„Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/2” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→⧼proofreadpage_quality3_summary⧽) |
|||
(2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
Oldal állapota | Oldal állapota | ||
- | + | Korrektúrázva | |
Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
5. sor: | 5. sor: | ||
</div> | </div> | ||
<div style="display:flex;justify-content:space-between;margin-top:1.5em;margin-bottom: 2em;border-top: 0.3em solid;border-bottom: 0.3em solid;"> | <div style="display:flex;justify-content:space-between;margin-top:1.5em;margin-bottom: 2em;border-top: 0.3em solid;border-bottom: 0.3em solid;"> | ||
− | <div> | + | <div> |
<big>25. évfolyam</big> | <big>25. évfolyam</big> | ||
</div> | </div> | ||
19. sor: | 19. sor: | ||
{{raw:data:ta|c|(II. rész folytatás)}} | {{raw:data:ta|c|(II. rész folytatás)}} | ||
{{raw:data:c| | {{raw:data:c| | ||
− | {{raw:data:p|11|11-13| Jónás ezután elmondotta a tengerészeknek történetét, hogy t. i. a mindenható Isten szine elől elmenekült, hogy ne kelljen Ninivébe menni s a város ellen prédikálni, amint neki Jehova megparancsolta: „És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy Jehova szine elől fut, mivelhogy elbeszélé nekik." — | + | {{raw:data:p|11|11-13| Jónás ezután elmondotta a tengerészeknek történetét, hogy t. i. a mindenható Isten szine elől elmenekült, hogy ne kelljen Ninivébe menni s a város ellen prédikálni, amint neki Jehova megparancsolta: „És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy Jehova szine elől fut, mivelhogy elbeszélé nekik." — Jónás 1;10.}} |
− | Jónás 1;10.}} | + | {{raw:data:p|12|11-13|A tengerészek megrémültek attól, amit Jónás cselekedett, ami további bizonyítéka annak a következtetésnek, hogy a prófécia beteljesedésénél korunk jóakaratú embereit árnyékolták elő. A tengerészek kezdték felismerni, hogy Jónásnak a kötelesség- teljesítéstől való menekülésében segítségére voltak. Igy szóltak hozzá: „Mit cselekedtél?" Jónás nem próbálta magát igazolni, hogy helytelen útra tért, hanem nyíltan bevallotta tévedését még a nemzsidókkal szemben is. Isten hű tanúi gyakran követnek el hibát. Azonban mihelyt felismerik azt, nyíltam bevallják. Isten népe a földön Jónáshoz hasonlóan beismerte az 1919-ben tett tapasztalatai után törvénytelen eljárását, miszerint tagjai elmulasztották Jehova neve és királysága mellett tanúskodni oly időben, amidőn tanúskodhattak volna. Az emberektől és attól való félelem, amit nekik az emberek árthatnának, vissza tartotta őket. Ezt a következtetést a tények és az Ésaiás 6:1-9-ben feljegyzett jövendölés teljesen alátámasztja. Ott Ésaiás próféta, aki az Urnak ugyanazon felszenteltjeit ábrázolta, a következő szavakat helyezte szájukba: „Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom: hisz a Királyt, a Seregek Jehováját látták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén volt, amelyet fogóval vett az oltárról. És megérintette számat azzal és mondá: Imé ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott és bűnöd elfedeztetett." — Ésaiás 6:5—7.}} |
− | {{raw:data:p|12|11-13|A tengerészek megrémültek attól, amit Jónás cselekedett, ami további bizonyítéka annak a következtetésnek, hogy a prófécia beteljesedésénél korunk jóakaratú embereit árnyékolták elő. A tengerészek kezdték felismerni, hogy Jónásnak a kötelesség teljesítéstől való menekülésében segítségére voltak. Igy szóltak hozzá: „Mit cselekedtél?" Jónás nem próbálta magát igazolni, hogy helytelen útra tért, hanem nyíltan bevallotta tévedését még a nemzsidókkal szemben is. Isten hű tanúi gyakran követnek el hibát. Azonban mihelyt felismerik azt, nyíltam bevallják. Isten népe a földön Jónáshoz hasonlóan beismerte az 1919-ben tett tapasztalatai után törvénytelen eljárását, miszerint tagjai elmulasztották Jehova neve és királysága mellett tanúskodni oly időben, amidőn tanúskodhattak volna. Az emberektől és attól való félelem, amit nekik az emberek árthatnának, vissza tartotta őket. Ezt a következtetést a tények és az Ésaiás 6:1-9-ben feljegyzett jövendölés teljesen alátámasztja. Ott Ésaiás próféta, aki az Urnak ugyanazon felszenteltjeit