„A felső hatalmasságok (1 rész)” változatai közötti eltérés
a (Administrator átnevezte a(z) A felső hatalmasságok lapot A felső hatalmasságok (1 rész) lapra átirányítás nélkül) |
|||
| (13 közbenső módosítás, amit 3 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | |||
<div class='publication-firstpage'> | <div class='publication-firstpage'> | ||
| − | <pages index=" | + | <pages index="W1929.07.15-hu.djvu" from=1 to=16 header=1 prev="" /> |
</div> | </div> | ||
A lap jelenlegi, 2022. június 28., 14:06-kori változata
MINDAZOK
FOLYÓIRATJA
akik Krisztus
vérében hisznek
1929,
JULIUS 15.
*
14. SZÁM
| MINDAZOK FOLYÓIRATJA |
| akik Krisztus vérében hisznek |
| — Megjelenik félhavonként. — |
| TARTALOM: |
Megrendelhető:
G. Steiner, Wien V., Margarethenstrasse 106.
Ausztria
Csehszlovákiában:
Anton Gleissner, Brno-Julianov, Hybesova 30.
Előfizetési ára:
Ausztriában: egy évre 4.80 S., félévre 2.4 S.
Magyarországon: egy évre 4.50 Pengő, fél-
évre 2.25 Pengő.
Csehszlovákiában: egy évre 24 Kč., félévre
12 Kč.
Romániában: egy évre 140 Lei, félévre 70 Lei.
| E folyóirat kiadásáért és tartalmáért felelős: G Steiner, Wien V., Margarethenstr. 106. Csehszlovákiában; A Gleissner, Brno-Julianov, Hybesova 30. | |
| Druck : G. Z.-Druckerot, M.-Sudenburg. | |
MINDAZOK FOLYOIRATJA
AKIK KRISZTUS VÉRÉBEN HISZNEK
WIEN
1929. JULIUS 15.
14. SZAM
A felső hatalmasságok.
1. rész.
"Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek". — Róma 13:1.
1 Jehova Isten az ő igéjét azért adta az ő népének, hogy az intésükre, rendreutasításukra, oktatásukra, segítségükre és vigasztalásukra szolgáljon, hogy azzal az ismerettel legyenek felszerelve, amely őket a helyes dolgok cselekvésére és a jó megtevésére képesíti. (Róma 15:4; 2. Timótheusz 3:16, 17) Ezt a változtathatatlan szabályt mindig eszünkben kell tartanunk és követnünk, hogyha valamilyen íráshelyet megvizsgálunk. Ez azt jelenti, hogy a felkenteknek mindig engedelmeseknek kell Isten törvénye iránt lenniök. Bármily szabály vagy törvény, amely Isten gyermekének más út követését parancsolja meg, helytelen. Az Úr felkentjeinek a helyeset kell cselekedniök; és kivétel nélkül Isten igéje jelöli ki a helyes utat. — 19. zsoltár 8, 9.
2 A Róma 13-ban foglalt utasítást sokáig helytelenül alkalmazták. Ez a helytelen alkalmazás lett annak a hamis tannak alapja, hogy a királyoknak és az uralkodóknak Isten kegyelme folytán joguk van arra, hogy a nép felett uralkodjanak és azt elnyomják. Az apostol által adott ezen utasítás általában nem az emberiségnek, hanem Isten egyházának hasznára volt szánva. Hogyha pedig az az egyházon kívül állóknak adatott, akkor ebből az következne, hogy Isten az embereket a nemzetek idei alatt ítélte, holott más íráshelyek mutatják, hogy Isten az emberiség általános ítéletére egy különös időt rendelt. — Ap. csel. 17:31.
3 Az apostol fejtegetésének magja az, hogy ő a kiválasztott egyház tagjait arra inti, hogy mindig Istennek engedelmeskedjenek és hogy ezen engedelmesség indítóokának az Isten iránt való szeretetnek és az ő akarata cselekvésében való örömnek kell lennie. Pál apostol fejtegetése persze oda is kihat, hogy az ország törvényeinek, amennyiben már azok Iston törvényével összhangban vannak, természetesen szintén engedelmeskedni kell; nem ugyan azért, mert azokat az illető nemzet törvényhozó testülete hozta, hanem azért, mert Isten törvényével megegyeznek és mivel ezért helyes törvények. Hogyha egy nemzet törvénye nincs Isten törvényének ellenére, akkor a nemzet törvényét követni kell, nehogy Isten gyermeke szükségtelen botrányt okozzon, azonkívül a
maga lelkiismeretéért (meggyőződéséért) is. Az apostol fejtegetésének ellenőrző pontja a polgárság kérdése, vagyis az, hogy a teremtménynek melyik hatalomnak kell magát alávetnie.
Hatalmasság.
4 Jehova hatalma mindenek felett van. Tőle származik minden jogos hatalom. Ő a menny és föld teremtője. (Ésaiás 42:5; Jeremiás 10:12) Hatalma korlátlan, és az a kijelentés, hogy Isten felülmulhatatlanul felette van mindennek, vitathatatlanul igaz. (1. Mózes 17:1—3; 35:11) Ő a Legfelségesebb és ő előtte nincsen senki. (91. zsoltár 1; Efézus 4:10) Az apostol érvelésében ezt mondja: "Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől (Isten alá) rendeltettek." Más szavakkal: minden hatalom (felsőbbség), amit jogosan gyakorolnak, Jehova által adatott az azt gyakorló teremtményeknek. Ebből következik, hogy sem egyes sem több teremtmény jogosan nem hozhat és hajthat végre olyan törvényeket és cselekvési szabályokat, amelyek Isten törvényének ellenére vannak. Az apostol ezen szavai: "Minden lélek engedelmeskedjék a "felső hatalmasságoknak", a jelen időben az egyházat és a későbbi időben azokat foglalják magukban, akik még majd Istennel összhangba fognak jönni.
5 Sok értekezést írtak már a rómaiakhoz írott levél tizenharmadik fejezetéről annak kimutatására, hogy, "amely hatalmasságok vannak" tulajdonképen nem mások, mint ennek a világnak nemzetei vagy kormányzatai és hogy ezek a kormányzatok hatalmukat Jehovától kapták. Ebből mindjárt megláthatjuk, hogy ezáltal az "Isten kegyelméből való királyok" eszméje le van fektetve, mert azt akarják bebizonyítani, hogy amilyen hatalmat bír és gyakorol egy nemzet, az a hatalom Isten rendeléséből van, és hogy ezért Isten gyermekének engedelmeskednie kell ennek a hatalomnak. A magukat keresztyéneknek nevező nemzetek uralkodói sok évszázad óta azt állítják, hogy Isten adta nekik a jogot arra, hogy uralkodjanak. Ezt a tant arra használták fel, hogy magukat az emberek által tiszteltessék és hódolatukat ki-
212
14. szám
kényszerítsék. Kövessük ezt az érvelést észszerű következtetéséig, és hadd lássuk, hova jutunk!
6 Az amerikai Egyesült Államokban tilos egy polgárnak részegítő italt birtokolnia vagy szállítania. Németországban, Angliában, Kanadában és más országokban, akik színtén keresztyén országoknak nevezik magukat, nem törvénybeütköző dolog a részegítő italok birtoklása és szállítása. Isten ezeknek a különböző nemzeteknek más-más hatalmat vagy meghatalmazást adott? Az Egyesült Államokban békeidőben senkit sem lehet törvényesen behívni és katonai szolgálatra kényszeríteni. Olaszországban és más keresztyénnek nevezett országokban viszont minden polgár még békeidőben is katonaköteles. Hogyha vonakodik, keményen megbüntetik. Melyik nemzet hozza az ő katonai törvényeit Isten törvényével összhangban, látván, hogy törvényeik különbözők?
7 Az Egyesült Államokban háborus időre van egy törvény, amely a bizonyos korhatárok között levőket katonai szolgálatra kényszeríti. Vajjon Istennek törvénye különböző időben és különböző országokban különböző? Az írás felelete: Isten nem változik. (Malakiás 3:6) Szükségképen Istennek mindenkor következetesnek kell önmagával lennie, és Ő az is.
8 Isten ezt mondja az Ő felkent fiainak: "Ne ölj!" (Máté 5:21, 22) Aki öl, az gyilkos. Továbbá meg van írva: "Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örökélete, ami megmaradhatna őbenne." (1. János 3:15) A világ minden nemzete arra kényszeríti alattvalóit vagy polgárait, hogy háború idején hadbavonuljanak és öljenek. Felruházta-e Isten ezeket azzal a hatalommal, hogy az embereknek megparancsolják, hogy egymást öldököljék, és kötelesek-e Isten fiai az ország ezen törvényének engedelmeskedni, amikor Isten törvénye ugyanakkor megparancsolja, hogy ne öljenek? Hogyha Isten gyermeke háborúba megy és szándékosan öl, akkor Isten törvénye szerint önmagát zárja ki a királyságba való bejutástól.
9 Hogyha egy világi kormányzat törvényt hozhat, amely bizonyos italok élvezését megtiltja, akkor ez a nemzet vagy kormányzat egy olyan törvényt is hozhat és érvényre juttathat, amely bizonyos tápszereknek, beleértve a kenyér élvezetét, megtiltja. Jézus azt mondotta követőinek, hogy így imádkozzanak Istenhez: "Mindennapi kenyerünket add meg ma!" Felruházott-e Isten egy nemzetet vagy kormányzatot azzal a hivatalos hatalommal, hogy olyan törvényt hozzon és érvényesítsen, amely éppen azt tiltja meg, amiért Isten gyermekeinek imádkozniok kell? Hogyha továbbá Németországban törvényes dolog az, hogy az emberek a sajthoz sört igyanak, mig ugyanaz a dolog az Egyesült Államokban a törvény megsértése, melyik használja tulajdonképen a két nemzet közül az Úrtól reájuk ruházott felsőbb hatalmat? Hogyha a felelet az, hogy mind a kettő él ezzel a felsőbbségi hatalommal, akkor helyénvaló ez a kérdés:
Mondja-e Isten eszerint, hogy helyes dolog valamit az egyik országban megtenni, míg ugyanaz a másik országban helytelenség?
