„Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/7” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
a
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
3. sor: 3. sor:
 
{{raw:data:s|Öröm}}
 
{{raw:data:s|Öröm}}
 
{{raw:data:p|33|33-36|A három nagy ünnepnek mindenike, amelyeket az izraelitáknak az Úr parancsára meg kellett tartaniok, nagy örömmel kezdődött. Jehova ünnepe volt mindenik; mert ezeken az ünnepeken őt tekintették a legfelségesebbnek és a leghatalmasabbnak. Az ünnep fő célja Jehova neve igazolásának az elismerése volt. Most Jézus Krisztus, a nagy igazoló eljött és ígéretéhez híven felkentjeivel a királyság örömpoharát üríti. (Máté 26:29) Az Úr Jézus Krisztus öröme az Atya nevének igazolása. Most híveit maga köré gyűjtötte a templomban s így szól hozzájuk: Mivel a kevés felett hívek voltatok, sokra bízlak ezután; lépjetek be az Úr örömébe! (Máté 25:23) Krisztus országának érdekeit erre a hű és bölcs osztályra bíz-}}|
 
{{raw:data:p|33|33-36|A három nagy ünnepnek mindenike, amelyeket az izraelitáknak az Úr parancsára meg kellett tartaniok, nagy örömmel kezdődött. Jehova ünnepe volt mindenik; mert ezeken az ünnepeken őt tekintették a legfelségesebbnek és a leghatalmasabbnak. Az ünnep fő célja Jehova neve igazolásának az elismerése volt. Most Jézus Krisztus, a nagy igazoló eljött és ígéretéhez híven felkentjeivel a királyság örömpoharát üríti. (Máté 26:29) Az Úr Jézus Krisztus öröme az Atya nevének igazolása. Most híveit maga köré gyűjtötte a templomban s így szól hozzájuk: Mivel a kevés felett hívek voltatok, sokra bízlak ezután; lépjetek be az Úr örömébe! (Máté 25:23) Krisztus országának érdekeit erre a hű és bölcs osztályra bíz-}}|
za s ezek osztoznak az ő örömében Jehova nevé¬
+
{{raw:data:p|c|za s ezek osztoznak az ő örömében Jehova nevének igazolását illetőleg.}}
nek igazolását illetőleg.
+
{{raw:data:p|34|33-36|A Szentszellem második kitöltése óta a maradék meglátta az Urat az ő szent templomában, valamint azt is, hogy miképpen világosítja meg mindenkinek az elméjét és küldi Jehova akaratának teljesítésére. Ez nagy mértékben fokozta az Úr népének örömét. É Értékelni tudják ama nagy kiváltságot, hogy Jehova nevét viselhetik s nagyon örvendenek, hogy bizonyságtevői lehetnek az ő nevének tiszteletére. A sátoros ünnep tehát mint Jehova ünnepe az Úrnak szentelt örömünnep, amelyben összes felkentjei részt vesznek. Jehova bizonyságtevői az utóbbi hónapokban nagy indítékot találtak a kiáradó öröm tekintetében abban, hogy Jehova feltárta előttük Jézus Krisztus útján a „nagysokaságra” vonatkozó igazságot s a maradék kiváltságának látja, hogy az igazságot az Úr parancsa szerint hirdesse és Jehova dicsőítésére a nagysokaság összegyűjtésében közreműködjön.}}
’* A Szentszellem második kitöltése óta a ma¬
+
{{raw:data:p|35|33-36|Amidőn Isten jelképi népe a fogságból kiszabadult és felismerte kiváltságát a sátoros ünnep tartására vonatkozólag, többé nem siránkozott s minden hozzátartozóival együtt örvendezett. A maradék a pászka és a pünkösd megtartásával nem szünteti be a munkáját s e tekintetben való öröme sem szűnik meg. Mindkettő tovább tart, amihez most a nagysokaság összegyűjtésének öröme is hozzájárul. Jehova egész népe együtt
radék meglátta az Urat az ő szent templomában,
+
tartja az ünnepet és a nagysokaság meg van mutatva, amint a pálmaágakat lengeti s így Krisztus, a Jehovától küldött király, győző és üdvözítő előtt hódol.}}
valamint azt is, hogy miképpen világosítja meg
+
{{raw:data:p|36|33-36|Amidőn Mózes, Moáb mezején az izraeliták oktatását befejezte, mondotta: „Ujjongjatok ti nemzetek, Ő népe!(Mózes V. 32:43), Ez biztosan arra mutat, hogy a felkenteken kívül még mások is állanak az Úr mellett és együtt örvendenek az Úrral. Az apostol Mózes e szavait idézte Róma 15:10-ben, ami ismételten azt bizonyítja, hogy a felkent maradék a nagysokasággal együtt ünnepli a sátoros ünnepet.}}
mindenkinek az elméjét és küldi Jehova aka¬
+
{{raw:data:s|Miért kell ujjongani?}}
ratának teljesítésére. Ez nagy mértékben fo¬
+
{{raw:data:p|37|Most nagy öröm uralkodik az Úr népe között, mivel a szabadulás napja elérkezett. (Lukács 21:28) Az Írás több idézete s a kapcsolatos tények mutatják Armageddon közelségét. A nagy vitéz, Jézus Krisztus aképpen van bemutatva, amint nagy hatalommal, harci ménen lovagolva jön. Jehova napján jön így s a következőkép felel a hozzá intézett kérdésre: „Bosszúállás napja volt szívemben és megváltottaim esztendeje eljött.(Ésaiás 63:4) Jehova felkentjeinek, a maradéknak, „Isten bosszúállásának napján” kell tevékenykedniük, vigaszt juttatva el a nyomorgókhoz és jajveszékelőkhöz; mert az Úr parancsa határozottan így intézkedik. (Ésaiás 61:2; Ezékiel 9:4) Akik a bizonyságtevésből vigaszt merítettek, a vigasztalókhoz csatlakoznak az örömben s velük együtt éneklik Jehova dicsőségét az üzenet továbbítása által. Ez azt jelenti, hogy a maradék és a jonadábok együtt „merítik az üdvösség vizét a szabadító kútfejéből.(Ésaiás 12 :3) Ezek tudják, hogy az üdv Jehovától származik Jézus}}
kozta az Ür népének örömét. Értékelni tud¬
 
