Oldal:Malakiás-5-6-1937.djvu/13

85

Isten szolgája alázatosan és kitartóan kell végezze munkáját, a figyelmet mindenkor Jehovára és királyságára és nem valamely teremtmény felmagasztalására kell fordítania. Jehova bizonyságtevőinek feladata a Király és királyságának hirdetése és semmiesetre sem valamely személy dicsőítése. Az Úr bizonyságtevőinek Jehovát, mint atyjukat és szervezetét, mint anyjukat kell tiszteletben részesiteniök és nem embereket. Ezt a királyság üzenetének hangkészülékek igénybevétele által teszik, hogy az emberek figyelmét Jehova Istenre és az ő királyságára felhívják, továbbá megismertetik velük az élet és boldogság egyedüli útját. Aki azonban az uccákon és nyilvános tereken parádézik, aranyszegélyű, hosszú köntösben, Dágon-süveggel a fején, trombita kíséret mellett, ezt nem a királyság érdekében, hanem nyilván azért teszi, hogy egy képmutató és Istent gyalázó szervezetnek csináljon reklámot. Mindenki előtt ismeretes a v. szervezetek ezen eljárása, hogy azáltal tereljék magukra mások figyelmét és valamely ember nevét dicsőítsék. Jehova bizonyságtevőiről egyáltalán nem mondható, hogy valamely embernek nevét magasztalnák, ők minden figyelmüket az örökkévalóság Királyára és királyságára, mint a világ egyedüli reménységére, fordítják. Ezt az Úr parancsolataival szemben való engedelmességből teszik: „Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok"; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről (nyilvános tereken) hirdessétek". (Máté 10:27) Ha Jehova bízonyságtevői ezáltal vétenének Isten parancsolatai ellen, miért nem bízzák az Úrra, hogy őket a helyes útra vezérelje? Azért, mivel eljárásuk teljesen indokolt és mindezt Isten parancsolataival szemben való engedelmességből teszik. A r. kat. hierarchia és szövetségeseik elítélik Jehova bizonyságtevőinek munkáját és Sátán világának törvényei szerint megbüntetni igyekeznek őket, amit ezek az ellenségeskedők azért tesznek, mert nem akarják, hogy az igazság üzenete az emberekhez eljusson. Mindenféle sértő szavakkal illetik a maradék munkáját és megvetésben részesítik az Úr nevéért, de a maradék tovább örvend, ámbár figyelemre sem méltatják és a világ söpredékének nevezik, mivel az Urat tiszteli és neki szolgál; maga Jézus Krisztus is emiatt szenvedett és ezért kell szenvedniük az ő követőinek is. A felvetett próféciai kijelentés értelme tehát az, hogy Jehova bizonyságtevői nemcsak az uccákon fújhatják meg kürtjeiket, hanem szabad tereken is hirdetniük kell Isten országát és Jézus Krisztust, mint annak királyát, Jehova nevének és az ő szervezetének dicsőítésére.

²¹ Ezek után Jehova kijelenti prófétája útján, hogy tanúja volt a hűtlen „papság" eljárásának, melyet ifjainak asszonya ellen foganatosított. "Ifjaidnak asszonya" ebben a próféciában Siont, Isten szervezetét példázza. Kezdetben, azaz a templom „fiatal korában" az apostolok és hűséges munkatársaik szoros kapcsolatot tartottak fenn Jehova szervezetével, Krisztus a fő vezetése alatt: "Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi (másokkal egyesüljetek, angol ford. szerint), azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek." — Róma 7:4.

²² Jehova már régóta figyelemmel kíséri, Jézus Krisztus vezetése alatt álló szervezete ellen irá-

nyuló összeesküvést, melynek részesei azok voltak, akik magukat Jézus Krisztus igaz követőinek vallották, de amellett Babilonnal, Sátán szervezetével kacérkodtak és titkos megállapodást létesítettek. A folyóirat, mivel erre már többször rámutatott, könyörtelen támadások és kritika céltáblája lett. Ezek után így szól az Úr ezekhez a hűtlen „papokhoz": „Ezek mégis csak a te társnőid". Az a szó „társnő" itt „csatlakozót" jelent. Ez az értelme a „társnő" szónak a 45. zsoltár 15 szerint.

²³ Jehova nem tekintette az ígéret magvának Ábrahámnak Hágártól született gyermekét. Jehova csakis egy asszony, a hűséges Sára által születtette meg az ígéret magvát. „Az ígéret azonban Ábrahámnak és az ő magvának tétetett. Nem azt mondja: "magvainak", mint soknak, hanem a ,te magodnak' aki a Krisztus." (Gal. 3:16) De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. — Gal. 4:23, 28.

²⁴ Jehova egy képet alkotott a kiválasztandó feddhetetlen és szent nemzetből. Ez a nemzet a legnagyobb egyetértésben kell hogy dicsőítse a Mindenható Istent. Izrael ugyan 12 törzsből állott, de különálló nemzetekre oszlott. Ebből alakult a sokakat magábanfoglaló, de mégis egységes szellemi Izrael. Malakiás próféta mondja: „Nem egy alkotta őt? (és nem egyet alkotott, angol ford. szerint). És övé volt a szellemi maradék. És mit akart (keresett) ez az egy? (és miért egyet, angol ford. szerint. Egy isteni magot keresett. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!" — Mal. 2:15.

²⁵ Csak maga a maradék vált ki a testi Izrael törzseiből, mivel az Úr szellemével rendelkezett és kimutatta vele szemben való hitét és engedelmességét. Így alakult is azok közül, akik szövetséget kötöttek, hogy Jézus Krisztus követőinek és Isten maradéknépének bizonyuljanak, amely maradék a templom megítélése óta ismeretes. Malakiás idejében ezek a hívek példázták a hűséges izraelitákat, különösen a mostani maradékot. (Róma 11:1—5; Ésaiás 10:20, 21; 11:11, 16) A prófécia felveti a kérdést: „És miért egyet?" Mi volt célja Istennek azáltal, hogy Izraelt tette nemzetéül, szeplőtlenül és a pogányokkal való keveredés nélkül. Mindez talán azért történt, mintha nem egyazon vér folyna a zsidók és pogányok ereiben, és Isten nem akarja, hogy vérük ezáltal megfertőztessék? Ennek más oka keltett hogy legyen. Maga Isten az egész emberi nemzedéket ugyanazon vérből teremtette. (Apcsel. 17:26) Ez Jehova akarata volt, hogy kimutassa szándékát, miszerint egy isteni magot fog létrehozni. Erre Malakiás jövendölése ezt mondja: „Istentől való magot keres (isteni magvat, más ford. szerint). A próféta által említett mag nem vonatkozik Krisztusra az ígéret magvára, hanem az Egyiptomban kötött, Sínain megerősített és Hágár által példázott szövetséget vetítette elő, amely összekötő kapocs volt Izrael, és Isten hasonmási szervezete között. Isten nem ismerte el Hágárt Ábrahám feleségéül. Felesége Sára volt és fia Izák példázta az ígéret magvát. Az izraelitáknak nem volt szabad a pogányokkal keveredniök és velük kapcsolatott felvenniük, nehogy Izrael a pogányokkal való keveredés miatt elpusztuljon. Az elővetített „isteni mag" ezáltal mentesült a bűnnel való ke-