10 Oroszország és az Egyesült Államok e világ hatalmai, nemzetei vagy kormányzatai; mindkettőben sokan keresztyéneknek vallják magukat, noha nem azok. Az egyesült Államok alkotmánya kijelenti, hogy az ember vallását bármely, neki-tetsző módon gyakorolhatja. Ezen alapvető törvény ellenére ezen ország egyes államai törvényt hoznak, hogy az evangéliumot bizonyos helyeken vagy bizonyos körülmények között nem szabad prédikálni, és letartóztatnak meg megbüntetnek olyanokat, akik a maguk módja szerint akarnak prédikálni. Oroszországban meg a törvény úgy rendelkezik, hogy az evangéliumot a kormányzat engedélye nélkül egyáltalában nem szabad hirdetni. Isten megparancsolja Jézus Krisztus által az ő gyermekeinek, hogy az evangéliumot minden nemzetnek prédikálják. (Máté 24:14) Isten gyermeke mármost az Egyesült Államok és Oroszország vagy pedig Isten törvényének engedelmeskedjék-e? Lehetséges-e, hogy Isten ezeknek a különféle nemzeteknek jogot és felhatalmazást adott arra, hogy olyan törvényeket hozzanak és érvényesítsenek, amelyek az Ő kifejezett akaratával meg nem egyeznek, sőt azt semmibeveszik?
11 Nem világos-e tehát, hogy az apostol szavait egész határozottan helytelenül magyarázták, amikor azokat e világ kormányzataira alkalmazták? Amikor Pál mondja: "Amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek", a föld (keresztyén) nemzeteire utal-e valamiképpen? Nem észszerűbb-e feltennünk, hogy szavai kizárólag az Isten szervezetében levő és működő felsőbb hatalmasságokra (felsőbbségekre) vonatkoznak, nem pedig a Sátán szervezetében levő hatalmasságokra?
Istennek szervezete.
12 Ez a szervezet magán Jehován kívül Jézus Krisztusból, az ő szent angyalaiból, a kérubokból, Krisztus testének feltámadott tagjaiból és olyanokból áll, akik a kiválasztott egyházba hozattak és a szent szellemmel felkenettek és akik buzgón arra törekedtek, hogy Istennek engedelmeskedjenek. Jézus a Jordánban az ő megkeresztelkedésekor a, "Melkisédek rendje szerint való főpap" magas tisztségére kenetett fel. Tanítványainak mondotta, hogy "az ember Fiának hatalma van e földön a bűnöket megbocsátani". (Márk 2:10) Amikor Jézus halottaiból feltámadott, tanítványainak ezt mondotta: "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." (Máté 28:18) Ezt a hatalmat ő Jehovától kapta. Isten megengedte, hogy Jézus szolgáira és tanítványaira, bizonyos hatalmat átruházzon, mert Jézus magáról ezt mondotta: "Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván és szolgáit felhatalmazván, és kinek kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon." — Márk 13:34.
1929 julius 15.
213
13 A "hatalmasság"-szó a görög exuzia-szóból van lefordítva; és Pál apostolnak szövegünkben és annak összefüggésében foglalt érvelése azt mutatja, hogy az itten-említett hatalmasság arra a felsőbbségre vonatkozik, amely Isten szervezetében fennáll és gyakoroltatik. Ez az ő szervezetének az az intézménye, amelyet céljainak keresztülvitelére alkalmaz. Az idézett és a következő íráshelyek mutatják ezt. "Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek őáltala és őreá nézve teremtettek." (Kolossé 1:16) "Amiként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örökéletet adjon mindennek, amit néki adtál" (János 17:2) "Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiunak adta. ... És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia." (János 5:22, 27) Ezek az íráshelyek bizonyítják, hogy Jézus Krisztus "felső hatalmasság" és hogy Jehova mindenek felett a legfelsőbb hatalmasság. A "felső hatalmasság"-kitételt tehát mind Jehovára, mind pedig Jézusra lehet alkalmazni, mivel Jézus Krisztus mindig az ő Atyjának utasítását hajtja végre.
14 Jézus Krisztusról ezt írta az apostol: "Aki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; akinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők." (1. Péter 3:22) Nyilvánvalóan ebbe nem foglaltatnak bele a pogány nemzetek, a föld hatalmasságai és erői, mivel akkor még nem jött el Istennek kellő ideje arra, hogy az ellenség szervezetét az Úr lábzsámolyává tegye. (110. zsoltár 1) Az apostol szavai tehát azt kell hogy jelentsék, hogy Isten szervezetében minden teremtménynek Jézus Krisztusnak, a fejedelemnek, az uralkodónak, vagyis Isten szervezete fejének alá kell vettetnie. Ezen következtetést megerősíti az, hogy Jézus megmondotta, hogy az ítélet hatalma őreá bizatott az ítélet végrehajtásának hatalmával együtt. Ez az ítélet pedig különösképen Isten szervezetére vonatkozik, amint meg van írva: "Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt." (2. Korinthus 5:10) "Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (1. Péter 4:17) Ezek az íráshelyek mutatják, hogy Jézus Krisztus felső hatálmasság, aki hatalmát Jehovával, a Legfelsőbbel, mindig összhangban gyakorolja.
Az egyház.
15 Az egyház, amely Krisztus testének tagjaiból áll, Jézus Krisztussal, annak Fejével együtt Isten szervezetéhez tartozik. "És ő a feje a testnek, az egyháznak, aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben ő legyen az első." (Kolossé 1:18) Továbbá ugyanez az apostol Jézus Krisztusra vonatkozólag ezt mondja: "És mi az ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta őt a halálból és ültette őt a maga jobbjára a mennyekben, felül minden fejedelemségen és hatalmas-
ságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: és mindeneket vetett az ő lábai alá, és őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, mely az ő teste, teljessége őneki, aki mindeneket betölt mindenekkel" — Efézus 1:19—23.
Átruházott hatalom.
17 Hogy Jézus Krisztus hatalmat ruházott apostolaira, aziránt a legkisebb kétség sincsen. Péternek ezt mondotta: "Néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben ís kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen." (Máté 16:19) Jézus az ő feltámadása után ezt mondotta tanítványainak: "Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle és monda nékik: Vegyetek szent lelket! Akinek bűneit megbócsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak." — János 20:21—23.
18 Az írás továbbá mutatja, hogy az apostol az Úr által reáruházott hatalmat gyakorolta és amikor ezt tette, az Úr helyeslését bírta, ítéletet mondván Ananiásra és Zafirára. (Apost. csel. 5:11, 12) Mások is botrányt okoztak az egyházban, és Pál, noha távol volt, hatalmát és jogát gyakorolta is, elítélvén a hibásakat. (1. Korinthus 5:1—5) Hogy az egyház helyesen jár el, amikor a botrányokozókat elítéli, azt Jézus szavai mutatják. — Máté 18:15—18.
Polgárság.
19 Az ember alá van vetve azon nemzet törvényeinek, amelynek polgára. Ő tehát annak a nemzetnek alattvalója. Az Egyesült Államok polgára az Egyesült Államok törvényeinek alá van vetve. Hogyha egy amerikai polgár Olaszországban van, ott is az Egyesült Államok, vagyis azon ország törvényeinek van alávetve, amelynek polgára ő. Mivel a vizsgálat tárgyát képező íráshely Isten felkent fiainak szól, alkalomszerű a kérdés: Micsoda honpolgársággal bir Istennek gyermeke? Pál apostol megfelel erre a kérdésre és kereken kijelenti, hogy Krisztus földön levő tagjai mennyei honpolgárok. "Mert mi mind mennyei polgárok vagyunk, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk." — Filippi 3:20 (régi fordítás)
20 Mivel nyilvánvaló, hogy Pál a rómaiakhoz írott levél tizenharmadik részében az újteremtményeknek beszél, akiknek honpolgársága a mennyben van, szavai a logika minden szabálya szerint azt kell hogy jelentsék, hogy az újteremtés ezen tagjai Isten alattvalói és Isten törvényeinek kell engedelmeskedniök. Ha a rómaiakhoz írott levél tizenharmadik része a föld nemzeteinek törvényeire is vonatkozik, vagy nem, minden kétségkívül az apostol szavai Isten szervezetére alkalmazandók, mert azok ezen szervezet tagjainak szólnak. A folyóirat ezen és következő számában meg fogjuk magyarázni, hogy az itten szóbanforgó írásrész Isten szervezetére és annak felsőbb hatalmasságaira vonatkozik, továbbá azt is, hogy Istennek szervezete micsoda viszonyban (hogyha egyáltalában van ilyesmi) áll azokhoz a hatalmakhoz, amiket a világ nemzetei vagy kormányzatai gyakorolnak.
214
14. szám
Rend az Isten szervezetében.
21 Jehova szervezete sokkal fontosabb minden egyéb szervezetnél. Az apostol szavai Isten szervezetéhez vannak intézve. Isten szervezetében mindennek rendben kell mennie, mert Ő a rend és nem a rendetlenség Istene. Ez a szabály érvényes az ő egyházára is. "Mert az Isten nem a zűrzavarnak istene, hanem a békességé" — 1. Korinthus 14:33 (Káldi ford.)
22 Isten az ő prófétája által az ő szervezetét egy képben írja le. Négy élő lény jelent meg a prófétának látomásában, amelyekről azt olvassuk, hogy "mindegyiknek négy orcája vala és négy szárnya ..., nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orcája irányában megy vala." A látomás tovább azt mutatja, hogy minden élő lény mellett egy-egy kerék volt. A látomás leírása így folytatódik: "A kerekek mintha társiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna; jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban. És mikor járnak vala a lelkes állatok (élő lények), járnak vala a kerekek is mellettük, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is. Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állanak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala mellettük, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik vala amonnan az ő testöket. És hallám szavaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állanak, leeresztik vala szárnyaikat." — Ezékiel 1:16, 17, 19, 21, 23, 24.
23 A látomás ily módon írja le Isten szervezetét a mennyezet alatt. Azután így folytatódik a kép: "És a mennyezeten felül, amely fejök felett vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon ércként ragyogni, amelyet mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte." — Ezékiel 1:26, 27.
