„Oldal:W1929.07.15-hu.djvu/3” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „ZER MINDAZOK FOLYÓIRATJA AKIK KRISZTUS VÉRÉBEN HISZNEK WIEN 1929, JULIUS 15. 14. SZAM A felső hatalmasságok. 1. rész. , Minden lélek engedelmeskedjék a f…”) |
|||
| (53 közbenső módosítás, amit 3 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| Oldal állapota | Oldal állapota | ||
| - | + | Jóváhagyva | |
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | + | {{raw:data:wth-hu-00|WIEN|1929. JULIUS 15.|14. SZAM|A felső hatalmasságok.|"Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek". — Róma 13:1.|1. rész.}} | |
| − | + | ||
| − | + | {{raw:data:c| | |
| − | WIEN 1929 | + | {{raw:data:p|1|Jehova Isten az ő igéjét azért adta az ő népének, hogy az intésükre, rendreutasításukra, oktatásukra, segítségükre és vigasztalásukra szolgáljon, hogy azzal az ismerettel legyenek felszerelve, amely őket a helyes dolgok cselekvésére és a jó megtevésére képesíti. (Róma 15:4; 2. Timótheusz 3:16, 17) Ezt a változtathatatlan szabályt mindig eszünkben kell tartanunk és követnünk, hogyha valamilyen íráshelyet megvizsgálunk. Ez azt jelenti, hogy a felkenteknek mindig engedelmeseknek kell Isten törvénye iránt lenniök. Bármily szabály vagy törvény, amely Isten gyermekének más út követését parancsolja meg, helytelen. Az Úr felkentjeinek a helyeset kell cselekedniök; és kivétel nélkül Isten igéje jelöli ki a helyes utat. — 19. zsoltár 8, 9.}} |
| − | 14. SZAM | + | {{raw:data:p|2|A Róma 13-ban foglalt utasítást sokáig helytelenül alkalmazták. Ez a helytelen alkalmazás lett annak a hamis tannak alapja, hogy a királyoknak és az uralkodóknak Isten kegyelme folytán joguk van arra, hogy a nép felett uralkodjanak és azt elnyomják. Az apostol által adott ezen utasítás általában nem az emberiségnek, hanem Isten egyházának hasznára volt szánva. Hogyha pedig az az egyházon kívül állóknak adatott, akkor ebből az következne, hogy Isten az embereket a nemzetek idei alatt ítélte, holott más íráshelyek mutatják, hogy Isten az emberiség általános ítéletére egy különös időt rendelt. — Ap. csel. 17:31.}} |
| − | A felső hatalmasságok. | + | {{raw:data:p|3|Az apostol fejtegetésének magja az, hogy ő a kiválasztott egyház tagjait arra inti, hogy mindig Istennek engedelmeskedjenek és hogy ezen engedelmesség indítóokának az Isten iránt való szeretetnek és az ő akarata cselekvésében való örömnek kell lennie. Pál apostol fejtegetése persze oda is kihat, hogy az ország törvényeinek, amennyiben már azok Iston törvényével összhangban vannak, természetesen szintén engedelmeskedni kell; nem ugyan azért, mert azokat az illető nemzet törvényhozó testülete hozta, hanem azért, mert Isten törvényével megegyeznek és mivel ezért helyes törvények. Hogyha egy nemzet törvénye nincs Isten törvényének ellenére, akkor a nemzet törvényét követni kell, nehogy Isten gyermeke szükségtelen botrányt okozzon, azonkívül a}} |
| − | + | | | |
| − | + | {{raw:data:p|c|maga lelkiismeretéért (meggyőződéséért) is. Az apostol fejtegetésének ellenőrző pontja a polgárság kérdése, vagyis az, hogy a teremtménynek melyik hatalomnak kell magát alávetnie.}}{{raw:data:m|20|10|{{raw:data:s|Hatalmasság.}}}} | |
| − | amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek". — Róma | + | {{raw:data:p|4|Jehova hatalma mindenek felett van. Tőle származik minden jogos hatalom. Ő a menny és föld teremtője. (Ésaiás 42:5; Jeremiás 10:12) Hatalma korlátlan, és az a kijelentés, hogy Isten felülmulhatatlanul felette van mindennek, vitathatatlanul igaz. (1. Mózes 17:1—3; 35:11) Ő a Legfelségesebb és ő előtte nincsen senki. (91. zsoltár 1; Efézus 4:10) Az apostol érvelésében ezt mondja: "Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől (Isten alá) rendeltettek." Más szavakkal: minden hatalom (felsőbbség), amit jogosan gyakorolnak, Jehova által adatott az azt gyakorló teremtményeknek. Ebből következik, hogy sem egyes sem több teremtmény jogosan nem hozhat és hajthat végre olyan törvényeket és cselekvési szabályokat, amelyek Isten törvényének ellenére vannak. Az apostol ezen szavai: "Minden lélek engedelmeskedjék a "felső hatalmasságoknak", a jelen időben az egyházat és a későbbi időben azokat foglalják magukban, akik még majd Istennel összhangba fognak jönni.}} |
