Oldal:Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu/10

114

jót kívánt tenni mindazoknak, akik szeretik az Urat. Most pedig hadd nézzük meg a tényeket: Az üldöztetés főképpen 1918-ban következett Krisztus testvéreire, mégpedig a látszatkeresztények felbujtásából. Ez sok embert ellenségeskedésre indított az Úr népével szemben, illetve az eredeti hű maradék ellen. Később azonban amidőn ezek az emberek felismerni kezdték a saját helyzetüket és Istennek velük való szándékát, megváltoztak szíveikben és helyes szívállapotban mutatkoztak mint az Úr „más juhai", akiket az Úr Jehova nyájába terelhet. Az Úr ezzel mutatja ki, hogy a „más juhok" osztálya jóindulattal kell hogy eltelve legyen Jehova (kit Jákób pld.) és Jézus Krisztus (kit József péld.), valamint Benjámin'(aki a maradékot péld.) iránt s csak azután gyűjthető be az Úr szervezetébe.

³⁴ Benjámin nem osztozott József fogságával Egyiptomban. Így a nagy nyomor sem következett a Benjámin-osztályra a világháború alatt, amelyet Ruth és Eszter példáznak, mert ez az osztály csak 1922 után keletkezett, illetve jött az Úrhoz. Ez az utóbbi, Ruth és Eszter által példázott osztály az utóbbi években sok bizonyságtevő munkát végzett és sok üldözést elviselt; ez a jóindulatú embereknek alapos megpróbáltatását jelentette Jehova Isten tanúival kapcsolatban, illetve az eredeti maradékkal kapcsolatban s azokra nézve, akik 1922 óta jöttek az Úrhoz. Egy része azoknak, akik jóindulatúak, közreműködött az üldözésben. A jóindulatúak nyilván megfigyelték az utóbbi években, miképpen állították ítélőszékek elé és vádolták közönséges bűntényekkel Isten tanúit, jóllehet semmi mást sem tettek, csupán Isten országának evangéliumát hirdették. Látták hogyan bántalmazzák kegyetlenül Isten tanúit és vetik piszkos börtönökbe s ez a jonadábok részére mindmáig megpróbáltatást jelentett, hogy kívánnak-e összeköttetésben lenni az ilyképpen kezelttekkel. A jóindulatúak, akik valóban szeretik Istent, mindazáltal megőrizték jóindulatukat Krisztus Urunk iránt és az ő hűséges tagjai iránt, amennyiben szolgálatára álltak az ily gonoszul kezelt hűségesekkel s így a világi emberek megvetését magukra is felidézték. Így fejezték ki, hogy hajlandók Isten tanúinak társai lenni. A rendes családonkénti bizonyságtevés 1927-ben kezdett intenzívebb formát ölteni s azóta állandóan és kitartóan folyt. Nemsokkal azután kezdték Jehova Isten tanúit elfogni és ítélőszékek elé hurcolni Németországban, Quebekben és egyes más országokban is. Hűséges istenfélő férfiak és nők ezrei szenvedtek mocskos börtönökben s ma is sokan vannak fogságban Isten és az ő országa iránti hűségükért. Ez a kegyetlen üldözés tíz éven keresztül tartott s ezen egész idő alatt voltak jóindulatú emberek Isten és az ő népe iránt, akik felléptek, állást foglaltak az Úr mellett és mellette s az ő országa mellett nyilatkoztak.

³⁵

Miért vádolták Jehova tanuit törvényszegésekkel, jóllehet ártatlanok voltak? Amiképpen az ezüstpoharat Benjámin zsákjában megtalálták, amelyet József utasítására rejtettek oda, így az Isten megengedte az ő bizonyságtevőinek üldözését is az ő megpróbáltatásukra, valamint, hogy az összes jóindulatú emberek, a jonadábok, meglássák, melyik a kecske-osztály és melyik a „juh" osztály. Ez ama pohár, melyet Isten megtöltött az ő tanúi számára; hogy őket mint gonosztevőket vádolják, törvényszegőknek tekintsék, stb. hogy így az emberek megpróbáltassanak; így nyernek alkalmat arra, hogy beigazolják Isten előtt való ártatlanságukat. Ezek a tapasztalatok valóságos megpróbáltatást jelentettek a jonadábok részére s abban bizonyították be, hogy Jehova tanúi társaiképpen kívánnak számítani. (Zsidók 10:33) Júda, a mostohatestvér, aki a jonadábokat példázza, illetve a „más juhokat", bátran előál¬

lott és Benjámin helyett akart szenvedni. Hasonlóképpen sok jóindulatú ember ajánlkozott, hogy börtönbe megy Isten tanúi helyett a büntetés elviselésére. Ez bizonyítja újból, hogy a tíz mostohatestvér az Úr „más juhait" példázza.