24 Ez Isten szervezetének csodálatos képe, amely szervezet a dicsőséges Jézus Krisztusból, testének a dícsőségben feltámadt tagjaiból, szent angyalok légióiból és a földön levő hű maradékból áll; mindezek felett a mindenható Isten van. A prófétai kép feltárja, hogy Isten szervezetében mindennek pontosan rendben kell mennie és ezért összhangban a legfelsőbb hatalmassággal, vagyis Jehovával, és a felsőbb hatalmassággal, azaz Krisztussal. Az, ami az egész szervezetet kormányozza, Istennek tökéletes törvénye. — Ezékiel 1:5-28.
25 Mivel az Úr eljött az ő templomába és Sion egybegyüjtetett és egy különös munka teendőjét kapta, szervezetében pontos összhangnak és egységnek kell lennie.
Sionnak a függönyön túl levő tagjai tökéletesek. Azok a kevesek, akik a függöny innenső oldalán vannak, szervezetükben tökéletlenek, de Jehova és szervezete iránt való odaadásukban tökéleteseknek kell lenniök, ami azt jelenti, hogy mindegyiküknek szívükben tökéleteseknek kell lenniök. Sion ezen, földön levő része egységben van Jehova szervezetével. Sion minden tagjának összhangban kell a fővel lennie, és ezért a főnek és Jehovának, "a felsőbb hatalmasságoknak", alá kell magát rendelnie. Kik is alkotják hát Siont a földön? Ezen kérdés helyes feleletének megértése arra fogja a felkenteket képesíteni, hogy az Úr útjával összhangban legyenek. A helyes felelet pedig ez: Istennek összes felkentjei a földön.
26 Van a földön egy csoport, amely azt állítja magáról, hogy "Istennek szolgája" és amelyet gyakran mint a "Társulatot" említenek. Mit értenek általában a folyóirat olvasói a "Társulat" alatt? A felelet az, hogy Isten minden felkent gyermekét, akik Isten és Jézus Krisztus dicsőítésére összhangban összeműködnek. Hogyha valakit Jehova szelleme felken, ezáltal most Sion tagjává lesz, és hogyha meg akarja tartani Sionhoz való tartozandóságát, pontos összhangban kell lennie a Sion által követett eljárással.
27 Jézus Krisztus Sionnak feje, aki a földön folyó munkát irányítja és nem követ el hibákat. De hogy áll a dolog azoknál, akik a "Társulatban" felelős állásokat töltenek be és akik révén történik a földön folyó munka irányítása? Követnek-e el ezek hibákat? Minden bizonnyal, mert mind tökéletlenek. Hogyan tudhatják meg akkor a Társulat többi tagjai, hogy az Isten földi szervezetének munkájára adott irányítások Isten törvényének megfelelnek? Csak hit által és azon gyümölcsökről tudhatják, amiket az Úr munkájában tevékenyen működők teremnek. Jézus mondotta: "Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki mondja nékem: Uram, Uram! megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." — Máté 7:20, 21.
28 Hogyha tehát találunk olyat, aki az Úrnak odaadó és valóban arra törekszik, hogy azt tegye, mit az Úr reábízott; aki tovább hűen és becsületesen szolgálja az Urat; aki az ellenséggel meg nem alkuszik és akinek törekvésein az Úr látható áldásai vannak, az ilyennek gyümölcsei megnyilatkoznak, ami annak bizonyítéka, hogy az Úr tetszését bírja és a helyes úton jár. (János 15:8) Hogyha valakit az Úr az ő igéjével összhangban használ, ez bizonyítéka annak, hogy eljárása tetszik az Úrnak. Mivel tökéletlen, hibákat fog elkövetni, de mindenki, aki az Úrban hisz, a fenyítést, rendreutasítást és a hibák rendbehozását az Úrra fogja bízni. (Zsidók 12:6; Róma 8:33) Ugyanez a szabály alkalmazandó a "Társulat" minden tagjára, mivel ez az Úr szabálya. Hogyha a Társulat helytelen utat vagy eljárást követ, akkor az Úr népének minden tagja az Úrra kell hogy bízza az"
1929. julius 15.
215
eljárás rendbehozatalát és a helyes mederbe való terelését. Senkinek sem áll jogában magát bíróvá tennie, közbeavatkoznia és az Úr munkájával szemben ellenségesen fellépnie. "Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon." — Róma 14:4.
29 Hogyha a római levél tizenharmadik fejezete az egyházra vonatkozik, jelenti-e ez azt, hogy a véneknek és a diákónusoknak joguk van birálatot mondani és dönteni az egyház eljárása vagy követendő útja felett? Egész biztos, hogy nem. A vének a gyülekezet tanácsadói és csak addig a határig van joguk a cselekvésre, amélyet az írás számukra kijelöl. A diákonusok a gyülekezet szolgái és nincs több joguk, mint amennyit az írás részükre kíjelöl. Az írás nem ad jögot a véneknek és a diákonusoknak arra, hógy megítéljék és megszabják, hogy a gyülekezet milyen eljárást kövessen. Hogyha valami rendetlenség van az egyházban, az Isten gyermekeiből álló gyülekezet egy bizonyos eljárást követhet. Az Úr maga mondotta meg ennek módját. — Máté 18:15—18.
30 A gyülekezet mint testület arra van féljogosítva, hogy a test tagjaira vonatkozó dolgokban kihallgatást tartson és azok felett döntsön; egy egyén sem lett azonban ilyen hatalommal és joggal felruházva a tizenkét apostolon kívül, akiket az Úr különös joggal ruházott fel. Hogyha a római levél tizenharmadik részének valami vonatkozása van a világban levő hatalmasságokra, sokkal inkább van vonatkozása ennek az egyházra, mert hiszen ez azoknak szól, akik Isten családjához tartoznak. Vizsgáljuk meg most az apostol utasításait versről-versre.
A szöveg.
31 Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek." (1. vers) Rögtön felmerül az a kérdés, hogy kinek engedelmeskedjék (angol szerint: vesse alá magát) Istennek népe. Meg van írva: "Mikor pedig minden alájavettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki néki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben." (1. Korinthus 15:28) Ez az Íráshely igazán megfelel a kérdésre. Ez mutatja, hogy a felső hatalmasságok Jézus Krisztus és Jehova és hogy a legfelsőbb hatalmasság Jehova Isten. Az apostol a férj és felcség képét használja Krisztus és az egyház viszonyának ábrázolására és érvelésében kimutatja, hogy az egyház alája van vetve Krisztusnak. "Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus ís feje az egyháznak, és ugyan ő megtartója a testnek. De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben." (Efézus 5:23, 24) Jakab ihletett bizonyságtétele támogatja ezt a következtetést. "Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene
az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek." (Jakab 4:7, 8) Ezek az íráshelyek minden kétségen felül azt bizonyítják, hogy a felkentek csak úgy nyerhetik el Istennek tetszését, ha osztatlanul és teljesen felszentelik magukat neki. Az apostol nem úgy gondolhatta, hogy a nemzetek hatóságai lennének a "felső hatalmasságok." Nem lehetséges az, hogy ezek Isten népe elrendezésénél magasabbak és afelett uralkodhatnak.
32 Az apostol azt mondja: "Amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek (az angol Diaglott-fordítás szerint: Isten alatt vannak beosztva)" Lehetséges-e az, hogy ez az állítás a földön levő nemzetek hatalmasságaira vonatkozik, nem pedig az egyházra? Az apostol következő szavai megfelelnek e kérdésre: "Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. . . . És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, azután gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit." (1. Korinthus 12:18, 28) Azok, akik csak ahhoz ragaszkodnak, hogy az apostol csak a nemzetek hatalmasságaira utalt, amikor azt mondotta, hogy, "amely hatalmasságok vannak, Istentől rendeltettek", támogatásukra Péter következő szavait idézik: "Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek (a görög szöveg szerint: emberi teremtésnek) az Ürért: akár királynak mint felebbvalónak; akár helytartónak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére." (1. Péter 2:13, 14) Ezen szöveg gondos megvizsgálása megmutatja nekünk, hogy ez nem vonatkozik a nemzetek kormányzatai által gyakorolt felső atalmakra, fenhatóságokra.
33 A fenti szövegben említett, emberi rendelések" kitétel eredetileg emberi teremtést (az itten használt ktíszisz görög szó alapítást, berendezést, alkotást, teremtést jelent. — Fordító megjegyzése) jelent. Hogyan lehet hát azt mondani, hogy az egyház valamilyen rendelése vagy berendezése emberi teremtés? Amikor az ember Jézus Krisztus kinevezte az apostolokat és mint az egyház vezetőit és kormányzóit küldötte ki, nem voltak-e ők szövegünk értelmében mindnyájan emberi teremtéshez tartozók? Az ember Jézus tette ezt, és akiket elküldött, emberek voltak; és ez így volt, habár Isten parancsolata alapján történt is.
34 Hogyha a gyülekezet szavazással szabályt hoz önmagának kormányzására vagy vezetőket választ, nem emberi rendelés ez? Hogyha az apostolok az egyházra vonatkozó szabályt vagy szabályokat hoztak, nem volt ez emberi intézkedés? Ezen következtetés támogatására figyeljük meg az Írás ezen szavait: "Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét. . . . Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogad-
216
14. szám
jatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ!" — Zsidók 13:7, 17.
35 Péternek az egyházhoz intézett szavai ezt látszanak jelenteni: Amikor az egyház az írások felhatalmazása alapján valamit kezd és a maga kormányzására vagy eselekvési módjának megszabására valamilyen elrendezést létesít, a gyülekezet minden tagja vesse alá magát annak és ne igyekezzék azt felborítani. Hogyha az emberi rendelések, tehát az ilyen előírások, szabályok vagy vezetők hasznavehetetlenekké vagy a vezetők hűtlenekké lesznek, a gyülekezet az ítélkezéshez, intézkedéshez láthat vagy a hűtleneket kizárhatja. De egyetlen személynek sincs joga és felhatalmazása magától ilyesmit tenni. A főtanulság az, hogy az egész elrendezés és szervezet az Úré, aki megszabta kormányzásának és megítélésének módját.
