„Oldal:W1929.07.15-hu.djvu/3” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 
(52 közbenső módosítás, amit 3 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Jóváhagyva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
ZER
+
{{raw:data:wth-hu-00|WIEN|1929. JULIUS 15.|14. SZAM|A felső hatalmasságok.|"Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek". — Róma 13:1.|1. rész.}}
MINDAZOK FOLYÓIRATJA
+
 
AKIK KRISZTUS VÉRÉBEN HISZNEK
+
{{raw:data:c|
WIEN 1929, JULIUS 15.  
+
{{raw:data:p|1|Jehova Isten az ő igéjét azért adta az ő népének, hogy az intésükre, rendreutasításukra, oktatásukra, segítségükre és vigasztalásukra szolgáljon, hogy azzal az ismerettel legyenek felszerelve, amely őket a helyes dolgok cselekvésére és a jó megtevésére képesíti. (Róma 15:4; 2. Timótheusz 3:16, 17) Ezt a változtathatatlan szabályt mindig eszünkben kell tartanunk és követnünk, hogyha valamilyen íráshelyet megvizsgálunk. Ez azt jelenti, hogy a felkenteknek mindig engedelmeseknek kell Isten törvénye iránt lenniök. Bármily szabály vagy törvény, amely Isten gyermekének más út követését parancsolja meg, helytelen. Az Úr felkentjeinek a helyeset kell cselekedniök; és kivétel nélkül Isten igéje jelöli ki a helyes utat. — 19. zsoltár 8, 9.}}
14. SZAM  
+
{{raw:data:p|2|A Róma 13-ban foglalt utasítást sokáig helytelenül alkalmazták. Ez a helytelen alkalmazás lett annak a hamis tannak alapja, hogy a királyoknak és az uralkodóknak Isten kegyelme folytán joguk van arra, hogy a nép felett uralkodjanak és azt elnyomják. Az apostol által adott ezen utasítás általában nem az emberiségnek, hanem Isten egyházának hasznára volt szánva. Hogyha pedig az az egyházon kívül állóknak adatott, akkor ebből az következne, hogy Isten az embereket a nemzetek idei alatt ítélte, holott más íráshelyek mutatják, hogy Isten az emberiség általános ítéletére egy különös időt rendelt. — Ap. csel. 17:31.}}
A felső hatalmasságok.  
+
{{raw:data:p|3|Az apostol fejtegetésének magja az, hogy ő a kiválasztott egyház tagjait arra inti, hogy mindig Istennek engedelmeskedjenek és hogy ezen engedelmesség indítóokának az Isten iránt való szeretetnek és az ő akarata cselekvésében való örömnek kell lennie. Pál apostol fejtegetése persze oda is kihat, hogy az ország törvényeinek, amennyiben már azok Iston törvényével összhangban vannak, természetesen szintén engedelmeskedni kell; nem ugyan azért, mert azokat az illető nemzet törvényhozó testülete hozta, hanem azért, mert Isten törvényével megegyeznek és mivel ezért helyes törvények. Hogyha egy nemzet törvénye nincs Isten törvényének ellenére, akkor a nemzet törvényét követni kell, nehogy Isten gyermeke szükségtelen botrányt okozzon, azonkívül a}}
1. rész.
+
|
, Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak "Istentől; és  
+
{{raw:data:p|c|maga lelkiismeretéért (meggyőződéséért) is. Az apostol fejtegetésének ellenőrző pontja a polgárság kérdése, vagyis az, hogy a teremtménynek melyik hatalomnak kell magát alávetnie.}}{{raw:data:m|20|10|{{raw:data:s|Hatalmasság.}}}}
amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek". — Róma 153 : 1. .  
+
{{raw:data:p|4|Jehova hatalma mindenek felett van. Tőle származik minden jogos hatalom. Ő a menny és föld teremtője. (Ésaiás 42:5; Jeremiás 10:12) Hatalma korlátlan, és az a kijelentés, hogy Isten felülmulhatatlanul felette van mindennek, vitathatatlanul igaz. (1. Mózes 17:1—3; 35:11) Ő a Legfelségesebb és ő előtte nincsen senki. (91. zsoltár 1; Efézus 4:10) Az apostol érvelésében ezt mondja: "Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől (Isten alá) rendeltettek." Más szavakkal: minden hatalom (felsőbbség), amit jogosan gyakorolnak, Jehova által adatott az azt gyakorló teremtményeknek. Ebből következik, hogy sem egyes sem több teremtmény jogosan nem hozhat és hajthat végre olyan törvényeket és cselekvési szabályokat, amelyek Isten törvényének ellenére vannak. Az apostol ezen szavai: "Minden lélek engedelmeskedjék a "felső hatalmasságoknak", a jelen időben az egyházat és a későbbi időben azokat foglalják magukban, akik még majd Istennel összhangba fognak jönni.}}
hogy az intésükre, rendreutasításukra, oktatásukra,  
+
{{raw:data:p|5|5-7|Sok értekezést írtak már a rómaiakhoz írott levél tizenharmadik fejezetéről annak kimutatására, hogy, "amely hatalmasságok vannak" tulajdonképen nem mások, mint ennek a világnak nemzetei vagy kormányzatai és hogy ezek a kormányzatok hatalmukat Jehovától kapták. Ebből mindjárt megláthatjuk, hogy ezáltal az "Isten kegyelméből való királyok" eszméje le van fektetve, mert azt akarják bebizonyítani, hogy amilyen hatalmat bír és gyakorol egy nemzet, az a hatalom Isten rendeléséből van, és hogy ezért Isten gyermekének engedelmeskednie kell ennek a hatalomnak. A magukat keresztyéneknek nevező nemzetek uralkodói sok évszázad óta azt állítják, hogy Isten adta nekik a jogot arra, hogy uralkodjanak. Ezt a tant arra használták fel, hogy magukat az emberek által tiszteltessék és hódolatukat ki-}}}}
segítségükre és vígasztálásukra szolgáljon, hogy  
 
