„Oldal:Szervezet 1-2 huW1938.10.djvu/9” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 
(2 közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
169
+
{{raw:data:ai|2||169|}}
 
+
{{raw:data:c|
aki arra volt rendelve, hogy a csoportok vagy gyülekezetek érdekeit a szívén viselje. Timótheus ki lett oktatva az Isten szervezetében vagy házában való helyes eljárásra vonatkozólag. (Tim. I. 3:14,15) Hasonlóképpen van utasítva „A Társulat“ mindezen dolgokban, hogy Isten akaratával összhangban járjon el, amint az a Szentírásban feltáratott.  
+
{{raw:data:p|c|aki arra volt rendelve, hogy a csoportok vagy gyülekezetek érdekeit a szívén viselje. Timótheus ki lett oktatva az Isten szervezetében vagy házában való helyes eljárásra vonatkozólag. (Tim. I. 3: 14,15) Hasonlóképpen van utasítva „A Társulat“ mindezen dolgokban, hogy Isten akaratával összhangban járjon el, amint az a Szentírásban feltáratott.}}
{{raw:data:p|34|32-34| Timótheusnak megparancsoltatott a figyelmeztetés és a testvérek emlékeztetése (őket ismételten ily dolgokra figyelmeztetni). Ő ugyan fiatal volt, azonban megmondatott neki, hogy senkitől se hagyja magát megvetni a fiatalsága miatt. (Tim. I. 4 :12) így „A Társulat" is aránylag egy fiatal szervezet, mivel mint olyan csak az Úr Jézusnak a templomhoz jövetele óta áll fenn. Mindazáltal csak ezért nem megvetendő, hanem cselekedjen Isten és az Úr Jézus akaratával összhangban.}}
+
{{raw:data:p|34|32-34|id=q16| Timótheusnak megparancsoltatott a figyelmeztetés és a testvérek emlékeztetése (őket ismételten ily dolgokra figyelmeztetni). Ő ugyan fiatal volt, azonban megmondatott neki, hogy senkitől se hagyja magát megvetni a fiatalsága miatt. (Tim. I. 4: 12) így „A Társulat“ is aránylag egy fiatal szervezet, mivel mint olyan csak az Úr Jézusnak a templomhoz jövetele óta áll fenn. Mindazáltal csak ezért nem megvetendő, hanem cselekedjen Isten és az Úr Jézus akaratával összhangban.}}
{{raw:data:p|35| Amidőn az Úr Jézus 1918-ban a templomhoz jött, nem választott ki egyetlen egy személyt képviselőjéül és szolgájául, hanem kiválasztott egy sereg hű férfit és nőt szolgájának, és egyesítette őket egy szervezetté, amely a királyság érdekeit képviseli a földön. Ezt a testületet „hű és bölcs szolgájává“ tette, amelyre a királyság összes földi érdekeit rábízta, s ez érdekeket „minden jószágának" nevezi. Ezt a „hű és bölcs szolgát“ beépítette Sionba mint főszervezetének egy részét. (132. zsoltár 12—14; 78. 68—70) így miként Pál apostolnak nem volt szüksége „ajánló levelekre“ (Kor. II. 3 :1—3; 1 :1), hasonlóképpen nincs szüksége valamely ember vagy emberek ajánló leveleiére „A Társulatnak" se, amely a törvény szerint a ''Watch Tower Bible and Tract Society'' név alatt működik, mivel ez Isten szervezetének egy részét képezi. A jövendölések világánál szemlélve, az ő munkái mindazzal, amit gyümölcsöztek, az ő kegyelméből már önmagában „ajánló levelek“ magától az Úrtól.}}
+
{{raw:data:p|35|35|id=q17|{{raw:data:idhidden|paragraph35q17|}} Amidőn az Úr Jézus 1918-ban a templomhoz jött, nem választott ki egyetlen egy személyt képviselőjéül és szolgájául, hanem kiválasztott egy sereg hű férfit és nőt szolgájának, és egyesítette őket egy szervezetté, amely a királyság érdekeit képviseli a földön. Ezt a testületet „hű és bölcs szolgájává“ tette, amelyre a királyság összes földi érdekeit rábízta, s ez érdekeket „minden jószágának" nevezi. Ezt a „hű és bölcs szolgát“ beépítette Sionba mint főszervezetének egy részét. (132. zsoltár 12—14; 78. 68—70) így miként Pál apostolnak nem volt szüksége „ajánló levelekre“ (Kor. II. 3: 1—3; 1: 1), hasonlóképpen nincs szüksége valamely ember vagy emberek ajánló levelére „A Társulatnak“ se, amely a törvény szerint a Watch Tower Bible and Tract Society név alatt működik, mivel ez Isten szervezetének egy részét képezi. A jövendölések világánál szemlélve, az ő munkái mindazzal, amit gyümölcsöztek, az ő kegyelméből már önmagában „ajánló levelek“ magától az Úrtól.}}