36 Mit gondolt hát akkor Péter, amikor azt mondotta, hogy engedelmeskedni kell , akár a királynak mint legfelsőbbnek." (Káldi-fordítás) Kétségtelen, hogy Jézusra utalt ő, mivel Jézus az egyház Királya és Ura és ő az egyház felett a legfelsőbb, mivel ő mindig pontos összhangban működik Jehovával, a Legfelsőbbel. De hogyan lehet azt mondani, hogy Jézus, a király, a szöveg fenti szavainak értelmében emberi teremtés? Az apostol nem mondja, hogy Jézus emberi rendelés. Amikor Jézus a földön volt, ő bizonyos, az egyház által betartandó szabályokat hagyott; és ezek a szabályok, mivel azokat az ember Jézus Krisztus bocsátotta ki, emberi alapítást képeznek. De még ez sem az, amit Péter itt mondani akart. Szavai körülírva így hangzanak: 'Az Úrért vessétek magatokat alá minden emberi rendelésnek (az egyházban), mert ez a rendelés a Királyé, Krisztusé, az egyház Fejéé (Bizonyos, hogy ennek alá fogjátok magatokat vetni, mivel ő az egyház Feje); vagy az egyház kormányzóié, akiket az Úr Jézus Krisztus küldött ki.' Az apostolok az egyház kormányzóivá tétettek, (1. Korinthus 12:28) Az egyház számára szabályokat fektettek le. Hogy ezek a szabályok közvetlenül Jehovától vagy az Úr Jézustól ihletés folytán adattak-e vagy az apostoloktól származtak-e, azt az egyház tagjai nem tudhatták, de arra lettek intve, hogy vessék magukat azoknak alája az Úrért és bízzák az Úrra annak eldöntését, hogy a szabályok helyesek-e vagy nem. Az apostol nem beszélt mindig parancsok által. Pál egy alkalommal ezt mondotta: "Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint." — 1. Korinthus 7:6.
37 Péter apostol az egyház egysége és összhangja mellett érvelt a fentidézett versekben, (1. Péter 2:13, 14) Ennek igazolására figyeljük meg ezen, következő szavait: "Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeréssétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek!" (1. Péter 2:17) Világos itten, hogy amikor ő megparancsolja az egyháznak, hogy mindenkit tiszteljenek, testvéreiket szeressék és Istent féljék, azután pedig azt mondja, hogy a királyt
tiszteljék, nem a föld királyaira gondolt, akiknek istene Sátán. Annak eldöntésére, hógy kinek beszél ő, elegendő megfigyelni levelénék kezdőszavait, amelyet az újteremtéshez intéz.
38 Annak további bizonyítékát, hogy Péter apostol szavai az egyház kormányzatára vonatkoznak és hogy amikor a Királyt említi, Krisztusra gondolt, a következő versben találjuk, ahol ez áll: "Akár helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól-cselekvőknek pedig dícséretére." Mondhatjuk-e, hogy Isten a különböző nemzetek kormányzóit küldötte el arra, hogy az egyházban a gonosztevőket megbüntessék és a jól-tevőket megdícsérjék? Ki hallotta, hogy a nemzetek kormányzói vagy uralkodói valakit az Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak való teljes és feltétlen engedelmessége és odaadása miatt megdícsérték? Az Úr Jézus Krisztus elküldötte az apostolokat mint az egyház kormányzóit, hogy a gonosz dolgot cselekvöket megbüntessék. (Cselek. 5:1—10; 1. Korinthus 5:1—5) Ugyanők megdícsérték azokat, akik jót cselekedtek az egyházban. (Filippi 1:8; 2. Korinthus 9:12; Kolossé 4:9, 12, 14) Nincs tehát alapja annak az érvelésnek, hogy Péter apostol (1. Péter 2:13—17) a nemzetek törvényeire vagy kormányzataira utalt volna.
39 Jehova minden hatalmat Jézus Krisztusra ruházott, aki viszont az ő tanítványainak adott bizonyos hatalmat az egyházban. (János 17:2) Jézus halottaiból való feltámadása után ezt mondotta hű tanítványainak: "Vegyetek szentlelket: akinek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak." (János 20:22, 23) Hogy az apostoloknak volt ilyen hatalmuk és azt gyakorolták is, Pál következő szavai mutatják: "Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent." (2. Korinthus 10:8) "Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra." — 2. Korinthus 13:10.
40 Pál az Efézusiaknak ezt írta: "Amelynek (az evangéliumnak) szolgájává lettem az Isten ama kegyelmének ajándékából, amely adatott nékem az ő hatalmának munkája szerint. És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; azért, hogy megismertessék most a mennybeli (a mennyei helyeken levő —. angol ford.) fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége." — Efézus 3:7, 9, 10.
41 Az apostol ezen szavait nehezen lehet odamagyarázni, hogy az "egyház által", amely a földön van, Isten bölcsessége tudtára adatik a szószerinti mennyben levő fejedelmi, angyali hatalmasságoknak. A szövegösszefüggés azt mutatja, hogy az apostol szavainak ez a jelen-
1929 julius 15.
217
tése: Az isteni elrendezés által arra használta fel Isten Pált mint szolgáját, hogy ezeket az igazságokat a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egész egyházban tudtára adja, amelynek tagjai Krisztus Jézussal együtt lettek a mennyekbe ültetve." (Efézus 2:6) Pál apostol volt ugyanis az, akinek az a kiváltság adatott, hogy másoknak, az apostoloknak és vezetőknek, feltárja Istennek titkát. Az írások mutatják tehát, hogy az apostolok, különösen Pál, mint kormányzók fontos állásokat töltöttek be az egyházban, amit szavaik jelentésének eldöntésénél figyelembe kell venni.
42 Az apostoloknak nincsenek utódjaik. A világban sokáig fennállott egy "keresztyén egyház" vagy "keresztyénség" nevezetű szervezet. Mivel ezen szervezet emberei azt állították magukról, hogy ők az apostolok utódjai és egyénileg arra vannak hívatva, hogy az egyház és a világ ügyeit irányítsák, sok zavar támadt emiatt azok elméjében, akik Istennek igéjét tanulmányozták. Az apostol szavait rettenetesen félremagyarázták. Mindig eszükben kellett volna tartani, hogy Krisztus az egyház Feje és hogy az apostolok különleges állásokat töltöttek be abban és hogy senki sem töltötte be állásaikat az apostolok ideje óta. Ők bizonyos kormányzói hatalmat gyakoroltak az egyházban. Az Úr Jézus és az apostolok az ő irányítása alatt az egyház kormányzására bizonyos szabályokat fektettek le; és a gyülekezet is mint egy test bizonyos cselekvési hatalommal és joggal van felruházva, minden egyes tagnak pedig álá kell vetnie magát ezen elrendezésnek. - Efézus 2:18—21.
43 Minden tagnak, látva azt, hogy a Társulat Istennek még a földön levő felkentjeiből áll és hogy ezen keresztyének testülete vagy csoportja szorgalmasan arra törekszik, hogy az Úr parancsait végrehajtsa, és tudva azt, hogy Jézus Urunk a feje annak, szorgalmasan arra kell igyekeznie, hogy ennek a Társulatnak céljaival, eljárásával és munkájával összhangban legyen. Hogyha egyesek azon a véleményen vannak, hogy a Társulat nem jár el helyesen, bizzák a dolgot az Úrra és várják meg, hogy Ő ítélje meg azt és döntse el a követendő eljárást. Sion minden tagja a földön az Úrral szövetségben van és vele összhangban kell hogy legyen; és mivel ez így van, a felső hatalmasságoknak alá kell magát vetnie.
(Folytatása következik.)
Kérdések a bereai tanuláshoz..
Az Úr asztala és az ördögök asztala.
Pál apostol a "Krisztus Jézusban megszentelteknek szólva ezt írta: "Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei." (1. Korinthus 10:21, 22) Mivel ezek a szavak keresztyénekhez lettek intézve, minden igazi keresztyénnek tudnia kell, hogy mit jelentenek azok. Hogyha valaki nem igen kívánkozik ennek a dolognak mélyére hatolni, ez azt jelenti, hogy az illető nem keresztyén, mivel semmi érdeklődést nem tanusit az Úr asztala iránt.
Az apostol két asztalra hívja fel a figyelmet, az egyik az "Úr asztalának", a másik az ördög asztalának" neveztetik, és azt mondja, hogy a keresztyén nem ehetik egyszerre mind a kettőről. Ez a kijelentés teljes összhangban van Jézus ezen szavaival; "Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti." (Máté 6:24) Ezek a szavak arról biztosítanak minket, hogy mindenki, aki magát keresztyénnek. vallja, vagy az Urat vagy az ördögöt szolgálja, mert csak két úr van.
Az Urat szolgálni természetesen annyit jelent, hogy az ő igéje iránt érdeklődést tanusítunk, azaz tanulmányozzuk annak megtudása végett, hogy mit tegyünk. Ilyen érdeklődés, tanulmányozás és az ő tetszésére való törekvés nélkül senki sem állíthatja magáról, hogy az Urat szolgálja.
Hogy valaki az Ördögöt szolgálja, az ő akaratát és dolgát kell tennie, vagy legalábbis az Úr akarata és munkája iránt közönyt tanusítania. Sok millió ember azt hiszi, hogy az Úr oldalán áll, de semmi érdeklődést nem tanusít az Ő igéje és munkája iránt. Teljesen mindegy nekik, hogy mit akar az Úr velük. Ezek az emberek Sátánt szolgálják, ha tudatlanul is.
De mit jelent ugyan az "Úr asztala" és az "ördögök asztala"? A régi időkben szokásban volt, hogy a királyok azokat, akiket meg akartak tisztelni, a számukra készített lakomára meghívták. Az asztal a király parancsára minden jóval, amit csak a szív kívánhatott, meg volt terítve. Igy fejezték ki a királyok vendégeik iránt tanusított kegyüket, tiszteletüket és jóakaratukat. Az ilyen meghívás visszautasítása a király iránt való ellenséges érzület kifejezésé volt, és a király meghívása helyett egy más meghívásnak elfogadása nyilt sértésszámba ment.