ják ama nagy kiváltságot, hogy Jehova ne¬
 
vét viselhetik s nagyon örvendenek, hogy
 
bizonyságtevői lehetnek az ő nevének tiszteleté¬
 
re. A sátoros ünnep tehát mint Jehova ünnepe az
 
Úrnak szentelt örömünnep, amelyben összes fel¬
 
kentjei résztvesznek. Jehova bizonyságtevöi az
 
utóbbi hónapokban nagy indítékot találtak a
 
kiáradó öröm tekintetében abban, hogy Jehova
 
feltárta előttük Jézus Krisztus útján a „nagyso¬
 
kaságra" vonatkozó igazságot s a maradék ki¬
 
váltságának látja, hogy az igazságot az Űr pa¬
 
rancsa szerint hirdesse és Jehova dicsőítésére a
 
nagysokaság összegyűjtésében közreműködjön.
 
Amidőn Isten jelképi népe a fogságból kisza¬
 
badult és felismerte kiváltságát a sátoros ünnep
 
tartására vonatkozólag, többé nem siránkozott s
 
minden hozzátartozóival együtt örvendezett., A
 
maradék a pászka és a pünkösd megtartásával
 
nem szünteti be a munkáját s e tekintetben való
 
öröme sem szűnik meg. Mindkettő tovább tart,
 
amihez most a nagysokaság összegyűjtésének
 
öröme is hozzájárul. Jehova egész népe együtt
 
tartja az ünnepet és a nagysokaság meg van mu¬
 
tatva, amint a pálmaágakat lengeti s
 
tus, a Jehovától küldött király, győző és üdvözí¬
 
előtt hódol.
 
’• Amidőn Mózes, Moáb mezején az izraeliták
 
oktatását befejezte, mondotta: „Ujjongjatok ti
 
nemzetek, ö népe!" (Mózes V. 32 : 43), Ez biz¬
 
tosan arra mutat, hogy a felkenteken kívül még
 
mások is állanak az Ür mellett és együtt örvende¬
 
nek az Ürral. Az apostol Mózes e szavait idézte
 
Róma 15 :10-ben, ami ismételten azt bizonyítja,
 
hogy a felkent maradék a nagysokasággal együtt
 
ünnepli a sátoros ünnepet.
 
