Oldal:A-nagysokaság-összegyűjtése-3-4-rész-1937.djvu/19

19

nyomdokain, hogy vele az ő királyságában is résztvehessenek. Mindnyájuk legnagyobb reménysége az volt, hogy a mennyekbe fognak kerülni és együtt uralkodnak majd Jézussal; mindig szemük előtt tartották, hogy a nagy jutalmat csak úgy nyerhetik meg, ha az Úr hasonlatosságára nevekedve, elkészítik magukat. Ez a törekvés teljesen egyezett azzal a világossággal, amellyel akkor bírtak. De az Úr Jézusnak Jehova templomához érkezése óta az igazaknak szóló világosság az Úr Jézus Krisztus arcáról tükröződik az „igazság palástja" alá gyűjtöttekre és feltárja előttük, hogy Jehova parancsának való engedelmeskedés a legfontosabb, s az áldozatnál is jobb, jóllehet az áldozatra is szükség van. Most látják a felkentek, hogyan jelenik meg Jehova Sionban az ő dicsőségében, s hogy az ítélet napja elérkezett. Azt is látják, hogy Isten haragja kezd rászakadni Sátánra, amennyiben kivettetett a mennyekből, s hogy Jehova akkor tartóztatta haragjának további kifejezését, amíg a bizonyságtevés munkája a földön az ő akarata szerint befejeződik; a bizonyságtevés befejezése után Jehova haragja teljesen rászakad Sátánra és szervezetére, mignem Isten minden ellensége megemésztődik.

⁵⁷ Világos lett tehát a felkentek előtt, hogy sokkal többet kell tenni annál, mint csupán annak szem előtt tartását, hogy a földi remények és kilátások feláldozásába beleegyezni. A felkentek az Úr templomában megvilágosítva, látják, hogy az Úr a maga nevének népéül választotta őket, s hogy szorgalmasan és tevékenyen követniük kell az ő parancsait. Az Úr szabályosan kinevezett tanubizonyságtevőiként küldi őket a királyság evangéliumának hirdetésére, s megparancsolta nekik, hogy ezt a munkát a vég előtt be kell végezniük. Azt parancsolta nekik, hogy keljenek fel és indítsanak harcot az ellenséggel szemben még az ő nagy haragjának kifejezése előtt. A maradékkal világosan közölve van, mit kell cselekednie. Feladata, hogy Isten munkatársa legyen, amiképpen az apostol is az, és az volt, amint kijelentette. — Kor. I. 16:10; II. 6:1

⁵⁸ Az ellenséggel folyó háborúban a maradék feladata csupán az igazság (evangélium) hirdetéséből áll. Ő nem harcol testi fegyverekkel, hanem nagy erődítmények lerontására alkalmas igazságokkal, amelyek az ellenséget leleplezik. (Kor. II. 10:3, 4) E hadjárat fogja megszégyeníteni az ellenséget. Ez az Isten munkája, mivel az ő akarata szerint folyik. Szokatlannak fog feltűnni mindenki előtt, aki nem rendelkezik az Úr szellemével, hogy Isten meg fogja szégyeníteni azokat az embereket, akik oly sokáig az ő képviselőinek vallották magukat. Ez a munka azonban nem az Armageddon, hanem ezt Anmageddon előtt kell elvégezni.

⁵⁹ Mivel Jehova felkent tanúbizonyságait rendelte királysága érdekeinek őrzésére, felelőssé teszi őket és megparancsolja nekik, közöljék a figyelmeztetést; s azt is tudtukra adja, mily büntetésben fognak részesülni, ha az ő erre szóló parancsait nem teljesítik. (Ezékiel 33:6—10) A nagyobb Mózes, Jézus Krisztus, a templom-osztály hadvezére parancsolja meg bizonyságtevőinek a tennivalókat; és az ő részükről sokkal jobb