Az apostol ezt a szemléltető képet használta fel. Rámutatott arra, hogy Jehova a nagy-mindenség legnagyobb királya; hogy ő bizonyos személyeket meghívott arra, hogy úgyszólván vendégei legyenek; hogy számukra ünnepi asztalt teríttetett. Ezen az asztalon fel van Istennek minden adománya teremtményei részére tálalva. Ezek pedig azok az ígéretek, amelyeket nekik adott; minden öröm: a szolgálat minden kiváltsága; minden remény; az igazság minden tanítása, amelyek az ő igé-
jében foglaltatnak; továbbá kegyének, jóakaratának és szeretetének minden áldása. Nagy megtiszteltetés, a nagy Jehovától lakomára meghíva lenni. Aki ezen meghívást visszautasítja, ezzel az illető Isten ellenségének mutatja magát, és ezzel szemben Isten meghívásának elfogadása helyett az Ördög asztalához ülni a mindenség Istenének lenéző megsértését kell hogy jelentse.
Ez a megdönthetetlen és magátólértetődő igazság mindenki számára, aki magát keresztyénnek nevezi, felette fontossá teszi azt, hogy magának időt vegyen annak megvizsgálására és megtudására, hogy vajjon az Úr vagy az Ördög asztalánál ül-e. Hogyha az Ördög asztalánál ülünk, akkor Istennek ellenségei vagyunk, akik az ő kegyelmét és kegyét megvetjük és lebecsüljük. A próféta olyanokról beszélve, akik Istent megvetik, ezt mondja: "Azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.... Napkelettől fogva napnyugatig nagy az én nevem a pogányok (nemzetek) között, . . . azt mondja a seregeknek Ura. Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való és annak jövedelme, eledele utálatos." — Malakiás 1:7, 11, 12.
De mit kell az "ördög asztala" alatt érteni?
Az ördögök asztalához tartozik minden, Jehova Isten és igaz igéje ellen kimondott hazugság. Mindezeknek atyja azonban Sátán. Az "ördög asztala" fogalmában azonkívül minden hamis tan is bennefoglaltatik, ami nincsen benne a bibliában és amit Sátán az emberekkel elhitetett. Ezekről a tévtanokról mondja Pál: "A lélek kifejezetten mondja, hogy az utolsó idökben egyesek elszakadnak a hittől, a egtévesztés szellemeire s az ördögök tanításaira hallgatnak." — 1. Timótheusz 4:1, Káldi-fordítás.
Az Ördög asztala tele van Isten és az igazság ellen való rágalmakkal. Olyan üzenetekkel van megterítve, amelyek a jövendő áldások vígasztalásából és reménységéből semmit nem tartalmaznak és az öröm, béke és vidámságnak nem forrásai. Az Isten ellen való rágalmak között különösen a gonoszok örökgyötrésének tana van; az a tanítás, hogy Isten egy tüzes kénköves tavat és egy Ördögnek nevezett gonosz lényt teremtett, akinek feladatává tette, hogy az emberiség egy részét mindörökké gyötörje. Azok, akik az Úr asztalánál ülnek, nagyon is tudják, hogy az ő kegyelmes és szeretetteljes Atyjuk nem tálal fel nekik olyan fogást, mint az örökgyötrelem. Ez az étel csak az Ördög asztalán található; és mindazok, akik abból esznek és azt másóknak ís továbbadják, az ördögök asztalánál ülnek. Egy másik fogás, ami nincs az Úr asztalánál, a szentháromság tana. Ez lealacsonyítja Istent, mivel azt tanítja, hogy Isten egymagában nem az egyedüli igaz Isten, hanem neki az Ő dicsőségét más két személlyel meg kell osztania.
Azok a tanítások, hogy a föld istentelen, romlott kormányzatai, amelyek oly elnyomóak, csalárdak és korruptak, továbbá, hogy napjaink sokféle, egymásnak ellent-
1929 julius 15.
219
mondó hitvallásokkal bíró, számtalan pénzkoldulási módszerekkel dolgozó felekezetei modernista hajlamaikkal, amelyek a bibliának Istentől való ihletettségét tagadják és azt tanítják, hogy az ember nem egy bölcs Istennek, hanem egy vak természeti erőnek, amelyet evoluciónak neveznek, teremtménye, a keresztyénséget képezik, az Ördög, nem pedig az Úr asztalán találhatók.
Jehova Isten Izráel nemzetét választotta ki, amelynek egy különös asztalt terített. Egy különös szövetséget kötött velük, amit nem tett meg semmi más nemzettel. Ennek a népnek különös ígéreteket tett, egy különös reményt tárt eléjük és különös jutalmat ígért nekik, hogyba szövetségüket hűen megtartják. Izráel egy kiválasztott nép volt. Isten ennek a népnek ezt mondotta: „Ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lésztek nékem valamennyi nép közt az enyéim, mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép." — 2. Mózes 19:5, 6.
Mindazok a remények, ígéretek és áldások, amelyek ezzel a szövetséggel kapcsolatban megneveztettek, voltak asztaluknak eledelei. Nem volt más nemzetnek joga a földön, hogy arról egyen. Jehova ezen különös kegye azonban felfuvalkodottá tette a zsidó nemzetet, úgyhogy magukat többnek érezték a többi népeknél és büszkék lettek. Ezen büszkeségük és önhíttségük folytán szakadt meg az ő szövetségük. Amint a próféta kijelenti, Izráel gyermekei „más istenekkel paráználkodtak" és „minden zöld fa alatt oltárt emeltek Baálnak." Jehova Istent elhagyták és az Ördög asztalához ültek. Baált imádták és Belzebub, az ördögök fejedelme vagyis maga az Ördög szolgálta ki az ő asztalukat. Dávid ama zsidók gőgjéről és bukásáról szólva ezt mondja: „Legyen az ő asztaluk elöttük tőrré és a bátorságosoknak hálóvál (69. zsoltár 23) Pál ezt az íráshelyet idézve, azt Izráelre alkalmazza. Lásd Róma 11:9-et!
A gazdag ember, aki bíborba és patyolatba volt öltözve és minden napon bőségben élt (az Úrnak a Lukács 16:19-31-ben feljegyzett példázatra gondolunk), a zsidó nemzetet ábrázolja, amint az az Úr által számára különösen megkészített asztalnál ült. A koldus, aki tele volt kelevényekkel és a gazdag kapujában feküdt, a hívő nem-zsidókat ábrázolja, mint amilyen a szíriai Námán, a zarpáti özvegy és a szír-főniciai asszony volt, akik azon kegy (étel, áldások) morzsáiért rimánkodtak, amelyek a gazdag asztalán voltak. Amikor a kananeus asszony arra kérte az Úr Jézust, hogy leányát gyógyítsa meg, ő ezt felelte neki: „Én nem küldettem; csak Izráel házának eltévedt juhaihoz." Ez világosan azt mutatja, hogy a gyógyítás áldása különösen csak a zsidókat illette. Ez meg volt ígérve nekik az ő szövetségükben, de az ő gögjük és hitetlenségük ennek az áldásnak élvezésétől távoltartotta őket. Annak az asszonynak ezt mondotta Jézus: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek vetni." (Máté 15:26) Most meg figyeljük meg csak, hogy mit felelt az asszony: „Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsalékból, amik az ő urok-
nak asztaláról aláhullank." Itt volt egy ebhez hasonlított nem-zsidó nő, aki Izráel asztaláról lehulló morzsalékokért esedezett. Ez a magyarázat teljesen szétrobbantja az örökgyötrelemnek az ezen példázatra felépített rögeszméjét.
Az Úr az ő első eljövetelekor a nagy vallásvezetőket, akik magukat Jehova imádóinak vallották, valójában az ördögök asztalánál találta. Lángoló szavakban és maró gúnnyal ostorozta azokat a képmutatókat, mondván: „Ti az Ördög-atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni." — János 8:44.
Egy igen szép példázatban, amely Máté 22-ben van megörökítve, Jehova egy királynak van ábrázolva, „aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának, de nem akarnak vala eljöni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Imé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre! „Mit jelent ez a példázat? Azt jeleníti, hogy Jehova Isten a keresztyén korszak alatt, a Megváltó halála óta 144000 személyt meghívott, hogy a Bárány menyasszonyává legyenek. Egy különös szövetséget kötött velük, különös ígéreteket tett nekik, különös reményt adott nekik, különös gondoskodásról és érdekeik gondviseléséről biztosította őket, úgyhogy minden javukra fog válni. A „dicsőség, tisztesség és halhatatlanság" különös jutalmát ígérte meg nekik, hogyha mindhalálig hűeknek bizonyulnak. Az első feltámadásban való részességet ígérte meg nekik, azt, hogy az Úrhoz lesznek hasonlóak, hogy meg fogják Öt látni, amint van, vele fognak élni és vele fognak uralkodni a föld felett ezer esztendeig. Ezek az igéretek és reménységek képezik az ő „asztalukat". Ezen asztal eledelei számukra és senki más számára nincsenek rendelve. Ezek az ígéreték egy kiválasztott, kicsiny nyájnak adattak; kizárólag a győzedelmeseket, a mindhalálig hűeket illetik.
Dávid erről a kiválasztott osztályról beszél, amikor ezt mondotta: „Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt." (28. zsoltár 5) A hűek ezen különös osztályának Jézus ezt az ígéretet adta: „Adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban és üljetek királyi székekben, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét." (Lukács 22:29, 30) Milyen csodálatos egy ígéret ez! Ebből láthatjuk, hogy az Úr asztalánál való hű részvétel arra fog minket jogosítani, hogy vele az ő királyságában ünnepeljünk, vagyis áldásaiban és királyságbeli munkájában résztvehetünk. Minden más asztalt Ésaiás próféta a 28. fejezet nyolcadik versében így ír le: „Minden asztal telve van undok okádással, úgyhogy hely sincs anélkül."
Az Ördög asztalán az undok okádás és mocsok nem más, mint a hamis, istentgyalázó tanok, Jehova Istennek és igéje ihlettségének és igazságának megrágalmazásai.
