„Oldal:Jehova-ünnepe-1933.djvu/3” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| Oldal állapota | Oldal állapota | ||
| - | + | Korrektúrázva | |
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
{{raw:data:p|1|1|{{raw:data:cap|35px|J|EHOVA}} neve felkent maradékának szívében és elméjében a földön mindinkább gyarapszik, mivel Jehova szüntelenül közli vele nevének mindenekfelett való fontosságát. Egykor azt gondoltuk, hogy az Egyiptomban elrendelt páska, valamint az a páskaünnep, melyet Jézus Krisztus tartott és az Úrvacsora mint Jézus Krisztus halálára vonatkozó emlékünnep főképpen a váltságdíj fontosságát, Krisztus testtagjainak a megváltását s végül minden engedelmes embernek a bűn és a halál szolgaságából való megszabadítását akarja kihangsúlyozni. Ezeket az igazságokat természetesen tanítja, azonban a legjelentőségteljesebb igazság, amelyet tanít, Jehova névének az igazolása. Mózest főképpen azért küldötte Isten Egyiptomba, hogy igazolja Jehova nevét. (Sámule II. 7:23) Mindazok a becses tanítások, melyek a megváltásra, nevezetesen a választottak és Isten gyülekezetének megszabadítására, valamint az emberiség megváltására és megáldására vonatkoznak, csak mellékkörülményképpen állnak összefüggésben a Felséges nevének igazolásával. Jehova az ő prófétája útján igéjében nyomatékosan kijelentette, hogy minden teremtmény megtudja, hogy ő a mindenható Isten. Egyiptom uralkodójának bukása Sátán pusztulásának jelképi ábrázolása volt; Jehova ezt azért rendelte, hogy mindenki „megismerje, hogy ő, kinek neve Jehova, egymaga felséges Isten az egész | {{raw:data:p|1|1|{{raw:data:cap|35px|J|EHOVA}} neve felkent maradékának szívében és elméjében a földön mindinkább gyarapszik, mivel Jehova szüntelenül közli vele nevének mindenekfelett való fontosságát. Egykor azt gondoltuk, hogy az Egyiptomban elrendelt páska, valamint az a páskaünnep, melyet Jézus Krisztus tartott és az Úrvacsora mint Jézus Krisztus halálára vonatkozó emlékünnep főképpen a váltságdíj fontosságát, Krisztus testtagjainak a megváltását s végül minden engedelmes embernek a bűn és a halál szolgaságából való megszabadítását akarja kihangsúlyozni. Ezeket az igazságokat természetesen tanítja, azonban a legjelentőségteljesebb igazság, amelyet tanít, Jehova névének az igazolása. Mózest főképpen azért küldötte Isten Egyiptomba, hogy igazolja Jehova nevét. (Sámule II. 7:23) Mindazok a becses tanítások, melyek a megváltásra, nevezetesen a választottak és Isten gyülekezetének megszabadítására, valamint az emberiség megváltására és megáldására vonatkoznak, csak mellékkörülményképpen állnak összefüggésben a Felséges nevének igazolásával. Jehova az ő prófétája útján igéjében nyomatékosan kijelentette, hogy minden teremtmény megtudja, hogy ő a mindenható Isten. Egyiptom uralkodójának bukása Sátán pusztulásának jelképi ábrázolása volt; Jehova ezt azért rendelte, hogy mindenki „megismerje, hogy ő, kinek neve Jehova, egymaga felséges Isten az egész | ||
földön." — 83. zsoltár 19.}} | földön." — 83. zsoltár 19.}} | ||