{{raw:data:p|36|36-39| Timótheusnak volt egy „kegyelmi ... ajándéka ...prófétálás által“. (Tim. I. 4:14) Hogy ez egy neki kölcsönzött prófétálási ajándék volt vagy pedig Pál tőle már egy korábbi alkalommal kedvező nyilatkozatot hallott, — akárhogy is van — mindenesetre „A Társulatra“ vonatkozólag a Szentírásban már régebben jövendölve lett kedvező értelemben, és az Úr Jézus Krisztus, a nagy Vén [felvigyázó] kezeit „A Társulatra" vetette, miként, azt Pál Timótheussal tette.. (Tim. II. 1:6); s így a Társulat a jövendölések beteljesedéseképpen adja ki az igazságot. Szintén nem tartozik most egyes személyekre, hogy kedvük vagy jótetszésük szerint, „rendreutasítsanak“, hanem a dorgálás olyanokkal szemben, akikre kötelességek és felelősségek bízattak, de megbízhatatlanoknak és hűtleneknek bizonyulnak, A „Társulatra“ tartozik. (Tim. 1.5:1 2, 20) „A Társulat“ a jogszerint kinevezett szolga által cselekszik, elismervén azt a nagy tényállást hogy ’Isten helyezte el a tagokat, a testben, amint neki tetszett‘ (Kor. I. 12 :18), amit Isten fötisztviselője, Krisztus Jézus útján végez. Az Urat szeretők mindannyian el kell ismerjék, hogy az Úr a szervezetét tökéletesítette és vezeti.}}
+
{{raw:data:p|36|36-39|id=q18|{{raw:data:idhidden|paragraph36q18|}} Timótheusnak volt egy „kegyelmi ... ajándéka ...prófétálás által“. (Tim. I. 4: 14) Hogy ez egy neki kölcsönzött prófétálási ajándék volt vagy pedig Pál tőle már egy korábbi alkalommal kedvező nyilatkozatot hallott, — akárhogy is van — mindenesetre „A Társulatra“ vonatkozólag a Szentírásban már régebben jövendölve lett kedvező értelemben, és az Úr Jézus Krisztus, a nagy Vén [felvigyázó] kezeit „A Társulatra“ vetette, miként, azt Pál Timótheussal tette.. (Tim. II. 1: 6); s így a Társulat a jövendölések beteljesedéseképpen adja ki az igazságot. Szintén nem tartozik most egyes személyekre, hogy kedvük vagy jótetszésük szerint, „rendreutasítsanak“, hanem a dorgálás olyanokkal szemben, akikre kötelességek és felelősségek bízattak, de megbízhatatlanoknak és hűtleneknek bizonyulnak, A „Társulatra“ tartozik. (Tim. I. 5: 1, 2, 20) „A Társulat“ a jogszerint kinevezett szolga által cselekszik, elismervén azt a nagy tényállást hogy ’Isten helyezte el a tagokat, a testben, amint neki tetszett‘ (Kor. I. 12: 18), amit Isten fötisztviselője, Krisztus Jézus útján végez. Az Urat szeretők mindannyian el kell ismerjék, hogy az Úr a szervezetét tökéletesítette és vezeti.}}
{{raw:data:p|37|36-39| Krisztus Jézus a templomban van Jehova helyettese- és képviselőjeknét, s ott a szent angyalai elkísérték. A feltámadott hűségeseket, valamint a még földön lévő hű maradékot is magához gyűjtötte a templomba, és mindenek felett felmagasztalva trónol Jehova Isten. Az Úr Jézus Krisztusnak bizonyára meg van az ő saját jó és kielégítő módszere, a templomsereggel való közlekedésre s annak kioktatására, s ezt a földi szervezete által végzi, úgy, ahogy azt előre elhatározta. Ezért „A Társulat" tudomást szerez a szervezetben lévő érettkorúakról— akik Isten kegyelméből valóban vének — s akik a rájuk bízott dolgokban „jól forgolodnak“. (Tim. I. 5:17, 18) Azért „A Társulat“ képezi a kellő eszközt a szolgák kinevezésére a különböző csoportokba, amely kötelesség nem tartozik egyes személyekre vagy gyülekezetekre, hogy ezt függetlenül és demokratikus alapon eszközöljék. (Tim. I. 5:22) Ez történik, miután imateljesen és gondosan kikutattuk az Úr akaratát, s amennyiben Jehovát elismerjük és megígért vezetését elnyerjük. (Példab. 3:5, 6) „A Társulat“ teljesítí a Krisztus Jézus, a Király és uralkodó által reá bizott kötelességeket.}}
