„Oldal:Memorial-1938.djvu/11” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
−
MUCH 1; 1938 'i11ie WATCHT0WER ment, and these Jehovah has anointed, and all such are now glad and rejoicing in the Lord. Christ Jesus is the great Vindicator of Jehovah, and his chief joy is the vindication of his Father's name, foJ." which pur- pose he has come. To his faithful followers, whom he has gathered into the temple, he gives invitation to share his joy, and so he says: "Thou hast been faith- ful over a few things, I will make thee ruler over many things: enter thou into the joy of thy lord." (Matt. 25: 23) Now all of the temple company are rejoicing in the Lord, symbolized by drinking with him the wine new, and there in the temple showing forth the praises of Jehovah their Father. "And in his temple doth every one speak of his glory. "-Ps. 29: 9. 411 All such have been taken out by the terms of the new covenant as a people for the name of Jehovah, and all such must bear witness to the name and king- dom of Jehovah. (Matt. 24: 14) Such faithful, spirit- ual and anointed sons of God continuously offer unto Jehovah an offering in righteousness, because they are in the temple with Christ Jesus the Head. (Mal. 3: 4) In the temple, that is, the secret place of the Lord, he instructs his anointed as to the meaning of the prophecies now being fulfilled, and at his command they' go outside of the camp' in obedience to tpe will of Jehovah, proclaiming the message of the kingdom and thus bringing upon them the reproaches that have reproached Jehovah and Christ Jesus. (Heb.13: 13-15) They rejoice to do this, and they appreciate the fact dlat they are in the joy of the r~ord and that the joy of the Lord is 1 heir strengt"J. " Thol:le whu prolJerly and therefore worthily par- take of the Memorial emblems milst be first justified, spirit.begotten, and gathered to the temple and anoint- ed now. The Jonadabs are consecrated to do the will of God, but they are not spirit-begotten. They are not justified. Their hope is not in heaven, but is that they might live on earth forever. They have found refuge in the organization of Jehovah under Christ Jesus, where they must remain until the day of Jehovah's wrath is passed; and while remaining in bounds, they must continue to seek righteousness and meekness. Being 'strangers in the camp', who have devoted them- selves to God and Christ, they must participate in de- claring the name and the kingdom of God under Christ. But since they cannot share in the death of Christ Jesus, and hence cannot partake of his resur- rection, it would be entirely out of order and improper for them to partake of the Memorial emblems. Being under the protection of God's organization, they are companions of the anointed and must serve with the anointed and joyfully do with their might what their hands find to do. The Scriptural evidence and the facts show that the Jonadabs, or great multitude, are now being gathered to the Lord and, as such, are continu- ously praising God and Christ Jesus his King, because they see that the day of salvation and deliverance has come. Therefore they hail Christ Jesus, the King of 75 glory, and joyfully serve him continuously.-Rev. 7: 9-17. 81 All the Scriptural argument, therefore, conclu- sively establishes this fact, that the Lord Jesus Christ instituted the memorial of his death and commanded that this should be celebrated only by those who are begotten of His spirit and baptized into his body, that is to say, the spiritual body of Christ; that such spiritual sons would fail of their duty and miss their great privilege if they did not partake of the Memo- rial; that once each year it is their duty and privilege to thus celebrate the Memorial. In the year 1938 the proper date falls on April 15, after six p.m., at which time the various companies of God's anointed people throughout the earth will assemble together and par- take of the lIemorial feast. It will be entirely right and proper for the Jonadabs to be present at such meeting and observe what is done, that they may have a keener appreciation of the relationship of the anointed to Jehovah and a keener appreciation of the relationship of the great multitude to God and to Christ. It should be and is a time of rejoicing for them also, because trlCY appreciate the fact that the day of deliverance has come. 32 By having in mind the inspired words of the a,lostle, to wit, 'Christ our passover is slain . . . therefore let us keep the feast,' it is easy to be seen tlmt the flock or class of which the apostle himself was a.ld is a part, and like members of the spiritual com· p my, alone can properly partake of the Mf'morial e.... ;.I(:.• s. Jonud:J!'s, or t:~..: ':~ who ,'O:n1.'0;;6 th. glt.~at IT llItitude, can never properly partake of the ')Iemo- rial emblems. To do so would be doing injury to them- selves. ',3 Yet there are ill the mind of some the questions: How shall I know whether I must partake of the !II, morial or not? Am I of the anointed who are priv- ileged and duty-bound to partake of the lIemorial, or am I a Jonadab, who cannot partake of it? [s it po&sible for me to determine what is my position and relationship to the Lord, and, if so, how may I deter- mine that question? These questions to be considered in "ubsequent issues of The Wntchtowet·.  
