Oldal:A bűnbak & Papok és léviták 1936.djvu/2

A bűnbak

„És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért... (ez a bűnbak) ... Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állítsa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa s hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába." — Mózes III. 16:8, 10

MÓZEST Jehova közvetítő vagy szócsöveképpen használta, aki útján utasításokat osztogatott. Mózes főpapja volt, ami prófétailag Jézus Krisztusra mutat, Jehova legfőbb tisztviselőjére. Áron, Mózes testvére és Izrael főpapja bizonyos szolgálatra utasíttatott az engesztelés napján, s így ugyancsak Jézus Krisztust ábrázolta. Jehova megparancsolta Mózesnek, utasítsa Áront teendőire az engesztelés napján, többek között két kecskebakot kellett az Úr elé állítania: „Izrael fiainak gyülekezetéből pedig vegyen át két kecskebakot bűnért való áldozatul és egy kost egészen égő áldozatul." (Mózes III. 16:5) Az egyik bakot bűnért való áldozatul használták fel, viszont a másikat „bűnbakul küldték ki a sivatagba". Jehova kecskéje azokat példázza, akik Jézus Krisztus áldozó társaivá lesznek. A bűnbak prófétailag a „nagysokaságot" példázza-e, amelyről tévesen azt tételeztük volt fel, hogy nem akar meghalni és kényszerhalálba küldetik? A Szentírás tagadó feleletet ad erre a kérdésre. Az Isten felszenteltjei sok ideig azon a nézeten voltak, hogy a bűnbak a nagysokaságot vagy valamely alárendelt osztályt példáz. Az írás azonban nem támogat ily következtetést. A nagysokaság nem szellemtől született osztály, hanem azon „más juhokból" áll, amelyeket az Úr Jézus Krisztus a templom megítélésének ideje alatt gyűjt nyájához. Ez nem oly nyáj, amely csak részben hűséges, mert Jehova nem gyönyörködik félig hű, fél szívű teremtményben. A nagysokaság nem oly sereg, amely az áldozati haláltól való félelmében egész életén keresztül szolgaságban lett volna. Kit példáz tehát a bűnbak? Prófétailag egy szellemi osztályt példáz, nevezetesen a „gonoszszolga-osztályt“, amelynek tagjai a pusztulásba rohannak. Ennek a következtetésnek bibliai bizonyítékait a következőkben adjuk elő.

² A következő szövegekből kiderül, mily különbözőképpen lett felhasználva ez a két kecske: „Mert a testnek élete a vérben vart, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést." (Mózes III. 17:11) „Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Mert amely állatok vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül." (Zsidók 13:10, 11) Az Úr bakját megölték és vérét a szentek-szentélyében az engesztelés táblájára hintették. A bűnbak vérét ellenben sehol semilyen célra sem áldozták vagy használták fel.

³ Áron főpap a két kecskét Jehova elé állította, amennyiben azokat a pitvarban a sátor elé vitte. Áron ebben Jehova főpapját, Jézus Krisztust példázta. A Mózes III. 16:5-ben ecsetelt két kecskebakot az Izrael tulajdonában levő kecskék közül választották. A hasonmási nagy főpap, Jézus Krisztus, az apostolok napjaiban kezdett hozzá a két hasonmási kecske kiválasztásához. A kiválasztás e műveletének mindaddig tovább kell folynia, amíg az Úr kecskebak osztályának létszáma teljes lesz és az Úr elé lesz állít¬

va. A két kecske a nép költségére lett Izrael közösségétől vásárolva. Az izraeliták az Istennel kibékülésre törekvő emberiséget és azt példázzák, hogyan lesz közülök kivéve néhány a Jézus Krisztussal való feláldozás céljából. Habár mindkét kecske ki volt választva és bűnért való áldozatra készenlétbe helyeztetett, közülök csak az egyiket használták fel valóban bűnért való engesztelésül és nevezték is úgy. — Mózes III. 16:15

⁴ A két bakot Áron vezette a sátort körülvevő pitvarba és állította őket az Úr elé. „Azután vegye elő a két kecskebakot és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához (ajtajához)". (Mózes III. 16:7) A két bak tehát azokat példázza, akik az áldozati korszak alatt szentelik magukat Isten akaratának cselekvésére, s akiket Isten megigazít. Ez az áldozati idő az Úr Jézussal és az apostolokkal kezdődött és mindaddig fog folytatódni, amíg Krisztus testének összes tagjai kiválasztva nincsenek. Azon tény, hogy mind két bak készen állott a bűnért való áldozatra, a törvényszövetség áldozataiban nyer bemutatást, mert azoknak hibátlanoknak kellett lenniök. A megigazult ember kedves Isten előtt és áldozatra alkalmas az Úr előtt. (Mózes III. 22:21, 22) A pitvarban levő két bak tehát a megigazult és szellemtől született egész osztályt példázza; mert Isten az áldozati korszak alatt éppen avégből igazítja meg az embert, hogy a Jézus Krisztus áldozatában való részvételre mint az ő gyermeke alkalmas lehessen. Kívülről nézve ennél a pontnál mind a kettő egyforma. A kiválasztás azonban a szívbeli őszinteség alapján történik, s ez nemcsupán az egyesek beszédéből, de a cselekedeteiből jut kifejezésre. Természetesen az emberek nem tudják megmondani, hogy kicsoda van elfogadható állapotban; mert az emberek csak a külsőt nézik. „Az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van". (Sámuel I. 16:7) A választás tehát a belső érzület alapján történik, az ítélet pedig akkor történik, amidőn az Úr Jézus megjelenik a templomban és ítéletre ül. (Péter I. 4:17; Malakiás 3:1—3) Ezt az időt megelőzőleg a két kecske a pitvarban mint Istennek felszentelt áll, mint amelyek még nem állíttattak ítéletre az Úr elé. Jehova a nagy bíró és ő Jézus Krisztus, meghatalmazott képviselője útján ítélkezik, akinek minden ítéletet átadott a menny és a föld felett. — János 5:22, 27

⁵ A pitvarban a két kecskebakban példázott felszenteltek és szellemi szülöttek az ítélet és a szétválasztás idejéig együtt járnak. A főpapnak adott parancsból kitűnik, hogyan fog történni ez a szétválasztás, t. i. sorsvetés útján. „És vessen sorsot Áron a két bakra; az egyik sorsot az Úrért, a másikat Azázelért." (Mózes III. 16:8) A kettő szétválasztása nem történik erőszakosan; Jézus Krisztus nem ítélkezik erőszakkal, hanem Isten törvénye értelmében, mert az kormányozza őt. „Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, ha-