Oldal:HUw1936.04 Samson 3-5.djvu/15

71

vak a választott szolga? Azért vak, mivel csak egy célt tart szeme előtt és szemeit minden egyébbel szemben bezárja. Ez a cél, hogy minden időben Jehova akaratát kívánja cselekedni; semmi sem tudja a legcsekélyebb mértékben sem eltéríteni attól. Róla áll megírva: „Hogy a te akaratodat cselekedjem én Istenem, ezt kedvelem; a te törvényed keblem közepette van.” (40. Zsoltár 9) „Mert nem azért szállottam le a menyből, hogy magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, ki engem küldött.” (János 6:38) „És aki engem küldött, velem vagyon; nem hagyott engem magamra, mert én mindenkor azt cselekszem ami előtte kedves.” (János 8:29)

³ Amidőn Jézus azokról a képmutatókról beszélt, akik magukat okosnak tartották, de a sötétségben voltak, Jehova következő törvényét ismertette: „Tested világa (lámpása) szemed; ha szemed jó (tiszta) egész tested világos (egészséges) lészen; ha pedig rossz (zavaros) tested is sötét (egészségtelen) lészen.” (Lukács 11:34) Egy másik alkalommal Jézus így szólt: „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világosságával fog rendelkezni.” (János 8:12) Ezzel nyer megállapítást azon szabály, amelytől nincsen eltérés, tudniillik, hogy akik valóban hűségesek Jehova, az Úr iránt, mindennel szemben vakok, ami ellenkezik Isten akaratával. Aki az uralkodóház tagja lesz, ezáltal Jehova választott szolgájának is tagjává lesz s következőleg Jézus nyomdokain kell járnia. Az ilyenek Jézushoz hasonlóan a mindenható Isten akaratának cselekvésein kívül mindennel szemben vakoknak kell lenniük.

⁴ A prófétai dráma, amelyben Sámson játszotta a főszerepet, Isten választott szolgáját, főképpen Jézus Krisztusnak földön levő azon hű követőit példázta, akik a választott hű szolga tagjai lettek, amidőn ez a választott szolga az útegyengetést az Úr (Jehova) előtt végezte; emiatt példázza Sámson itt a maradékot, amely Jézus Krisztusnak templomához érkezése után tartózkodott a földön. Sámson, miként Jehovának majdnem minden szolgája sok kritikának volt kitéve az emberek részéről. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy az olyanok, akik mások előtt erkölcsileg és a kegyesség szempontjából követendő mintaképekül kívánnak tündökölni, embertársaikat szigorúan szokták kritizálni, hogy így a figyelmet saját kiválóságukra tereljék. Ez az önzésnek és a képmutatásnak egy másik alakja. Az ilyenek emberimádók, s mivel emberimádók felhívják embertársaik hanyagságaira és hibáira a figyelmet, akik máskülönben mint keresztények mindent, amit tehetnek megtenni igyekeznek, és azt remélik, hogy mások majd így fognak szólani felőlük: „Nézzétek csak, mily jó ember, mily magas mértékhez szabja magát!” Az olyanok indító oka, akik magukról azt hiszik, hogy magas mértéket teljesítenek be, de ugyanakkor másokat elítélőleg megkritizálnak, teljesen önző. Ilyesmivel el lehet ámítani az embereket, de Isten ismeri az igazakat és az igaz lelkűeket. Emiatt mondotta Jézus: „Amit az emberek nagyra tartanak, útálatos az Isten előtt.” (Lukács 16:15) Júda, Rákháb, Ruth,

Keresztelő János, Sámson és mások is illetéktelenül voltak kíméletlenül megkritizálva bizonyos szájhősök által. Akit Jehova fölhasznál és elismerésében részesít, sohasem dorgálható meg jogosultan valamely ember által. Jehova szolgája Jehovának és nem más embernek tartozik felelőséggel. „Ki vagy te, hogy kárhoztasd a más szolgáját? Urának áll, vagy esik; bizonyára áll, mert az Istennek van hatalma, hogy fenntartsa” (Róma 14:4, Káldi) Azok a beképzeltek és álszentek, akik Isten szolgáit, akik felől a Biblia ír, megkritizálják, ezáltal hiányos értelmüket és kirívó önzésüket mutatják ki.

⁵ Az Úr ama szolgáinak, akik a régi időkben szerepüket eljátszották, szerepüket Jehova jelölte ki részükre; nem szabad a mutatkozó emberi tökéletlenségeikre fordítanunk figyelmünket. A mi feladatunk az, hogy arra figyeljünk, mily szerepet töltöttek be azok és mit jegyez föl Isten igéje most a földön tartózkodó maradék javára. Isten egyetlen embertől sem kívánt sohasem olyasmit, hogy jellemét oly mértékben tökéletesítse, hogy azáltal legyen alkalmas a Krisztussal való együtturalkodásra. Isten ezt nem kívánta, meg pedig nyilván azon ok miatt nem kívánta, mivel egyetlen ember sem lett volna képes arra. De ez semmi esetre sem azt jelenti, hogy most már mindenki zabolátlanul és ledérül élhet, és ez nem is igazolja és nem is mentesíti az embert tökéletlenségeitől. Ezzel csupán azt akarjuk kifejezni, hogy az ember nem azáltal lesz alkalmas Isten szolgálatára, amely benyomást külsejével kifelé gyakorol, hanem Isten előtt a hite és a rendíthetetlen hűsége a kedves és így fog helyet nyerni Isten örökkévaló szervezetében. A Szentírás kimutatja, mit kíván Isten azoktól, akiket elismerésében részesít és abban mindenkor a teljes és a tökéletes hűséget hangsúlyozza ki. Jehova előtt csak azok kedvesek, akik előzőleg ártatlanságukat előtte megőrzik és ezt a vizsgát az egyetlen cél kitartó követése útján kell letenniük, minden képességükkel Isten akaratát teljesítve, arra való tekintet nélkül, hogy mit mondanak, gondolnak vagy tesznek más emberek ebben a tekintetben. A szolga emberi tökéletlensége folytán hibát követhet el, esetleg Isten előtt nem tetsző súlyos hibákat is; de ha az Úr Jézus Krisztus útján hibáját Isten előtt megvallja, s nyomban megjavul és a helyes viselkedésre törekszik, Jehova Isten irgalmasságban tudja részesíteni és ismét visszanyerheti az Úr teljes kegyelmét. (1 János 1:9) Akármily hibákat is követett el Sámson amelyeket a följegyzésből láthatunk, azok a hibák nem alkalmazhatók Sámsonra, hanem a Sámsonban példázott osztályra vonatkoznak; ama szabály pedig, amelyet Isten azon teremtményeire vonatkozólag följegyeztetett, akiket elismerésében fog részesíteni, főképpen a Sámsonban példázott teremtményekre mutat.

Sámson a kelepcében

⁶ A Delilában példázott osztály, amely a balga szüzek osztályával azonos, (Máté 21:1-12) emberimádása folytán önző haszonra vágyakozott, Isten és az ő gyermekei iránti szeretete kihűlt és