+
{{raw:data:ai|3|1938. március. 1.|{{raw:data:s|18|Az ŐRTORONY}}|75}}
 +
{{raw:data:c|
 +
{{raw:data:p|c|
 +
próbáján sikeresen átmentek. Ezeket Jehova felkente, s ők most az Úrban vígadnak és örvendeznek. Jézus Krisztus Jehova nagy igazolója, és így számára a legnagyobb örömet Atyja nevének igazolása jelenti, amiért eljött. Hűséges követőit, akiket begyűjtött a templom¬ba, meghívta, hogy az Ő örömében részesüljenek, mondván: „Kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe!” (Máté 25:23) Most a templomosztály minden tagja az Úrban örvendezik - amit a vele úján elfogyasztott bor szemléltet -, és ott, a templomban Atyjuk, Jehova dicséretét zengik. „Az Ő hajlékában mindene ezt mondja: dicső!” - Zsolt. 29:9.}}
 +
{{raw:data:p|49.|47-49.|Ők mindnyájan az újszövetség feltételeinek megfelelően voltak kiválasztva Jehova neve számára, és bizonyságot kell, hogy tegyenek az ő nevéről és királyságáról. (Máté 24:14) Az ily hűségesek Isten felkent szellemfiaiként igazságban mutatják be áldozatukat Jehovának, mivel ők a templomban vannak Jézussal, a Fejjel. (Mal. 3:4) A templomban - mely az Úr rejteke - Ő kioktatja felkentjeit a most beteljesülő próféciák megértésére. Parancsára ők kivonulnak a táborból Jehova akaratának engedelmeskedve, hirdetve a királyságot, s így magukra vonva azt a gyalázatot, amely Jehovára és Jézus Krisztusra zúdult. (Zsid. 13:13-15) Ők örömmel teszik ezt, mivel értékelik azt a tényt, hogy az Úr örömében vannak, és az Úr öröme az ő erősségük.}}
 +
{{raw:data:p|50.|Mindazoknak, akik helyesen, tehát méltóan részesednek az Emlékünnep jelképeiből, előbb szükséges megigazulniuk, szellemtől születniük, a templomhoz gyűjtetniük és felkenetniük. A jonadábok felszentelődtek Isten akaratának cselekvésére, de nem születtek szellemtől. Nekik nem volt részük a megigazulásban. Reménységük nem mennyei, hanem örökké tartó, földi élet. Ők menedéket találtak Jehova szervezetében, Jézus Krisztus alatt, és ott kell maradniuk, míg el nem múlik Jehova haragjának a napja. Eközben tovább kell keresniük az igazságot és az alázatosságot. Mivel ők oly idegenek a táborban, akik Jehova Istennek és Krisztusnak szentelték magukat, ki kell, hogy vegyék részüket Jehova nevének és Jézus Krisztus alatti királyságának hirdetésében. De minthogy nem osztozhatnak Jézus Krisztus halálában, így az Ő feltámadásában sem, teljesen szabálytalan és alkalmatlan volna számukra az Emlékünnep jelképeiből részesedni. Isten szervezetének védelme alatt ők a felkentek társai, és velük együtt kell szolgálniuk, örömmel végezve mindent, ami csak kezük ügyébe akad. Az írásbizonyítékok és a tények mutatják, hogy az Úr összegyűjti a nagysokaságot, vagyis a jonadábokat, s így ők szüntelen dicsérik Istent és Királyát, Jézus Krisztust, mivel látják, hogy elérkezett a megmentés és a szabadulás napja. Következésképpen ők üdvözlik Jézus Krisztust, a dicsőség Királyát, és állandóan örömmel szolgálják. - Jel. 7:9-17.}}
 +
{{raw:data:p|51.|51-52.|Következésképpen az összes szentírási érvelés határozottan megállapítja azt a tényt, hogy az Úr Jézus Krisztus bevezette halálának Emlékünnepét, és megparancsolta, hogy csak azok ünnepeljék, akik szelleme által újjászülettek, megkeresztelkedtek testében, vagyis az ő szellemi fiai. Ha a szellemi fiak nem vesznek részt az Emlékünnepen, nem teljesítik kötelességüket, és elvesztik nagy kiváltságukat. Minden évben kötelességük és kiváltságuk egyszer így megtartani az Emlékünnepet.}}|
 +
{{raw:data:p|c|1938-ban a pontos dátum április 15.-re esik este 6 óra után, mely időben Isten felkent népének csoportjai az egész földön összegyűlnek megünnepelni az Emlékünnepet. Teljesen helyénvaló és megfelelő, hogy a jonadábok jelen legyenek az ünnepen, és megfigyeljék a történteket, hogy így mélyen értékelni tudják azt a kapcsolatot, amely a felkentek és Jehova között, valamint a nagysokaság, Jehova meg Jézus Krisztus között van. Ez számukra is az örvendezés ideje, mivel értékelik azt, hogy elérkezett a szabadulás napja.}}
 +
{{raw:data:p|52.|51-52.|Emlékezve az apostol ihletett szavaira: „A mi húsvéti bárányunk a Krisztus megáldoztatott... azért ünnepeljünk ünnepet”, könnyen felismerhető, hogy csak az a nyáj vagy osztály veheti helyes módon magához az Emlékünnep jelképeit, amelyhez az apostol is tartozott, tehát csakis a szellemi osztály tagjai. A jonadábok, vagyis a nagysokaság tagjai nem részesedhetnek az Emlékünnep jelképeiből. Ha ezt tennék, maguknak okoznának kárt.}}
 +
{{raw:data:p|53.|Mégis egyesek elméjében a következő kérdések tevődnek fel: Hogyan fogom tudni, hogy kell-e részesednem az Emlékünnepen, vagy sem? Felkent vagyok-e - kinek kiváltsága és egyben kötelessége az Emlékünnepen részesedni -, vagy Jonadáb vagyok, és nem részesedhetek? Lehetőségemben áll az Úrral való álláspontomat és kapcsolatomat meghatározni, és ha igen, hogyan? Ezeket a kérdésekét Az őrtorony következő számaiban fogjuk megvizsgálni.}}
 +
 
