„Oldal:HU W1936.06.djvu/17” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
5. sor: 5. sor:
 
{{raw:data:p|38|Ha valaki azt gondolja, hogy a kicsi dolgokat, amiket reá bíztak, könnyen lerázhatja magáról, mivel csekélységek, ebben a hűtlenségre való hajlam mutatkozik. Az Úr iránti hűség megkívánja, hogy az Úr szervezetében való kötelesség vagy feladat teljesítésében — bármily csekélységnek is tűnjön fel az a dolog — nagyon figyelmesen és alaposan kell eljárni. Ha valamily feladatot reádbíztak s te így szólsz: „Ó, hisz ez oly kicsi és jelentéktelen dolog, hadd végezze el valaki más”, ezzel a kiváltság megbecsülésében hiányosnak mutatkozol az Úr szolgálatában s a kötelességtudás és a hűség tekintetében is. A becsület és a feddhetetlenség, a kötelességek lelkiismeretes teljesítése nem jelent jellemfejlesztést, hanem annak a bizonyítékát szolgáltatja, hogy szeretjük-e Istent és az ő szervezetét, vagy pedig inkább magunkat szeretjük és mások előtt akarunk tetszeni. Ha valaki a kicsi dolgokban hűtlen, könnyen a nagyobb dolgokban is hanyag és hűtlen lesz. „Aki a kevesen hű, a sokan is hű az, s aki a kevés felett hűtlen, a sok felett is hűtlen”. (Lukács 16:10) A szabály Jézus Krisztus minden igaz követője részére az, hogy kötelességét minden dologban híven teljesíti.}}
 
{{raw:data:p|38|Ha valaki azt gondolja, hogy a kicsi dolgokat, amiket reá bíztak, könnyen lerázhatja magáról, mivel csekélységek, ebben a hűtlenségre való hajlam mutatkozik. Az Úr iránti hűség megkívánja, hogy az Úr szervezetében való kötelesség vagy feladat teljesítésében — bármily csekélységnek is tűnjön fel az a dolog — nagyon figyelmesen és alaposan kell eljárni. Ha valamily feladatot reádbíztak s te így szólsz: „Ó, hisz ez oly kicsi és jelentéktelen dolog, hadd végezze el valaki más”, ezzel a kiváltság megbecsülésében hiányosnak mutatkozol az Úr szolgálatában s a kötelességtudás és a hűség tekintetében is. A becsület és a feddhetetlenség, a kötelességek lelkiismeretes teljesítése nem jelent jellemfejlesztést, hanem annak a bizonyítékát szolgáltatja, hogy szeretjük-e Istent és az ő szervezetét, vagy pedig inkább magunkat szeretjük és mások előtt akarunk tetszeni. Ha valaki a kicsi dolgokban hűtlen, könnyen a nagyobb dolgokban is hanyag és hűtlen lesz. „Aki a kevesen hű, a sokan is hű az, s aki a kevés felett hűtlen, a sok felett is hűtlen”. (Lukács 16:10) A szabály Jézus Krisztus minden igaz követője részére az, hogy kötelességét minden dologban híven teljesíti.}}
 
{{raw:data:p|39|39-40|Az ítélkezés mostani idejében az emberi teremtmények próbára és azon kérdés elé állíttatnak: „Ki fog minden ellenkezés dacára is megállani az Úr mellett? A híveknek tehát mindenkor állhatatosan, változatlanul kell állniok, s kifejezniük, hogy Isten iránt engedelmesek és alárendelik magukat neki. Mózes is közvetlenül ez elé a kérdés elé volt állítva, s az ő viselkedése annak kimutatására jegyeztetett fel, hogy az Isten előtt való tetszés érdekében a követendő helyes utat megmutassa. Mivel Mózes királyi családban nevelkedett fel, az emberek részéről minden elismerés és tisztelet körében élhetett volna. De mindezt csak úgy fogadhatta volna el, ha Isten és a népe iránt való hűségét megtagadta volna. A zsidók Isten választott népe voltak s az emberek között nagyon rossz hírben állottak, s mivel Isten népe voltak, sokat kellett szenvedniök Sátántól, és közegeitől. De Mózes inkább népével, a zsidókkal a lenézetést vállalta, mintsem a nagy világhatalom kincseinek élvezését. Hitt az Istenben és megőrizte feddhetetlenségét. (Zsidók 11:24—26) Mózes az Úr Jézus Krisztus előképe volt. Mózes hű társaival vonakodott s nem engedett az ördögnek, szilárdan és híven álltak s Isten elismerésében részesültek. (Zsidók 11:32—39) A szabály ezzel végleges megállapítást nyert.}}
 