³⁶

Amidőn Jákób fiait másodízben is Egyiptomba küldte, Júdát tette felelőssé Benjámin épségéért és visszatéréséért így az Isten is a „más juhait", a földi osztályt teszi felelőssé magával szemben Jézus Krisztus lelki testvéreinek kezeléséért, akiket a drámában Benjámin példáz. Ezt a következtetést teljesen alátámasztja a „juhokról és a kecskékről" szóló példázat is. Ez bizonyítja, hogy a jóindulatuak, a „más juhok" tényleg a „juh" osztály és nem önzés vezéreli őket, a „kecske osztály" indítóoka ellenben csupa gonoszság, gyűlölet, önzés és rosszakarat. A példázat feltárja, hogy a „juh" osztály örömmel segíti a szenvedőket, anélkül, hogy tudná, hogy azzal az Úr Jézus Krisztusnak szolgál. Ezek a jószívűek visznek eledelt és italt és látogatják meg börtöneikben Jehova Isten tanúit, barátságosak irányukban s ha hozzájuk bekopogtak, szállást és eledelt adtak nekik, mindcsupán azért, mert becsületes és Isten hű szolgáit látták bennük. Cselekedetükkel barátságos szivüket fejezik ki, mindezt önzetlenül tették és teszik. Maguk a felkentek is csak mostanában tudták meg az Úrtól, hogy ezek a jóakaratú emberek az Úr „más juhai", s az ő jócselekedeteiket az Úr úgy számítja, amit az ő felkentjeivel tesznek, mintha vele szemben tennék. Következőleg komoly felelősség terheli a jonadábokat, hogy jóakaratukat kifejezzék, és az Úr utasításait kövessék.

³⁷ Mily eredmény volt eddig látható? Immár néhány éve annak, amióta Jehova Isten tanúinak kegyetlen üldözése tart, s „az ország evangéliuma" ezen idő alatt, hirdettetett a hívek által világszerte több nyelveken. Az embereket Isten ezen üzenete felrázta, akik becsületesek és tiszta szívűek, hogy megismerjék Isten reájuk vonatkozó intézkedéseit s ezek az igazszívűek így vezéreltettek el az Úrhoz. Amidőn Isten felkent tanúinak üldözése hevesebb lett, ezek a jóindulatú emberek, a „más juhok" is állást foglaltak és hajlandók voltak azoknak társai lenni, akik az Úr nevéért szenvednek. Ezek a jóindulatúak ezáltal fejezték ki az Úr kiomlott vérében való hitüket s örvendenek, hogy azok társaiként tekintetnek, akik szeretik az Istent és Jézus Krisztust és nagy ellenállás közepette is szolgálnak neki. Ezek a jóindulatú emberek minden nyelvből, népből, ágazatból kerültek és kerülnek ki; kijelentették, hogy állást foglalnak Isten és az Úr Jézus Krisztus mellett és ezt megvallják ezután is. Most pedig nézzük meg a prófétának róluk szóló köv. szavait és a közismert tényeket, mint a prófécia teljesülését: „Imé, ezek messziről jönnek, imé, amazok észak és a tenger felől és amazok Sínnek földjéről." — Ésaiás 49:12.

³⁸ Az evangélium az ígéret szerint a világ keleti országaiba is kiterjedt, ahol sokan fejezik ki az Úrhoz való ragaszkodásukat. Most felismerjük, hogy ezek az őszinte, jóindulatú emberek másutt jonadáhoknak vannak nevezve és ezek a „más juhok", illetve a „nagysokaság", és hűségük beigazolása után örökké fognak élni a földön. Jehova tanúi, a hű maradék, örvend, hogy méltónak bizonyult a szenvedésekre mint Isten szolgája, s hogy a mennyei osztályhoz tartozhatik. Velük együtt örvendenek a „más juhok", a földi osztály is. Jehova előre látva ezt a napot, közöltette prófétája által ebben az összefüggésben: „Ujjongjatok egek és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvigasztalá népét az Úr és könyörül szegényein". (Ésaiás 49:13) A mennyei és a földi osztály együtt örvend.

³⁹

Ma ez az osztály lép fel nyíltan Isten és az ő or-