azzal az ismerettel legyenek felszerelve, amely őket a  
 
helyes dolgok cselekvésére és a jó megtevésére képesíti.  
 
(Róma 15 : 4; 2. Timótheusz 83:16, 17) Ezt a változtat-
 
hatatlan szabályt mindig eszünkben kell tartanunk és  
 
követnünk, hogyba valamilyen íráshelyet megvizsgálunk.  
 
Ez azt jelenti, hogy a felkenteknek mindig engedelme-
 
seknek kell Isten törvénye iránt lenniök. Bármily szabály  
 
vagy törvény, amely Isten gyermekének más út követé-
 
sét parancsolja meg, helytelen. Az Úr felkentjeinek a  
 
helyeset kell cselekedniök; és kivétel nélkül Isten igéje  
 
jelöli ki a helyes utat. — 19. zsoltár 8, 9.  
 
2 A Róma 13-ban foglalt utasítást sokáig helytelenül  
 
alkalmazták. Ez a helytelen alkalmazás lett annak a  
 
hamis tannak alapja, hogy a királyoknak és az uralko-
 
dóknak Isten kegyelme folytán joguk van arra, hogy a  
 
nép felett uralkodjanak és azt elnyomják. Az apostol  
 
által adott ezen utasítás általában nem az emberiségnek,  
 
hanem Isten egyházának hasznára volt szánva. Hogyha  
 
pedig az az egyházon kívül állóknak adatott, akkor eb-
 
ből az következne, hogy Isten az embereket a nemzetek  
 
idei alatt ítélte, holott más íráshelyek mutatják, hogy  
 
Isten az emberiség általános ítéletére egy .különös időt  
 
rendelt. — Ap. csel. 17 : 31. hl :  
 
s Az apostol fejtegetésének magja az, hogy ő a kivá-
 
lasztott egyház tagjait arra inti, hogy mindig Istennek  
 
engedelmeskedjenek és hogy ezen engedelmesség indító-
 
okának az Isten iránt való szeretetnek és az ő. akarata  
 
cselekvésében való. örömnek kell lennie. Pál apostol  
 
fejtegetése persze oda is kihat, hogy az ország törvényei-
 
nek, amennyiben már azok Iston törvényével összhang-
 
ban vannak, természetesen szintén engedelmeskedni kell;  
 
nem ugyan azért, mert azokat az illető nemzet törvény-
 
hozó testülete hozta, hanem azért, mert Isten törvényé-
 
Ji Isten az ő igéjét azért adta az ő népének,
 
vel megegyeznek és mivel ezért helyes törvények. Hogy- -
 
ha egy nemzet törvénye nincs Isten törvényének ellené-
 
re, akkor a nemzot törvényét követni kell, nehogy Isten  
 
gyermeke szükségtelen botrányt okozzon, azonkívül a  
 
maga lelkiismeretéért (meggyőződéséért) is. Az apostol  
 
fejtegetésének ellenőrző pontja a polgárság kérdése, va-
 
gyis az, hogy a teremtménynek melyik hatalomnak kell  
 
magát alávetnie.  
 
