„Oldal:Equipped-for-every-good-work-1946.pdf/242” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→Korrektúrázva) |
|||
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | {{raw:data:ai|3| | + | {{raw:data:ai|3|240|{{raw:data:m|0|15|{{raw:data:s|16|”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”}}}}|}} |
{{raw:data:p|c|hogy röviddel Jeruzsálemnek Babilon előtti ellesése után lett írva. Az Edom elleni vádló próféciájában, Abdiás emlékezteti őket azon időt, amikor félreálltak és örültek Jeruzsálem bukásának valamint lakói fogságba vonulásának. Ráadásul csatlakoztak a zsidók vagyonának fosztogatóihoz és elvágták a menekülők útját. (Abd. 11-14; lásd a Zsolt. 137:7; Jer. Sir. 4:21,22; Ezé. 35:1-15) Abdiás utalhatott a babiloni fogság idején, Kr.e. 607-ben bekövetkezett eseményekre, majd megjövendölve az Edomra váró bukást, amely később oly szó szerint megtörtént a tipikus Edomon, hogy nemzetiségük örökre elveszett. Figyelemreméltó hasonlóság van Abdiás 1-9 versek szavai, valamint a Jeremiás 49:7-22 verseké között. Nyilvánvaló, hogy körülbelül ugyanazon időszakban, Jehova kétszeresen megerősítette Edom végét, e két tanú szája által.}} | {{raw:data:p|c|hogy röviddel Jeruzsálemnek Babilon előtti ellesése után lett írva. Az Edom elleni vádló próféciájában, Abdiás emlékezteti őket azon időt, amikor félreálltak és örültek Jeruzsálem bukásának valamint lakói fogságba vonulásának. Ráadásul csatlakoztak a zsidók vagyonának fosztogatóihoz és elvágták a menekülők útját. (Abd. 11-14; lásd a Zsolt. 137:7; Jer. Sir. 4:21,22; Ezé. 35:1-15) Abdiás utalhatott a babiloni fogság idején, Kr.e. 607-ben bekövetkezett eseményekre, majd megjövendölve az Edomra váró bukást, amely később oly szó szerint megtörtént a tipikus Edomon, hogy nemzetiségük örökre elveszett. Figyelemreméltó hasonlóság van Abdiás 1-9 versek szavai, valamint a Jeremiás 49:7-22 verseké között. Nyilvánvaló, hogy körülbelül ugyanazon időszakban, Jehova kétszeresen megerősítette Edom végét, e két tanú szája által.}} | ||
{{raw:data:p|nq|Abdiás könyve, Edom folytonos vádolása, és az ítélet üzenete, amely bejelenti teljes megsemmisülését. Jehovától származik a gyülekezés üzenete: „keljetek fel és támadjunk reá haddal!” Bár a pogányokat hívják Edom ellen, mégis nyilvánvaló, hogy Jehova az, Aki látja, hogy a föld poráig lesz megalázva. Büszkesége csak becsapta, hogy egyéni-magasztos lakhelyét, az érinthetetlen magasság és biztonság helyének gondolja. Azonban Jehova felkutatja sokáig rejtegetett bűneit, és nyomtalanul elpusztítja. Egykori szövetségesei ellene fordulnak. Bölcseinek állítólagos bölcsessége és vitézeinek erje, kétségbeesésnek adnak helyet; a mészárlás kiterjed Ézsau hegyére, míg egyetlen lakos sem marad. Borzalmas szerencsétlenség! – 1-9.}} | {{raw:data:p|nq|Abdiás könyve, Edom folytonos vádolása, és az ítélet üzenete, amely bejelenti teljes megsemmisülését. Jehovától származik a gyülekezés üzenete: „keljetek fel és támadjunk reá haddal!” Bár a pogányokat hívják Edom ellen, mégis nyilvánvaló, hogy Jehova az, Aki látja, hogy a föld poráig lesz megalázva. Büszkesége csak becsapta, hogy egyéni-magasztos lakhelyét, az érinthetetlen magasság és biztonság helyének gondolja. Azonban Jehova felkutatja sokáig rejtegetett bűneit, és nyomtalanul elpusztítja. Egykori szövetségesei ellene fordulnak. Bölcseinek állítólagos bölcsessége és vitézeinek erje, kétségbeesésnek adnak helyet; a mészárlás kiterjed Ézsau hegyére, míg egyetlen lakos sem marad. Borzalmas szerencsétlenség! – 1-9.}} | ||