teljesíteni e parancsokat, az áldozatnál is; mert mindazok elpusztulnak, akik nem engedelmeskednek vagy azzal felhagynak, s így az áldozatuk is hiábavaló lesz. (Apcsel. 3:23) Ha azonban hűségesen engedelmeskednek neki, élni fognak. A maradék mostani munkája tehát különbözik előző munkájától, mivel most sokkal fontosabb munkát kell elvégeznie. A nagy peres ügy, amely évszázadokon keresztül eldöntetlenül lebegett, most egyszer és mindenkorra eldöntés előtt áll. De mielőtt döntésre kerülne a sor, Jehova a néphez küldi bizonyságtevőit, hogy adják tudtára, hogy ő az Isten és közöljék azt is, mit fog tenni most az ellenségeivel. Ezek által vesznek részt a nagy peres ügy eldöntésében az ő bizonyságtevői és az ő nevének tisztázásában. Azok az emberek, akik most életben szeretnének maradni, még Jehova haragjának kitörése előtt tudomásul venni tartoznak a bizonyságtevést; a maradék tartozik hozzájuk vinni a figyelmeztetést, hogy az Urat megkeressék és haragjának kitörésekor biztonságban lehessenek. Ezt a bizonyságtevő munkát el kell végezni; s amidőn befejeződik, fog a Szentírás kijelentése szerint a legnagyobb nyomor következni, amelyhez hasonló még nem volt és nem is lesz többe, amely nyomorúság a világegyetem összes szellemi és emberi démonjaira fog következni. Ez lesz a mindenható Isten—, akit Jehovának hívnak — nagy napjának viadala. Most a prófécia feltárása útján közli Jehova népével, hogy rövidesen döntő csapást fog mérni az ellenségeire az ő jobb keze, az Úr Jézus Krisztus útján, s hogy azon csata kitörésekor közismertekké lesznek azok az emberek, akikből a számtalan sokaság fog állani, akik az igazságról értesültek és az Isten és az Ő országa mellett foglaltak állást, és az Istent dicsőítik, mondván: „Üdv a mi Istenünknek, és a Báránynak, aki a trónon ül!“ — Jelenések 7:10

Tanulmánykérdések

1 Miért mondják a jelenről, hogy „ez a nap az, amelyet az Úr szerzett"? Kivel és hogyan lett ez közölve? Mily felelősség terheli e tekintetben? Miért?

2-3 Mily okból imádkozott Józsué a gibeoni csata alkalmával (12. vers) s miért hallgatta meg az Isten? Mutasd ki, hogy az a prófétai kép most van teljesülőfélben.

4-7 Mutasd ki a kővetkezők prófétai jelentőségét: a) hogy az öt király elmenekült és a makkedai barlangban elbújt s hogy arról értesítették Józsuét; b) mit csinált azután Józsué; c) hogy a gibeoniták immár a csata előtt határozottan Józsué pártjára állottak!

8-10 Mily prófétai jelentőséggé, bír a 20. és 21. versekben leírt helyzet?

11-12 Mit példáz a drámának a 23. és 24. versekben megörökített része? Mutasd ki, hogy más szövegek is mutatják azon megaláztatást, amely a jelen istentelen és nagyzoló hatalmasaira következnek!

13-16 Mily célt teljesítenek be a 25. vers szavai? Mutasd ki, mennyiben volt helyes azon cselekmény, mely által Józsué az öt királyt elpusztította! Mi ennek a prófétai jelentősége?

17-19 Mutasd ki más szövegek alapján, hogy Józsuénak a 27. és a 28. versekben feljegyzett eljárása akkor és prófétailag is egyezik Isten büntető ítéletével, amely Sátán és szervezete felett lesz végrehajtva!

20-22 Mit mutatnak tehát előre a 28—41. versekben közölt és a 42. versben összefoglalt események?

23 Mennyiben tekinthetők prófétai képnek a Sámuel II. 2:12—32-ben feljegyzett események?