| − | {{raw:data:p|2|2| Ismét eljött egy új esztendő, amidőn Jehova felkentjeinek kötelessége és nagy kiváltsága az emlékünnep (űrvacsora) megünneplése. Rendkívül érdekes tudnunk, hogy Jézus pontosan 19 száz évvel ezelőtt tartotta az utolsó páskaünnepet és most 1933-ban a maradék kiváltsága az ünnep megtartása. Mi ebben az évben jobban fogjuk | + | {{raw:data:p|2|2| Ismét eljött egy új esztendő, amidőn Jehova felkentjeinek kötelessége és nagy kiváltsága az emlékünnep (űrvacsora) megünneplése. Rendkívül érdekes tudnunk, hogy Jézus pontosan 19 száz évvel ezelőtt tartotta az utolsó páskaünnepet és most 1933-ban a maradék kiváltsága az ünnep megtartása. Mi ebben az évben jobban fogjuk értékelni ama kiváltságot, mivel most sokkal világosabban láthatjuk, mint valaha, hogy Jehova nevének teljes igazolására, az idő eljött. Jehova, az Úr a maradék erőssége (mások szerint: dicsérete). Ez az a nap, melyet Jehova szerzett nevének igazolására, amidőn megáldja munkáját; Jehova maradéka ezt az ünnepet örömmel és ünnephez méltóan fogja megtartani.}}| |
| − | + | {{raw:data:p|3|3| Jehova neve a legnagyobb az emléknevek között, melyek a földön az embernek valaha adattak. „Ez az én nevem örökké és ez az én emlékezetem (Schmoller szerint: emléknevem)." Jehova egy angyalt küldött a mennyből, hogy ezt a nevet hirdesse az emberek között. Ez a név csodálatos tűz közepéből jelentetett ki, amely tűz egy rózsabokrot nyaldosott körül a pusztában, de a bokor maga nem hamvadt el. (Mózes II. 3:2—5) Ez nagyon jól ábrázolta annak nevét, „aki megemésztő tűz és féltőn szerető Isten". (Mózes V. 4:24) E szent és emlékezetül adott név előtt még a gőgös és ha-hatalmas földi uralkodónak, Fáraónak, Sátán képviselőjének is teljesen meg kellett alázkodnia és el kellett ismernie, hogy annak a neve Jehova, aki mindenható és az ő szava a legfőbb tekintély, kétségbe nem-vonható és nem lehet vele győzelmesen szembeszállani. E név első hirdetése oly körülmények között történt, amelyek e név gyors igazolását követelték meg; de ennek az emlékezetül adott névnek mostani teljes igazolása azzal fog járni, hogy ezt a nevet az életben levők örökké meg fogják őrizni és tiszteletben fogják tartani. „Jehova, a te neved örökkévaló és emlékezeted nemzedékről nemzedékre szól." — 135. zsoltár 13.}} | |
| − | + | {{raw:data:p|4|4| Jehova nemcsak emlékezetül adta nevét népének, hanem azonkívül még egy bizonyos napot is emléknapul rendelt. Ez az a nap volt, amidőn az ő neve megdicsőíttetett és kétségtelenül bebizonyult, hogy az ő neve teljesen azonos értelmével. E nap megjelölése és meghatározása céljából mondotta Isten Mózesnek: „És legyen ez a nap néktek emlékezetül és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak (Jehovának) nemzetségről-nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.“ (Mózes II. 12:14) Évszázadokkal később ugyanez a nap megint hozzájárult, Jehova nevének igazolásához az ő kedves és egyszülött fia, Jézus Krisztus által; azért rendelte el Isten fia, hogy azt a napot hű követői emlékezetül megünnepeljék. Azon a napon úgy tetszett, mintha a sötétség és a gonoszság hatalmai győztek volna. De a valóságban azok nem győztek; mert ő, akit Jehova szándékosan mint embert küldött a földre, Sátán kihívására, bebizonyította hűségét Istene és atyja iránt, habár}} | |
| − | |||
| − | a maradék erőssége (mások szerint: dicsérete). | ||
| − | Ez az a nap, melyet Jehova szerzett nevének | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | „Ez az én nevem örökké és ez az én emlékezetem | ||
| − | (Schmoller szerint: emléknevem)." Jehova egy | ||
| − | angyalt küldött a mennyből, hogy ezt a nevet | ||
| − | |||
| − | közepéből jelentetett ki, amely tűz egy rózsabokrot | ||
| − | nyaldosott körül a pusztában, de a bokor maga | ||