Miért kell ujjongani?
 
•17 Most nagy öröm uralkodik az Űr népe között,
 
mivel a szabadulás napja elérkezett. (Lukács 21 :
 
28) Az Írás több idézete s a kapcsolatos tények
 
mutatják Armageddon közelségét. A nagy vitéz,
 
Jézus Krisztus aképpen van bemutatva, amint
 
nagy hatalommal, harciménen lovagolva jön. Je¬
 
hova napján jön így s a következőkép felel a hoz¬
 
intézett kérdésre: „Bosszúállás napja volt szí¬
 
vemben és megváltottaim esztendeje eljött."
 
(Ésaiás 63 : 4) Jehova felkentjeinek, a maradék¬
 
nak, „Isten bosszúállásának napján" kell tevé¬
 
kenykedniük, vigaszt juttatva el a nyomorgókhoz
 
és jajveszékelőkhöz; mert az Űr parancsa hatá¬
 
rozottan így intézkedik. (Ésaiás 61 : 2; Ezékiel
 
9 :4) Akik a bizonyságtevésből vigaszt merítet¬
 
tek, a vigasztalókhoz csatlakoznak az örömben s
 
velük együtt éneklik Jehova dicsőségét az üzenet
 
továbbítása által. Ez azt jelenti, hogy a maradék
 
és a jonadábok együtt „merítik az üdvösség vizét
 
a szabadító kútfejéből." (Ésaiás 12 :3) Ezek
 
tudják, hogy az üdv Jehovától származik Jézus
 
 
}}
 
}}

A lap 2020. szeptember 21., 14:33-kori változata

A lap nincsen korrektúrázva


vöt éa hatalmat Istennek és Jézus Krisztusnak tulajdonítanak. (Jelenések 7:11, 12) Annak megmutatására, hogy a nép Jehovát tekinti a nagy életadónak és győzelmesnek, van a pálma és a vízforrás is jelképnek használva; ez kitűnik a Bibliából az első pálmákkal kapcsolatban. Az izraelitákat Mózes, Jehova utasítására eredményesen kivezette Egyiptomból a Veres-tengeren keresztül. Így aratott győzelmet Jehova Faraón, az ördög képviselőjén és szabadította meg az izraelitákat s fejezte ki előttük, hogy Jehovától származik az üdvösségük. Élimbe vezérelte őket „És monda: Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekszed, ami kedves az ő szemei előtt és megtartod az ő parancsolatait és minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód. És jutnak Élimbe és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.” (Mózes II. 15:26, 27) Ezeket a szavakat Mózes IV. 33:9 is megismétli s bizonyosan valamily célzattal jegyeztetett fel. Élim „erősséget” jelent s ez a hely élővíz-forrásaival és hetven pálmafájával a teljes erőnek, győzelemnek és az Isten kegyes adománya az ő választott felkentje, Jézus Krisztus által.
32 Amit az izraelitáknak adott jelképi törvény követelt, teljesen egyezik azzal, amit az Úr most az utolsó napokban követel felkentjeitől. Most Krisztus a templomban áll és felszólít: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” Ezt az örömhírt bizonyságtevésül hirdetteti minden nemzetnek. Felkentjeit elküldi, hogy a jóindulatúaknak minden nemzet közt megmondják: „Jöjjetek, ismerjétek meg Jehovát és igyatok az élet vizéből!” Azután a többi juhokat, a jonadábokat, vagy nagysokaságot hívatja és utasítja, hogy mindenkivel közöljék, aki azt meg akarja hallgatni: „Jöjjetek és vegyétek az élet vizét ingyen!” Ezek a tények további bizonyítékok amellett, hogy a hasonmási sátoros ünnep most folyik és a királyság hírét most meghallották, akik eddig jövevények voltak a földön, az Urat megismerték, elismerték és hódolnak neki; a pálmaágak lengetése ezt példázza. Emiatt nem hajbókolnak az Isten szervezetéhez csatlakozó emberek embereknek és emberi hatalmaknak s nem is tőlük várják üdvösségüket.
Öröm
