Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/14

150

majombíróság elnöke is, amely a Társulat képviselőit elítélte.

²² Sedékiás tudta, hogy Jeremiás teljesen ártatlan; de a királynak nem volt bátorsága, hogy igazságosan cselekedjen. Az álkereszténység politikai és bírósági tényezői ugyancsak tudták Amerikában, hogy az Úr földi képviselői ártatlanok; de nem volt bátorságuk hogy őszintén és pártatlanul járjanak el, s így majdnem ugyanazt mondták az álszenteknek amit Sedékiás a Jeremiás ügyében: „Ám a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre. Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár és beesék Jeremiás a sárba." (Jeremiás 38:5, 6) Hasonló volt a helyzet állása 1918-ban a tárgyalás alkalmával. Akkor az Úr népének képviselőit a „kémkedési törvény" megszegésével vádolták — egyetlen bűnük az volt, hogy Isten országának az evangéliumát hirdették — 80 évi börtönre ítélték el, ami természetesen lassú halálukat jelentette volna, s a papság gonosztevő-társaival együtt azt is hitte, hogy a foglyok mindhalálig börtönben fognak maradni. Az Úr azonban kegyelme által megoltalmazza az övéit.

Egy barátságos rabszolga szerepe

²³ Jehova nagyon csodálatosan és szépen példáztatta azokat, akik ő benne és nempedig világi hatalmakban bíznak. Sedékiás király udvarában volt egy etióp, akit Ebed-Meleknek hívtak. Neve azt jelenti, hogy „a király szolgája", vagy „rabszolga". (Jeremiás 38:7) Nem volt izraelita, ami abból is kitűnik, hogy sterilizált eunuch volt, ami Izrael törvényébe ütközött. Tulajdonképpen a hitszegő Jeruzsálem foglya volt. Megbízható, jámbor ember volt és ki-bejárt a király palotájába, mint annak szolgája. Semmiképpen sem rokonszenvezett a jeruzsálemi uralkodóház erőszakos cselekedeteivel s így a „kereszténységnek" alárendelt oly osztályt példáz, amely semmiképpen sem helyesli az álkereszténység kegyetlen módszereit. Mivel ez az etióp rabszolga volt, Jeremiás tanácsára nem menekülhetett el a káldeusokhoz. Látta a prófétán elkövetett nagy sérelmet. Hitt Jeremiás Istenében, tehát azon „más juhokat" példázza, akiket az Úr Jézus előhív, tehát ugyanazt az osztályt, amelyet Jonadáb. (Kir. II. 10:15—23) Mint etióp, született bűnöst példáz, aki megismerni szeretné az Istent. Jeremiás hirdetéséből értesült Isten szándékáról. Ez egyezik a zsoltáros következő szavaival: „Szerecsenország (Etiópia) hamar kinyújtja kezét Istenhez." (68. zsoltár 32) Amidőn a király Benjámin kapujában ült, ahol nyilván bíráskodott, az etióp Ebed-Meleknek alkalma nyílott, hogy nyilvánosan a király elé járuljon és beszéljen vele. Az etióp itt azokat példázta, akik a lelki izraelitákon kívül Jehova mellé állanak és Jehova bizonyságtevői érdekében beszélnek. Ennek megfelelően 1919-ben, amidőn az Úr szervezetének képviselői fogságban voltak, Isten és az ő népe iránt több ezer jóakaratú ember a kormányhoz intézett petíciót írt alá a Társulat szolgáinak meghallgatása és szabadonbocsátása érdekében. Ezeket példázzák a

babiloni foglyok is, ezek különböznek a felkentektől, ezek is megismertetik magukat és kifejezik, hogy Jehova szolgáival rokonszenveznek. — Ésaiás 49:9

²⁴ Ebed-Melek, az etióp, a király elé járult és monda: „Uram,király! gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, amit Jeremiás prófétával cselekedtek, akik őt a verembe vetették; mert meghal ott éhen, mert (nem) lesz ezután semmi kenyér a városban." (Jeremiás 38:9) A király meghallgatta és megparancsolta az etióp szolgának, hogy vegyen maga mellé harminc embert s azoknak segítségével vonják ki a veremből. (38:10) Ez megfelel Isten népe kiszabadításának, amely akkor a tömlöcben volt. Az etióp a többiekkel együtt azonnal előkészületeket tett Jeremiás felvonására, mégpedig oly kíméletesen, hogy a prófétában semmi kár se essen. (38:11 12) A hasonmásban ez arra mutat hogy Jézus Krisztus bezárt hű követőit a jóakarata emberek meglátogatták, akiket az Úr a következő szavakkal dicsér: „Börtönben voltam és meglátogattatok!" (Máté 25:36) Az etióp nagy jóságot tanúsított Jeremiás iránt, amennyiben öreg ruhadarabokat bocsátott le a verembe, hogy azokat Jeremiás a hóna alá tegye, mielőtt felvonják. A papság ezzel éppen ellenkezőleg cselekedett, amidőn Jehova szolgáit börtönbe vetette. Amidőn az etióp ily barátságosan bánt Jehova szolgájával, nyilván a 142. zsoltár 102. és 69. verseire gondolt. A jóindulatúak kivonták az Úr szolgáit a börtönökből s így oldotta fel Jehova a megbilincselteket. — 146. zsoltár 7

²⁵ Sem az álszentek, sem a politikusok nem hozták ki az Úr szolgáit a veremből. Egyáltalán nem is tettek ily irányú kísérletet, amíg a jóakaratú emberek nem nyújtottak be sürgős petíciót a kormánytényezőkhöz. A jonadábok vagy a „más juhok" ezeket az igazságos gondolkodású embereket példázzák, akik rokonszenveztek Isten szolgáival és érdekükben eljártak, amidőn az Úr őket 1919-ben a börtönből kiszabadította. Ez a szabadulás mindazokra kiterjedt, akik hívek voltak, s egy részük tényleg is börtönben volt, mások viszont korlátozott állapotban voltak. „Kivonák azért Jeremiást köteleken és kihozák őt a veremből és lakék Jeremiás a tömlöc pitvarában." (Jeremiás 38:13) Jehova bizonyságtevői elbocsátásuk óta is a papság bujtogatására az uralkodó tényezők ellenőrzése alatt álltak, mert a papság törekszik mindinkább arra, hogy Jehova hű szolgáinak mozgási szabadságát korlátozza. Isten tanúbizonyságai azonban ezen ellenőrzés és korlátozás dacára is előrevonulnak. Jeremiás Jeruzsálem elfoglalásáig a börtön pitvarában tartózkodott; ez az Isten mostani népének ellenőrzését példázza. Felhagyott-e az Úr nevének bizonyságtevésével? Semmiképpen!

Azonnal bizonyságot tenni ment

²⁶ Az előképhez visszatérve: Sedékiás Jeremiást az Úr házába hívatta ahol kérdést akart intézni hozzá. „Elkülde pedig Sedékiás király és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az Úrnak házában és monda a király Jeremiásnak: Téged valamiről kérdezlek, semmi tagadást benne ne tégy! " (Jeremiás 38:14) Akkor ezáltal a próféta előtt egy út nyí-