Oldal:The-convention-1931.djvu/4

276

AZ ŐRTORONY

Brooklyn, N. Y.

kiköltöztek a területre, és teljesen elkötelezték magukat azon aktív szolgálatára, hogy a királyság üzenetének az embereknek átadják. Néhányan szükségesnek találták hátrahagyni apát, anyát, testvért, nővér vagy feleség, és néha az egész család együtt ment. Ezek közül egyesek kerekekre építettek egy házat, amely elegendő nagy több személy elszállásolására, és gyermekeiket magukkal véve, minden mást maguk mögött hagytak, és most az ország bármely részére elmennek, ahová be vannak osztva, és örülnek, hogy részt vesznek a munkában. Mások hátrahagyták azokat a dolgokat, melyet az Úr Jézus az előző szövegben említett, és az örömteli szolgálat terén tevékenykedtek, és az Úr bőségesen megáldotta erőfeszítéseiket. Sok úttörő sátrakat hord magával, amelyekben alszanak, és amikor az időjárás lehetővé teszi, sokan közülük a szabadban alszanak. A teremtmény jólétéhez a következők a legszükségesebbek: élelmiszer, ruházat, hajlék és egészség. A mértékletes és egyszerű életmód sok ilyen kolportert fizikailag sokkal erősebbé tett, mint amilyen korábban volt. Gyermekeik jó egészségnek örvendenek, és a szabadban valamint a természethez közel élve, fizikai szempontból nagy áldásban részesülnek. Ezek az úttörők az Úr kegyelméből táplálékot és öltözéket tudtak biztosítani maguknak és eltartottjaiknak, és minden egyéb felett élvezik azt az áldott lelki békét és megelégedést, amelyben csak azok részesülnek, akik Isten akaratának cselekvésére törekszenek.

A Fair Grounds területén bőségesen gondoskodtak kempingről azok számára, akik igénybe akarták venni az ilyen szálláshelyeket. Ezen a kempinghelyen az úttörők felállították sátraikat és leparkolták autóikat. Körülbelül ezerötszázan táboroztak így, sátrukat és lakókocsiikat olyan tömbökbe vagy négyzetekbe rendezték, amelyek között jól elrendezett utcák voltak, hogy ez egy táborozó hadsereg látszatát keltette, és annak módját sugallta, ahogyan az izraeliták, Kánaán földje felé menetelve, pihenés és felfrissülés végett letáboroztak.Ezek az úttörők hosszú utat tettek meg, és mindegyiküknek az volt a szívében, hogy eljusson a kongresszusra; most pedig fárasztó útjuk véget ért, és a táborban voltak, ahol pihenhettek és készek voltak arra és nagyon várták, hogy azon bőséges gondoskodásban részesüljenek, amelyet Jehova biztosított számukra. Egy boldog csoport volt. Ezek „lélekben szegények”; vagyis nem vélekednek büszkén önmagukról, hanem megfelelően vélekednek magukról, és nincsenek túl sok földi dolgaik; és remélni leehet azt, hogy az Úr beteljesíti rajtuk drága ígéretét: „szegényeit jóltartom kenyérrel”. Ez azt jelenti, hogy az ő fenntartásukra, megerősítésükre és bátorításukra ő bőségesen gondoskodik képviselőinek ellátásról. Az Úr valóban teljesítette ígéretét rajtuk és az összes hasonló értékes hitűeken, akik részt vesznek a kongresszuson. Pénteken kora reggel az úttörők kis serege felállította mini-városát a számukra biztosított helyszínen, a Colosseum közelében.

Több száz más hűséges kezdett özönleni a terület minden kapuján vagy bejáratán. Több száz magángépkocsi rengeteg odaadó személyt hozott a kongresszusra, míg a speciális vonatok és elektromos kocsik sok másokat hoztak. Az összegyűlt csoport körülbelül hétezer főt számlált a kongresszus megnyitásakor, és vasárnap délig a látogatottság tizenötezerre vagy annál többre nőtt. A fő előadóterem nem tudott minden résztvevőt befogadni. A fő előadóterembe a nyilvánossághoz szóló hangszóró-berendezés hangosító rendszerét helyezték, amely minden ott levő számára lehetővé tette a hallhatóságot. Hasonlóképpen a hangerősítőket kiterjesztették a fő étkezőbe és a nagy lelátóra, a két utóbbi hely összesen hatezer ember befogadására alkalmas. Megint másoknak, a hallhatóságért hangszórókat biztosítottak, hogy a fák alatt ülhessenek a talajon. Ez valóban az Úr hadának egy része volt, letáborozva pihenés és felfrissülés végett, és azért hogy teljesebben megismerjék Istennek rájuk vonatkozó szándékait, és azon tevékenységet, amelyet tagjai kell végezzenek.

ÉRTESÍTÉS A KERESZTÉNYSÉG SZÁMÁRA

Miért hozná össze az Úr Isten éppen most a felkentjeinek ily nagy csoportját? Csak azért, hogy felfrissüljenek, lássák egymást, és megvitassanak bizonyos bibliai szövegeket? Tekintettel a földön elvégzendő jelenlegi munkára, nem ez tűnik a legfőbb oknak. Most már tudjuk, hogy Jehova nevének az igazolása képezi az egész teremtés előtti nagy kérdés, és hogy ő már összegyűjtötte „seregeit a Sion hegyén”. (Mik. 5:1; Jel 14:1) Közel van Armageddon, amidőn a Kereszténység és Sátán egész szervezete biztosan elbukik. De mielőtt az Úr lesújtja az ellenséget, értesítést szolgáltat az ellenséges szervezetnek. Ahogyan Jehova arra késztette prófétáját és szolgáját, Ezékielt, hogy értesítse Jeruzsálemet pusztulása előtt, most is arra készteti felkent szolga osztályát a földön, hogy értesítse a Jeruzsálem által előárnyékolt Kereszténységet; és ezt az értesítést a kereszténység pusztulása előtt kell kézbesíteni. A Szentírásból bizonyos, hogy az Úr a maradéknak kijelölte az ilyen értesítés szolgálatának kötelességét és nagy kiváltságát. Várható, hogy az Úr angyalai által jelezni fogja a földön levő maradéknak, hogy milyen értesítést kell elvinni a kereszténységnek. Isten népe mindig bízhat abban, hogy ő minden szükséges gondoskodást megtesz.

Az év elején elő volt készítve az értesítés egy határozat formájában és ennek egy alátámasztó érve. Ez, az Isten országáról, mint a világ egyetlen orvoslásáról szóló üzenettel együtt, könyv formájában volt kiadva. A kongresszus megnyitása előtt ebből a füzetből 750 000 példány készült, és ezek Columbus és más olyan városok látható pontjain voltak elhelyezvel, amelyekre ki volt terjesztve a kongresszus. Amikor elérkezett az idő,