{{raw:data:p|39|39-40|Az ítélkezés mostani idejében az emberi teremtmények próbára és azon kérdés elé állíttatnak: „Ki fog minden ellenkezés dacára is megállani az Úr mellett? A híveknek tehát mindenkor állhatatosan, változatlanul kell állniok, s kifejezniük, hogy Isten iránt engedelmesek és alárendelik magukat neki. Mózes is közvetlenül ez elé a kérdés elé volt állítva, s az ő viselkedése annak kimutatására jegyeztetett fel, hogy az Isten előtt való tetszés érdekében a követendő helyes utat megmutassa. Mivel Mózes királyi családban nevelkedett fel, az emberek részéről minden elismerés és tisztelet körében élhetett volna. De mindezt csak úgy fogadhatta volna el, ha Isten és a népe iránt való hűségét megtagadta volna. A zsidók Isten választott népe voltak s az emberek között nagyon rossz hírben állottak, s mivel Isten népe voltak, sokat kellett szenvedniök Sátántól, és közegeitől. De Mózes inkább népével, a zsidókkal a lenézetést vállalta, mintsem a nagy világhatalom kincseinek élvezését. Hitt az Istenben és megőrizte feddhetetlenségét. (Zsidók 11:24—26) Mózes az Úr Jézus Krisztus előképe volt. Mózes hű társaival vonakodott s nem engedett az ördögnek, szilárdan és híven álltak s Isten elismerésében részesültek. (Zsidók 11:32—39) A szabály ezzel végleges megállapítást nyert.}}
{{raw:data:p|40|39-40|Amidőn Jézus szövetségének beteljcsítesenez
+
{{raw:data:p|40|39-40|Amidőn Jézus szövetségének beteljesítéséhez
 
kezdett, kísérelte meg az ördög először őt hűtlenségre bírni Jehovával szemben. Jézus negyven napi böjt után éhes és fáradt volt és csekélységnek tetszett volna, hogy ily alkalommal csodahatalmát felhasználva, eledelt szerezzen a maga megerősítésére. Jézus azonban a legcsekélyebb mértékben sem akart hűtlenséget elkövetni. Jézus az akkor és későbbi kísértésekben állhatatosságot és változatlanságot tanúsított Isten iránt s az egészet összevéve így szólt: „Meg van írva: „Csak a te Uradat, Istenedet imádd s csak neki szolgálj!“ (Máté 4:10) Ezt a szabályt kell követnie Krisztus minden követőjének.}}
 
kezdett, kísérelte meg az ördög először őt hűtlenségre bírni Jehovával szemben. Jézus negyven napi böjt után éhes és fáradt volt és csekélységnek tetszett volna, hogy ily alkalommal csodahatalmát felhasználva, eledelt szerezzen a maga megerősítésére. Jézus azonban a legcsekélyebb mértékben sem akart hűtlenséget elkövetni. Jézus az akkor és későbbi kísértésekben állhatatosságot és változatlanságot tanúsított Isten iránt s az egészet összevéve így szólt: „Meg van írva: „Csak a te Uradat, Istenedet imádd s csak neki szolgálj!“ (Máté 4:10) Ezt a szabályt kell követnie Krisztus minden követőjének.}}
 
{{raw:data:p|41|41-42|Egyesek előtt csekélységnek tetszik, akik Istennel akaratának teljesítésére szövetséget kötöttek, bizonyos dalok éneklése, melyekkel alattvalói hüséget fogadnak földi hatalmasoknak, vagy valamely zászlónak üdvöt köszönnek és hűséget
 