 
{{raw:data:m|5|5|{{raw:data:ta|c|{{raw:data:s| TANULMÁNYKÉRDÉSEK}}}}}}
 
{{raw:data:m|5|5|{{raw:data:ta|c|{{raw:data:s| TANULMÁNYKÉRDÉSEK}}}}}}
 
{{raw:data:q|1.| Jehova kifejezett céljának melyik fontosabb részeit tárta fel az Ő Igéjében feljegyzett prófétai képekben? Hogyan volt Jehova neve vitatárggyá téve? Hogyan lesz megoldva az ügy? Mely két dolog van itt bemutatva, ahogyan azt a 2 Móz. 9:16 igazolja. (Leeser)}}
 
{{raw:data:q|1.| Jehova kifejezett céljának melyik fontosabb részeit tárta fel az Ő Igéjében feljegyzett prófétai képekben? Hogyan volt Jehova neve vitatárggyá téve? Hogyan lesz megoldva az ügy? Mely két dolog van itt bemutatva, ahogyan azt a 2 Móz. 9:16 igazolja. (Leeser)}}

A lap 2021. február 28., 17:50-kori változata

A lap nincsen korrektúrázva


1938. március. 1.
Az ŐRTORONY
75
próbáján sikeresen átmentek. Ezeket Jehova felkente, s ők most az Úrban vígadnak és örvendeznek. Jézus Krisztus Jehova nagy igazolója, és így számára a legnagyobb örömet Atyja nevének igazolása jelenti, amiért eljött. Hűséges követőit, akiket begyűjtött a templom¬ba, meghívta, hogy az Ő örömében részesüljenek, mondván: „Kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe!” (Máté 25:23) Most a templomosztály minden tagja az Úrban örvendezik - amit a vele úján elfogyasztott bor szemléltet -, és ott, a templomban Atyjuk, Jehova dicséretét zengik. „Az Ő hajlékában mindene ezt mondja: dicső!” - Zsolt. 29:9.
49. Ők mindnyájan az újszövetség feltételeinek megfelelően voltak kiválasztva Jehova neve számára, és bizonyságot kell, hogy tegyenek az ő nevéről és királyságáról. (Máté 24:14) Az ily hűségesek Isten felkent szellemfiaiként igazságban mutatják be áldozatukat Jehovának, mivel ők a templomban vannak Jézussal, a Fejjel. (Mal. 3:4) A templomban - mely az Úr rejteke - Ő kioktatja felkentjeit a most beteljesülő próféciák megértésére. Parancsára ők kivonulnak a táborból Jehova akaratának engedelmeskedve, hirdetve a királyságot, s így magukra vonva azt a gyalázatot, amely Jehovára és Jézus Krisztusra zúdult. (Zsid. 13:13-15) Ők örömmel teszik ezt, mivel értékelik azt a tényt, hogy az Úr örömében vannak, és az Úr öröme az ő erősségük.
50. Mindazoknak, akik helyesen, tehát méltóan részesednek az Emlékünnep jelképeiből, előbb szükséges megigazulniuk, szellemtől születniük, a templomhoz gyűjtetniük és felkenetniük. A jonadábok felszentelődtek Isten akaratának cselekvésére, de nem születtek szellemtől. Nekik nem volt részük a megigazulásban. Reménységük nem mennyei, hanem örökké tartó, földi élet. Ők menedéket találtak Jehova szervezetében, Jézus Krisztus alatt, és ott kell maradniuk, míg el nem múlik Jehova haragjának a napja. Eközben tovább kell keresniük az igazságot és az alázatosságot. Mivel ők oly idegenek a táborban, akik Jehova Istennek és Krisztusnak