ábrázolta, a következő szavakat helyezte szájukba: „Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom: hisz a Királyt, a Seregek Jehováját látták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén volt, amelyet fogóval vett az | + | {{raw:data:p|13|11-13|A világháború folyamán Isten népe ellen intézett üldözés félelemmel töltötte el őket, és elmulasztották kötelességük teljesítését, amint tehát Ésaiásnál látjuk, elhanyagolták a bizonyságtevést, s az Úrhoz kiáltottak. S ezt a világban is bevallották. A jóakaratú emberek felismerték erre, hogy a világháború folyamán ők is kellett tegyenek valamit, vagyis nekik is valami részük volt abban, hogy az Istennek szenteltek oly kényes helyzetbe kerültek, mégpedig mivel támogatták Sátán pénzügyi, vallásos és politikai szervezeteit, amelyek Isten népét a bizonyságtevésben akadályozták s őket hanyagokká és egy bizonyos mértékig hűtlenekké tették. Sok jóakaratú ember akarata ellenére részt vett Isten maradékának az Úr színe elől és a Jehova nevének és királyságának a hirdetésétől való eltávolításában. Igy láthatjuk, hogy a tengerészek, akik Jónást az Úr színe elől s a megparancsolt bizonyság hirdetésétől eltávolították, a jóakaratú embereket szemléltették, akik tudatlanul se-}}| |
− | ajkaidat, és hamisságod eltávozott és bűnöd elfedeztetett." — Ésaiás 6:5—7.}} | + | {{raw:data:p|c|gédkeztek az ördögnek Isten népének a megakadályozásában. Miután a jóakaratú emberek felismerték a helyzetet, attól féltek, hogy Jehova szenvedést bocsájt rájuk, s azért a háború végével Jehova hű tanúihoz fordultak felvilágosításért.}} |
− | {{raw:data:p|13|11-13|A világháború folyamán Isten népe ellen intézett üldözés félelemmel töltötte el őket, és elmulasztották kötelességük teljesítését, amint tehát Ésaiásnál látjuk, elhanyagolták a bizonyságtevést, s az Úrhoz kiáltottak. S ezt a világban is bevallották. A jóakaratú emberek felismerték erre, hogy a világháború folyamán ők is kellett tegyenek valamit, vagyis nekik is valami részük volt abban, hogy az Istennek szenteltek oly kényes helyzetbe kerültek, mégpedig mivel támogatták Sátán pénzügyi, vallásos és politikai szervezeteit, amelyek Isten népét a bizonyságtevésben akadályozták s őket hanyagokká és egy bizonyos mértékig hűtlenekké tették. Sok | + | {{raw:data:p|14|14| A nagy vihar a tengeren tovább tartott. A tengerészek megrémültek és további kérdéseket intéztek Jónáshoz „Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedett. (Jónás 1:11) Mivel a tengerészek egyáltalán nem tudták, hogyan menekülhetnének meg, Jónástól kérdezték meg, hogy mit cselekedjenek. A prófétai kép e részének a beteljesedése a világháború végén vette kezdetét. A világháború ugyan véget ért, de a bajok tovább folytatódtak, s a jóakaratú emberek megtudták Jehova szolgáitól, hogy Armageddon a közeljövőben bekövetkezik s az a világháborúnál nagyobb bajt és nyomorúságot hoz magával. Körülbelül abban az időben kezdték Jehova tanúi mindjobban felismerni és megérteni, hogy Armageddon Isten haragjának a megnyilvánulása lesz, s amidőn felismerték, eljuttatták ezt a felvilágosítást a többi embereknek is. Amiképpen a tengerészek felismerték, hogy a vihar növekvő tombolása Isten haragját juttatta kifejezésre valaki ellen a hajóban, úgy a jóakaratú emberek is látták a földön, hogy a „kereszténység" Jehova és királysága elleni lázadó és nyakas viselkedése mindjobban növekedik, hogy a vallásoskodók mindjobban elvilágiasodnak és istentelenebbé lesznek; s ezek a jóakaratú emberek megijedtek és őszinte keresztényeknél kerestek felvilágosítást, hogy megtudják, mit cselekedtek. Igy az Úr jóságában régen bemutatta, hogy tudja szoros összeköttetésbe hozni tanúit s a királyság üzenetét a becsületes és őszinte igazságkeresőkkel.}} |
− | {{raw:data:p|c|gédkeztek az ördögnek Isten népének a | + | {{raw:data:p|15|15-17| Ennél a pontnál Jónás kezdte felismerni, mily nagy igazságtalanságot cselekedett, s azután nagy bátorságot mutatott. Ha valaki látja, hogy nincs igaza, valóban bátorságot követel, hogy igazságtalanságát bevallja és kész legyen magára venni a következményeket, mindent Jehova Istenre bízván. Jónás éppen így cselekedett. Jól tudta, hogy csak Isten tudja az ügyet igazságosan rendbehozni. „Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van e nagy vihar rajtatok." — Jónás 1:12.}} |