W. T. 1929 junius 1.
Férgek, amelyek meg nem halnak, és tűz, amely ki nem alszik.
Márk 9:47-48-ban olvassuk „És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára (angol fordítás szerint: a pokol tűzébe), ahol az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik."
Jézus ezeket a szavakat tanítványainak és nem a néptömegnek mondotta. Ez figyelmeztetés azok részére, akik az Úrral szövetséget kötöttek, rámutatás arra, hogy abba a veszélybe kerülhetnek, hogy nem nyerhetik meg Istennek országát.
Hogy ezeket a szavakat megérthessük, mindenek előtt meg kell érteni, hogy a biblia nem bűnösök, hanem Isten felszentelt gyermekei, az igazi egyház számára íratott. Pál apostol felhívja a figyelmet erre, mondván: „A teljes írás Istentől ihletett, . . . hogy Istennek embere tökéletes legyen." (2. Timótheusz 8:16, 17) Amikor Jézus a néptömeg előtt beszélt, nekik mindig csak példázatokban szólott, amint meg van Írva: „Példázat nélkül semmit sem mondott nekik." (Máté 13:34) A tanítványok megkérdezték őt, hogy hát miért beszél a népnek példázatokban. Ő ezt válaszolta: „Mert néktek adatott, hogy a mennyek országának titkait tudjátok, azoknak azonban ez nem adatott." — Máté 13:10, 11.
Mivel fennforog az a veszély, hogy a mennyek királyságát nem nyerjük meg és a pokol tűzére vettetünk, amely sohasem alszik ki és amelynek férgei sohasem halnak meg, mindenkinek, aki az Urat szereti és az ő akaratát akarja tenni, óhajtania kell, hogy ezen írásszöveg jelentését megértse.
Azok az emberek, akik az örökgyötrelemben hisznek, ezt a szövegrészt úgy értették, hogy az egy szószerinti tüzes és kénköves tóra vonatkozik, ahol az istentelen embereket örökre kínozni fogják. És valóban ezt az íráshelyet gyakran annak bizonyítására idézik, hogy az örökgyötrelem valóság. Meglepő, hogy egy hamis tan annyira belegyökeredzik az emberek elméjébe, hogy nyilvánvaló észszerűtlensége dacára sem igen lehet azt onnan kiirtani. Igy például az örökgyötrelemben hivőknek úgylátszik sohasem tünt fel az a képtelenség, hogy ha tényleg valóságos tóról, tűzről és kénről van szó, abban férgek egy pillanatig sem élhetnének. Hasonlóképén az sem jutott soha eszükbe, hogy ezek a férgek, ha olyan szószerinti férgekről van szó, melyek sohasem halhatnak meg, akkor azok halhatatlanok, mert a halhatatlanság oly lényekre vonatkozik, amelyek nem halhatnak meg, a haláltól mentesek.
Senki sem értheti meg ezt az íráshelyet észszerűen, amíg az örökgyötrelemben hisz. Egy másik körülmény, amely ezen szöveg helyes értelmének elrejtéséhez hozzájárult, egyetlen szónak, mégpedig annak a görög szónak helytelen fordításából eredt, amelyet „tüzes-pokolnak"
vagy a „pokol tűzének" fordítottak. Ez a szó nem tüzespoklot jelent, és azt nem lett volna szabad sohasem úgy fordítani. Ez a görög szó pedig a gyehenna, ami helyesen lefordítva Hinnom-völgye. Ezzel szemben a zsidó seol-szónak az ótestamentumban és a görög hádesznek az újtestamentumban pokolnak való fordítása helyes, mivel a pokol-szó egyszerűen sírt jelent. A gyehennaszó azonban az ótestamentumban nem fordul elő és az újban is csak tizenegyszer van meg. Ennek a szónak pokollal vagy tüzespokollal való fordítása helytelen.
A fórdítók az örökgyötrelemben hittek és azon voltak, hogy írásellenes elméletüket valamivel alátámasszák, és így engedték meg maguknak ezt a hamis fordítást, miközben valószínűleg azt hitték, hogy a nép sohasem fográjönni a csalásra. Ezt a hamis fordítást sehogyan sem lehet igazolni, mert minden bibliamagyarázó, aki a görög nyelv ismeretében járatos, egész pontosan tudja, hogy a gyebenna annyit jelent, mint Hinnom-völgye.
Ez azt jelenti, hogy egykor Jeruzsálemben vagy közelében egy Hinnom nevezetű ember élt, aki ama, Jeruzsálem falai előtt fekvő völgy tulajdonosa volt. Róla nevezték el ezt a völgyet. A mesterfogás sohasem fog sikerülni, hogy a gyehenna-elnevezés jelentését úgy elcsürjék-csavarják, hogy abból örökgyötrelem, tüzes-kénköves tó, szenvedések vagy a lélek gyötrődése legyen.
De olvassuk csak ezt a szövegrészt a helyeg fordítás szerint: „Jobb néked félszemmel bemenned a menny királyságába, mint kétszemmel a Hinnom völgyébe vettetned, amelynek férge meg nem hal és tüze nem alszik ki." Hogy megértsük azt, amire Jézus ezen szavaknál gondolt, szükséges tudnunk, hogy mire lett az a völgy használva.
A történelem feljegyzi, hogy Jeruzsálem városának szemétjét és hulladékait pusztították el ottan. Ez egy mély, meredeklejtőjű völgy Jeruzsálem mellett. Nemcsak a szemetet és a hulladékot égették el ottan, hanem minden dögöt, döglött macskát, kutyát, lovat stb. dobtak le ebbe a völgykatlanba, hogy ott elégjen és megsemmisüljön. A város rendszabályzata szerint nem volt szabad élő lényt oda bedobni. Már ez is mutatja, hogy az a völgy nem lehet az örökgyötrelem helyének képe. A történelem arról is értesít bennünket, hogy a legelvetemedettebb gonosztevők holttesteinek nem adtak sírt, hanem azokat ebbe a völgybe vetették, hogy ott teljesen megsemmisüljenek.
A szemét és a dögök megsemmisítésére ott egy állandóan égő tüzet tartottak fenn. Az Egyesült Államok sok városa a jelen időben is hasonlóan égeti el a város szennyét. A jelen sorok írója sok ilyen helyet látott, amelyek mindenkor völgyet vagy valamilyen mélyedést képeztek. Mivel az ottan felhalmozott dögök és szenny ragályos betegség fészkét képezhették volna, volt szo-
1929 julius 15.
221
kásban ként hinteni a szemétdombra, amely nemcsak fertötlenítőleg hatott, hanem a dögök teljes megsemmisülését siettette, mert a kén sokkal pusztítóbban ég, mint más gyujtóanyag.
Meg volt tiltva ezt a tüzet erőszakkal kioltani.Figyeljük meg, hogy amikor Jézus a tűzről beszélt, amely sohasem alszik ki, nem egy olyan tűzre gondolt, amelynek soha sincs végé, hanem egy olyanra, amelynek kioltása sohasem engedtetik meg. Ebből felismerhetjük, hogy ez a tűz azon dolgok teljes megsemmisítését jelenti, amelyek oda bevettettek és ezért a legjobb képe azon szántszándékos bűnösök „örök veszedelmének", akik a „második halálban" meg fognak semmisíttetni.
Ez a soha ki nem alvó tűz egyet jelent a Jelenésekben ismételten megemlített tüzes és kénköves tóval. Ottan kifejezetten meg van mondva, hogy ez a tüzes kénköves tó a „második halál". — Jelenések 20:14; 21:8.
Jegyezzük meg itt azt a tényt, hogy az ótestamentum seol-ja és az újtestamentum hádesz-e, amely helyesen sírnak vagy pokolnak van fordítva, az ádámi halálra vonatkozik, míg az újtestamentum gehennája a második halálnak, azaz az örök enyészetnek, megsemmisülésnék vagy a létezésből való kioltódásnak képe vágy szemléltetése.
Milyen különös különbség van az ádámi és a második halál között? A felelet az, hogy az ádámi halál csak ideiglenes megsemmisülést jelent, amiért az alváshoz van hasónlítva, mivel az alvó rendesen megint felkel. Sok íráshely az ádámi halált alvásnak nevezi. (Innen van a magyar „elhunyt"-kifejezés is.) A második halál viszont soha sincs alvásnak nevezve, mivel abból nincs felébredés. Akik abba kerülnek, azok számára semmi ígéret vagy feltámadási reménység nincsen. Ök teljesen és
örökre megsemmisíttetnek, és ezért beszél róla, az apostol mint „örökveszedelemről", „örök enyészetről" Ezzel szemben mindazok, akik Ádámban halnak meg és a seolba vagy a hádeszbe kerülnek, fel fognak serkenni.
Ezen utóbbi állítást be fogjuk bizonyítani. A 49. zsoltár 16. versében olvassuk: „Csak Isten válthatja ki lelkemet a seol (más fordítás szerint: a sír vagy pokol) kezéből" Itt egy világos kijelentés van arravonatkozólag, hogy az emberek a pokolból ki fognak váltatni. Amikor Jézus meghalt, három napig a pokolban (a hádeszben vagy sírban) volt, és Péter megmondja nekünk, bogy Isten a Megváltó lelkét nem hagyta a pokolban, hanem őt a halálból feltámasztotta. (Apost. csel. 2:31, 32) A Jelenések 20:13-ban meg ezt olvassuk: „És a tenger kiadá a halottakat, kik őbenne voltak; és a halál és a pokól is kiadá a halottakat, akik önálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint." „Mindezen íráshelyekben a görög hádesz- és nem a gehenna-szó fordul elő.
Nézzük csak hát, mit is jelentenek vezérszövegünk szavai: „És ha a te szemed botránkoztat meg téged,
vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára, ahol az Ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik."
1. János 2:16-ban ezt olvassuk: „Mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése, nem az Atyától van, hanem a világból" A „világ" itten az Ördög szervezetét jelenti, és így a test és a szem kívánsága, valamint az élet kérkedése az Ördögtől ered és nem tetszik az Atyának. A szemek kívánsága olyan dolgokra vonatkozik, amelyeket szemeinkkel megpillantunk és megkívánunk, oly dolgokra, amelyeket hogyha elérünk, Istennek tetszését elveszítjük, és amelyek minket megakadályoznak a királyságba való bejutásban.