| − | hogy az intésükre, rendreutasításukra, oktatásukra, | + | {{raw:data:p|5|5-7|Sok értekezést írtak már a rómaiakhoz írott levél tizenharmadik fejezetéről annak kimutatására, hogy, "amely hatalmasságok vannak" tulajdonképen nem mások, mint ennek a világnak nemzetei vagy kormányzatai és hogy ezek a kormányzatok hatalmukat Jehovától kapták. Ebből mindjárt megláthatjuk, hogy ezáltal az "Isten kegyelméből való királyok" eszméje le van fektetve, mert azt akarják bebizonyítani, hogy amilyen hatalmat bír és gyakorol egy nemzet, az a hatalom Isten rendeléséből van, és hogy ezért Isten gyermekének engedelmeskednie kell ennek a hatalomnak. A magukat keresztyéneknek nevező nemzetek uralkodói sok évszázad óta azt állítják, hogy Isten adta nekik a jogot arra, hogy uralkodjanak. Ezt a tant arra használták fel, hogy magukat az emberek által tiszteltessék és hódolatukat ki-}}}} |
| − | segítségükre és | ||
| − | azzal az ismerettel legyenek felszerelve, amely őket a | ||
| − | helyes dolgok cselekvésére és a jó megtevésére képesíti. | ||
| − | (Róma 15 : 4; 2. Timótheusz | ||
| − | |||
| − | követnünk, | ||
| − | Ez azt jelenti, hogy a felkenteknek mindig | ||
| − | |||
| − | vagy törvény, amely Isten gyermekének más út | ||
| − | |||
| − | helyeset kell cselekedniök; és kivétel nélkül Isten igéje | ||
| − | jelöli ki a helyes utat. — 19. zsoltár 8, 9. | ||
| − | 2 A Róma 13-ban foglalt utasítást sokáig helytelenül | ||
| − | alkalmazták. Ez a helytelen alkalmazás lett annak a | ||
| − | hamis tannak alapja, hogy a királyoknak és az | ||
| − | |||
| − | nép felett uralkodjanak és azt elnyomják. Az apostol | ||
| − | által adott ezen utasítás általában nem az emberiségnek, | ||
| − | hanem Isten egyházának hasznára volt szánva. Hogyha | ||
| − | pedig az az egyházon kívül állóknak adatott, akkor | ||
| − | |||
| − | idei alatt ítélte, holott más íráshelyek mutatják, hogy | ||
| − | Isten az emberiség általános ítéletére egy | ||
| − | rendelt. — Ap. csel. 17 : 31. | ||
| − | |||
| − | |||
| − | engedelmeskedjenek és hogy ezen engedelmesség | ||
| − | |||
| − | cselekvésében való | ||
| − | fejtegetése persze oda is kihat, hogy az ország | ||
| − | |||
| − | |||
| − | nem ugyan azért, mert azokat az illető nemzet | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | gyermeke szükségtelen botrányt okozzon, azonkívül a | ||
| − | maga lelkiismeretéért (meggyőződéséért) is. Az apostol | ||
| − | fejtegetésének ellenőrző pontja a polgárság kérdése, | ||
| − | |||
| − | magát alávetnie. | ||
| − | Hatalmasság. | ||
| − | |||
| − | |||
| − | (Ésaiás 42 :5; Jeremiás 10: 12) Hatalma korlátlan, és | ||
| − | az a kijelentés, hogy Isten felülmulhatatlanul felette van | ||
| − | mindennek, vitathatatlanul igaz. (1. Mózes 17 : 1—3; | ||
| − | 35:11) Ő a Legfelségesebb és ő előtte nincsen senki. | ||
| − | (91. zsoltár 1; Efézus 4 :10) Az apostol | ||
| − | mondja: | ||
| − | amely hatalmasságok vannak, az Istentől (Isten alá) | ||
| − | |||
| − | amit jogosan gyakorolnak, | ||
| − | gyakorló teremtményeknek. | ||
| − | sem egyes sem több teremtmény jogosan nem hozhat és | ||
| − | hajthat végre olyan törvényeket és cselekvési | ||
| − | |||
| − | apostol ezen szavai: | ||
| − | felső hatalmasságoknak", a jelen időben az egyházat és | ||
| − | |||
| − | majd Istennel összhangba fognak jönni. | ||
| − | : Sok értekezést írtak már a rómaiakhoz írott levél | ||
| − | tizenharmadik fejezetéről annak kimutatására, hogy | ||
| − | , amely hatalmasságok vannak" tulajdonképen nem | ||
| − | |||
| − | és hogy ezek a kormányzatok hatalmukat Jehovától | ||
| − | kapták. Ebből mindjárt megláthatjuk, hogy ezáltal az | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | rendeléséből van, és hogy ezért Isten gyermekének | ||
| − | |||
| − | |||
| − | óta azt állítják, hogy Isten adta nekik a jogot arra | ||
| − | uralkodjanak. Ezt a tant arra használták fel, hogy | ||
| − | |||
A lap jelenlegi, 2021. május 1., 21:08-kori változata
A lap jóváhagyva
MINDAZOK FOLYOIRATJA
AKIK KRISZTUS VÉRÉBEN HISZNEK
WIEN
1929. JULIUS 15.
14. SZAM
A felső hatalmasságok.