| − | nem hamvadt el. (Mózes II. 3 : 2—5) Ez nagyon | ||
| − | jól ábrázolta | ||
| − | féltőn szerető Isten". (Mózes V. 4 :24) E szent | ||
| − | és emlékezetül adott név előtt még a gőgös és ha- | ||
| − | hatalmas földi uralkodónak, Fáraónak, Sátán | ||
| − | |||
| − | kellett ismernie, hogy annak a neve Jehova, aki | ||
| − | mindenható és az ő szava a legfőbb tekintély, | ||
| − | |||
| − | szembeszállani. E név első hirdetése oly | ||
| − | |||
| − | |||
| − | adott névnek mostani teljes igazolása azzal fog | ||
| − | járni, hogy ezt a nevet az életben levők | ||
| − | meg fogják őrizni és tiszteletben fogják tartani. | ||
| − | „Jehova, a te neved örökkévaló és emlékezeted | ||
| − | nemzedékről nemzedékre szól." — 135. zsoltár 13. | ||
| − | |||
| − | |||
| − | is emléknapul rendelt. Ez az a nap volt, amidőn | ||
| − | az ő neve megdicsőíttetett és kétségtelenül | ||
| − | |||
| − | E nap megjelölése és meghatározása céljából | ||
| − | |||
| − | emlékezetül és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak | ||
| − | (Jehovának) | ||
| − | rendtartás szerint ünnepeljétek azt.“ (Mózes II. | ||
| − | 12:14) Évszázadokkal később ugyanez a nap | ||
| − | megint hozzájárult, Jehova nevének igazolásához | ||
| − | az ő kedves és egyszülött fia, Jézus Krisztus által; | ||
| − | azért rendelte el Isten fia, hogy azt a napot hű | ||
| − | |||
| − | úgy tetszett, mintha a sötétség és a gonoszság | ||
| − | hatalmai győztek volna. De a valóságban azok | ||
| − | nem győztek; mert ő, akit Jehova szándékosan | ||
| − | mint embert küldött a földre, Sátán kihívására, | ||
| − | bebizonyította hűségét Istene és atyja iránt, habár | ||
}} | }} | ||
A lap jelenlegi, 2022. március 14., 14:52-kori változata
A lap korrektúrázva van
AZ ŐRTORONY
ÉS KRISZTUS JELENLÉTÉNEK HÍRNÖKE
20. évfolyam
Brooklyn - 1933 március 15 - Magdeburg
6. szám
„Jehova ünnepe”
„És legyen ez a nap nétktek emlékezetül és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak (Jehovának).” — Mózes II. 12:14.
1 JEHOVA neve felkent maradékának szívében és elméjében a földön mindinkább gyarapszik, mivel Jehova szüntelenül közli vele nevének mindenekfelett való fontosságát. Egykor azt gondoltuk, hogy az Egyiptomban elrendelt páska, valamint az a páskaünnep, melyet Jézus Krisztus tartott és az Úrvacsora mint Jézus Krisztus halálára vonatkozó emlékünnep főképpen a váltságdíj fontosságát, Krisztus testtagjainak a megváltását s végül minden engedelmes embernek a bűn és a halál szolgaságából való megszabadítását akarja kihangsúlyozni. Ezeket az igazságokat természetesen tanítja, azonban a legjelentőségteljesebb igazság, amelyet tanít, Jehova névének az igazolása. Mózest főképpen azért küldötte Isten Egyiptomba, hogy igazolja Jehova nevét. (Sámule II. 7:23) Mindazok a becses tanítások, melyek a megváltásra, nevezetesen a választottak és Isten gyülekezetének megszabadítására, valamint az emberiség megváltására és megáldására vonatkoznak, csak mellékkörülményképpen állnak összefüggésben a Felséges nevének igazolásával. Jehova az ő prófétája útján igéjében nyomatékosan kijelentette, hogy minden teremtmény megtudja, hogy ő a mindenható Isten. Egyiptom uralkodójának bukása Sátán pusztulásának jelképi ábrázolása volt; Jehova ezt azért rendelte, hogy mindenki „megismerje, hogy ő, kinek neve Jehova, egymaga felséges Isten az egész
földön." — 83. zsoltár 19.