Vizsgáljuk meg a „kívánság"-szó egyes alkalmazásait Istennek igéjében! Izráel gyermekei, amikor a pusztában vándoroltak, húsra kívánkoztak, és Isten fürjeket adott nekik. (IV. Mózes 11:4) Jézus figyelmeztette tanítványait, hogy kívánsággal ne tekintsenek asszonyra. (Máté 5:28) Jakab 4:5-ben olvassuk: „Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik." Ebből látjuk, hogy az irigység gonosz kívánság. Továbbá 1. Timótheusz 6:9-ben ezek a szavak vannak feljegyezve: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, . . . mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme." 2. Timótheusz 4:3-ban meg ezt olvassuk: „Lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyüjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök." Mit jelent hát ez? Azt, hogy jön idő, amikor az emberek az igazságnak makacsul ellent fognak állani és olyan tanítókat fognak kívánni, akik éppen azt fogják prédikálni, ami nekik tetszik, mivel füleik viszketnek; olyan pródikátorok "akik éppen olyan dolgokat tanítanak, amelyek hallgatóiknak kellemesek és akik attól való féltükben, hogy jövedelmeiket elveszíthetik, csak ilyesmiket hírdetnek.
Most tehát világos fogalmunk van a „kívánság"-szó jelentése felől. Ez önző vágyakozást jelent. A „szemek kívánsága" oly dolgok megkívánását jelenti, amelyek kívánatosaknak látszanak, amelyek azonban meg vannak tiltva.
Így alapot nyertünk arra, bogy megértsük a kijelentést: „Ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt." Ez azt jelenti, hogy ha olyasvalamit látunk, ami nekünk kívánatosnak tűnik fel, de meg van tiltva, vagy amelynek bírásához önző vagy gonosz úton juthatunk, a megkívánt dolgokról le kell mondanunk. Miért kell ezt tennünk? A felelet: mivel annak bírása vagy törvénytelen és igazságtalan úton való megszerzése önzést jelent és a királyság elvesztését vonja maga után. Ezért mondjuk jelképes nyelven, hogy szemünk megbotránkoztat. Botránkoztatásunkra van, hogyha önző kívánsággal tekint valamire, aminek birtoklását szeretnők.
222
14 szám
Sokkal jobb nekünk ilyen önző kívánságokat szívünkből kitépni és ielégülésünkről lemondani, mint a királyságot elveszíteni. Ezért mondotta az Úr: „Jobb magadat megtagadni, mint az örök enyészetre vettetned, amelynek férge meg nem hal és tüze ki nem oltatik."
Éppúgy mint a betűszerinti tűz Hinnóm völgyében mindent teljesen megsemmisített, ami odavettetett, hasonlóképen mindenki, aki önző módon személyes kívánságai kielégítésének él, végül a második halálban fog teljesen megsemmisíttetni. A mennyben vagy a földön senkinek sem fog megengedtetni vagy lehetővé tétetni, hogy ezt a tüzet valamiképen kioltsa és így a megsemmisülést megakadályozza. Ennek a tűznek hivatását be kell töltenie.
De mit jelent a szöveg második része: „ahol az ő férgök meg nem hal, és tűzök el nem aluszik?" Mindenki beláthatja, hogy férgek még egy pillanatig sem élhetnek betűszerinti tűzben, hogyha az örökgyötrelémről szóló tan igaz lenne. A férgeket az örökgyötrelemmel vagy tűzzel kapcsolatba hozni, teljes esztelenség. De hát akkor mit jelentenek mégis ezek a szavak? Ennek kell helyes és észszerű magyarázatának lennie.
Mivel megtudtuk, hogy a „tűz" kép vagy képleges ábrázolás, csak észszerű dolog az a következtetés hogy a „féreg" szintén valamit ábrázol. Hogyha pedig így áll a dolog, akkor mit ábrázol a féreg? A történelem értesít minket, hogy élő lény nem vettetett a Hinnom völgyébe, amivel szintén meg van cáfolva az örökgyötrelem. Továbbá a feljegyzés szerint a gonosztevők testeit kivégzésük után nem temették el, hanem ebbe a völgybe dobták, hogy a szeméttel együtt megsemmisíttessék. Ezen holttetemek közül némelyik a kiálló sziklákon vagy fatörzseken fennakadhatott, ahová a tűz nem érhetett; ezeket a férgek aztán teljesen elpusztították, ami szintén azt ábrázolja, mit a tűz, vagyis a megsemmisülést. A férgék pusztították el azt, amit a tűz megbagyott.
De hogyan kell azt érteni, hogy a férgek meg nem halnak? Ezzel ugyanaz a gondolat van kifejezve, mint azzal a tűzzel, amely ki nem alszik. Amíg tetem volt, amelyen a férgek élősködhettek, azok nem haltak ki. Mi mindnyájan bizonyára már láttunk példát arra, hogy a férgek ezrei rövid idő alatt hogyan emésztettek meg egy dögöt és azután hogyan tűntek el azok, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy hova kerültek.
De nézzük csak szövegünket körülírva: 'Jobb minden dologról, amelyék nekünk kívánatosaknak tűnnek fel és amelyek után vágyakozunk, amelyek azonban meg vannak tiltva, lemondani és ehelyett Istennek királyságát elnyerni, mint ezeket a dolgokat nehány rövid évig élvezui és az örök enyészetbe kerülni, amit egy olyan tűz ábrázol, amely mindent, ami abba vettetik, megemészt, és amelyet a dögfaló férgek is jelképeznek'.
A helytelen magyarázat oka az a hamis tan, amely szerint a romlott emberek haláluk pillanatában a gyöt-
relem helyére mennek és ott életben és öntudatos állapotban vannak. Olyan bibliamagyarázók, akik ebben a hazugságban hittek, mivel azt az iskolákban és a, theológiákon úgy tanulták, az írás ezen jelképes beszédét és képeit annyira elcsavarták, mintha ezek olyasmint jelentenének, amit egyáltalában nem akarnak kifejezni és ami az írás más, világos és nem-jelképes kijelentéseinek teljesen ellentmond. A következőkben a szentírás számos kijelentése közül, amelyek az örökgyötrelem tanát félreérthetetlen, világos beszédben megcáfolják, nehányat idézünk:
Prédikátor 9:7-ben meg van írva: „A halottak semimit sem tudnak." A 147. zsoltár 20 ezt mondjá: „(Isten) a gonoszokat mind megsemmisíti."
Jób 36:6-ban meg ez áll: „(Isten) nem tartja meg a gonosznak életét." 2. Thessalonika 1:9-ben azt olvassuk, hogy a gonoszak „meg fognak lakolni örök. veszedelemmel"; mindezen kijeléntésekkel teljes összhangban van a bibliának a „második halálról" szóló tanítása. A második balálnak ténye egymagában az örökgyötrelem tanának vitathatatlan cáfolata. Viszont az a tény, hogy a halottaknak, úgy az igazaknak, mint a hamisaknak, feltámadása lesz, egy további nyomós cáfolata az örökgyötrelem elméletének.
Most meg vizsgáljunk meg más íráshelyekét is, amelyekben a „tűz"-szó előfordul. Sok ember azt gondolja, hogy minden vers, amely ezt a szót tartalmazza, az örökgyötrelemnek egy megerősítő bizonyítéka.
Máté 25:41-ben az Úr követkéző szavait olvassuk. „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely megkészíttetett az Ördögnek és angyalainak!" Ez az íráshely azt mondja nekünk, hogy az Ördög és angyalai, követői vagy csatlósai, ebbe a tűzbe fognak vettetni. Ez azt jelenti, hogy mindenki, akár angyalok, akár emberek, akik végül az Úr helyett az Ördög követése mellett fognak dönteni, meg fognak semmisíttetni, Ezzel összhangban van megírva a Jelenések 20:10-ben: „Az Ördög, aki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába; ahol van a fenevad és hamis próféta." Figyeljük még, mit mond ez a szöveg! Világosan kijelenti, hogy az Ördög a tűz tavába fog vettetni. A legtöbb keresztyén ember azt hiszi, hogy az Ördög azzal foglalkozik, hogy azokat a szerencsétleneket, akik a tüzes pokolba kerülnek, süsse és kínozza.
De mit jelent ez az írásvers? Egyszerűen azt, hogy az Ördög el fog pusztíttatni. Ezen kijelentéssel teljes összhangban vannak az apostolnak a Zsidók 2:14-ben feljegyzett eme szavai: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az Ördögöt." Itt egy világos kijelentést bírunk arra vonatkozólag, hogy az Ördög meg lesz semmisítve. Milyen könnyű mégis ezt a dolgot megérteni, hogyha felismerjük, hogy a tűz megsemmisülést jelent és hogy a bibliában a tűz seholsem jelent öntudatosságot és gyötrődést.
1929 julius 15.
223
Egy másik íráshely, amelyet tévesen értettek és sok szívfájdalmat okozott, Malakiás 4:1-ben van feljegyezve és így hangzik: „Ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat." Ebben az írásversben a gőgösök és a gonoszak a tűzben elégő pozdszjához vannak hasonlítva. Márpedig mindenki tudja, hogy a pozdorját nem lehet a tűzben kínozni, hanem az abban gyorsan elég. Az Írásvers folytatólag azt mondja, hogy a gonoszakból semmi sem fog meghagyatni, sem gyökerük, sem águk. Egy rendkívül élénk képzelőtehetségre van szükség ahhoz, hogy valaki ebből a versből örökgyötrelmet olvasson ki. Vizsgáljuk csak meg ezen fejezet harmadik versét! Ez így hangzik: „És széttapodjátok a gonoszakat és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a seregeknek Ura."
Ez az írásvers szintén kedves szövege az örökgyötrelem védelmezőinek. Ey azonban világosan azt mondja, hogy a gonoszak az igazak lábai alatt porrá lesznek. Isten megmondotta Ádámnak, hogy ő porból vétetett, és amikor vétkezett, hogy neki ismét porrá kell lennie. Éppen így a törvénytelenek is, amikor a második halálba mennek, a porba fognak visszatérni, ahonnan vétettek, és az igazak lábai alatt porrá lesznek. Csak egy theológus tud ebbe a szövegbe örökgyötrelmet beleolvasni.