1. rész.
"Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek". — Róma 13:1.
1 Jehova Isten az ő igéjét azért adta az ő népének, hogy az intésükre, rendreutasításukra, oktatásukra, segítségükre és vigasztalásukra szolgáljon, hogy azzal az ismerettel legyenek felszerelve, amely őket a helyes dolgok cselekvésére és a jó megtevésére képesíti. (Róma 15:4; 2. Timótheusz 3:16, 17) Ezt a változtathatatlan szabályt mindig eszünkben kell tartanunk és követnünk, hogyha valamilyen íráshelyet megvizsgálunk. Ez azt jelenti, hogy a felkenteknek mindig engedelmeseknek kell Isten törvénye iránt lenniök. Bármily szabály vagy törvény, amely Isten gyermekének más út követését parancsolja meg, helytelen. Az Úr felkentjeinek a helyeset kell cselekedniök; és kivétel nélkül Isten igéje jelöli ki a helyes utat. — 19. zsoltár 8, 9.
2 A Róma 13-ban foglalt utasítást sokáig helytelenül alkalmazták. Ez a helytelen alkalmazás lett annak a hamis tannak alapja, hogy a királyoknak és az uralkodóknak Isten kegyelme folytán joguk van arra, hogy a nép felett uralkodjanak és azt elnyomják. Az apostol által adott ezen utasítás általában nem az emberiségnek, hanem Isten egyházának hasznára volt szánva. Hogyha pedig az az egyházon kívül állóknak adatott, akkor ebből az következne, hogy Isten az embereket a nemzetek idei alatt ítélte, holott más íráshelyek mutatják, hogy Isten az emberiség általános ítéletére egy különös időt rendelt. — Ap. csel. 17:31.
3 Az apostol fejtegetésének magja az, hogy ő a kiválasztott egyház tagjait arra inti, hogy mindig Istennek engedelmeskedjenek és hogy ezen engedelmesség indítóokának az Isten iránt való szeretetnek és az ő akarata cselekvésében való örömnek kell lennie. Pál apostol fejtegetése persze oda is kihat, hogy az ország törvényeinek, amennyiben már azok Iston törvényével összhangban vannak, természetesen szintén engedelmeskedni kell; nem ugyan azért, mert azokat az illető nemzet törvényhozó testülete hozta, hanem azért, mert Isten törvényével megegyeznek és mivel ezért helyes törvények. Hogyha egy nemzet törvénye nincs Isten törvényének ellenére, akkor a nemzet törvényét követni kell, nehogy Isten gyermeke szükségtelen botrányt okozzon, azonkívül a
maga lelkiismeretéért (meggyőződéséért) is. Az apostol fejtegetésének ellenőrző pontja a polgárság kérdése, vagyis az, hogy a teremtménynek melyik hatalomnak kell magát alávetnie.
Hatalmasság.
4 Jehova hatalma mindenek felett van. Tőle származik minden jogos hatalom. Ő a menny és föld teremtője. (Ésaiás 42:5; Jeremiás 10:12) Hatalma korlátlan, és az a kijelentés, hogy Isten felülmulhatatlanul felette van mindennek, vitathatatlanul igaz. (1. Mózes 17:1—3; 35:11) Ő a Legfelségesebb és ő előtte nincsen senki. (91. zsoltár 1; Efézus 4:10) Az apostol érvelésében ezt mondja: "Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől; és amely hatalmasságok vannak, az Istentől (Isten alá) rendeltettek." Más szavakkal: minden hatalom (felsőbbség), amit jogosan gyakorolnak, Jehova által adatott az azt gyakorló teremtményeknek. Ebből következik, hogy sem egyes sem több teremtmény jogosan nem hozhat és hajthat végre olyan törvényeket és cselekvési szabályokat, amelyek Isten törvényének ellenére vannak. Az apostol ezen szavai: "Minden lélek engedelmeskedjék a "felső hatalmasságoknak", a jelen időben az egyházat és a későbbi időben azokat foglalják magukban, akik még majd Istennel összhangba fognak jönni.
5 Sok értekezést írtak már a rómaiakhoz írott levél tizenharmadik fejezetéről annak kimutatására, hogy, "amely hatalmasságok vannak" tulajdonképen nem mások, mint ennek a világnak nemzetei vagy kormányzatai és hogy ezek a kormányzatok hatalmukat Jehovától kapták. Ebből mindjárt megláthatjuk, hogy ezáltal az "Isten kegyelméből való királyok" eszméje le van fektetve, mert azt akarják bebizonyítani, hogy amilyen hatalmat bír és gyakorol egy nemzet, az a hatalom Isten rendeléséből van, és hogy ezért Isten gyermekének engedelmeskednie kell ennek a hatalomnak. A magukat keresztyéneknek nevező nemzetek uralkodói sok évszázad óta azt állítják, hogy Isten adta nekik a jogot arra, hogy uralkodjanak. Ezt a tant arra használták fel, hogy magukat az emberek által tiszteltessék és hódolatukat ki-
