Oldal:3-1946-Az-ünnep-előtt-1946.djvu/10

10

AZ ŐRTORONY

szolgaságából. Jehova felszentelt népe most azon izráelitákhoz hasonlóan tiszta kell legyen e világ kovászától. E világ jelenti ennek tanait, szokásait és zsinórmértékeit. Jelenti a vallást, amint ez Jézusnak a vezetőkhöz intézett figyelmeztetéséből kitűnik, akik a „zsidók vallásán" vagy a zsidóságon csüngtek. Így szólt: „Óvakodjatok a farizeusok és sadduceusok kovászáról." „Akkor rájöttek, hogy nem a kenyérbe való kovásztól óvta őket, hanem a farizeusok és sadduceusok tanításától." (Máté 16:6, 12) A kovásztalan vagy friss tészta képe azt mutatja, hogy mi nem éhhez a világhoz tartozunk s belőle semmi sem lehet közöttünk. E világ kovásza nem részesülhet „Isten Bárányában, aki elveszi a világ bűneit.”

³⁸

E világ embereivel való érintkezést vagy a velük való földi kapcsolatot nem kerülhetjük el; ennek elkerülése végett el kellene hagyjuk ezt a földgömböt. Így mondja ezt az apostol az I. Kor. 5:9-11-ben. Azonban őrködhetünk afelett, hogy úgy járjunk el, ahogyan az apostol mondja, ugyanis ne igyekezzünk kapcsolatot tartani e világgal s vele együtt haladni, tehát: „kerüljétek az érintkezést, ha valaki testvér nevet visel és mégis parázna, fösvény, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy harácsoló (am. Standard B.: zsaroló). Az ilyennel még együtt se étkezzetek.” (I. Kor. 5:11) Mi nem tehetünk róla, hogy a világban vagyunk és Jézus kifejezetten megmondotta, hogy Istent nem arra kérte, hogy tanúit az armageddoni csata előtt kivegye a világból. Mialatt azonban mi kényszerűségből a világban vagyunk, Jézushoz hasonlóan nem szabad a „világból valók" legyünk. (János 17:14-16) A világ kívül áll Jehova teokratikus szervezetén. Jóllehet mi bizonyságot teszünk ellene és nyilvánosan bejelentjük sorsát, amint azt Isten Igéje megjövendölte, azonban mégis hagynunk kell, hogy e világ maga irányítsa és szabályozza a szervezetét és saját dolgait és a maga útján járjon. Akik Isten szervezetéhez tartoznak, lelkiismeretesen a saját személyes belső ügyeikre és a Jehova szervezetén belüli dolgokra kell ügyeljenek. Amint az apostol a korinthusi gyülekezetnek írja: „Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Vagy nem a belül levők felett ítélkeztek-é ti? A kívül levőket pedig az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül!" — I. Kor. 5:12, 13; V. Mózes 17:7, 19:19!

³⁹

Az ünnepnek e háborúutáni időben való megünneplése tehát jelenti, magunkat mint Isten szolgái és tanúi

---

38 Szükséges kimenni ebből a világból ennek megtevéséért? hogyan történik ez most?

39 Mit jelent tehát ennek az ünnepnek a haborúutáni időben való megünneplése?

szeplőtlenül megtartani e világtól, tehát ezt megünnepelni: „nem régi kovásszal [a zsidóság vagy „kereszténység" vallásával], se rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság [ártatlanság] és igazság kovásztalanságával." (I. Kor. 5:8) Aki kovászos kenyeret evett, büntetésül levágatott; aki Isten szervezetéhez tartozik, kerülnie kell a jelképes kovásszal való beszennyeződést. A rosszaság és gonoszság kovásza nem csak mindazt foglalja magában, amit az apostol megemlít: erkölcstelenséget, kapzsiságot, bálványimádást, rágalmazást, részegséget, zsarolást stb., hanem a mostani világba való beavatkozást is, ennek erkölcsi vagy másmilyen támogatást nyújtva az egész földgömb feletti világuralomra vonatkozó büszke Istent kihívó terveihez és „egy jobb és szebb világ megteremtéséhez", oly világéhoz, amely Isten utaitól és királyságától független lenne. Jézus sürgősen azt tanácsolta, hogy e világi „pusztító utálatosságra" való tekintettel meneküljünk Isten országa hegyeire. - Máté 24:15-20.

