„Oldal:A-nagysokaság-összegyűjtése-3-4-rész-1937.djvu/16” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
{{raw:data:p|c| dekében nagy hadvezére, Jézus Krisztus által, akik természetesen immár a csata kitörése előtt Jehova mellett tartoznak állani. A gibeoniták megszabadultak Sátán minden hatalmaitól, amelyek elpusztításukra törekedtek, mivel az ördögtől elszakadtak és az Úrhoz pártoltak, és szolgáivá lettek. Most az ellenség hasonlóképpen el akarja pusztítani a nagysokaság minden tagját is, aki megszabadult az ördög szerv. kötelékeitől, mivel Istenhez és Jézus Krisztushoz pártolt. De az Úr megvédi és átsegíti Armageddonon. Miképpen a gibeoniták, úgy a nagysokaság tagjai az egyedüliek, akik most elhagyják Sátán szervezetét, Jehova és Jézus Krisztus mellé állanak és szövetséget kötnek Istennek és országának szolgálatára.}} | {{raw:data:p|c| dekében nagy hadvezére, Jézus Krisztus által, akik természetesen immár a csata kitörése előtt Jehova mellett tartoznak állani. A gibeoniták megszabadultak Sátán minden hatalmaitól, amelyek elpusztításukra törekedtek, mivel az ördögtől elszakadtak és az Úrhoz pártoltak, és szolgáivá lettek. Most az ellenség hasonlóképpen el akarja pusztítani a nagysokaság minden tagját is, aki megszabadult az ördög szerv. kötelékeitől, mivel Istenhez és Jézus Krisztushoz pártolt. De az Úr megvédi és átsegíti Armageddonon. Miképpen a gibeoniták, úgy a nagysokaság tagjai az egyedüliek, akik most elhagyják Sátán szervezetét, Jehova és Jézus Krisztus mellé állanak és szövetséget kötnek Istennek és országának szolgálatára.}} | ||
{{raw:data:p|37|37-39|id=q16|{{raw:data:idhidden|paragraph37q16|}} Gibeon nemcsupán a Jehova által ott megvívott csata által tűnt ki, de a későbbi időben is kiemelkedő szerepet töltött be Jehova előképi szervezetének történetében. Gibeon a Benjámin törzsének jutott és papi város lett. "Benjámin fiainak városai az ő nemzetségeik szerint ... tizenkét város és az ő falvaik; Gibeon...” (Józsué 18:21—28) "Áron fiainak, a papoknak menedékvárosul adták Hebront és kerületét (Júda törzséből) ... És a Benjámin törzséből: Gibeont és annak kerületét." (Józsué 21:13—19) Az írás „Gibeon tavát" is említi. (Sámuel II. 2:13) „Gibeon mellet levő nagy víznek" is nevezi: (Jeremiás 41:12) valamint „egy nagy követ" is említ Gibeonnál. (Sámuel II. 20:8) Ezek az ismertető jelek jól illenek a név jelképi jelentőségére. Gibeon magaslaton feküdt; az írás szerint a nagysokaság is kimagasló szerepet fog betölteni, a régi próféták, valamint a Jelenések értelmében is.}} | {{raw:data:p|37|37-39|id=q16|{{raw:data:idhidden|paragraph37q16|}} Gibeon nemcsupán a Jehova által ott megvívott csata által tűnt ki, de a későbbi időben is kiemelkedő szerepet töltött be Jehova előképi szervezetének történetében. Gibeon a Benjámin törzsének jutott és papi város lett. "Benjámin fiainak városai az ő nemzetségeik szerint ... tizenkét város és az ő falvaik; Gibeon...” (Józsué 18:21—28) "Áron fiainak, a papoknak menedékvárosul adták Hebront és kerületét (Júda törzséből) ... És a Benjámin törzséből: Gibeont és annak kerületét." (Józsué 21:13—19) Az írás „Gibeon tavát" is említi. (Sámuel II. 2:13) „Gibeon mellet levő nagy víznek" is nevezi: (Jeremiás 41:12) valamint „egy nagy követ" is említ Gibeonnál. (Sámuel II. 20:8) Ezek az ismertető jelek jól illenek a név jelképi jelentőségére. Gibeon magaslaton feküdt; az írás szerint a nagysokaság is kimagasló szerepet fog betölteni, a régi próféták, valamint a Jelenések értelmében is.}} | ||
| − | {{raw:data:p|38|37-39|id=q16| A szövetség sátorát Mózes a pusztában építette meg; de Dávid király uralkodásának idejében a sátor és a rézoltár Gibeonban volt. Akkor hiányzott | + | {{raw:data:p|38|37-39|id=q16| A szövetség sátorát Mózes a pusztában építette meg; de Dávid király uralkodásának idejében a sátor és a rézoltár Gibeonban volt. Akkor hiányzott ugyan a szövetség ládája a sátorból; mivel a filiszteusok elrabolták: „Sádok papot pedig és az ő atyjafiait az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala: hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égő áldozattal az égőáldozat oltárán minden reggel és este és hogy mindent aszerint cselekedjenek, amint megiratott az |