− | + | {{raw:data:p|16|15-17| Jónás nem tanúsított önzést, arra kérvén a tengerészeket, hogy minden lehetőt tegyenek meg a hajónak a viharon való átvezetésére. Jól tudta, hogy a halállal néz szembe és biztosan elpusztul, ha Jehova meg nem menti. Nem is kísérelte meg magát igazolni. Arra kérte a tengerészeket, hogy szolgáltassák ki őt a vihart előlidéző Istennek, hogy őt Jehova a nagy irgalmasságában vagy megszabadítsa, vagy pedig engedje elpusztulni. Bátor volt, mégpedig mivel tudta, hogy Isten akár-}}}} | |
− | {{raw:data:p|14|14| A nagy vihar a tengeren tovább tartott. A tengerészek megrémültek és további kérdéseket intéztek Jónáshoz „Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedett. (Jónás 1:11) Mivel a tengerészek egyáltalán nem tudták, hogyan menekülhetnének meg, Jónástól kérdezték meg, hogy mit cselekedjenek. A prófétai kép e részének a beteljesedése a világháború végén vette kezdetét. A világháború ugyan véget ért, de a bajok tovább folytatódtak, s a jóakaratú emberek megtudták Jehova szolgáitól, hogy Armageddon a közeljövőben bekövetkezik s az a világháborúnál nagyobb bajt és nyomorúságot hoz magával. | ||
− | |||
− | {{raw:data:p|15|15-17| Ennél a pontnál Jónás kezdte felismerni, mily nagy igazságtalanságot cselekedett, s azután nagy bátorságot | ||
− | mutatott. Ha valaki látja, hogy nincs igaza, valóban bátorságot követel, hogy igazságtalanságát bevallja és kész legyen magára venni a következményeket, mindent Jehova Istenre bízván. Jónás éppen így cselekedett. Jól tudta, hogy csak Isten tudja az ügyet igazságosan rendbehozni. „Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van e nagy vihar rajtatok." — Jónás 1:12.}} | ||
− | {{raw:data:p|16|15-17| Jónás nem tanúsított önzést, arra kérvén a tengerészeket, hogy minden lehetőt tegyenek meg a hajónak a viharon való átvezetésére. Jól tudta, hogy a halállal néz szembe és biztosan elpusztul, ha Jehova meg nem menti. Nem is kísérelte meg magát igazolni. Arra kérte a tengerészeket, hogy szolgáltassák ki őt a vihart | ||
− |
A lap jelenlegi, 2024. január 6., 20:01-kori változata
A lap korrektúrázva van
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
25. évfolyam
1938 augusztus 15
15-16 szám
Jónás
(II. rész folytatás)
11 Jónás ezután elmondotta a tengerészeknek történetét, hogy t. i. a mindenható Isten szine elől elmenekült, hogy ne kelljen Ninivébe menni s a város ellen prédikálni, amint neki Jehova megparancsolta: „És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy Jehova szine elől fut, mivelhogy elbeszélé nekik." — Jónás 1;10.
12 A tengerészek megrémültek attól, amit Jónás cselekedett, ami további bizonyítéka annak a következtetésnek, hogy a prófécia beteljesedésénél korunk jóakaratú embereit árnyékolták elő. A tengerészek kezdték felismerni, hogy Jónásnak a kötelesség- teljesítéstől való menekülésében segítségére voltak. Igy szóltak hozzá: „Mit cselekedtél?" Jónás nem próbálta magát igazolni, hogy helytelen útra tért, hanem nyíltan bevallotta tévedését még a nemzsidókkal szemben is. Isten hű tanúi gyakran követnek el hibát. Azonban mihelyt felismerik azt, nyíltam bevallják. Isten népe a földön Jónáshoz hasonlóan beismerte az 1919-ben tett tapasztalatai után törvénytelen eljárását, miszerint tagjai elmulasztották Jehova neve és királysága mellett tanúskodni oly időben, amidőn tanúskodhattak volna. Az emberektől és attól való félelem, amit nekik az emberek árthatnának, vissza tartotta őket. Ezt a következtetést a tények és az Ésaiás 6:1-9-ben feljegyzett jövendölés teljesen alátámasztja. Ott Ésaiás próféta, aki az Urnak ugyanazon felszenteltjeit ábrázolta, a következő szavakat helyezte szájukba: „Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom: hisz a Királyt, a Seregek Jehováját látták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén volt, amelyet fogóval vett az oltárról. És megérintette számat azzal és mondá: Imé ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott és bűnöd elfedeztetett." — Ésaiás 6:5—7.