⁴⁰

Jehova Isten a kovásztalan kenyeret a „szorongattatás kenyerének" nevezte. Mialatt ez ünnepet ünnepeljük illetve a kenyeret esszük, magunkat elkülönítve, szeplőtlenül és szabadon tartva ettől a háborúutáni világtól és a királyság-igazságokat hirdetve, minden bizonnyal elvárhatjuk, hogy Sátán és démonai, a látható politikai, kereskedelmi, katonai és vallási szervezetétől nagy szorongattatást kell elszenvedjünk. Ez üldözőket mi éppoly kevésbbé tudjuk feltartóztatni, mint az izráeliták az egyiptomi hordákat, akik a sarkukban követték őket. Azonban a most fogyasztott szorongattatás kenyere ellenére szabadok vagyunk az ellenképi Egyiptomtól, mi Jehova megszabadítottai vagyunk Krisztus Jézus által. Isten és Krisztus vezetése és oltalma alatt ünnepeljük a szent szabadság ünnepét, mialatt előre menetelünk az igazságosság új világába, az ő dicsőítésére és magasztalására énekelünk s az összes nemzetek népeit meghívjuk, hogy vigadozzanak és meneteljenek mivelünk. Armageddon Vörös-tengere, amely közvetlen előttünk van, nem fog feltartóztatni bennünket. Ellenben az utánunk rohanó üldözőinket minden bizonnyal teljesen elnémítja és egyetlen egyet sem hagy meg belőle. Midőn azután Armageddon elmúlt, Jézus Krisztus útján a teljes szabadság új világában Isten minden szolgái örökké Jehova dicsőségét fogják énekelni.

WTa. 1946 március 1

---

40 a) Mit kell bizonyára elszenvednünk mialatt ezt az ellenképi kovásztalan kenyeret esszük? b) Ettől eltekintve mi a mi jelen állapotunk, és mikor fogunk bejutni a teljes szabadságba?

Hivatalosak, választottak és hívek

Ezek a Bárány ellen hadakoznak és a Bárány legyőzi őket, mert ő Uraknak Ura és Királyoknak Királya, s akik vele vannak, azok hivatalosak, választottak és hívek." - Jelenések 17:14, Elberfeldi.

¹ JEHOVA vitéz harcossá teszi azt, aki egykor, mint bárány levágásra vitetett, mint juh, amely megnémul az őt nyírók előtt és száját nem nyitotta meg. (És. 53:7) Hogy ez az Egy a bárányhoz hasonlított, nem a gyengeség és félelem jele volt - amint Jehova jól tudta -, hanem a legnagyobb bátorság és tisztaság bizonyítéka, ami az ellenség tüze ellenére mindhalálig megmaradt. Azért hívta el Jehova ezt az Egyet a világegyetem történelme legrettenetesebb háborújának, „a mindenható Isten nagy napja csatájának" a vezetésére. Ez az Egy tökéletes, ártatlan, békeszerető ember a földön meghalt mint, bárány, még pedig hogy az „Isten Báránya" legyen, „aki elveszi a világ bűneit". Mivel ő így az emberi életét örökre feláldozta, Isten feltámasztotta őt, a Bárányt a halálból a

szellemi birodalomban való új életre. Isten felmagasztalta őt a legfelsőbb hivatalba, amely valaha teremtménynek osztályrészül jutott, Jehova jobbjára az ő trónján. A Bárány ez új életnek és ennek a felmagasztalt állásnak az erejében vezeti a végharcot, amely minden emberi háborúnak véget vet s Jehova nevét és istenségét igazolja. - János 1:29, 36.

² Mint Egy, aki önmagát „Isten Bárányaként" önként áldozatul mutatta be, régen azelőtt előárnyékoltatott a zsidó nemzet első főpapja, Mózes fivére, Áron által. Mint király ellenben, aki Jehova egyetemes uralma összes ellenségei ellen harcol s az armageddoni csatában leveri őket, Melkisédek királyi trónon ülő pap, Sálem királya által volt előárnyékolva. Isten Igéje pedig világosan meg¬