Úr törvényében, amelyet parancsolt vala Izraelnek." (Krón I. 16:39, 40) A gibeonitákra nézve tehát kényelmes volt a sátor szolgáiképpen éppen szülővárosukban élni; így a tó és az erdő is ellátta őket a szükséges vízzel és fával, amiről mint vízhordóknak és favágóknak gondoskodniok kellett.}} | Úr törvényében, amelyet parancsolt vala Izraelnek." (Krón I. 16:39, 40) A gibeonitákra nézve tehát kényelmes volt a sátor szolgáiképpen éppen szülővárosukban élni; így a tó és az erdő is ellátta őket a szükséges vízzel és fával, amiről mint vízhordóknak és favágóknak gondoskodniok kellett.}} | ||
{{raw:data:p|39|37-39|id=q16| Később Dávid a szövetség sátorát a Sion-hegyén állíttatta fel és odavitette a szövetség ládáját. (Krón. I. 16:1, 37, 38) De a gibeoni magaslatot egészen Salamon uralkodásának idejéig tovább is használták. A templom fekvését az úr jelölte ki Dávidnak. „Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott. Az Úr sátora pedig, amelyet csinált vala Mózes a pusztában és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala. És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától... Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égőáldozatnak oltára Izrael számára.” (Krón. I. 21:28—30; 22:1) Salamon}}| | {{raw:data:p|39|37-39|id=q16| Később Dávid a szövetség sátorát a Sion-hegyén állíttatta fel és odavitette a szövetség ládáját. (Krón. I. 16:1, 37, 38) De a gibeoni magaslatot egészen Salamon uralkodásának idejéig tovább is használták. A templom fekvését az úr jelölte ki Dávidnak. „Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott. Az Úr sátora pedig, amelyet csinált vala Mózes a pusztában és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala. És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától... Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égőáldozatnak oltára Izrael számára.” (Krón. I. 21:28—30; 22:1) Salamon}}| | ||
| − | {{raw:data:p|c|maga is Gibeonba ment áldozni, amíg a jeruzsálemi templom Salamon uralkodásának 11-ik évében el nem készült: „Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolataiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott és ott tömjénezett. És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott | + | {{raw:data:p|c|maga is Gibeonba ment áldozni, amíg a jeruzsálemi templom Salamon uralkodásának 11-ik évében el nem készült: „Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolataiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott és ott tömjénezett. És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot; megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel, álmában, és monda az Isten: Kérj, amit akarsz, hogy adjak neked!" (Kir. I. 3:3—5) „És lőn, mikor elvégezte Salamon az Úr házának és a király házának építését és mindent, amit kívánt és amit akart építeni Salamon; megjelenék az Úr Salamonnak másodszor is, amiként megjelent volt neki Gibeonban, és monda néki az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem: Megszenteltem e házat, amelyet építettél, abba helyeztetvén az én nevemet mindörökké és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.” — Kir. I. 9:1—3; Krón. II. 3—5, 13}} |
| − | {{raw:data:p|40|40-42|id=q17|{{raw:data:idhidden|paragraph40q17|}}Mivel a gibeoniták szövetséget kötöttek arra nézve, hogy Isten népének, az izraelitáknak szolgái lesznek, reménységen felüli jutalomban részesültek, amennyiben az Isten házának szolgálatára bizalmi tisztségben részesültek. Bizonyos, a gibeoniták szolgáltak is Jehova Istennek; máskülönben nem maradtak volna tovább is Izrael szolgálatában. A gibeoniták khiweusok voltak, tehát prozeliták, illetve Jehova népének hitére áttértek voltak s később ki is tűnt az. „Jövevények (a | + | {{raw:data:p|40|40-42|id=q17|{{raw:data:idhidden|paragraph40q17|}}Mivel a gibeoniták szövetséget kötöttek arra nézve, hogy Isten népének, az izraelitáknak szolgái lesznek, reménységen felüli jutalomban részesültek, amennyiben az Isten házának szolgálatára bizalmi tisztségben részesültek. Bizonyos, a gibeoniták szolgáltak is Jehova Istennek; máskülönben nem maradtak volna tovább is Izrael szolgálatában. A gibeoniták khiweusok voltak, tehát prozeliták, illetve Jehova népének hitére áttértek voltak s később ki is tűnt az. „Jövevények (a Szeptuaginta görög szövege szerint „prozeliták") voltak abban az értelemben, ahogyan Mózes II. 12:48 és 20:10-ben van említve. Körül voltak metélve, ami azt példázza, hogy az Úr előtt tiszták voltak. Írva van: „És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgáló leányod, a lévita, a jövevény (prozelita), az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon." — Mózes V. 16:14}} |
