Oldal:W1936.05-hu.djvu/7

87

terhelésekkel elárasztották. A római katolikus hierarchia évszázadokon keresztül azáltal gazdagodott meg, hogy a „keresztényinek” nevezett nemzetek népeire nyomasztó terheket rakott. Évszázadokon keresztül ez a képmutató szervezet pénzadományokat gyűjtött a katolikus szervezet elámítottjaitól. Csuhás női ügynökök és férfiak fekete holló módjára szokták rendesen látogatni fizetési napokon az üzemeket és az irodákat, hogy a félénkektől és a babonáshitűektől adományokat gyűjtsenek, holott a munkásoknak sem elegendő a szerény fizetésük a maguk és a családjuk fenntartására. Így szednek ki a népek zsebéből dollármilliókat ámítás és csalás útján, méghozzá főképpen a szegényektől és a hierarchia ezen a pénzen gazdagszik meg és elégíti ki gonosz önző emberek állatias kívánságait.

²⁹ Az elhunytak hozzátartozóitól azon a címen szednek pénzt, hogy a katolikus szervezet valamelyik papja imádkozni fog az elhunytért és segíteni fog rajta. Ez a félénk és babonás embereken elkövetett csalás. Az írás tanítása szerint az elhunytak kivétel nélkül halottak, nem élnek és semmit sem tudnak; az elhunytak nincsenek sem tisztítótűzben, sem örökgyötrelmek között. Az az állítás, hogy az elhunytak érdekében imádkozni lehet és így segíteni lehet rajtuk, teljesen téves, csalás és hiszékeny emberek nagy megterhelését és elnyomását is jelenti. Éveken keresztül a „keresztényinek” nevezett nemzetek népeitől pénzt szedtek össze, amit Rómába a Vatikánnak küldtek és így kincsekkel töltötték tele a római hierarchia kincstárát, amit aztán a népek megkárosítására és elnyomására fordítottak. Mexikóban történt, hogy a katolikus szervezet egyik képviselője a bennszülötteket egy városban 365 „egyházi épület” építésére kényszerítette, amelyekben a hierarchia papjait helyezte el, hogy a szegény bennszülötteket minden keresetüktől kifosszák. A hajdani filiszteusok az izraelitákat minden vagyonuktól megfosztani igyekeztek; hasonlóképpen cselekesznek a modem filiszteusok is, amennyiben a „keresztényinek" nevezett világ minden kincsét el akarják venni és uralkodni akarnak felette.

Inkvizíció

³⁰ A pogány Róma bizonyos tekintetben üldözte Jézus Krisztus követőit. De azokat az üldözéseket össze sem lehet hasonlítani a keresztények azon üldöztetéseivel, amelyeket a római katolikus hierarchia, illetve „a pápai Róma" követett el. A római katolikus hierarchia az üldözés és a kínzás oly ördögi intézményét létesítette, amelyhez hasonló azelőtt és azóta sem volt soha. Az önző emberektől terjesztett és prédikált tanítások, amelyeket eredetileg az ördög sugallt, teljesen ellenkeztek a Jézus Krisztus és az Isten prófétái által tanított igazságokkal, és azokat a tévtanokat mégis rákényszerítették a népre. Amennyiben a római katolikus hierarchia kizárólagos jogot formált annak megállapítására, hogy a népnek mit kell meghallgatnia és hinnie, a Bibliát elsikkasztotta a nép elől és a népet hamis, babonán és félelmen felépített tévtanok hallgatására és elhívésére kényszerítette. Ez az elvetemült szervezet milliókat arra indított, hogy Jézus Krisztus nevét

hangoztatva, emberek diktátumainak higgyen és fogadjon szót. Emiatt közölteti Isten igéjében, a következőket: „És szólt az Úr, mivel e nép szájjal közelget hozzám és csak ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn; ezért én is csodásán cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan.” — Ézsaiás 29:13, 14.

³¹ Ha valaki a római katolikus hierarchia szervezete által terjesztett tanításokkal ellenkező véleményt mert nyilvánítani, azonnal eretnekséggel vádolta. A XI. évszázad kezdetén sok embert vádoltak eretnekséggel, akik a római katolikus szervezettel ellenkező véleményt mertek alkotni, és kinyilvánítani; ezeket máglyára vagy akasztófára juttatták.

³² Az inkvizíció feladata az volt, hogy mindenkit kinyomozzon és megbüntessen, aki valamivel a római katolikus hierarchiát vagy ortodoxiát megbántotta. Ez az eljárás a XIII. évszázadban teljes mértékben dühöngött. A pápa meghatalmazottakat küldött ki, akik helységről helységre jártak és kikémlelték az embereket. Miután ezek a megbízottak egy kerületbe megérkeztek, nyilatkozattételre hívták fel a népet, hogy eretnek-e vagy pedig jelentsék fel azokat, akiket eretneknek tartanak és így az ily denunciálás következtében sok embert letartóztattak és megbüntettek. A püspökségek vállalták magukra a börtönök létesítését és egyéb kegyetlen kínzóeszközöket is alkalmaztak és így kényszerítették vallomásra az eretnekséggel vádoltakat. A legkülönbözőbb ördögi kínzóeszközöket használták. Véleményt alkothatunk magunknak az alkalmazott kínzásokról a következőkből: az áldozat lábait izzó vassal égették; oly csizma felhúzására kényszerítették, amelybe olvasztott ólmot öntöttek; testét oly gépezethez kötötték, amellyel testrészeit kiszaggatták. Másokat késekkel felszerelt gépezetbe tettek és aprádonként vagdaltak darabokra. S ha valamely ügyvéd az eretnekséggel vádolt ember védelmére mert kelni, azt is eretnekséggel vádolták; így tehát védő nélkül és védelem nélkül volt nekik kiszolgáltatva az áldozat. Ezt az inkvizíciót kegyetlenül és teljes szigorral alkalmazták Olaszországban, Spanyolországban, a Balkán-Államokban, Írországban, Angliában, Németországban, Franciaországban, Mexikóban, Kubában és tényleg világszerte a „keresztényinek” nevezett országokban.

³³ Az inkvizíciónak különösen két jellemző vonása szembetűnő: a szólás és a sajtószabadság elnyomása és a könyvek elégetése. A könyvek elégetésével és az üldözések által akarták a népet butaságban tartani és előle a római katolikus szervezet csalásait eltitkolni. Egy történelemíró mondja: „Minden könyvnek át kellett mennie a püspökök kezén,” és mindent kitörültek belőle, ami abban a római katolikus szervezet ellen szólónak tűnt fel. Az akkori szervezet nem tűrt meg semmit sem, ami „vallásos érzelmét bántotta” és most is ugyanezzel hozakodik elő. Az inkvizíció létesítői minden bűntényt elkövettek, amit gonosztevők azóta is elkövetni tudtak. A népet mindenkor rémületben és félelmek között tartották. Sokan kényszerítve érezték magukat, hogy szom-