„Oldal:Szervezet 1-2 huW1938.10.djvu/10” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 
(Egy közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
15. sor: 15. sor:
 
{{raw:data:q|23-24|id=q11| Mily utasítás tűnik ki errevonatkozólag a Csel. 20: 17—32-ben; Kor. I. 16 :3-ban és Kor. II. 8 :19, 22-ben?}}
 
{{raw:data:q|23-24|id=q11| Mily utasítás tűnik ki errevonatkozólag a Csel. 20: 17—32-ben; Kor. I. 16 :3-ban és Kor. II. 8 :19, 22-ben?}}
 
{{raw:data:q|25-26|id=q12| Mily jelentősége van itt annak, hogy Pál az Úr Jézus Krisztustól hatalmat és tekintélyt kapott és Pál Timótheusra és Titusra az említett célból felhatalma}}|  
 
{{raw:data:q|25-26|id=q12| Mily jelentősége van itt annak, hogy Pál az Úr Jézus Krisztustól hatalmat és tekintélyt kapott és Pál Timótheusra és Titusra az említett célból felhatalma}}|  
{{raw:data:ta|c|zást ruházott át? Utalj a vallásoskodók e tekintetben elfoglalt állásfoglalására s az általuk követett eljárásra és indokold meg azt! Miért kell most más módon eljárni?}}
+
{{raw:data:q|25-26|c|zást ruházott át? Utalj a vallásoskodók e tekintetben elfoglalt állásfoglalására s az általuk követett eljárásra és indokold meg azt! Miért kell most más módon eljárni?}}
 
{{raw:data:q|27|id=q13| Mutasd ki, hogy helyes és előnyös az, hogy a „kézrávetésre" vonatkozó felhatalmazás csak kevesekre van korlátozva, akik felvigyázók kell legyenek, s hogy ez Jézusnak és az apostolnak Máté 23:8 és Galata 3: 28-ban adott utasításával összhangban van!}}
 
{{raw:data:q|27|id=q13| Mutasd ki, hogy helyes és előnyös az, hogy a „kézrávetésre" vonatkozó felhatalmazás csak kevesekre van korlátozva, akik felvigyázók kell legyenek, s hogy ez Jézusnak és az apostolnak Máté 23:8 és Galata 3: 28-ban adott utasításával összhangban van!}}
 
{{raw:data:q|28-30|id=q14| Milyen intézkedés történt az apostolok napjaiban a gyülekezetekben való felügyeletre nézve? Hasonlítsd össze ezt a jelenben foganatosított elrendezéssel! Mutasd ki, vajjon a címmel járó állások vagy hivatalok hasznos célt szolgáltak, és miért?}}
 
{{raw:data:q|28-30|id=q14| Milyen intézkedés történt az apostolok napjaiban a gyülekezetekben való felügyeletre nézve? Hasonlítsd össze ezt a jelenben foganatosított elrendezéssel! Mutasd ki, vajjon a címmel járó állások vagy hivatalok hasznos célt szolgáltak, és miért?}}
26. sor: 26. sor:
 
{{raw:data:q|42|id=q21| Indokold meg tehá az Úr népe gyülekezeteiben vagy csoportjaiban bizonyos megbízásra rendelt szolgák kirendelése módozatának a bekövetkezett megváltozását!}}
 
{{raw:data:q|42|id=q21| Indokold meg tehá az Úr népe gyülekezeteiben vagy csoportjaiban bizonyos megbízásra rendelt szolgák kirendelése módozatának a bekövetkezett megváltozását!}}
 