{{raw:data:p|41|40-42|id=q17| Ez a sátoron ünnepen történt, s ama tény, hogy azon a gibeoniták is résztvettek, akik „jövevények" (áttértek) voltak, bizonyítja, hogy most a nagysokaság a maradékkal együtt ünnepli a sátoros ünnepet. A gibeoniták jövevények illetve prozeliták (áttértek) voltak. Leszármazottaik Isten népével együtt maradtak. Ami azon további tényből is kitűnik, hogy pünkösdkor, amidőn a Szentlélek az apostolokra kitöltetett a különböző nyelveken beszélő emberek között „zsidók és prozeliták” is vannak említve. (Ancsel. 2:10) Az Antiochiabeli Miklós is prozelitus volt. (Apcsel. 6:5) Pál követői közt nagyon sok prozelitus akadt. (Apcs. 13:43) Jonadábnak, a Rékáb fiának leszármazottja is a jövevénvek vagy prozeliták közé tartozott. — Mózes IV. 10:29, 32; Bírák 1:15; Krón. I. 2:55}} | {{raw:data:p|41|40-42|id=q17| Ez a sátoron ünnepen történt, s ama tény, hogy azon a gibeoniták is résztvettek, akik „jövevények" (áttértek) voltak, bizonyítja, hogy most a nagysokaság a maradékkal együtt ünnepli a sátoros ünnepet. A gibeoniták jövevények illetve prozeliták (áttértek) voltak. Leszármazottaik Isten népével együtt maradtak. Ami azon további tényből is kitűnik, hogy pünkösdkor, amidőn a Szentlélek az apostolokra kitöltetett a különböző nyelveken beszélő emberek között „zsidók és prozeliták” is vannak említve. (Ancsel. 2:10) Az Antiochiabeli Miklós is prozelitus volt. (Apcsel. 6:5) Pál követői közt nagyon sok prozelitus akadt. (Apcs. 13:43) Jonadábnak, a Rékáb fiának leszármazottja is a jövevénvek vagy prozeliták közé tartozott. — Mózes IV. 10:29, 32; Bírák 1:15; Krón. I. 2:55}} | ||
| − | {{raw:data:p|42|40-42|id=q17|Amidőn Jézus diadalmenetben vonult Jeruzsálembe szamárnak vemhén, nagysokaság volt a kíséretében, akik között sok jövevény vagy prozelita is volt. „Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy! Néhány görög is vala azok között, akik | + | {{raw:data:p|42|40-42|id=q17|Amidőn Jézus diadalmenetben vonult Jeruzsálembe szamárnak vemhén, nagysokaság volt a kíséretében, akik között sok jövevény vagy prozelita is volt. „Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy! Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez ménének és kérék őt.}} |
}} | }} | ||
A lap jelenlegi, 2022. január 6., 17:36-kori változata
A lap korrektúrázva van
16
dekében nagy hadvezére, Jézus Krisztus által, akik természetesen immár a csata kitörése előtt Jehova mellett tartoznak állani. A gibeoniták megszabadultak Sátán minden hatalmaitól, amelyek elpusztításukra törekedtek, mivel az ördögtől elszakadtak és az Úrhoz pártoltak, és szolgáivá lettek. Most az ellenség hasonlóképpen el akarja pusztítani a nagysokaság minden tagját is, aki megszabadult az ördög szerv. kötelékeitől, mivel Istenhez és Jézus Krisztushoz pártolt. De az Úr megvédi és átsegíti Armageddonon. Miképpen a gibeoniták, úgy a nagysokaság tagjai az egyedüliek, akik most elhagyják Sátán szervezetét, Jehova és Jézus Krisztus mellé állanak és szövetséget kötnek Istennek és országának szolgálatára.
37
Gibeon nemcsupán a Jehova által ott megvívott csata által tűnt ki, de a későbbi időben is kiemelkedő szerepet töltött be Jehova előképi szervezetének történetében. Gibeon a Benjámin törzsének jutott és papi város lett. "Benjámin fiainak városai az ő nemzetségeik szerint ... tizenkét város és az ő falvaik; Gibeon...” (Józsué 18:21—28) "Áron fiainak, a papoknak menedékvárosul adták Hebront és kerületét (Júda törzséből) ... És a Benjámin törzséből: Gibeont és annak kerületét." (Józsué 21:13—19) Az írás „Gibeon tavát" is említi. (Sámuel II. 2:13) „Gibeon mellet levő nagy víznek" is nevezi: (Jeremiás 41:12) valamint „egy nagy követ" is említ Gibeonnál. (Sámuel II. 20:8) Ezek az ismertető jelek jól illenek a név jelképi jelentőségére. Gibeon magaslaton feküdt; az írás szerint a nagysokaság is kimagasló szerepet fog betölteni, a régi próféták, valamint a Jelenések értelmében is.
