Oldal:W1935.01.djvu/2

Összeesküvők lakomája.

Az Istentelenségnek étkét eszik és az erőszaktételnek borát isszák.“ — Példb. 4:17.

I. RÉSZ.

^1. JEHOVA előre figyelmeztette a maradékot arra, hogy a Kígyó magva összeesküvést fog szőni ellene s mindent elkövet Jehova bizonyságtevőinek elpusztítására. Jézus Krisztus bizonyságtétele Jehova azon bizonyságtevőire van bízva, akik most élnek a földön s mivel ők feladatuk elvégzésére igyekeznek, az Ördög összes csatlósaival együtt gyűlöli őket. (Jel.12:17; 83. zsoltár 2—5.) Az összeesküvők el akarják pusztítani Jehova felkentjeit, hogy többé ne legyenek nemzet; ezt a gaz összeesküvő bandát Góg és más bukott szellemek tömegei alkotják, amelyek Éden idejében csatlakoztak Sátán lázadásához s állandóan támadják a felkenteket; valamint azon politikai, gazdasági és kultúrtényezők, amelyek Sátán, az Ördög kormányzata alatt működnek. A Kígyó Magva tehát ezekből az összeesküvőkből áll. Sátán, gőgös, felfuvalkodott és szigorú, hasonlóképp viselkednek hozzátartozói is. Az isteni törvény szerint a bukás előtt felfuvalkodás jár. (Példb. 16:18.) E törvény szerint rendezett Belsazár, Babilon uralkodója, nagy lakomát, amelyen összegyűlt vendégeivel együtt erősen megrészegedtek. Ezt a lakomát nagy dicsekvésre és fennhéjázásra használták fel, szabadjára eresztették kedvüket. Nyomban e lakoma után következett a király közmondásos bukása.

Áttekintés.

^2. A felkent maradék merítsen bátorságot a következő tényekből: A Belsazár lakomájáról szóló isteni tudósítás a maradék tanulságára lett megörökítve s őrizve mind e mai napig s mivel ez a prófétai kép most teljesül, ennek megértése nagyobb reményt támaszt s a végső győzelemhez segíti Jézus Krisztus által, aki Jehova haderejét az ellenséggel szemben vezeti. Belsazár e prófétai képben az Ördög földi magzatát, azaz, a Kígyó Magvának látható ágát példázza, amely összeesküvő társaival együtt Góg irányítása alatt szőtte az összeesküvést. A »főemberek« a Népszövetség tagjait, vagy hasonló kapcsolatokat példáznak. A lakoma alkalmával meggyalázott arany edények (melyeket a jeruzsálemi templomból raboltak), amelyekből bort ittak, Jehova bizonyságtevőit, illetve a maradékot példázzák, amely teljesen Johovának van szentelve s amelyet Sátán tömegeivel gyűlöletnek (közmegvetésnek) akar kitenni s el akar pusztítani. A fal felületén megjelent emberi kéz ujja, amely a falon írt, Jézus Krisztust példázza, akire Jehova bizonyságtevését bízta, amit Sátán szervezeté nek bukása előtt hirdetni kell. Cirusz, aki berontott a városba, Jézus Krisztust, a győzelmes hadvezért példázza, amint elpusztítja Sátán szervezetét. E prófétai kép rövidesen Armageddon előtt kezd teljesülni és Armageddonban végződik. A teljesülése immár megkezdődött s azért úgy látszik, Isten azt akarja, hogy felkent maradéka ezt a jövendölést megértse.

Belsazár és lakomája.

^3. Belsazár Nabukadnezár, babiloni király fia volt. (Dániel 5:2, 18.) Sátán szervezete »Babilonnak« van

elnevezve; azért is példázza Nabukadnezár Sátánt, Belsazár, a fia, pedig Sátán földi szülöttjét, főképp az álkereszténység tényezőit, amely politikai, felekezeti és gazdasági elemekből áll; a két utóbbi elem képezi a nyáj kiválóit. »Belsazár« »Bél fejedelmét« jelenti, azaz »Bél (pogány isten) kedvencét, azon álkereszténységet példázza tehát, amely most Babilon borától ittas és Sátán láthatatlan vezérének, Gógnak, vezetése alatt áll, aki Sátán haderejét vezeti Armageddonra. »Bél« volt Babilon főistens, minélfogva magát a Sátánt jelenti. »Megfenyítem Bélt is Egyiptomban és kivonom szájából, amit benyelt és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kőfala is ledől.« (Jer. 51:44.) Dániel Belsazár uralkodásának első évében álmot látott, abban négy fenevadat látott, amelyek Sátán uralkodó hatalmait képviselik. (Dán. 7:1—3.) Dániel Belsazár uralkodásának harmadik évében az Isten szentélyének meggyalázásáról, valamint igazolásáról álmodott. (Dániel 8.)

^4. Úgy látszik, Belsazár prófétai lakomájának hasonmási teljesülése közvetlenül Armageddon előtt történik. Dániel 5-ik része erről szóló feljegyzése a következő szavakkal kezdődik: »Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivott.« (Dán. 5:1.) Ezt a lakomát a királyi palotában rendezték, valószínű azon az éjszakán, amidőn a mnédek és a perzsák Babilont elfoglalták; ez tehát Krisztus uralkodásának kezdete utáni időt példázhat, amidőnis kiküldetett az ellenség eltávolítására, amely időnek a Mindenható Isten nagy napjának csatáját kell közvetlen megelőznie. Ez végleg meghatározza a prófétai kép teljesülésének idejét 1914 után, s rövidesen Armageddon csatája előtt. Így tehát az írás, valamint a szemmel látható tények azt bizonyítják, hogy ez a jóslat most van teljesülőben.

^5. Káldeus nyelven a lakomát »lochem«-nek hívják; ami »közös étkezést« jelent. »Vigasságnak okáért szereznek lakodalmat (lakomát) és a bor vidámítja meg az élőket; a pénz szerzi meg mindezeket.« (Prédikátor 10:16.) Ezeket a dáridózókat a haszon- és hatalom- vágy vezérelte a dobzódással járó dáridóra. A pénz szerelme, minden gonosz gyökere, vezérli együvé azokat a nemzeteket is; amelyek Jehova nevének gyalázását és Isten bizonyságtevőinek (szolgáinak) bántalmazását tűzték ki céljukul; most ily szövetkezést láthatunk az álkeresztény nemzetek között. Belsazár lakomájának idejében háború volt a babiloniak és a méd-perzsák között. Belsazár ezt a lakomát nyilván azért rendezte, hogy egy időre embereivel együtt megfeledkezzék arról, hogy mi dúl erődítményeinek falai alatt s hogy újabb erőszakosságok kieszelésére is alkalmat nyújtson nekik. (Példb. 4:17.) A kenyér fogyasztása (»lechem«) találóan példázza a Jehova »védencei« ellen szőtt összeesküvés kenyerének közös fogyasztását. (83. zsoltár 4.) A káldeusok (babiloniak) a város erődítményeinek védelme alatt lakmároztak, tehát titokban, s mivel titokban lakmároztak, ez tetszett nekik. (Példb. 9:17.) A lakoma-szó héber-ben oly szóból származik, amely valamiből való ét-