{{raw:data:p|41|41-42|Egyesek előtt csekélységnek tetszik, akik Istennel akaratának teljesítésére szövetséget kötöttek, bizonyos dalok éneklése, melyekkel alattvalói hüséget fogadnak földi hatalmasoknak, vagy valamely zászlónak üdvöt köszönnek és hűséget
 
fogadnak. Ez tényleg csak egy kis formaság; de az oly nyomásnak való engedés, hogy Jehova Istenen kívül másegyébnek akarják tulajdonítani az üdvösséget, valóban hűtlenséget jelent Isten}}
 
fogadnak. Ez tényleg csak egy kis formaság; de az oly nyomásnak való engedés, hogy Jehova Istenen kívül másegyébnek akarják tulajdonítani az üdvösséget, valóban hűtlenséget jelent Isten}}

A lap 2020. november 12., 13:56-kori változata

A lap korrektúrázva van


el fogja távolítani az olyanokat, akik viszályokat idéznék elő. Azért ne is próbáljon senki sem uraskodni (főnökösködni) testvérei felett, vagy uralkodni felettük. Isten szolgájának és munkájának az a rendeltetése, hogy segítségére legyen másoknak, hogy a munkában minden munkatárs Isten akaratát az ő dicsőségére és tiszteletére végezze.
35 A hűség a kötelesség gondos és szorgalmas teljesítését is jelenti. Néha így szól valaki: „Én szeretem az Urat és nagyon örvendek, hogy az ő pártján lehetek!” De ennél többet kell cselekednie. Be kell bizonyítania Istenhez való hűségét és az Isten iránti szeretetet azáltal lehet bebizonyítani, hogy örömmel megtartjuk az ő parancsolatait. (János I. 5:3) Amidőn valakire valamily szolgálati kötelesség rá lesz bízva és feledékenynek, hanyagnak és közömbösnek bizonyul annak végrehajtásában, ez világosan bizonyítja hűtlenségét. Ez mutatja, hogy nem megbízható. Nem aki azt mondja: „Uram szeretlek téged!”, hanem aki az Úr akaratát cselekszi, bizonyítja be a hűségét. (Máté 7:21) Az Úr az ő népére bízta az ő országának érdekeit, vagy javait. Mivel ily érdekek lettek rábízva, a szolga rendkívüli kötelessége abból áll, hogy szorgalmasan teljesítse feladatát, úgy, mint az Úrnak, s közölje másokkal is, hogy az ország eljött s mindenkinek a Királynak és a királyságnak kell szolgálnia. Bármi is a teendőd, cselekedjed úgy, mint az Úrnak. „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embernek.” — Kol. 3:23
36 Az Úrnak egyetlen szolgája sem vonhatja ki magát kötelességének teljesítése alól az emberek előtt való tetszés céljából. A hűség azt jelenti, hogy az ember magát igazán, állandóan és teljesen Istennek és az ő országa érdekeinek szentelje, arra való tekintet nélkül, hogy az emberek mit gondolnak, vagy mondanak. „Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Isten akaratát lélekből” — Efézus 6:6
37 Ha valaki az Úr szervezetében valamire megbízatást nyert és megalkuszik, vagy nem teljesíti a kötelességét valakinek való tetszés, vagy elismerésének bírása végett, akkor ily mértékben hűtlen az Úrhoz. Amidőn valaki az Úr szervezetében való kötelességteljesítés közben dícsérőleg beszél egyes emberek iránti csodálatból, ily mértékben hűtlen az Úrhoz. (Júdás 16) Aki meg akarja őrizni ártatlanságát Isten előtt, mindenek előtt és mindenkor síkra kell szállnia Istenért és az ő szervezete mellett az ezen szervezettel kapcsolatos személyek tekintélyére való tekintet nélkül. Az emberek ítélete semmit sem számít. Az Úr ítélete a legfőbb jelentőségű. Ezért vak Isten igaz szolgája minden iránt, kivéve azt, ami kedves az Úr előtt. — Ézsaiás 42:19