Hatalmasság. SE POATE SCRIE
 
a Jehova hatalma mindenek felett van. "Tőle szárma-
 
zik minden jogos hatalom. Ő a menny és föld teremtője.  
 
(Ésaiás 42 :5; Jeremiás 10: 12) Hatalma korlátlan, és  
 
az a kijelentés, hogy Isten felülmulhatatlanul felette van  
 
mindennek, vitathatatlanul igaz. (1. Mózes 17 : 1—3;  
 
35:11) Ő a Legfelségesebb és ő előtte nincsen senki.  
 
(91. zsoltár 1; Efézus 4 :10) Az apostol érvélésében ezt  
 
mondja: , Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és  
 
amely hatalmasságok vannak, az Istentől (Isten alá) ren-
 
deltették." Más szavakkal: minden hatalom (felsőbbség),  
 
amit jogosan gyakorolnak, Jehová által adatott az azt  
 
gyakorló teremtményeknek. Ebből következik, hogy  
 
sem egyes sem több teremtmény jogosan nem hozhat és  
 
hajthat végre olyan törvényeket és cselekvési szabá-
 
Íyokat, amelyek Isten törvényének ellenére vannak. Az  
 
apostol ezen szavai: , Minden lélek engedelmeskedjék a  
 
felső hatalmasságoknak", a jelen időben az egyházat és  
 
2 későbbi időben azokat foglalják magukban, akik még  
 
majd Istennel összhangba fognak jönni.  
 
: Sok értekezést írtak már a rómaiakhoz írott levél  
 
tizenharmadik fejezetéről annak kimutatására, hogy  
 
, amely hatalmasságok vannak" tulajdonképen nem má-
 
sok, mint ennek a világnak nemzetei vagy kormányzatai  
 
és hogy ezek a kormányzatok hatalmukat Jehovától  
 
kapták. Ebből mindjárt megláthatjuk, hogy ezáltal az  
 
s sten kegyelméből való királyok" eszméje le van fek-
 
tetve, mert azt akarják bebizonyítani, hogy amilyen ha-
 
talmat bír és gyakorol egy nemzet, az a hatalom Isten  
 
rendeléséből van, és hogy ezért Isten gyermekének enge-
 
delmeskednie kell ennek a hatalomnak. A-magukat ke-
 
resztyéneknek nevező nemzetek uralkodói sok évszázad  
 
óta azt állítják, hogy Isten adta nekik a jogot arra. hogy  
 
uralkodjanak. Ezt a tant arra használták fel, hogy ma-
 
gukat az emberek által tiszteltessék és hódolatv:at ki-
 

A lap jelenlegi, 2021. május 1., 21:08-kori változata

A lap jóváhagyva


MINDAZOK FOLYOIRATJA

AKIK KRISZTUS VÉRÉBEN HISZNEK

WIEN

1929. JULIUS 15.

14. SZAM

A felső hatalmasságok.

1. rész.

"Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek". — Róma 13:1.