+
{{raw:data:p|37|36-39|id=q18| Krisztus Jézus a templomban van Jehova helyettese- és képviselőjeknét, s ott a szent angyalai elkísérték. A feltámadott hűségeseket, valamint a még földön lévő hű maradékot is magához gyűjtötte a templomba, és mindenek felett felmagasztalva trónol Jehova Isten. Az Úr Jézus Krisztusnak bizonyára meg van az ő saját jó és kielégítő módszere, a templomsereggel való közlekedésre s annak kioktatására, s ezt a földi szervezete által végzi úgy, ahogy azt előre elhatározta. Ezért „A Társulat“ tudomást szerez a szervezetben lévő érettkorúakról— akik Isten kegyelméből valóban vének — s akik a rájuk bízott dolgokban „jól forgolodnak“. (Tim. I. 5: 17, 18) Azért „A Társulat“ képezi a kellő eszközt a szolgák kinevezésére a különböző csoportokba, amely kötelesség nem tartozik egyes személyekre vagy gyülekezetekre, hogy ezt függetlenül és demokratikus alapon eszközöljék. (Tim. I. 5: 22) Ez történik, miután imateljesen és gondosan kikutattuk az Úr akaratát, s amennyiben Jehovát elismerjük és megígért vezetését elnyerjük. (Példab. 3: 5, 6) „A Tár}}|
{{raw:data:p|38|36-39| Jehova templomban lévő nagy apostola vagy küldöttje, Krisztus Jézus a kezét a „A Társulatra“ vetette mint „hű és bölcs szolgájára“ és látható képviselőjére. (Tim. II. 1:6) „A Társulat“ ’részt vett és vesz az evangéliumért való szenvedésben‘ s nem szégyenli az érte való bebörtönzést és fogságot, hanem örömmel vesz részt a gyalázatban, amelyek Istenre és Krisztus Jézusra hullanak. (Tim. II. 1:8; Róma 15:3) Az Úr szolgája és képviselőjeként cselekvő „Társulat“ a bizonyságtevő munkát az Úr hű tanuira bízza, akik most a földön vannak. (Tim. II. 2:2) Nekik színtén igyekezniük kell, hogy Istennek a népére vonatkozó akaratát helyesen teljesítésk és hasogassák. (Tim. II. 2:15) „A Társulat“ a Timótheusnak adott utasításokhoz tartja magát, amelyek így szólnak: „Az istentelen, hiábavaló fecsegést kerüld;... a balga és ostoba vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságot szülnek.“ (Tim. II. 2:16, 23; ''Elberfeldi'' ford.) „A Társulatnak“ ugyanaz a missziója, ami a Timótheusé volt: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. ... De te józan légy mindenekben, viseld a hivatali terheket, teljesítsd az evangélista kötelességét, szolgálatodat teljesen betöltsd.“ — Tim. II. 4:2-5; ''van Ess''.}}
+
{{raw:data:p|c| sulat“ teljesítí a Krisztus Jézus, a Király és uralkodó által reá bizott kötelességeket.}}
{{raw:data:p|39|36-39| Amiképpen Titus kioktattatott és megbizatott szolgák kinevezésére, hasonlóképpen kell cselekedjen a „A Társulat“ is. „A végett hagytalak tédeg Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, amiképpen én néked meghagytam.“ (Titus 1:5) A kinevezendő személyek először pontos megfigyelésnek vannak kitéve, arra figyelvén, hogy a Szentirás szerinti képességekkel rendelkezzenek. Hogy „A Társulat“ a tekintélyét vagy meghatalmazását gyakorolja, nem vitatható el, mert az Úr parancsa szerint cselekszik. — Titus 2:15}}
+