38 A szövetség sátorát Mózes a pusztában építette meg; de Dávid király uralkodásának idejében a sátor és a rézoltár Gibeonban volt. Akkor hiányzott ugyan a szövetség ládája a sátorból; mivel a filiszteusok elrabolták: „Sádok papot pedig és az ő atyjafiait az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala: hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égő áldozattal az égőáldozat oltárán minden reggel és este és hogy mindent aszerint cselekedjenek, amint megiratott az
Úr törvényében, amelyet parancsolt vala Izraelnek." (Krón I. 16:39, 40) A gibeonitákra nézve tehát kényelmes volt a sátor szolgáiképpen éppen szülővárosukban élni; így a tó és az erdő is ellátta őket a szükséges vízzel és fával, amiről mint vízhordóknak és favágóknak gondoskodniok kellett.
39 Később Dávid a szövetség sátorát a Sion-hegyén állíttatta fel és odavitette a szövetség ládáját. (Krón. I. 16:1, 37, 38) De a gibeoni magaslatot egészen Salamon uralkodásának idejéig tovább is használták. A templom fekvését az úr jelölte ki Dávidnak. „Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott. Az Úr sátora pedig, amelyet csinált vala Mózes a pusztában és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala. És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától... Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égőáldozatnak oltára Izrael számára.” (Krón. I. 21:28—30; 22:1) Salamon
maga is Gibeonba ment áldozni, amíg a jeruzsálemi templom Salamon uralkodásának 11-ik évében el nem készült: „Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolataiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott és ott tömjénezett. És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot; megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel, álmában, és monda az Isten: Kérj, amit akarsz, hogy adjak neked!" (Kir. I. 3:3—5) „És lőn, mikor elvégezte Salamon az Úr házának és a király házának építését és mindent, amit kívánt és amit akart építeni Salamon; megjelenék az Úr Salamonnak másodszor is, amiként megjelent volt neki Gibeonban, és monda néki az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem: Megszenteltem e házat, amelyet építettél, abba helyeztetvén az én nevemet mindörökké és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.” — Kir. I. 9:1—3; Krón. II. 3—5, 13
40
Mivel a gibeoniták szövetséget kötöttek arra nézve, hogy Isten népének, az izraelitáknak szolgái lesznek, reménységen felüli jutalomban részesültek, amennyiben az Isten házának szolgálatára bizalmi tisztségben részesültek. Bizonyos, a gibeoniták szolgáltak is Jehova Istennek; máskülönben nem maradtak volna tovább is Izrael szolgálatában. A gibeoniták khiweusok voltak, tehát prozeliták, illetve Jehova népének hitére áttértek voltak s később ki is tűnt az. „Jövevények (a Szeptuaginta görög szövege szerint „prozeliták") voltak abban az értelemben, ahogyan Mózes II. 12:48 és 20:10-ben van említve. Körül voltak metélve, ami azt példázza, hogy az Úr előtt tiszták voltak. Írva van: „És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgáló leányod, a lévita, a jövevény (prozelita), az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon." — Mózes V. 16:14
41 Ez a sátoron ünnepen történt, s ama tény, hogy azon a gibeoniták is résztvettek, akik „jövevények" (áttértek) voltak, bizonyítja, hogy most a nagysokaság a maradékkal együtt ünnepli a sátoros ünnepet. A gibeoniták jövevények illetve prozeliták (áttértek) voltak. Leszármazottaik Isten népével együtt maradtak. Ami azon további tényből is kitűnik, hogy pünkösdkor, amidőn a Szentlélek az apostolokra kitöltetett a különböző nyelveken beszélő emberek között „zsidók és prozeliták” is vannak említve. (Ancsel. 2:10) Az Antiochiabeli Miklós is prozelitus volt. (Apcsel. 6:5) Pál követői közt nagyon sok prozelitus akadt. (Apcs. 13:43) Jonadábnak, a Rékáb fiának leszármazottja is a jövevénvek vagy prozeliták közé tartozott. — Mózes IV. 10:29, 32; Bírák 1:15; Krón. I. 2:55
42 Amidőn Jézus diadalmenetben vonult Jeruzsálembe szamárnak vemhén, nagysokaság volt a kíséretében, akik között sok jövevény vagy prozelita is volt. „Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy! Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez ménének és kérék őt.