{{raw:data:p|nq|A 10-től 16-ig terjedő versek megmondják, hogy miért: „A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre”. Ezután a próféta emlékeztet arra, hogy a fogság napján az edomiták elősegítették Júda és Jeruzsálem szenvedést, amint azt már korábban említettük ebben a leckében. Jehova megtorló igazságszolgáltatása örök megsemmisítésükhöz vezeti őket. Az utolsó öt vers, ellensúlyozza Edom nyomorúságos végének látomását,}} | {{raw:data:p|nq|A 10-től 16-ig terjedő versek megmondják, hogy miért: „A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre”. Ezután a próféta emlékeztet arra, hogy a fogság napján az edomiták elősegítették Júda és Jeruzsálem szenvedést, amint azt már korábban említettük ebben a leckében. Jehova megtorló igazságszolgáltatása örök megsemmisítésükhöz vezeti őket. Az utolsó öt vers, ellensúlyozza Edom nyomorúságos végének látomását,}} | ||
A lap jelenlegi, 2021. április 23., 18:33-kori változata
A lap korrektúrázva van
240
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
hogy röviddel Jeruzsálemnek Babilon előtti ellesése után lett írva. Az Edom elleni vádló próféciájában, Abdiás emlékezteti őket azon időt, amikor félreálltak és örültek Jeruzsálem bukásának valamint lakói fogságba vonulásának. Ráadásul csatlakoztak a zsidók vagyonának fosztogatóihoz és elvágták a menekülők útját. (Abd. 11-14; lásd a Zsolt. 137:7; Jer. Sir. 4:21,22; Ezé. 35:1-15) Abdiás utalhatott a babiloni fogság idején, Kr.e. 607-ben bekövetkezett eseményekre, majd megjövendölve az Edomra váró bukást, amely később oly szó szerint megtörtént a tipikus Edomon, hogy nemzetiségük örökre elveszett. Figyelemreméltó hasonlóság van Abdiás 1-9 versek szavai, valamint a Jeremiás 49:7-22 verseké között. Nyilvánvaló, hogy körülbelül ugyanazon időszakban, Jehova kétszeresen megerősítette Edom végét, e két tanú szája által.
Abdiás könyve, Edom folytonos vádolása, és az ítélet üzenete, amely bejelenti teljes megsemmisülését. Jehovától származik a gyülekezés üzenete: „keljetek fel és támadjunk reá haddal!” Bár a pogányokat hívják Edom ellen, mégis nyilvánvaló, hogy Jehova az, Aki látja, hogy a föld poráig lesz megalázva. Büszkesége csak becsapta, hogy egyéni-magasztos lakhelyét, az érinthetetlen magasság és biztonság helyének gondolja. Azonban Jehova felkutatja sokáig rejtegetett bűneit, és nyomtalanul elpusztítja. Egykori szövetségesei ellene fordulnak. Bölcseinek állítólagos bölcsessége és vitézeinek erje, kétségbeesésnek adnak helyet; a mészárlás kiterjed Ézsau hegyére, míg egyetlen lakos sem marad. Borzalmas szerencsétlenség! – 1-9.
A 10-től 16-ig terjedő versek megmondják, hogy miért: „A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre”. Ezután a próféta emlékeztet arra, hogy a fogság napján az edomiták elősegítették Júda és Jeruzsálem szenvedést, amint azt már korábban említettük ebben a leckében. Jehova megtorló igazságszolgáltatása örök megsemmisítésükhöz vezeti őket. Az utolsó öt vers, ellensúlyozza Edom nyomorúságos végének látomását,