{{raw:data:p|38|36-39|id=q18| Jehova templomban lévő nagy apostola vagy küldöttje, Krisztus Jézus a kezét a „A Társulatra“ vetette mint „hű és bölcs szolgájára“ és látható képviselőjére. (Tim. II. 1: 6) „A Társulat“ ’részt vett és vesz az evangéliumért való szenvedésben‘ s nem szégyenli az érte való bebörtönzést és fogságot, hanem örömmel vesz részt a gyalázatban, amelyek Istenre és Krisztus Jézusra hullanak. (Tim. II. 1: 8; Róma 15: 3) Az Úr szolgája és képviselőjeként cselekvő „Társulat“ a bizonyságtevő munkát az Úr hű tanuira bízza, akik most a földön vannak. (Tim. II. 2: 2) Nekik színtén igyekezniük kell, hogy Istennek a népére vonatkozó akaratát helyesen teljesítésk és hasogassák. (Tim. II. 2: 15) „A Társulat“ a Timótheusnak adott utasításokhoz tartja magát, amelyek így szólnak: „Az istentelen, hiábavaló fecsegést kerüld;... a balga és ostoba vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságot szülnek.“ (Tim. II. 2: 16, 23; Elberfeldi ford.) „A Társulatnak“ ugyanaz a missziója, ami a Timótheusé volt: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. ... De te józan légy mindenekben, viseld a hivatali terheket, teljesítsd az evangélista kötelességét, szolgálatodat teljesen betöltsd.“ — Tim. II. 4: 2-5; van Ess.}}
{{raw:data:p|40| Az Úrnak szentelteket kell hogy intse, hogy a Jehova Isten által rendelt „felső hatalmasságoknak“ engedelmeskedjenek, s ezt meg is teszi. (Róma 13:1—4) Ez okból kifolyólag „A Társulat“ hűtlen volna az Úrhoz és megsértené a parancsot, ha Isten népét emberek vagy valamely ország vagy nemzet zászlajának a tisztelgésére vagy valamely földi dolognak való hodolatra utasítaná, miáltal kifejezésre juttatná, hogy oltalom vagy üdvösség teremtménytől vagy egy dologtóé és nem az Úrtól származik. (Titus 3:1) Amiképpen Titus ki lett oktatva: „A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudatkozásokat, a civakodást és a törvény felől való harcot kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók. Az eretnek [szektáskodó; ''Elberf.''] embert egy vagy két intés után kerüld.“ (Titus 3:9, 10), így kell cselekedjen „A Társulat“ is. A szektáskodókkal vagy szakadárokkal az Úr cselekszik.}}
+
{{raw:data:p|39|36-39|id=q18|Amiképpen Titus kioktattatott és megbizatott szolgák kinevezésére, hasonlóképpen kell cselekedjen a „A Társulat“ is. „A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, amiképpen én néked meghagytam.“ (Titus 1: 5) A kinevezendő személyek először pontos megfigyelésnek vannak kitéve, arra figyelvén, hogy a Szentirás szerinti képességekkel rendelkezzenek. Hogy „A Társulat“ a tekintélyét vagy meghatalmazását gyakorolja, nem vitatható el, mert az Úr parancsa szerint cselekszik. — Titus 2: 15}}
{{raw:data:p|41| A különböző hírnök-csoportokban csoportszolgaként működő személyek a fentiekkel teljesen összhangban a kinevezésük alapján a Társulat képviselői. Mialatt az egyes csoportok bizonyos személyeket ajánlhatnak, a Társulat dolga az ily ajánlatok átvizsgálása és azok kinevezése, akik e szolgálatra a legjobban alkalmasnak látszanak. Az apostolok napjaiban a felvigyázók életfogytiglani hű szolgálatra lettek kinevezve. Egyesek önző szeszélyének a kielégítése végett a gyülekezet nem űzhetett el valakit a szolgálatból, aki erre ki volt nevezve, hanem az apostol vagy az általa felhatalmazott személyek léptették vissza hűtlenség vagy a kiutalt kötelességek nem teljesítése miatt az így kinevezett személyt. — Kor. I. 5:3-5; Titus 3:10.}}
+