38 Ha valaki azt gondolja, hogy a kicsi dolgokat, amiket reá bíztak, könnyen lerázhatja magáról, mivel csekélységek, ebben a hűtlenségre való hajlam mutatkozik. Az Úr iránti hűség megkívánja, hogy az Úr szervezetében való kötelesség vagy feladat teljesítésében — bármily csekélységnek is tűnjön fel az a dolog — nagyon figyelmesen és alaposan kell eljárni. Ha valamily feladatot reádbíztak s te így szólsz: „Ó, hisz ez oly kicsi és jelentéktelen dolog, hadd végezze el valaki más”, ezzel a kiváltság megbecsülésében hiányosnak mutatkozol az Úr szolgálatában s a kötelességtudás és a hűség tekintetében is. A becsület és a feddhetetlenség, a kötelességek lelkiismeretes teljesítése nem jelent jellemfejlesztést, hanem annak a bizonyítékát szolgáltatja, hogy szeretjük-e Istent és az ő szervezetét, vagy pedig inkább magunkat szeretjük és mások előtt akarunk tetszeni. Ha valaki a kicsi dolgokban hűtlen, könnyen a nagyobb dolgokban is hanyag és hűtlen lesz. „Aki a kevesen hű, a sokan is hű az, s aki a kevés felett hűtlen, a sok felett is hűtlen”. (Lukács 16:10) A szabály Jézus Krisztus minden igaz követője részére az, hogy kötelességét minden dologban híven teljesíti.
39 Az ítélkezés mostani idejében az emberi teremtmények próbára és azon kérdés elé állíttatnak: „Ki fog minden ellenkezés dacára is megállani az Úr mellett? A híveknek tehát mindenkor állhatatosan, változatlanul kell állniok, s kifejezniük, hogy Isten iránt engedelmesek és alárendelik magukat neki. Mózes is közvetlenül ez elé a kérdés elé volt állítva, s az ő viselkedése annak kimutatására jegyeztetett fel, hogy az Isten előtt való tetszés érdekében a követendő helyes utat megmutassa. Mivel Mózes királyi családban nevelkedett fel, az emberek részéről minden elismerés és tisztelet körében élhetett volna. De mindezt csak úgy fogadhatta volna el, ha Isten és a népe iránt való hűségét megtagadta volna. A zsidók Isten választott népe voltak s az emberek között nagyon rossz hírben állottak, s mivel Isten népe voltak, sokat kellett szenvedniök Sátántól, és közegeitől. De Mózes inkább népével, a zsidókkal a lenézetést vállalta, mintsem a nagy világhatalom kincseinek élvezését. Hitt az Istenben és megőrizte feddhetetlenségét. (Zsidók 11:24—26) Mózes az Úr Jézus Krisztus előképe volt. Mózes hű társaival vonakodott s nem engedett az ördögnek, szilárdan és híven álltak s Isten elismerésében részesültek. (Zsidók 11:32—39) A szabály ezzel végleges megállapítást nyert.
40 Amidőn Jézus szövetségének beteljesítéséhez kezdett, kísérelte meg az ördög először őt hűtlenségre bírni Jehovával szemben. Jézus negyven napi böjt után éhes és fáradt volt és csekélységnek tetszett volna, hogy ily alkalommal csodahatalmát felhasználva, eledelt szerezzen a maga megerősítésére. Jézus azonban a legcsekélyebb mértékben sem akart hűtlenséget elkövetni. Jézus az akkor és későbbi kísértésekben állhatatosságot és változatlanságot tanúsított Isten iránt s az egészet összevéve így szólt: „Meg van írva: „Csak a te Uradat, Istenedet imádd s csak neki szolgálj!“ (Máté 4:10) Ezt a szabályt kell követnie Krisztus minden követőjének.
41 Egyesek előtt csekélységnek tetszik, akik Istennel akaratának teljesítésére szövetséget kötöttek, bizonyos dalok éneklése, melyekkel alattvalói hüséget fogadnak földi hatalmasoknak, vagy valamely zászlónak üdvöt köszönnek és hűséget fogadnak. Ez tényleg csak egy kis formaság; de az oly nyomásnak való engedés, hogy Jehova Istenen kívül másegyébnek akarják tulajdonítani az üdvösséget, valóban hűtlenséget jelent Isten