Oldal:HUw1936.04 Samson 3-5.djvu/18

74

mostani filiszteusok azt gondolták, hogy megszabadultak a Sámson-osztálytól, miképpen a filiszteusok azt hitték, hogy Sámsonnak egyszer és mindenkorra elveszett az ereje; de sem a mostani, sem az akkori filiszteusok nem ismerték a nazireusi törvényt. „Ha pedig (a nazireus) megfertőzteti az ő nazireus fejét: nyírja meg a fejét az ő tisztulásának napján, a 7. napon nyírja meg azt… És az ő nazireusságának napjait szentelje újra az Úrnak és vigyen az ő vétkéért való áldozatul egy esztendős bárányt; az előbbi napok pedig essenek el (nem fognak számítódni), mert megfertőztette (amelyeken megfertőztette) az ő nazireusságát.” – 4 Mózes 6:9-12

¹⁸ Isten előre tudta, hogy Sámson haja meg fog nőni és előre meg is mondotta, hogy az mit fog példázni; ezáltal be van mutatva az is, hogy a Sámson-osztály vissza fogja nyerni Isten kegyelmét. Miután Sámson haja megnőtt, azáltal ismét visszanyerte nazireusságát és megtisztulása megtörtént. Ez előre mutatja, hogy Isten hű népének, kit Sámson példázott, tovább is hinnie és hűségesnek kell lennie. Sámson most már még erősebb lett, mint volt azelőtt és tényleg Isten népe 1919-től kezdve mostanáig erősebb, mint azelőtt volt, „erős az Úrban és az ő hatalmának erejében” és hűségesen végzi a bizonyságtevést. – Efezus 6:10

¹⁹ Mialatt Sámson a börtönben ült, nyilván azon gondolkodott, hogyan fejezheti be Jehovától nyert küldetését. Hasonlóképpen imádkozott a Sámson-osztály is az Istenhez, korlátozottságának idejében és azon gondolkodott, hogyan szolgálhatna ismét Jehovának jobban, mint azelőtt. Minden gondolata és törekvése akörül forgott, hogy mit tehetne Jehova dicsőítésére és az ellenség ellen. Ez volt a közbeeső idő az illési munka vége és az elizeusi munka kezdete között. „És holttestük a nagyváros utcáján fog heverni, mely szellemi értelemben Sodomának és Egyiptomnak hívatik, ahol az ő Uruk is megfeszíttetett… De három és fél nap múlva Istentől, az élet lelke méne beléjük. És lábukra állának és nagy félelem szálla azokra, akik őket látták. És nagy szózatot hallának az égből, amely mondá nekik: szálljatok fel ide: szálljatok fel ide! És fölszállnak az égbe a felhőbe és láták őket ellenségeik.” (Jelenések 11:8, 11, 12, Káldi)

²⁰ 1919-ben az Úr haragja lecsendesült népével szemben és az elizeusi munka megkezdődött. „Jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod és megvigasztaltál engemet.” (Ézsaiás 12:1) A Sámson-osztály később Jehova kegyelmében részesült és azóta szüntelenül hirdette Jehova dicséretet. – Ézsaiás 12:2-6

A filiszteusok öröme

²¹ A filiszteusok nagy ünnepélyre gyűltek össze, hogy áldozatokat mutassanak be istenüknek, Dágonnak és örvendeztek Sámson teljes bukásán: „És mikor a filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy az ő istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak és hogy örvendezzenek, mondának: ke

zünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.” – Bírák 16:23

²² A filiszteusok gúnyolódtak Sámson Istenének, Jehovának felsőbbsége felett és győzelmüket a saját istenüknek, az ördögnek tulajdonították, akit képviseltek. Ugyanazt példázza Belsazár lakomája, akinek atyja Jeruzsálemet feldúlta és a zsidókat fogságba hurcolta. Amiképpen Belsazár fejedelmeivel, feleségeivel és ágyasaival borozásra ült le, amidőn istenüket, Sátán képviselőjét dicsőítették, akképpen cselekedtek a filiszteusok is. (Dániel 5:1-4) Miután a Sámson-osztály kényszer helyzetében korlátok közé volt szorítva, a modern filiszteusok kölcsönösen szerencsét kívántak egymásnak, örvendeztek és bálványaikat dicsőítették; abban osztozkodtak velük a világon uralkodó tényező csoportok befolyásos emberei és gyalázták a Sámson-osztályt és azóta is gyalázzák. Itt néhány bizonyítékra akarunk rámutatni, amelyekből kitűnik, hogy a mostani filiszteusok a római katolikus hierarchia és „a protestáns” klerikálisokból áll, valamint nyájaik kiválóságaiból és a zsidó rabinusokból. Ezek kétszínűen azt állítják, hogy Istennek és Krisztusnak szolgálnak, holott a valóságban az ördögnek szolgálnak. A római katolikus hierarchia magát kihívóan és isten-káromlóan Isten földi képviselőinek és Jézus Krisztus helytartójának nevezi. De eljárásaival és cselekedeteivel teljesen megrontja Isten minden törvényét; ennélfogva tehát a római katolikus hierarchia áll a képmutatók listájának élén. A protestánsok azért nevezték magukat „protestánsoknak”, mivel felismerték a katolikus papi uralom kétszínűségét; de azok az emberek, akik eredetileg ezen az állásponton voltak, most már többé nem léteznek, s a mostani „protestáns” vezetők teljesen az ördöghöz pártoltak és elpusztultak, mint az oroszlán, amelyet Sámson agyon ütött és most az összes képmutatók egy táborban vannak; Isten a Delila-osztályt a képmutatókkal hasonló sorsban fogja részesíteni.

²³ Most az utóbbi események közül egyes események megvilágítják megvilágítják a római katolikus hierarchia kétszínűségét. Jusson eszünkbe, hogy ez a hierarchia 35 évvel ezelőtt bejelentette azon szándékát, hogy az Egyesült-Államok kormányát befolyása alá fogja keríteni. Katolikusokból és protestánsokból álló valláspolitikusok 1912-ben Baltimoreban tartott nagygyűlésen azt eredményezték, hogy Wodrow Wilsont választották meg az Egyesült-Államok elnökéül. Wilsont protestánsnak tekintették. Később egy cikk jelent meg a „The National Catholic Register”-ben, amelyben gratuláltak a népek Wilson megválasztása alkalmából és többek között a következőket írták: „Isten terve szerint a Szent Atyának Rómában kell az ő országának lelki és világi fejévé is lennie. Napjainkban éppen úgy, mint az első pápa idejében. E cél elérése érdekében a politikai hatalom, a vallás-nevelés és vallásos szolgálat a legjobb út. Isten kétszeresen megáldotta az amerikai katolikus egyházat, amennyiben egyik leghűségesebb fiát állította Wilson elnök jobbja mellé. Az elnök mellett Amerikában a legnagyobb politikai hatalmat méltóságos Tumulty József úr columbus lo-