{{raw:data:p|40|40|id=q19|{{raw:data:idhidden|paragraph40q19|}} Az Úrnak szentelteket kell hogy intse, hogy a Jehova Isten által rendelt „felső hatalmasságoknak“ engedelmeskedjenek, s ezt meg is teszi. (Róma 13: 1—4) Ez okból kifolyólag „A Társulat“ hűtlen volna az Úrhoz és megsértené a parancsot, ha Isten népét emberek vagy valamely ország vagy nemzet zászlajának a tisztelgésére vagy valamely földi dolognak való hódolatra utasítaná, miáltal kifejezésre juttatná, hogy oltalom vagy üdvösség teremtménytől vagy egy dologtól és nem az Úrtól származik. (Titus 3: 1) Amiképpen Titus ki lett oktatva: „A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudatkozásokat, a civakodást és a törvény felől való harcot kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók. Az eretnek [szektáskodó; Elberf.] embert egy vagy két intés után kerüld.“ (Titus 3: 9, 10), így kell cselekedjen „A Társulat“ is. A szektáskodókkal vagy szakadárokkal az Úr cselekszik.}}
{{raw:data:p|42| Akármi legyen az oka annak, hogy az Úr az Illéskorszak folyamán a gyülekezetekben vagy csoportokban a vezetés demokratikus formáját engedte érvényesülni, és eltekintve attól, hogy ez helyes vagy helytelen volt, a Szentirás és a szóban forgó tények azt. mutatják, hogy az Úrnak a templomban való megjelenésekor változás áll be, amely változást az Úr hajt végre, aki a maradékot felvilágosítja a hozzá való igazi viszonyra vonatkozólag. A jelenkor az értelem és megértés ideje,}}
+
{{raw:data:p|41|41|id=q20|{{raw:data:idhidden|paragraph41q20|}} A különböző hírnök-csoportokban csoportszolgaként működő személyek a fentiekkel teljesen összhangban a kinevezésük alapján a Társulat képviselői. Mialatt az egyes csoportok bizonyos személyeket ajánlhatnak, a Társulat dolga az ily ajánlatok átvizsgálása és azok kinevezése, akik e szolgálatra a legjobban alkalmasnak látszanak. Az apostolok napjaiban a felvigyázók életfogytiglani hű szolgálatra lettek kinevezve. Egyesek önző szeszélyének a kielégítése végett a gyülekezet nem űzhetett el valakit a szolgálatból, aki erre ki volt nevezve, hanem az apostol vagy az általa felhatalmazott személyek léptették vissza hűtlenség vagy a kiutalt kötelességek nem teljesítése miatt az így kinevezett személyt. — Kor. I. 5: 3-5; Titus 3: 10.}}
 +
{{raw:data:p|42|42|id=q21|{{raw:data:idhidden|paragraph42q21|}} Akármi legyen az oka annak, hogy az Úr az Illéskorszak folyamán a gyülekezetekben vagy csoportokban a vezetés demokratikus formáját engedte érvényesülni, és eltekintve attól, hogy ez helyes vagy helytelen volt, a Szentirás és a szóban forgó tények azt mutatják, hogy az Úrnak a templomban való megjelenésekor változás áll be, amely változást az Úr hajt végre, aki a maradékot felvilágosítja a hozzá való igazi viszonyra vonatkozólag. A jelenkor az értelem és megértés ideje,}}
 +
}}

A lap jelenlegi, 2024. május 24., 08:49-kori változata

A lap korrektúrázva van


169
aki arra volt rendelve, hogy a csoportok vagy gyülekezetek érdekeit a szívén viselje. Timótheus ki lett oktatva az Isten szervezetében vagy házában való helyes eljárásra vonatkozólag. (Tim. I. 3: 14,15) Hasonlóképpen van utasítva „A Társulat“ mindezen dolgokban, hogy Isten akaratával összhangban járjon el, amint az a Szentírásban feltáratott.
34 Timótheusnak megparancsoltatott a figyelmeztetés és a testvérek emlékeztetése (őket ismételten ily dolgokra figyelmeztetni). Ő ugyan fiatal volt, azonban megmondatott neki, hogy senkitől se hagyja magát megvetni a fiatalsága miatt. (Tim. I. 4: 12) így „A Társulat“ is aránylag egy fiatal szervezet, mivel mint olyan csak az Úr Jézusnak a templomhoz jövetele óta áll fenn. Mindazáltal csak ezért nem megvetendő, hanem cselekedjen Isten és az Úr Jézus akaratával összhangban.