13 A világháború folyamán Isten népe ellen intézett üldözés félelemmel töltötte el őket, és elmulasztották kötelességük teljesítését, amint tehát Ésaiásnál látjuk, elhanyagolták a bizonyságtevést, s az Úrhoz kiáltottak. S ezt a világban is bevallották. A jóakaratú emberek felismerték erre, hogy a világháború folyamán ők is kellett tegyenek valamit, vagyis nekik is valami részük volt abban, hogy az Istennek szenteltek oly kényes helyzetbe kerültek, mégpedig mivel támogatták Sátán pénzügyi, vallásos és politikai szervezeteit, amelyek Isten népét a bizonyságtevésben akadályozták s őket hanyagokká és egy bizonyos mértékig hűtlenekké tették. Sok jóakaratú ember akarata ellenére részt vett Isten maradékának az Úr színe elől és a Jehova nevének és királyságának a hirdetésétől való eltávolításában. Igy láthatjuk, hogy a tengerészek, akik Jónást az Úr színe elől s a megparancsolt bizonyság hirdetésétől eltávolították, a jóakaratú embereket szemléltették, akik tudatlanul se-
gédkeztek az ördögnek Isten népének a megakadályozásában. Miután a jóakaratú emberek felismerték a helyzetet, attól féltek, hogy Jehova szenvedést bocsájt rájuk, s azért a háború végével Jehova hű tanúihoz fordultak felvilágosításért.
14 A nagy vihar a tengeren tovább tartott. A tengerészek megrémültek és további kérdéseket intéztek Jónáshoz „Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedett. (Jónás 1:11) Mivel a tengerészek egyáltalán nem tudták, hogyan menekülhetnének meg, Jónástól kérdezték meg, hogy mit cselekedjenek. A prófétai kép e részének a beteljesedése a világháború végén vette kezdetét. A világháború ugyan véget ért, de a bajok tovább folytatódtak, s a jóakaratú emberek megtudták Jehova szolgáitól, hogy Armageddon a közeljövőben bekövetkezik s az a világháborúnál nagyobb bajt és nyomorúságot hoz magával. Körülbelül abban az időben kezdték Jehova tanúi mindjobban felismerni és megérteni, hogy Armageddon Isten haragjának a megnyilvánulása lesz, s amidőn felismerték, eljuttatták ezt a felvilágosítást a többi embereknek is. Amiképpen a tengerészek felismerték, hogy a vihar növekvő tombolása Isten haragját juttatta kifejezésre valaki ellen a hajóban, úgy a jóakaratú emberek is látták a földön, hogy a „kereszténység" Jehova és királysága elleni lázadó és nyakas viselkedése mindjobban növekedik, hogy a vallásoskodók mindjobban elvilágiasodnak és istentelenebbé lesznek; s ezek a jóakaratú emberek megijedtek és őszinte keresztényeknél kerestek felvilágosítást, hogy megtudják, mit cselekedtek. Igy az Úr jóságában régen bemutatta, hogy tudja szoros összeköttetésbe hozni tanúit s a királyság üzenetét a becsületes és őszinte igazságkeresőkkel.
15 Ennél a pontnál Jónás kezdte felismerni, mily nagy igazságtalanságot cselekedett, s azután nagy bátorságot mutatott. Ha valaki látja, hogy nincs igaza, valóban bátorságot követel, hogy igazságtalanságát bevallja és kész legyen magára venni a következményeket, mindent Jehova Istenre bízván. Jónás éppen így cselekedett. Jól tudta, hogy csak Isten tudja az ügyet igazságosan rendbehozni. „Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van e nagy vihar rajtatok." — Jónás 1:12.
16 Jónás nem tanúsított önzést, arra kérvén a tengerészeket, hogy minden lehetőt tegyenek meg a hajónak a viharon való átvezetésére. Jól tudta, hogy a halállal néz szembe és biztosan elpusztul, ha Jehova meg nem menti. Nem is kísérelte meg magát igazolni. Arra kérte a tengerészeket, hogy szolgáltassák ki őt a vihart előlidéző Istennek, hogy őt Jehova a nagy irgalmasságában vagy megszabadítsa, vagy pedig engedje elpusztulni. Bátor volt, mégpedig mivel tudta, hogy Isten akár-