Oldal:Jehova gondviselése-1-2-rész-1937.djvu/2

Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnöke

24. évfolyam

1937 június hó

11-12 szám

Malakiás

(a 6. rész folytatása)

⁴¹ Az apostolok kiemelték Urunk visszajövetele igazságának fontosságát, örömmel várták megjelenését és követőik is nagy várakozással lesték Urunk és országának eljövetelét. Az utóbbi időben nagy munka folyt a földön, melyet Isten, Illés prófétában vetített elő. Akik tanulmányozzák a Bibliát és várják az Úr megjelenését, nagyobb buzgalommal keresik az igazság ismeretét. Mindenkor az Úr Jézus, Jehova Isten küldöttje végezte előtte az útegyengetés munkáját. Mindenkor a Szentírásra terelte az őszintén gondolkodó emberek elméjét és ily szívállapotra késztette, feltárva előttük az alapigazságok igazi értelmét, ami addig a vallásrendszerek téves tanításai miatt rejtve maradt. Isten szervezetének illési korszaka alatt, amidőn az Úr az útegyengetés munkáját végezte Jehova előtt, sokan csatlakoztak az Úrhoz és Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek. A váltságdíj, a halottak igazi állapota, a kiválasztási művelet és a gonosztevők büntetéséről szóló elméleteket lassan megértették és felismerték, hogy az emberek millióinak van még miben reménykedniük Krisztus királysága alatt. Az Úr mindenkor őszinte és becsületes embereket használt igazságának hirdetésére azáltal, hogy mindenkor növelte az igazság után szomjúhozó emberek létszámát. Az Úr Jézus minden munkája alkalmával egy népet választott ki Jehova részére, hogy próbára tegye és az ítéletre előkészítse. Ezt a munkát Malakiás próféta, a Jehova előtt végzett útegyengető munkának nevezi, amint írva van: „ímé elküldöm az én követemet, és megtisztítja előttem az utat. Minden előkészítő munka nyilván egy népnek a világból való kiválasztását eredményezte,t. i az igazság után szomjúhozókat, akik egy ideig szolgálatot teljesítettek, hogy megpróbáltassanak és ha alkalmasaknak bizonyultak, Jehova bizonyságtevői lehessenek a földön és közreműködjenek nevének igazolásában. Nem fér kétség ahhoz, hogy akik valaha az Urat keresték, abban a hiszemben tették, hogy Jehova szándéka csupán az emberiség megmentésére irányul és a világból választ magának egyházat mintegy eszközül Jézus Krisztussal együtt, „az engedelmes emberiség helyreállítására". Jehova neve igazolásának tulajdonképpeni célját sokan tévesen úgy értelmezték, hogy Isten meghatározott ideje a megértésre még nem érkezett el a föld lakosaihoz. Abban az időben még azt hitték, hogy Jézus Krisztus királyságához való visszajövetelének célja nem más mint a halálból való visszatérés és áldásokban bővelkedő boldog élet biztosítása. Egyeseket csak a halálból való visszatérés, mennyei életben való részesedés és Jézus Krisz¬

tussal való együtturalkodás utáni önző vágy késztetett az igazság ismeretére, akik várva várták egy bizonyos tisztség betöltésére való elhívatásukat. Míg mások, akiket önzetlen vágy indított Isten akaratának cselekvésére, szeretettel fordultak Istenhez és tőlük telhetően akaratát cselekedni igyekeztek. Az Úr Jézus útegyengető munkája Jehova előtt, többeknek a világból való kiválasztását eredményezte, szellemi szülöttekké tette és a hasonmási lévitákat egy kis sereggé alakította. A Jehova előtt végzett útegyengető munka befejezése után, amint Malakiás próféta mondja: „Az Úr akit ti kerestek hirtelen megjelent templomában."

⁴² Az Úr templomához érkezett, és ez jelentette a prófécia teljesülését. Isten felkentjei és szellemi szülöttei egyazon fokon állanak a földön és a döntő megpróbáltatás idejének most kell eljönnie. Ez minden bizonnyal támogatja Isten prófétájának, Malakiás 3:2-ben tett kijelentését, mellyel kimutatja, hogy az Úr Jézus templomához jövetele Lévi fiainak megtisztítását példázta. A nagy bíró és Jehova küldöttje, 1918-ban Isten templomához érkezett. Jehova ígérete, amit Malakiás próféta által hirdet, feltárja tehát a felkentek és szellemi szülöttek helyzetét az Úr templomához jövetelekor; ismerteti az ítélet mibenlétét és kimenetelét és felismerteti Isten hűséges gyermekeit, a hasonmási lévitákat és a hűtleneknek bizonyultakat. Ez az ítélet tehát kimutatja, hogy kik alkotják a „gonosz szolga" osztályt és kikből alakul a „hű szolga" osztály. Akik önző vágyaiktól indíttatva azt hitték, hogy 1914-ben a mennybe vitetnek a „gonosz szolga" tagjainak számítanak. De az önzetlenek, akik Istent igazán szeretik, akaratát teljesítik és Jézus Krisztus eljövetelében örvendeznek, kimutatják, hogy a „hű és bölcs szolga" osztályhoz tartoznak; erre az utóbbi osztályra bízta az Úr összes „javait", azaz a királyság érdekeit a földön. A hűségesek a templomba szabadon bemehetnek, ahol megvilágításban részesülnek. Az Úr kioktatja és kiküldi őket, hogy hirdessék Istenünk bosszúállásának napját, figyelmeztessék, támogassák és tanítsák azokat is, akik az Isten szervezetébe vezető utat keresik. Isten, övéi előtt kinyilatkoztatott végzéseit közölniük kell. Malakiás próféciájából tehát tisztán kitűnik a „hű és bölcs szolga" osztály helyzete, valamint annak az oka is, hogy miért támadják azokat, akik magukat Isten szolgáinak nevezik; végül pedig a két osztály elnyert jutalmát. Isten elismerésében csak azok részesülnek és magasztaltatnak fel Jézus Krisztussal együtt, akik az Úr mellett hűségesen kitartanak, Isten¬