1 Jehova Isten az ő igéjét azért adta az ő népének, hogy az intésükre, rendreutasításukra, oktatásukra, segítségükre és vigasztalásukra szolgáljon, hogy azzal az ismerettel legyenek felszerelve, amely őket a helyes dolgok cselekvésére és a jó megtevésére képesíti. (Róma 15:4; 2. Timótheusz 3:16, 17) Ezt a változtathatatlan szabályt mindig eszünkben kell tartanunk és követnünk, hogyha valamilyen íráshelyet megvizsgálunk. Ez azt jelenti, hogy a felkenteknek mindig engedelmeseknek kell Isten törvénye iránt lenniök. Bármily szabály vagy törvény, amely Isten gyermekének más út követését parancsolja meg, helytelen. Az Úr felkentjeinek a helyeset kell cselekedniök; és kivétel nélkül Isten igéje jelöli ki a helyes utat. — 19. zsoltár 8, 9.
2 A Róma 13-ban foglalt utasítást sokáig helytelenül alkalmazták. Ez a helytelen alkalmazás lett annak a hamis tannak alapja, hogy a királyoknak és az uralkodóknak Isten kegyelme folytán joguk van arra, hogy a nép felett uralkodjanak és azt elnyomják. Az apostol által adott ezen utasítás általában nem az emberiségnek, hanem Isten egyházának hasznára volt szánva. Hogyha pedig az az egyházon kívül állóknak adatott, akkor ebből az következne, hogy Isten az embereket a nemzetek idei alatt ítélte, holott más íráshelyek mutatják, hogy Isten az emberiség általános ítéletére egy különös időt rendelt. — Ap. csel. 17:31.
3 Az apostol fejtegetésének magja az, hogy ő a kiválasztott egyház tagjait arra inti, hogy mindig Istennek engedelmeskedjenek és hogy ezen engedelmesség indítóokának az Isten iránt való szeretetnek és az ő akarata cselekvésében való örömnek kell lennie. Pál apostol fejtegetése persze oda is kihat, hogy az ország törvényeinek, amennyiben már azok Iston törvényével összhangban vannak, természetesen szintén engedelmeskedni kell; nem ugyan azért, mert azokat az illető nemzet törvényhozó testülete hozta, hanem azért, mert Isten törvényével megegyeznek és mivel ezért helyes törvények. Hogyha egy nemzet törvénye nincs Isten törvényének ellenére, akkor a nemzet törvényét követni kell, nehogy Isten gyermeke szükségtelen botrányt okozzon, azonkívül a
maga lelkiismeretéért (meggyőződéséért) is. Az apostol fejtegetésének ellenőrző pontja a polgárság kérdése, vagyis az, hogy a teremtménynek melyik hatalomnak kell magát alávetnie.
Hatalmasság.
4 Jehova hatalma mindenek felett van. Tőle származik minden jogos hatalom. Ő a menny és föld teremtője. (Ésaiás 42:5; Jeremiás 10:12) Hatalma korlátlan, és az a kijelentés, hogy Isten felülmulhatatlanul felette van mindennek, vitathatatlanul igaz. (1. Mózes 17:1—3; 35:11) Ő a Legfelségesebb és ő előtte nincsen senki. (91. zsoltár 1; Efézus 4:10) Az apostol érvelésében ezt mondja: "Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől (Isten alá) rendeltettek." Más szavakkal: minden hatalom (felsőbbség), amit jogosan gyakorolnak, Jehova által adatott az azt gyakorló teremtményeknek. Ebből következik, hogy sem egyes sem több teremtmény jogosan nem hozhat és hajthat végre olyan törvényeket és cselekvési szabályokat, amelyek Isten törvényének ellenére vannak. Az apostol ezen szavai: "Minden lélek engedelmeskedjék a "felső hatalmasságoknak", a jelen időben az egyházat és a későbbi időben azokat foglalják magukban, akik még majd Istennel összhangba fognak jönni.
5 Sok értekezést írtak már a rómaiakhoz írott levél tizenharmadik fejezetéről annak kimutatására, hogy, "amely hatalmasságok vannak" tulajdonképen nem mások, mint ennek a világnak nemzetei vagy kormányzatai és hogy ezek a kormányzatok hatalmukat Jehovától kapták. Ebből mindjárt megláthatjuk, hogy ezáltal az "Isten kegyelméből való királyok" eszméje le van fektetve, mert azt akarják bebizonyítani, hogy amilyen hatalmat bír és gyakorol egy nemzet, az a hatalom Isten rendeléséből van, és hogy ezért Isten gyermekének engedelmeskednie kell ennek a hatalomnak. A magukat keresztyéneknek nevező nemzetek uralkodói sok évszázad óta azt állítják, hogy Isten adta nekik a jogot arra, hogy uralkodjanak. Ezt a tant arra használták fel, hogy magukat az emberek által tiszteltessék és hódolatukat ki-