Vizsgáljunk meg még más szövegeket is, amelyekben a „féreg" és a ,tűz"-szavak előfordulnak, és meg fogjuk látni, hogy a bennük rejlő gondolat a megsemmisülés.
Ésaiás próféta egy olyan időről beszél, amikor Istennek királysága fel lesz állítva és minden test el fog jönni Őt imádni, és ezt mondja; „És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik." (Ésaiás 66:24) Figyeljük meg jól, hogy az az Írásvers azt mondja, hogy az emberek a vétkezők holttesteit fogják látni. Az a tény, hogy ítt holttestekről van szó, egymagában határozott bizonyítéka annak, hogy az illetők nem élők, és élők pedig sohasem vettetett Hinnom völgyébe.
Jób elmondja, hogy ő halálát, azután testének a férgek által való megemésztését várta, azután azt várta, hogy a földre megint vissza fog jönni és Isten dicsőségét egy tökéletes földön meg fogja látni. Szavait itt idézzük: „Minekutána a férgek megrágják az én testemet és minekutána felébredek: ebben a testben meglátom az Istent." — Jób 19:26 — régi Károli-fordítás szerint.
Ugyancsak Jóbnál olvassuk a 21. rész 23—26 versekben: „Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; amaz elkeseredett lélekkel bal meg, mert nem élhetett a jóval. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket." Megint csak Jób 24: 19, 20-ban van megírva: ,Miképen a szárazság és a nyár hamar elissza a hóvizet: így a koporsó (átdolgozott fordítás szerint: pokol) is azokat, akik vétkeztek . . . minekütána a féreg gyünyörűségesen megeszi, többé róla senki meg nem emlékezik." (régi fordítás szerint)
Így tudjuk világosan felismerni, hogy a soha ki nem alvó tűz és a meg nem haló féreg egyszerűen olyan ábrázolások, amelyeket az ihletett írók a gonoszok büntetésének leírására használtak fel; és ezek büntetése pedig, amint azt Isten nekünk ismételten kijelenti, az örök megsemmisülés, de nem az örökgyötrelem.
Amikor az ótestamentum Írói azt az enyészetet vagy halált jelzik, amelyből lesz feltámadás, akkor a zsidó seol-szót, az újtestamentom írói pedig a görög hádesz-szót használják, amit helyesen pokolnak vagy sírnak fordítanak. Hogyha azonban úgy az Ó-mint az újtestamentom írói a „második halált" vagy az „örök megsemmisülést" írják le, akkor ők midig a „tűz", „férgek", a „gehenna", a „tűznek tava" és a „tüzes és kénköves tó" jelképes kifejezéseket hásználják. Ilyen módon szemlélteti a biblia jelképes nyelven a gonosz emberek, az istentelen angyalok és a most a földön fennálló istentelen és romlott rendszerek mindegyikének örök megsemisülését.
Minden gonosz ember és dolog elpusztítása után a világmindenség teljesen meg lesz tisztítva, halál és enyészet nem lesz többé és azért semmi szükség sem lesz „tűzre", „férgekre" és „kénkőre". A Jelenések 20:10-ben meg van írva, hogy végül az Ördög is belevettetik a tüzes és kénköves tóba, ami az ő örök megsemmisítését jelenti.
W. T. 1929 junius 1.
A SZABADULÁS KÖZEL.
Emeld fel födet és
Körültekintve lásd,
Hogy minden jelzi már
A nagy szabadulást!
Az írás ím' betel,
A fügefa kihajt:
Közel van már a nyár,
Mely oszlat minden bajt.
Emeld fél főd: a nagy
Szabadulás közel!
Az égen s földön im'
Mutatja minden jel;
Hogy eljött már az Úr
Hatalmát wenni át,
Hogy megteremtse itt
A béke otthonát.
Emeld fel fődet, mert
Eljött a nagy Király,
Ki ősgonoszt letör
S a népért síkraszáll.
Világosságával
Ittlétét tárja fel;
Emeld fel főd: a nagy
Szabadulás közel!
Érdekes levelek.
A győzelemre elhatározva.
Kedves Rutherford Testvér!
Légy üdvözölve a mi Királyunk nevében!
Szerdán este tartott gyülekezeti összejövetelünkön az a gondolat merült fel, hogy téged szeretettéljesen üdvözöljünk és tudtodra adjuk neked, hogy mi készörömest akaruk abbeli nemes törekvésedből, hogy a Királyt szolgáljad, egy százaléknyi együttműködési részt kérni. Ez az eszme hamar javaslattá lett, amit nyomban egyhangulag elfogadtak.
Kedves Tesívér, mi jól tudjuk, hogy az út néha kemény, és sok harcon kell keresztülmennünk, mégis tudtodra kívánjuk adni, hogy társaid vagyunk a küzdelemben és, miként te, bátran törünk előre, az ellenségnek semmi tért sem engedvén. Biztositunk, hogy az Úr kegyelme által szorosan nyomon követünk.
Az Úr igazán jó. Ő a mi kis szolgálati csapatunk élére egy neki teljesen felszentelt téstvért helyezett, aki lelkesen magáévá teszi az ő ügyét. Véneink mindenike is lélekben és tettekben képessége és alkalma szerint a legjobban szolgál; így a nyáj többi része is tevékenykedik, tudván, hogy minden rendben van. Igy, noha mi éppen egy kicsiny csapat vagyunk itt Peterson-ban, mégis — hogyha a győzelemre való elhatározás ér valamit, ez a kicsiny testvéri csoport találkozni fog veled a királyságban!
Áldjon meg továbbra is téged az Úr és segitsen nekünk, hogy kezeinket feltarthassuk, amig arra vigyázunk, hogy mennél eredménycsebben végezzük a munkát. Sok szeretettel mindnyájatok iránt, akik Béthelben vagytok, vagyunk testvéreitek a Krisztusban
Peterson N. J. -beli közösség — Mae J. Rau - titkár
Szeretett Testvér az Úrban!Nagy kiváltság részünkre az, hogy minden gyengeségünk és gyarlóságunk dacára ma a királyok Királyának követei lehetünk. Nagy hálával vesszük a folyóirat drága eledeleit, amelyek arra képesítenek minket, hogy felismerjük a minden nyögő teremtésnek szabadulást hirdető szolgálatunk hivatalát és ezen szolgálat szükségességét. Valóban, nagyon csodálatosan vezet minket az Úr az ő csatornája által; és hogyha igyekszünk vezetéséhez alkalmazkodni és engedelmeskedni, az áldás nagy. Az Úr hűségesei érzik, hogy Pállal elmondhatjuk; „Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti miáltalunk." — 2. Korinthus 2:14.
Mindazok, akik buzgalommal munkálkodtak, tanusíthatják, hogy igazán öröm a könyveket ajánlani. A népnek az igazság után való vágyakozása állandóan növekedik. Ezt különösen a mi munkakerületünkben lehet megállapítani. Főképen a már megmunkált helységekben lehet megfigyelni, hogy milyen szívesen fogadnak el különösen olcsó füzeteket, mivel a nép szegény. A legkülönbözőbb völgyekben, amelyeket havasokon keresztül vezető több órás gyaloglással lehet megközelíteni, gyülekezetek alakulnak most, és csodálatos, hogy az igazság után való vágy mennyire készteti a, létért nehéz küzdelmet folytató embereket a gyülekezetbe jönni. Órákhosszat jönnek a hegyekről. Egynek 7 órai utja van, le és vissza tizennégy órai gyaloglása. Egy 76 éves öreg ember mindig majdnem 2 órai nehéz hegyi utat tesz meg, hogy a gyülekezetben hallja Isten igéjét és azt másoknak továbbmondhassa. Kár, hogy ezeknek nem nyujthatunk több gyülekezeti alkalmat, mint havonként egyszer vagy kétszer, mert az oda és vissza való út 90, 180 és 240 kilóméter, amit kerékpárral, gyakran éjjel kell megtenni. Hogyha ez a szolgálat a legnagyobb erőfeszítést is igényli és hogyha ezeket az utakat minden rossz időjárás, vihar és eső dacára kell megtenni, mégis a legnagyobb öröm azt elvégezhetni.
Egy tekintet a becsületes, vágyódó szemekbe, amelyek a viharedzett arcokból kiragyognak, gyakran a legnagyobb biztatást adják, mert nyitott fülekkel, szemekkel és tátott szájjal lesik a szót, nehogy valamit meg ne halljanak. Természetesen az ilyen gyülekezetek 4-5 óráig is eltartanak, mert legtöbbször sok kérdés van, vagy a felekezetből való kilépést, a missziómunkát és hasonlókat kell megbeszélni és rendezni.
Mily nagy felelősség van a hitehagyott papság vállain, mivel a népnek — látva az ő igazság után való éhségüket — valótlanságokat, hazugságokat és csalást hirdetnek és azokat üldözik, rágalmazzák és azok ellen izgatnak, akik buzgóan az igazság mellé állanak.
Az is előfordult, hogy falusi suhancok a gyülekezet alatt egyszer botokkal és máskor meg kövekkel verték be az ablakot, amiért őket a pap oltalmába vette. Egészen világos — a tények bizonyítják —, hogy a papság, mint Jézus idejében is, azokat akadályozza, akik a királyságba akarnak jutni.
Az Ő szolgálatában veled szorosan egybefüzve a legszívélyesebben üdvözöl téged munkatársaiddal egyetemben.
a te legkisebb testvéred
H. L. Salzburg
ISTEN JÓSÁGA.
Igazságod szilárd-örök,
Mozdíthatatlan, mint a hegy.
Kezed csodái meglepők,
Ítéletid mélységesek,
Az állatot és embert is
Mi' kedvesen Te tartod el;
De mindenek felett csakis
Hü szenteidnek kedvezel.
Uram, kegyelmed ó, mi' nagy!
Remény, vigasz abból fakad.
A földi baj közt enyhet csak
Hü szárnyaidnak árnya ad.