{{raw:data:ta|r|(Angol W. 1938 június 1.)}}}}
 
{{raw:data:ta|r|(Angol W. 1938 június 1.)}}}}
}}
 
  
{{raw:data:s|'''Szervezet'''}}
 
  
II. rész
+
{{raw:data:s|bold|30|{{raw:data:ta|c|'''Szervezet'''}}}}
''„Bronz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok és a fák helyett bronzot és a kövek helyett vasat; és a felügyeletet feletted jólétté nevezem ki, és a megbízásod meghatározását igazságossággá." — Ésaiás 60:17; Rotherham.''
+
{{raw:data:ta|c|II. rész}}
{{JEHOVA kezdettől fogva ismerte a véget, s az egyházának a Krisztusra, a főszegeletkőre való alapítását előre tudva, kezdte meg annak felépítését a hű apostolokkal. „Kik fölépittettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a szellem által." — Efézus 2 :20—22.
+
{{raw:data:ta|c|''„Bronz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok és a fák helyett bronzot és a kövek helyett vasat; és a felügyeletet feletted jólétté nevezem ki, és a megbízásod meghatározását igazságossággá." — Ésaiás 60:17; Rotherham.''}}
2 Isten előre tudta, hogy Krisztus Jézusnak a templomhoz jövetelét a „szakadás" előzi meg, s ezt előre megmondotta szolgája által. (Tessz. II. 2 :1—3) Próféciáit jóval előre feljegyeztette, mégpedig teljesen összhangban az ily állapotokkal. Az összes bibliai bizonyságok arra irányulnak, hogy Krisztusnak a templomhoz
+
{{raw:data:c|
való jövetelével a felszenteltek számára a javukra szolgáló változás következik be, amennyiben a felszentelteknek kimutattatik, hogy melyik a helyes és méltó út, amelyen járniuk kell. A templom megítélése a felszentelteket próbára teszi, s a kipróbáltak a templomba gyűjtőinek, megvilágíttatnak s világosan a követendő útra irányítatnak. Aztán kezdik felismerni és méltányolni a tényállást, hogy az Isten szervezete egy
+
{{raw:data:p|1|JEHOVA kezdettől fogva ismerte a véget, s az egyházának a Krisztusra, a főszegeletkőre való alapítását előre tudva, kezdte meg annak felépítését a hű apostolokkal. „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a szellem által." — Efézus 2:20—22.}}
teokratikus [isteni] kormányzat. Nincsen okunk arra, hogy az Illés-korszakbeli felszentelteket az akkor követett út miatt hibásaknak jelentsük ki. Az Úr ezt egy jó okból kifolyólag megengedte. Most tehát a kérdés ez: Ki alkalmazkodik örömmel és készségesen az Úrhoz és jár az általa megjelölt úton, amidőn előtte az igazi tényállás ismertetve lett? Isten népe szennyes ruhákkal jött ki Babilonból, s ezek a foltok nem tűnnek el egy pillanat alatt; hanem kicsinyenként, amint az Úr világosságot derít az Igéjére. Most tehát véglegesen kitűnik, hogy Isten a népének részt juttat a jövendölések beteljesedésében, azután pedig később, meghatározott idejében s a maga helyes módján feltárja a bizonyítékokat az ily beteljesedésekre vonatkozólag, s kimutatja azt a szerepet, amelyet ebben a népe játszott. A tisztább világosság a felkenteknek nagyobb örömet hoz, mivel ez világos bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozólag, hogy ők az Úr kezében vannak és általa vezéreltetnek.
+
{{raw:data:p|2|Isten előre tudta, hogy Krisztus Jézusnak a templomhoz jövetelét a „szakadás" előzi meg, s ezt előre megmondotta szolgája által. (Tessz. II. 2:1—3) Próféciáit jóval előre feljegyeztette, mégpedig teljesen összhangban az ily állapotokkal. Az összes bibliai bizonyságok arra irányulnak, hogy Krisztusnak a templomhoz való jövetelével a felszenteltek számára a javukra szolgáló változás következik be, amennyiben a felszentelteknek kimutattatik, hogy melyik a helyes és méltó út, amelyen járniuk kell. A templom megítélése a felszentelteket próbára teszi, s a kipróbáltak a templomba gyűjtetnek, megvilágíttatnak s világosan a követendő útra irányítatnak. Aztán kezdik felismerni és méltányolni a tényállást, hogy az Isten szervezete egy teokratikus [isteni] kormányzat. Nincsen okunk arra, hogy az Illés-korszakbeli felszentelteket az akkor követett út miatt hibásaknak jelentsük ki. Az Úr ezt egy}}|
3 Az Ésaiás 60:17 jövendölése oly állapotokat ír le, amelyek hosszú időn keresztül fennállottak, mire aztán az Úr látható szervezetében jobb állapotokra való változás következett be, mialatt annak tagjai az Úrhoz való viszonyuk jobb megértéséhez és értékeléséhez vezéreltettek. Ez a jövendölés nem a maradéknak a külvilághoz, illetve a Sátán szervezetéhez való viszonyát vázolja, hanem a felkenteknek Jehovához és Krisztus Jézushoz s így az egymáshoz való viszonyukat tárgyalja. Jól jegyezzük meg a jövendölés szavait, amelyek arra
+
{{raw:data:p|c|jó okból kifolyólag megengedte. Most tehát a kérdés ez: Ki alkalmazkodik örömmel és készségesen az Úrhoz és jár az általa megjelölt úton, amidőn előtte az igazi tényállás ismertetve lett? Isten népe szennyes ruhákkal jött ki Babilonból, s ezek a foltok nem tűnnek el egy pillanat alatt; hanem kicsinyenként, amint az Úr világosságot derít az Igéjére. Most tehát véglegesen kitűnik, hogy Isten a népének részt juttat a jövendölések beteljesedésében, azután pedig később, meghatározott idejében s a maga helyes módján feltárja a bizonyítékokat az ily beteljesedésekre vonatkozólag, s kimutatja azt a szerepet, amelyet ebben a népe játszott. A tisztább világosság a felkenteknek nagyobb örömet hoz, mivel ez világos bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozólag, hogy ők az Úr kezében vannak és általa vezéreltetnek.}}
 +
{{raw:data:p|3|Az Ésaiás 60:17 jövendölése oly állapotokat ír le, amelyek hosszú időn keresztül fennállottak, mire aztán az Úr látható szervezetében jobb állapotokra való változás következett be, mialatt annak tagjai az Úrhoz való viszonyuk jobb megértéséhez és értékeléséhez vezéreltettek. Ez a jövendölés nem a maradéknak a külvilághoz, illetve a Sátán szervezetéhez való viszonyát vázolja, hanem a felkenteknek Jehovához és Krisztus Jézushoz s így az egymáshoz való viszonyukat tárgyalja. Jól jegyezzük meg a jövendölés szavait, amelyek arra}}}}