35
Amidőn az Úr Jézus 1918-ban a templomhoz jött, nem választott ki egyetlen egy személyt képviselőjéül és szolgájául, hanem kiválasztott egy sereg hű férfit és nőt szolgájának, és egyesítette őket egy szervezetté, amely a királyság érdekeit képviseli a földön. Ezt a testületet „hű és bölcs szolgájává“ tette, amelyre a királyság összes földi érdekeit rábízta, s ez érdekeket „minden jószágának" nevezi. Ezt a „hű és bölcs szolgát“ beépítette Sionba mint főszervezetének egy részét. (132. zsoltár 12—14; 78. 68—70) így miként Pál apostolnak nem volt szüksége „ajánló levelekre“ (Kor. II. 3: 1—3; 1: 1), hasonlóképpen nincs szüksége valamely ember vagy emberek ajánló levelére „A Társulatnak“ se, amely a törvény szerint a Watch Tower Bible and Tract Society név alatt működik, mivel ez Isten szervezetének egy részét képezi. A jövendölések világánál szemlélve, az ő munkái mindazzal, amit gyümölcsöztek, az ő kegyelméből már önmagában „ajánló levelek“ magától az Úrtól.
36
Timótheusnak volt egy „kegyelmi ... ajándéka ...prófétálás által“. (Tim. I. 4: 14) Hogy ez egy neki kölcsönzött prófétálási ajándék volt vagy pedig Pál tőle már egy korábbi alkalommal kedvező nyilatkozatot hallott, — akárhogy is van — mindenesetre „A Társulatra“ vonatkozólag a Szentírásban már régebben jövendölve lett kedvező értelemben, és az Úr Jézus Krisztus, a nagy Vén [felvigyázó] kezeit „A Társulatra“ vetette, miként, azt Pál Timótheussal tette.. (Tim. II. 1: 6); s így a Társulat a jövendölések beteljesedéseképpen adja ki az igazságot. Szintén nem tartozik most egyes személyekre, hogy kedvük vagy jótetszésük szerint, „rendreutasítsanak“, hanem a dorgálás olyanokkal szemben, akikre kötelességek és felelősségek bízattak, de megbízhatatlanoknak és hűtleneknek bizonyulnak, A „Társulatra“ tartozik. (Tim. I. 5: 1, 2, 20) „A Társulat“ a jogszerint kinevezett szolga által cselekszik, elismervén azt a nagy tényállást hogy ’Isten helyezte el a tagokat, a testben, amint neki tetszett‘ (Kor. I. 12: 18), amit Isten fötisztviselője, Krisztus Jézus útján végez. Az Urat szeretők mindannyian el kell ismerjék, hogy az Úr a szervezetét tökéletesítette és vezeti.
37 Krisztus Jézus a templomban van Jehova helyettese- és képviselőjeknét, s ott a szent angyalai elkísérték. A feltámadott hűségeseket, valamint a még földön lévő hű maradékot is magához gyűjtötte a templomba, és mindenek felett felmagasztalva trónol Jehova Isten. Az Úr Jézus Krisztusnak bizonyára meg van az ő saját jó és kielégítő módszere, a templomsereggel való közlekedésre s annak kioktatására, s ezt a földi szervezete által végzi úgy, ahogy azt előre elhatározta. Ezért „A Társulat“ tudomást szerez a szervezetben lévő érettkorúakról— akik Isten kegyelméből valóban vének — s akik a rájuk bízott dolgokban „jól forgolodnak“. (Tim. I. 5: 17, 18) Azért „A Társulat“ képezi a kellő eszközt a szolgák kinevezésére a különböző csoportokba, amely kötelesség nem tartozik egyes személyekre vagy gyülekezetekre, hogy ezt függetlenül és demokratikus alapon eszközöljék. (Tim. I. 5: 22) Ez történik, miután imateljesen és gondosan kikutattuk az Úr akaratát, s amennyiben Jehovát elismerjük és megígért vezetését elnyerjük. (Példab. 3: 5, 6) „A Tár
sulat“ teljesítí a Krisztus Jézus, a Király és uralkodó által reá bizott kötelességeket.
