Oldal:Malakiás-2-3-rész-1937.djvu/8

48

és örvendeni fognak neki. Sátán látható magva, a látszatkereszténység nemzetei, s főképpen a r. k. hierarchia átkot szórnak most a maradékra s átkot kérnek istenüktől azokra, akik a néphez Jehova üzenetét elviszik, összeesküsznek a maradékkal szemben és nyílt erőszakosságokat követnek el támadásaikban Isten népével szemben. (83. zsoltár 1— 8) Armageddonkor az ördög szervezetestül ütést kap a fejére s akkor örvendeni fognak, akik azokat túlélik és örvendem fognak, hogy Jehova bizonyságtevői megőrizték feddhetetlenségüket Jehova előtt, s hogy az Úr megszabadította és megőrizte azokat, akik őt szeretik. Az ilyenekről mondja az Úr: „És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek: mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura." (Malakiás 3:12) Az ő felkentjeinek, akik az ő szolgálatában mindvégig híven kitartanak, mondja: „Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek és azok dicsőségével dicsekesztek... És ismeretes lesz magvuk (Jelenés 12:17) a népek közt és ivadékaik a népségek között; valakik látják őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok.“ — Ésaiás 61:6, 9

²⁸ A maradék most hitében látja, miről intézkedett Jehova részükre és mások részére, akik őt szeretik és irántuk való jóságát értékelik, azért mondja most nekik: „Örvendezvén örvendezek; az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert (most) az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem (megismertetett, mint akit kegyelme által megmentett és megőrzött), az igazság palástjával vett engemet körül.“ (Ésaiás 61:10) Most a hű maradéknak mondja az Úr: „Kívánatos (elismerés) földjévé" lesztek, mégpedig a „szövetség követe" miatt, akiben gyönyörködni fognak. (Malakiás 3:1) A hívek és a bölcsek nála vannak a templomban, tőle nyernek világosságot s ő vezeti az ő tevékenységüket.

²⁹ Jehova kedvesen tekint maradékára, mivel megtartja parancsait s azáltal kifejezi Isten iránti szeretetét. „Új nevet" adott neki és így szól: „Nem neveznek többé elhagyatottnak és földedet (helyzetedet) sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: „én gyönyörűségem" és földedet így: „férjhez adott"; mert az Úr gyönyörködik benned és földed férjhez adatik". (Az Úrral, Sión, az Úr szervezetének fejével. — Ésaiás 62:2—4; Kor. II. 11:2

³⁰ Most pedig figyeljük meg az Úr szavaiban kifejezésre jutó erős árnyalatot: „Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?" (Malakiás 3:13) Az Úr aztán így szól ezekhez a hűtlenekhez: „Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből." (Malakiás 1:10) Ezek a hitszegők azt állították, hogy az Úr mellett állanak és a „jámborság külsőségeivel" tüntettek, de „erejét megtagadták". (Tim. II. 3:5) A hitszegők és a képmutatók csak fecsegek és szél-hasogatók voltak, az Úr pedig megunta gyümölcstelen venyigéiket. (Malakiás 2:17) Szájukkal az Úrhoz közeledtek; de a szívük távol van tőle. (Ésaiás 29:13) Ezeknek mondja az Úr: „Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? — Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben és gyö-

nyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene? (Miért legyünk szálka a kereszténység hatalmasainak szemében, Isten ítéletét és büntetésének napját hirdetve?") — Malakiás 2:17

³¹ Ezek az álszentek „használnak kemény szavakat ellenem, azt mondja az Úr". Erősen meggyalázták Jehova nevét, sok embert elvontak az igazságtól és az Isten ellen lázítottak; így szolgálták az ördögöt és az ő szándékát. Azután ezek a szemtelen ámítok még kérdezni merészelik az Úrtól: „Mit szóltunk ellened?" Mindezideig az Úr ellen beszéltek, amennyiben az ő róla és országáról szóló igéjének közzétevése ellen beszéltek; ezeket a közzétevéseket a folyóirat közölte le és Jehova szolgái és bizonyságtevői vitték a néphez. Amennyiben a királyság üzenetének ellenzői erőszakosan bánnak az ő bizonyságtevőivel, az Úrral bánnak erőszakosan. — Máté 25:40, 45

³² 1918, az Úr ítéletének kezdete óta, az önzők kivetésük óta, jajveszékelnek, sírnak és fogaikat vicsorgatják az Úr üzenetének hirdetőire. Ezekről a kísértőkről mondja az Úr prófétája útján: „Azt mondjátok: Hiábavaló az Isten szolgálata és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit és hogy alázatosan járunk a Seregek Ura előtt?" — Malakiás 3:14

³³ 1922, Jehova bizonyságtevőinek előhaladása óta mindezideig tulajdonképpen a következőket mondták ezek a zúgolódók: „Jehova bizonyságtevői hamis módszert használnak és hiába szolgálnak Istennek; többet kellene beszélniük a szeretetről és kevesebbet Isten bosszúállásáról a világi szervezettel szemben; ha így szolgálnánk Istennek, hiábavaló lenne a szolgálatunk, s ez pusztulásunkat is előidézné; azért fel is hagyunk vele". Így megvetik a küldetést és Jehovának felkentjeihez szóló parancsát, mely arról szól, hogy „hirdessük Istenünk bosszúállása (igazolása) napját". Nem látják, hogy csak egy úton lehet igazán szolgálni és hű lenni Jehova iránt, s így elszakadtak és szembeszállnak azokkal, akik Isten kiszabott útján szolgálnak. Az ily ellenkezők önzők, a „pénzt szeretik, ami minden gonosz gyökere", illetve önzően személyes haszonra pályáznak, s mivel Isten igéjének, az igazságnak bátor hirdetése nem hajthat hasznot nekik, hiábavalónak tűnik fel előttük. A „választás útján való vének" ily önző szellem hatása alatt állnak s ezért mondja nekik az Isten: „Azt mondjátok: ... mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit és alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt"? Ezzel mutátják ki, hogy tényleg nem hisznek, sem lelki értelemmel nem rendelkeznek, s így semilyen személyes hasznot sem látnak Isten parancsa szerinti szolgálatában. Nem látnak alkalmat az emberek előtt való tündöklésre, dicséretre, tiszteletre. Címeik és világi tiszteletük eltűnt és minden oly alkalom, hogy a saját magyarázataikkal teletűzdelt és bölcs mondásokkal fűszerezett ünnepélyes beszédeket tartsanak, tanítók és vezetőkképpen szerepeljenek; s ezért mondják: „Mi haszna?" így nyilatkozott valaki a múltkoriban: „A folyóiratból annyit sem tudok összeszedni, hogy egy előadást tudnék tartani belőle a testvérek előtt." Az illető ezzel nyíltan kifejezte, hogyan áll, hogy nem bír lelki bepillantással azon dolgokba, amelyekkel az Úr az övéit megajándékozta. Az ily önzéstől fűtött személyek megfeledkeztek Jehova azon szavairól, amelyeket azokhoz intézett