A lap jelenlegi, 2024. július 2., 11:58-kori változata

A lap korrektúrázva van


170
a maradék pedig most ’minden keresményéből értelmet kell szerezzen‘. E tiszta világosságnak és értelemnek, valamint az o jobb állapotra való változásnak az okát a következő tanulmányunkban fogjuk tovább szemlélteni.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1938 június 1.)


Szervezet
II. rész
„Bronz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok és a fák helyett bronzot és a kövek helyett vasat; és a felügyeletet feletted jólétté nevezem ki, és a megbízásod meghatározását igazságossággá." — Ésaiás 60:17; Rotherham.
1 JEHOVA kezdettől fogva ismerte a véget, s az egyházának a Krisztusra, a főszegeletkőre való alapítását előre tudva, kezdte meg annak felépítését a hű apostolokkal. „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a szellem által." — Efézus 2:20—22.
2 Isten előre tudta, hogy Krisztus Jézusnak a templomhoz jövetelét a „szakadás" előzi meg, s ezt előre megmondotta szolgája által. (Tessz. II. 2:1—3) Próféciáit jóval előre feljegyeztette, mégpedig teljesen összhangban az ily állapotokkal. Az összes bibliai bizonyságok arra irányulnak, hogy Krisztusnak a templomhoz való jövetelével a felszenteltek számára a javukra szolgáló változás következik be, amennyiben a felszentelteknek kimutattatik, hogy melyik a helyes és méltó út, amelyen járniuk kell. A templom megítélése a felszentelteket próbára teszi, s a kipróbáltak a templomba gyűjtetnek, megvilágíttatnak s világosan a követendő útra irányítatnak. Aztán kezdik felismerni és méltányolni a tényállást, hogy az Isten szervezete egy teokratikus [isteni] kormányzat. Nincsen okunk arra, hogy az Illés-korszakbeli felszentelteket az akkor követett út miatt hibásaknak jelentsük ki. Az Úr ezt egy
jó okból kifolyólag megengedte. Most tehát a kérdés ez: Ki alkalmazkodik örömmel és készségesen az Úrhoz és jár az általa megjelölt úton, amidőn előtte az igazi tényállás ismertetve lett? Isten népe szennyes ruhákkal jött ki Babilonból, s ezek a foltok nem tűnnek el egy pillanat alatt; hanem kicsinyenként, amint az Úr világosságot derít az Igéjére. Most tehát véglegesen kitűnik, hogy Isten a népének részt juttat a jövendölések beteljesedésében, azután pedig később, meghatározott idejében s a maga helyes módján feltárja a bizonyítékokat az ily beteljesedésekre vonatkozólag, s kimutatja azt a szerepet, amelyet ebben a népe játszott. A tisztább világosság a felkenteknek nagyobb örömet hoz, mivel ez világos bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozólag, hogy ők az Úr kezében vannak és általa vezéreltetnek.
3 Az Ésaiás 60:17 jövendölése oly állapotokat ír le, amelyek hosszú időn keresztül fennállottak, mire aztán az Úr látható szervezetében jobb állapotokra való változás következett be, mialatt annak tagjai az Úrhoz való viszonyuk jobb megértéséhez és értékeléséhez vezéreltettek. Ez a jövendölés nem a maradéknak a külvilághoz, illetve a Sátán szervezetéhez való viszonyát vázolja, hanem a felkenteknek Jehovához és Krisztus Jézushoz s így az egymáshoz való viszonyukat tárgyalja. Jól jegyezzük meg a jövendölés szavait, amelyek arra