38 Jehova templomban lévő nagy apostola vagy küldöttje, Krisztus Jézus a kezét a „A Társulatra“ vetette mint „hű és bölcs szolgájára“ és látható képviselőjére. (Tim. II. 1: 6) „A Társulat“ ’részt vett és vesz az evangéliumért való szenvedésben‘ s nem szégyenli az érte való bebörtönzést és fogságot, hanem örömmel vesz részt a gyalázatban, amelyek Istenre és Krisztus Jézusra hullanak. (Tim. II. 1: 8; Róma 15: 3) Az Úr szolgája és képviselőjeként cselekvő „Társulat“ a bizonyságtevő munkát az Úr hű tanuira bízza, akik most a földön vannak. (Tim. II. 2: 2) Nekik színtén igyekezniük kell, hogy Istennek a népére vonatkozó akaratát helyesen teljesítésk és hasogassák. (Tim. II. 2: 15) „A Társulat“ a Timótheusnak adott utasításokhoz tartja magát, amelyek így szólnak: „Az istentelen, hiábavaló fecsegést kerüld;... a balga és ostoba vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságot szülnek.“ (Tim. II. 2: 16, 23; Elberfeldi ford.) „A Társulatnak“ ugyanaz a missziója, ami a Timótheusé volt: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. ... De te józan légy mindenekben, viseld a hivatali terheket, teljesítsd az evangélista kötelességét, szolgálatodat teljesen betöltsd.“ — Tim. II. 4: 2-5; van Ess.
39 Amiképpen Titus kioktattatott és megbizatott szolgák kinevezésére, hasonlóképpen kell cselekedjen a „A Társulat“ is. „A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, amiképpen én néked meghagytam.“ (Titus 1: 5) A kinevezendő személyek először pontos megfigyelésnek vannak kitéve, arra figyelvén, hogy a Szentirás szerinti képességekkel rendelkezzenek. Hogy „A Társulat“ a tekintélyét vagy meghatalmazását gyakorolja, nem vitatható el, mert az Úr parancsa szerint cselekszik. — Titus 2: 15
40
Az Úrnak szentelteket kell hogy intse, hogy a Jehova Isten által rendelt „felső hatalmasságoknak“ engedelmeskedjenek, s ezt meg is teszi. (Róma 13: 1—4) Ez okból kifolyólag „A Társulat“ hűtlen volna az Úrhoz és megsértené a parancsot, ha Isten népét emberek vagy valamely ország vagy nemzet zászlajának a tisztelgésére vagy valamely földi dolognak való hódolatra utasítaná, miáltal kifejezésre juttatná, hogy oltalom vagy üdvösség teremtménytől vagy egy dologtól és nem az Úrtól származik. (Titus 3: 1) Amiképpen Titus ki lett oktatva: „A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudatkozásokat, a civakodást és a törvény felől való harcot kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók. Az eretnek [szektáskodó; Elberf.] embert egy vagy két intés után kerüld.“ (Titus 3: 9, 10), így kell cselekedjen „A Társulat“ is. A szektáskodókkal vagy szakadárokkal az Úr cselekszik.
41
A különböző hírnök-csoportokban csoportszolgaként működő személyek a fentiekkel teljesen összhangban a kinevezésük alapján a Társulat képviselői. Mialatt az egyes csoportok bizonyos személyeket ajánlhatnak, a Társulat dolga az ily ajánlatok átvizsgálása és azok kinevezése, akik e szolgálatra a legjobban alkalmasnak látszanak. Az apostolok napjaiban a felvigyázók életfogytiglani hű szolgálatra lettek kinevezve. Egyesek önző szeszélyének a kielégítése végett a gyülekezet nem űzhetett el valakit a szolgálatból, aki erre ki volt nevezve, hanem az apostol vagy az általa felhatalmazott személyek léptették vissza hűtlenség vagy a kiutalt kötelességek nem teljesítése miatt az így kinevezett személyt. — Kor. I. 5: 3-5; Titus 3: 10.
42
Akármi legyen az oka annak, hogy az Úr az Illéskorszak folyamán a gyülekezetekben vagy csoportokban a vezetés demokratikus formáját engedte érvényesülni, és eltekintve attól, hogy ez helyes vagy helytelen volt, a Szentirás és a szóban forgó tények azt mutatják, hogy az Úrnak a templomban való megjelenésekor változás áll be, amely változást az Úr hajt végre, aki a maradékot felvilágosítja a hozzá való igazi viszonyra vonatkozólag. A jelenkor az értelem és megértés ideje,