Oldal:Memorial-1938.djvu/4

68

Az ŐRTORONY

BROOKLYN, N. Y.

^5. Ebben a prófétai drámában Mózes Jézus Krisztust, a nagy Prófétát és az emberek szabadítóját szemléltette, aki Isten parancsának engedelmeskedik. (5. Móz. 18:18, 19; Csel. 3:22, 23) A leölt bárány Jézus Krisztust, „Isten bárányát ábrázolja, „aki elveszi a világ bűneit'. (Ján. 1:29) Az ajtófelekre hintett bárányvér Jézus Krisztus vérét árnyékolja elő, amely mindazokat megvédi és megmenti a haláltól, akik benne hisznek. Ezért Isten Mózes által a következőket mondta a népnek: „és meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét". (2. Móz. 12:13) Niszán tizennegyedikén, éjszaka Jehova Isten angyala átment Egyiptomon, és ha egy háznál ajtófélfáin nem látszott a bárány vére, akkor ott végrehajtotta Isten ítéletét az elsőszülötteken, és ők meghaltak. Ezután Isten választott népének, Izráelnek kiszabadítása következett Egyiptom országából. Attól kezdve Izráel gyermekei Isten parancsára évenként megtartották a Húsvét ünnepét megemlékezve a Legfelségesebb Jehova nevéről.

^6. Isten Egyiptomban Mózes által megkötötte a törvényszövetséget az izraelitákkal, a Sinai Hegynél pedig felavatta és megerősítette. Ettől kezdve Ő maga vezette az izráelitákat. E szövetségnek az volt a célja, hogy Jehova egy népet válasszon neve számára, s így igazolja azt. A törvényszövetség védelmül vagy pajzsul szolgált az izraelitáknak megoltalmazva őket az ördög imádatától vagy vallásától a megígért Mag, Jézus Krisztus eljöveteléig. A törvényszövetségről áll megírva: „A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag [Krisztus], a kinek tétetett az ígéret.” A törvény egy oktató volt, mely az izraelitákat, Isten választott népét útbaigazította, amíg eljött Jézus Krisztus, a királyi ház feje, a világ megmentője. Azok az izráeliták, akik a törvényszövetség feltételeit hűségesen tiszteletben tartották, megoltalmaztattak az ördög vallásától, mígnem eljött Jézus Krisztus, aki betöltötte e prófétai előképet. Azok az izraeliták, akik kitartóan engedelmeskedtek a Mózes által adott törvénynek, és Jézus Krisztus eljövetelekor is állhatatosak voltak, áthelyeztettek Mózestól Jézushoz, és a Jehova neve számára választott nép részévé váltak. - Csel. 15:14.

BETELJESEDÉS

^7. Jehova a meghatározott időben elküldte Jézus Krisztust a világba. Így teljesedett be az az esemény, amikor Jehova Mózest Egyiptomba küldte. Ahogyan Jehova elküldte Mózest Egyiptomba, hogy Magának nevet szerezzen és megváltson egy népet, hasonlóan küldte el Jehova Isten Jézus Krisztust az ő nevében a világba, hogy nevet szerezzen számára, és megváltson, vagy megszabadítson „egy népet az ő nevének”, s így másodlagosan váltságdíjat szolgáltasson mindazok számára, akik hisznek

az Úrban és szolgálnak neki. Jézus Atyja nevében jött, hogy az Ő akaratát cselekedje, ezért ő Jehova nevét igazolta, amiképpen meg van írva róla: „Hogy teljesítsem a Te akaratodat; ezt kedvelem, Én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van". (Zsolt. 40:9; Ján. 5:43; 10:25; 17:6) Ahogyan Mózes hűségesen tanúskodott Jehova nevéről Egyiptomban, ugyanúgy tanúskodott Jézus Krisztus, Isten szeretett Fia Atyja nevéről, amikor a földön élt. Miután beteljesítette az előkép e részét, Jézus készen állt, hogy betöltse azt, amit az egyiptomi bárány leölése szemléltetett. Lehetetlen lett volna, hogy Mózes meghaljon, és ugyanakkor hivatásának is eleget tegyen a prófétai drámában, ezért a bárányt ölték le, s ez pedig Jézus Krisztus halálát árnyékolta elő.

^8. Jézus tanítványaival együtt megtartotta a Húsvétot, ahogyan azt Jehova megparancsolta. Az volt az utolsó Húsvét. Jézus beigazolta hűségét, és megőrizte feddhetetlenségét Isten iránt. Így bebizonyította, hogy Sátán hazug, míg Isten igaz és dicséretre méltó. Most pedig elérkezett az idő, hogy Jézus a leggyalázatosabb módon, fára feszítve, feláldozza életét a bűnös helyett, mint egy bűnös.

AZ EMLÉKÜNNEP BEVEZETÉSE

^9. Jézus tudta, hogy hamarosan megölik, és ezért már azelőtt ki kell oktatnia tanítványait Atyja céljáról, s általuk azokat, akik ugyanazt az értékes hitet vallják, s őket fogják követni. Ez okból cselekedeteit feljegyezték. „Mikor pedig evének, vévé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az Én testem. És vévén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az Én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára”. - Máté 26:26-28.

^10. Lukács az eseményen kívül Jézus következő szavait is feljegyezte: „ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre”. (Luk. 22:19) Pál apostol ugyanerről ír, mikor ezt mondja: „E pohár amaz új testamentum az Én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az Én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend”. (1. Kor. 11:25, 26) Nyilvánvaló, hogy itt az Úr azt akarta kihangsúlyozni igazi követőinek, hogy vegyék figyelembe, hogy azoknak, akik végül testének tagjai lesznek, s így a királyi ághoz csatlakoznak, az ő nyomdokait kell követniük. Ezért amidőn évenként részesülnek az Emlékünnep jelképeiből, nekik meg kell emlékezniük az ő haláláról, hiszen nekik is szükséges osztozni az ő áldozati halálában, ha vele együtt akarnak élni. Az Úr Jézus teljes mértékben ismerte Jehova szándékát, és ezért tudta, hogy a vele társultak közül mindenkinek meg kell őriznie feddhetetlenségét Isten iránt,