33 A három nagy ünnepnek mindenike, amelyeket az izraelitáknak az Úr parancsára meg kellett tartaniok, nagy örömmel kezdődött. Jehova ünnepe volt mindenik; mert ezeken az ünnepeken őt tekintették a legfelségesebbnek és a leghatalmasabbnak. Az ünnep fő célja Jehova neve igazolásának az elismerése volt. Most Jézus Krisztus, a nagy igazoló eljött és ígéretéhez híven felkentjeivel a királyság örömpoharát üríti. (Máté 26:29) Az Úr Jézus Krisztus öröme az Atya nevének igazolása. Most híveit maga köré gyűjtötte a templomban s így szól hozzájuk: Mivel a kevés felett hívek voltatok, sokra bízlak ezután; lépjetek be az Úr örömébe! (Máté 25:23) Krisztus országának érdekeit erre a hű és bölcs osztályra bíz-
za s ezek osztoznak az ő örömében Jehova nevének igazolását illetőleg.
34 A Szentszellem második kitöltése óta a maradék meglátta az Urat az ő szent templomában, valamint azt is, hogy miképpen világosítja meg mindenkinek az elméjét és küldi Jehova akaratának teljesítésére. Ez nagy mértékben fokozta az Úr népének örömét. É Értékelni tudják ama nagy kiváltságot, hogy Jehova nevét viselhetik s nagyon örvendenek, hogy bizonyságtevői lehetnek az ő nevének tiszteletére. A sátoros ünnep tehát mint Jehova ünnepe az Úrnak szentelt örömünnep, amelyben összes felkentjei részt vesznek. Jehova bizonyságtevői az utóbbi hónapokban nagy indítékot találtak a kiáradó öröm tekintetében abban, hogy Jehova feltárta előttük Jézus Krisztus útján a „nagysokaságra” vonatkozó igazságot s a maradék kiváltságának látja, hogy az igazságot az Úr parancsa szerint hirdesse és Jehova dicsőítésére a nagysokaság összegyűjtésében közreműködjön.
35 Amidőn Isten jelképi népe a fogságból kiszabadult és felismerte kiváltságát a sátoros ünnep tartására vonatkozólag, többé nem siránkozott s minden hozzátartozóival együtt örvendezett. A maradék a pászka és a pünkösd megtartásával nem szünteti be a munkáját s e tekintetben való öröme sem szűnik meg. Mindkettő tovább tart, amihez most a nagysokaság összegyűjtésének öröme is hozzájárul. Jehova egész népe együtt tartja az ünnepet és a nagysokaság meg van mutatva, amint a pálmaágakat lengeti s így Krisztus, a Jehovától küldött király, győző és üdvözítő előtt hódol.
36 Amidőn Mózes, Moáb mezején az izraeliták oktatását befejezte, mondotta: „Ujjongjatok ti nemzetek, Ő népe!” (Mózes V. 32:43), Ez biztosan arra mutat, hogy a felkenteken kívül még mások is állanak az Úr mellett és együtt örvendenek az Úrral. Az apostol Mózes e szavait idézte Róma 15:10-ben, ami ismételten azt bizonyítja, hogy a felkent maradék a nagysokasággal együtt ünnepli a sátoros ünnepet.
Miért kell ujjongani?
37 Most nagy öröm uralkodik az Úr népe között, mivel a szabadulás napja elérkezett. (Lukács 21:28) Az Írás több idézete s a kapcsolatos tények mutatják Armageddon közelségét. A nagy vitéz, Jézus Krisztus aképpen van bemutatva, amint nagy hatalommal, harci ménen lovagolva jön. Jehova napján jön így s a következőkép felel a hozzá intézett kérdésre: „Bosszúállás napja volt szívemben és megváltottaim esztendeje eljött.” (Ésaiás 63:4) Jehova felkentjeinek, a maradéknak, „Isten bosszúállásának napján” kell tevékenykedniük, vigaszt juttatva el a nyomorgókhoz és jajveszékelőkhöz; mert az Úr parancsa határozottan így intézkedik. (Ésaiás 61:2; Ezékiel 9:4) Akik a bizonyságtevésből vigaszt merítettek, a vigasztalókhoz csatlakoznak az örömben s velük együtt éneklik Jehova dicsőségét az üzenet továbbítása által. Ez azt jelenti, hogy a maradék és a jonadábok együtt „merítik az üdvösség vizét a szabadító kútfejéből.” (Ésaiás 12 :3) Ezek tudják, hogy az üdv Jehovától származik Jézus