„Oldal:Malakiás-2-3-rész-1937.djvu/3” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Korrektúrázva)
 
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Korrektúrázva

A lap jelenlegi, 2022. február 11., 11:33-kori változata

A lap korrektúrázva van


Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnőke

24. évfolyam

1937 március hó

5-6 szám

Malakiás

„De elvesznek a bűnösök és gonoszak egyetemben, s megemésztetnek, akik az Urat elhagyták" — Ésaiás 1:28

(II. rész)
1 JEHOVA nem változik meg. Immár kezdetben kifejezésre juttatta szándékát s ezt a szándékát úgy is fogja megvalósítani, ahogyan mondotta: „Nem csak szóltam, ki is viszem, elvégzem, meg is cselekszem!" (Ésaiás 46:11) „Öröktől fogva ismeretes az Úr előtt az ő műve". (Apcsel. 15:18, Káldi) Kifejezte azon szándékát, hogy a világból egy népet fog választani magának, nevezetesen Jézus Krisztust s az ő királyi udvarának 144 ezer tagját, valamint a „más juhokat", a jonadábokat vagy „nagysokaságot;" ezt a maga módján, kitűzött idejében és akarata szerint fogja cselekedni. Kifejezte azon szándékát, hogy a mennyet és a földet is megtisztítja mindattól, ami az ő munkáját zavarja vagy zavarni akarja, s hogy teljes és meg nem változó hűséget kíván mindazoktól, akik az ő kegyében óhajtanak maradni. Ő fogja elpusztítani a gonosztevőket és megtartani az igazakat. Minden gonosztevőt megsemmisít.
2 Ezzel a következtetéssel egyezően mondja az Úr prófétája útján: „Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákobnak fiai, nem emésztettek meg!" (Malakiás 3:6) Ezt az angol Roterham-ford. így fordítja: „Én vagyok Jehova, én nem változom meg; azért nem morzsoltattatok öszsze ti, Jákob fiai". Isten előre ismerte azon osztályt, amely az ő kegyelmében fog részesülni, s természetesen az egyes személyeket is előre ismerni tudta volna, de ezt nem cselekedte. Isten nem személyválogató. Határozottan az a szándéka, hogy nevének igazolása érdekében meg fog őrizni egy maradékot. „Jákob azon fiai, akik nem fognak elpusztulni" a maradék tagjai, mivel ez a szöveg a világ végére vonatkozik, amelyen most élünk.
3 Miért nem őrlődnek fel Jákob ezen fiai? Mivel a nagy ötvös tüzében kipróbáltattak, Jehova iránti hitük, hűségük és feddhetetlenségük miatt győzelmesen kerültek ki a tűzből. A szilárd alapon, a „megfeszített" Jézus Krisztuson építkeztek, s amidőn a tűz a „szénát", „fát" és „pozdorját" felégette, örvendtek, hogy az Úr mellett álltak és tovább is rendületlenül állanak a mozdíthatatlan alapon. Megőrizték feddhetetlenségüket Isten előtt s most tiszta érzelmüket meg kell őrizniök iránta. Az Úr ugyancsak a következő szavakkal fejezi ki a gonoszak elpusztítására és az igazak megtartására vonatkozó szándékát: „Mert ha néped, Izrael, szám szerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal". — Ésaiás 10:22
4 Jehova szerette Jákobot, mivel szilárd hitet fejezett ki irányában s emiatt is részesült Isten
elismerésében. Jákob tehát azt a csoportot példázza, amely szereti az Istent és hűséges engedelmességgel bizonyítja be ezen iránta való szeretetét. „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem". (Róma 9:15) Isten is gyűlöli az Ézsauban példázottakat. Isten Jákob és Ézsau iránt is szeretettel viseltetett mindaddig, amíg Ézsau Isten iránt hűtlenséget mutatott. (Zsidók 11:9—21) Az Úr jelképileg az Ézsauban és Jákobban példázott osztályokra utalva, Malakiás próféta útján a következőket íratta: „Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyafia vala-é Ézsau Jákobnak? azt mondja az Úr, Jákobot pedig szerettem. Ézsaut ellenben gyűlöltem és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá". — Malakiás 1:2, 3
5 Isten törvénye tiszta és világos s nem változik meg; a hívek és a gonosztevők felől mondja: „Megőrzi az Úr az őt szeretőket; a gonoszokat pedig megsemmisíti". (145. zsoltár 20) Amidőn Jehova elhatározása megvalósul, tiszta világegyetemmel fog rendelkezni s minden élő teremtmény az ő pártján fog állani és az ő dicsőségét hirdetni. (150. zsoltár 6) Aki Jézust követni kezdi nyomdokain, tartsa eszében Isten változatlan törvényét. A helyes úton csakis úgy lehet előrehaladni, ha azon értékes táplálékkal tápláljuk elménket, amelyről Jehova gondoskodott.
6 Az Úr Jézus Krisztus hív apostolai tekintettek azok atyáinak, akik később csatlakoztak a gyülekezethez. (Péter II. 3:4; János I. 2:13) Nem voltak „atyáknak" megszólítva, hanem az Úr azoknak nyilvános elismerésére használta őket, akik az ő szervezetéhez szegődtek s ezért mondható írás szerint, hogy Isten ezen fiait ebben az értelemben az apostolok nemzették. Pál ap. mondja: „Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint kedves fiaimat intelek. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, de atyatok nincsen sok, mert Krisztus Jézusban az evangélium által én nemzettelek titeket." — Kor. I. 4:14,15
7 Rövidesen a hűséges apostolok elhunyta után a hittől való elszakadás kezdődött. Többen, akik az Úrtól elfordultak, zúgolódni kezdtek és kritizálni kezdték az Úrtól a gyülekezetben létesített rendet és szolgálatot. A zúgolódók a munka végzési módja ellen zúgolódtak, mivel azzal nem tiszteltek embereket. Attól kezdve mostanáig voltak azok között, akik magukat az Úr felszenteltjeinek vallották, önző stréberek s ezek voltak a mindent kifogásoló zúgolódók. Ezek megvetették Jehova Istennek, a nagy életadónak és Atyának, vala-