szentelték magukat, ki kell, hogy vegyék részüket Jehova nevének és Jézus Krisztus alatti királyságának hirdetésében. De minthogy nem osztozhatnak Jézus Krisztus halálában, így az Ő feltámadásában sem, teljesen szabálytalan és alkalmatlan volna számukra az Emlékünnep jelképeiből részesedni. Isten szervezetének védelme alatt ők a felkentek társai, és velük együtt kell szolgálniuk, örömmel végezve mindent, ami csak kezük ügyébe akad. Az írásbizonyítékok és a tények mutatják, hogy az Úr összegyűjti a nagysokaságot, vagyis a jonadábokat, s így ők szüntelen dicsérik Istent és Királyát, Jézus Krisztust, mivel látják, hogy elérkezett a megmentés és a szabadulás napja. Következésképpen ők üdvözlik Jézus Krisztust, a dicsőség Királyát, és állandóan örömmel szolgálják. - Jel. 7:9-17.
51. Következésképpen az összes szentírási érvelés határozottan megállapítja azt a tényt, hogy az Úr Jézus Krisztus bevezette halálának Emlékünnepét, és megparancsolta, hogy csak azok ünnepeljék, akik szelleme által újjászülettek, megkeresztelkedtek testében, vagyis az ő szellemi fiai. Ha a szellemi fiak nem vesznek részt az Emlékünnepen, nem teljesítik kötelességüket, és elvesztik nagy kiváltságukat. Minden évben kötelességük és kiváltságuk egyszer így megtartani az Emlékünnepet.
1938-ban a pontos dátum április 15.-re esik este 6 óra után, mely időben Isten felkent népének csoportjai az egész földön összegyűlnek megünnepelni az Emlékünnepet. Teljesen helyénvaló és megfelelő, hogy a jonadábok jelen legyenek az ünnepen, és megfigyeljék a történteket, hogy így mélyen értékelni tudják azt a kapcsolatot, amely a felkentek és Jehova között, valamint a nagysokaság, Jehova meg Jézus Krisztus között van. Ez számukra is az örvendezés ideje, mivel értékelik azt, hogy elérkezett a szabadulás napja.
52. Emlékezve az apostol ihletett szavaira: „A mi húsvéti bárányunk a Krisztus megáldoztatott... azért ünnepeljünk ünnepet”, könnyen felismerhető, hogy csak az a nyáj vagy osztály veheti helyes módon magához az Emlékünnep jelképeit, amelyhez az apostol is tartozott, tehát csakis a szellemi osztály tagjai. A jonadábok, vagyis a nagysokaság tagjai nem részesedhetnek az Emlékünnep jelképeiből. Ha ezt tennék, maguknak okoznának kárt.
53. Mégis egyesek elméjében a következő kérdések tevődnek fel: Hogyan fogom tudni, hogy kell-e részesednem az Emlékünnepen, vagy sem? Felkent vagyok-e - kinek kiváltsága és egyben kötelessége az Emlékünnepen részesedni -, vagy Jonadáb vagyok, és nem részesedhetek? Lehetőségemben áll az Úrral való álláspontomat és kapcsolatomat meghatározni, és ha igen, hogyan? Ezeket a kérdésekét Az őrtorony következő számaiban fogjuk megvizsgálni.


TANULMÁNYKÉRDÉSEK
A lap eredeti címe: „https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Memorial-1938.djvu/11&oldid=2216”