki- s bejárást engedek neked ez itt állók között." — Zakariás 3:6, 7

³⁴ Ezek az ellenfelek jámbor és ünnepélyes arccal jelennek meg az emberek előtt, magukhoz és másokhoz is így szólva: „mi haszna, hogy alázatosan (fekete ruhában) járunk a Seregeknek Ura előtt" (illetve, hogy porig alázkodunk, mint a Zakariás 7:1—7-ben ecsetelt kétszínű társaság). Úgy néznek ki, mint azok a képmutatók, akikről az Úr beszélt, akik kiforgatták szemeiket és jámbor arcot vágtak, hogy az emberek rájuk nézzenek; „de a jutalmukat is megkapták", mond az Úr. (Máté 6:16) Ezek sohasem jutottak be az Úr örömébe, mert még csak soha meg sem értették Jehova nevének tisztázását. „Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővölködvén." (Mózes V. 28 : 47) Nem látják, hogy most volna az ideje örömteli szívvel szolgálni az Úrnak parancsa szerint. „Annakokáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást-tevő ajkaknak gyümölcsét." — Zsidók 13:15.

³⁵ Malakiás napjaiban bizonyos izraeliták megszabadultak, akik Babilon fogságába voltak hurcolva. Akik visszatértek és az Isten szellemével bírtak és Istenhez ragaszkodtak, újonnan építették a templomot. De voltak köztük, akik a munkából nem vették ki részüket és irigykedtek azon rokonaikra, akik a maguk részéről az építkezés alkalmait felhasználva, abban örömüket találták. Ezek a zúgolódók mondták a maguk részéről: „Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek és megszabadulnak, noha kísértik az Istent." — Malakiás 3:15

³⁵ Most pedig vegyük figyelembe hogyan mutatják a prófécia e részének teljesülését az események, melyek az úr templomához jövetele után következtek be. Amidőn az Úr Jehova előtt az utat elkészítette, nagyon sokan vallották magukat a „jelen igazságban levőknek", főképpen 1914-ben volt ez az eset. Sokan, akik akkor az

igazsághan-levőknek nevezték magukat, amint mondani szokták „készen voltak, hogy elragad¬ tassanak" és haladéktalanul várták a mennybe- ritelüket, hogy a vüág kormányzásában segítsé¬ get nyújtsanak. 1914 eljött és el is múlt, de ők még mindig a földön voltak. Üjbó! felülvizsgál¬ ok a piramis méréseit Egyiptomban és egy ké- lőbbi dátumot állapítottak meg a mennybemene¬ telre nézve. S amidőn az a dátum is eltelt, még ak- tor is a földön voltak. Tanítóiktól azt tanulták, logy a nemzetek ideje 1914-ben letelt; de azt lát- ák, hogy a törvényszegők még mindig felül van- iak kereszténységszerte és nagyon is jól mégy lekik, holott azzal szemben ők, akik már 1914- ’en el voltak készülve a mennyország számára, ieg mindig nem dicsőíttettek meg. így megcsalód- a é,r<;zték magukat. 1918-ban az ür a templom >egítéléséhez kezdett és az őszintéket a nem- Bzintéktől elválasztotta. Egy részük felismerte 49 az Úr szolgálatának kiváltságát, örvendett ennek a kiváltságnak és erősen dicsekedett az Orral, nem azonban valamely teremtménnyel- Mások el¬ lenben a szolgálat semilyen kiváltságát sem lát¬ ták meg, s nem is akartak abban résztvenni, s amidőn arra ráeszméltek, hogy az Űr őket felre- állította, így kezdtek beszélni tévesen a htí szolga osztályról: „boldogoknak hirdetjük a kevélyeket* De a valóságban nem hitték el, hogy, akiket iri¬ gyelnek, azok tényleg boldogok lennének. Mert ezek a zúgolódók és elégedetlenek, akik egy bi¬ zonyos módszert fektettek fel, mely szerint az Ür munkáját végezni kellene és azt a?on „szabad¬ ságnak nevezték, mellyel Krisztus megszabadí¬ totta" őket s azt beszélték, hogy boldogak, holott tényleg nem voltak boldogak. Aztán * hű osztály¬ hoz tartozók közül elégedetlenségre igyekeztek bírni másokat s felszólították, csatlakozzanak hozzájuk és legyenek „függetlenek". A hűsége¬ sek körülbelül 1922-ben kezdték felismerni, hogy az Ür templomához jött, s nem csupán boldogok voltak, de örvendtek is annak. (118. zsoltár 21— 25) Kevés idő múlva az Ür feltárta a hívek, előtt, hogy Sátán kivettetett a mennyekből és az ő szer¬ vezete, Babilon, a mennyből lehullott s most az egész a földre került. Ez az igazság fokozott örömmel töltötte el a hűségesek szívét. Bemen¬ tek az Ür Jézus örömébe és örvendtek, hogy Je¬ hova nevének tisztázásában közreműködhetnek. (Jelenések 12 :12; Máté 25 : 21) Mivel ezen igaz¬ ságokkal szemben a templomon nem dolgozok (következőleg nem is lehetnek a templom részei) vakok voltak, ez csak fokozta szívükben az irigy¬ séget és verni kezdték testvéreiket és a világgal kezdtek összevegyülni. Ezek alkotják a „gonosz szolgának" nevezett osztályt (Máté 24 :49) es teljesen vakok lettek. 37 Az Isten ellen zúgolódók ezen osztálya, amely a mennybevitelét várta, ámde a földön maradt, mondotta: „hiszen gyarapodnak, noha gonoszsᬠgot űznek". Irigykedve a hű és bölcs szolga öröm¬ ben való gyarapodását látva, amely Istenünk bpsz- szúállása napját, a király jelenlétét és országát hirdeti, azt mondták és mondják még mindig: megszabadulnak, noha kísértik az Istent". Nem tudják megérteni — s ezért nem is tudnak örven¬ deni neki —, hogy a hívek „megpróbálták Istent* (de nem kísértették), amint arra őket felszólítot¬ ta, hogy az egész tizedet beszolgáltassák az o tárházába. Az elégedetlenek emiatt nem részesül¬ tek az áldásokban, amelyek a hűségesekre követ¬ keztek. A zúgolódók tulajdonképpen mindig úgy nyilatkoztak, hogy a keresztény helyes viselke¬ dése, hogy semmi olyasmit se mondjon, ami e világ tényezőit, — kik tényleg az ördög helytar¬ tói — bánthatná. Ezek a zúgolódók nem veszik eszükbe, amit Isten Faraónak, az ördög helytar¬ tójának, következőleg magának az, ördögnek mondott, nevezetesen: „Hogy a kitűzött ideig meghagyta, amely időben azonban kifejezésrejut- tatja hatalmát és bizonyságtevőit a földre küldi és hirdettetni fogja nevét Sátán szervezetének Armageddonban való megsemmisítése előtt." (Mó¬ zes II. 9 :16) A zúgolódók nem vették észre, hogy Jehova a hű maradékot Babilonból, Sátán szer¬ vezetéből kiszabadította és Sionba, Jehova szerve¬ zetébe vitte és Krisztusban függetlenítette, a Fel¬ séges rejtekébe, nevezetesen Isten templomába

hozván őket; s hogy a hívek a templomban az Ür

{{{2}}}