2 Ismét eljött egy új esztendő, amidőn Jehova felkentjeinek kötelessége és nagy kiváltsága az emlékünnep (űrvacsora) megünneplése. Rendkívül érdekes tudnunk, hogy Jézus pontosan 19 száz évvel ezelőtt tartotta az utolsó páskaünnepet és most 1933-ban a maradék kiváltsága az ünnep megtartása. Mi ebben az évben jobban fogjuk értékelni ama kiváltságot, mivel most sokkal világosabban láthatjuk, mint valaha, hogy Jehova nevének teljes igazolására, az idő eljött. Jehova, az Úr a maradék erőssége (mások szerint: dicsérete). Ez az a nap, melyet Jehova szerzett nevének igazolására, amidőn megáldja munkáját; Jehova maradéka ezt az ünnepet örömmel és ünnephez méltóan fogja megtartani.
3 Jehova neve a legnagyobb az emléknevek között, melyek a földön az embernek valaha adattak. „Ez az én nevem örökké és ez az én emlékezetem (Schmoller szerint: emléknevem)." Jehova egy angyalt küldött a mennyből, hogy ezt a nevet hirdesse az emberek között. Ez a név csodálatos tűz közepéből jelentetett ki, amely tűz egy rózsabokrot nyaldosott körül a pusztában, de a bokor maga nem hamvadt el. (Mózes II. 3:2—5) Ez nagyon jól ábrázolta annak nevét, „aki megemésztő tűz és féltőn szerető Isten". (Mózes V. 4:24) E szent és emlékezetül adott név előtt még a gőgös és ha-hatalmas földi uralkodónak, Fáraónak, Sátán képviselőjének is teljesen meg kellett alázkodnia és el kellett ismernie, hogy annak a neve Jehova, aki mindenható és az ő szava a legfőbb tekintély, kétségbe nem-vonható és nem lehet vele győzelmesen szembeszállani. E név első hirdetése oly körülmények között történt, amelyek e név gyors igazolását követelték meg; de ennek az emlékezetül adott névnek mostani teljes igazolása azzal fog járni, hogy ezt a nevet az életben levők örökké meg fogják őrizni és tiszteletben fogják tartani. „Jehova, a te neved örökkévaló és emlékezeted nemzedékről nemzedékre szól." — 135. zsoltár 13.
4 Jehova nemcsak emlékezetül adta nevét népének, hanem azonkívül még egy bizonyos napot is emléknapul rendelt. Ez az a nap volt, amidőn az ő neve megdicsőíttetett és kétségtelenül bebizonyult, hogy az ő neve teljesen azonos értelmével. E nap megjelölése és meghatározása céljából mondotta Isten Mózesnek: „És legyen ez a nap néktek emlékezetül és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak (Jehovának) nemzetségről-nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.“ (Mózes II. 12:14) Évszázadokkal később ugyanez a nap megint hozzájárult, Jehova nevének igazolásához az ő kedves és egyszülött fia, Jézus Krisztus által; azért rendelte el Isten fia, hogy azt a napot hű követői emlékezetül megünnepeljék. Azon a napon úgy tetszett, mintha a sötétség és a gonoszság hatalmai győztek volna. De a valóságban azok nem győztek; mert ő, akit Jehova szándékosan mint embert küldött a földre, Sátán kihívására, bebizonyította hűségét Istene és atyja iránt, habár
