Oldal:Teokratikus-rend-az-üldözés-folyamán-Az-elveszet-fiu-hazatérése-1946.pdf/6

6

Teokratikus rend az üldözés folyamán

---

{{raw:data:c|

ésszerű, hogy valakinek át kell venni a vezetést. Midőn a fő Vén, Krisztus Jézus az apostolaival a földön tartózkodott, ő gyakorolta a felügyeletet. Ő vezetett akkor mindent s ezt most is teszi, mióta bíróként megjelent a templomában. Miután ezerkilencszáz év előtt befejezte földi pályafutását s a mennybe ment, vigasztalót, segítőt, a szent szellemet küldte el apostolainak és más tanítványainak a földre. Abban az időben a gyülekezet vagy egyház feletti felügyeletet az apostolokra bízta s ők ezt az Isten akarata és meghatározása szerinti megbízást örömmel fogadták. Nem akartak kibújni a felelősség alól s nem is igyekeztek azt másokra hárítani. Ezt a felügyeletet gyakorolva, gondoskodtak a keresztény csoportok helyes megszervezéséről Jeruzsálemben, környékén és minden országban, ahova misszionáriuskként eljutottak.

²¹ Az apostolokra nem lett ráerőszakolva az Isten nyája feletti felügyelet és a nyáj gondozása; ők "önkéntesen" és "örömmel" átvették ezt a felősségteljes külön szolgálatot. Az elveszett juhoknak az apostolok által is végzett házankénti kikeresésére senkit sem szabad kényszeríteni. Aki Istent helyes módon óhajtja szolgálni, ezt önkéntesen kell megtennie. Ha tehát ma valaki nem kívánja átvenni a kiváltságot, hogy mint csoport- vagy valamilyen más szolga szolgálatot végezzen a csoportban, nem kell erőltetni arra. Az ilyen nyilvánvalóan nem értette meg az Úr Igéjét s nincs is helyes állapotban "az isten közöttetek levő nyája legeltetésére". Így a szolgálati kiváltságot nem kell az ilyen "nem készségesnek" adni vagy el kell venni azt tőle.

²² Isten egész felszentelt népe egy és ugyanazt a megbízást vagy ugyanazt a rendelkezést kapta: hirdetni és ismertetni a királyságot, amely igazolja Jehova nevét és megsemmisíti Sátán istentelen szervezete elnyomó hatalmát. (Ézsaiás 61:1-3; Lukács 4:16-21).Ebből következik, hogy a királysághirnöki állás a csoporton belül alapvető fontossággal bír. Így a szolga vagy "vén" nem gondolhatja jobbnak magát joggal testvéreinél, sem nem gondolhat sokat önmagról, bármilyen minőségben szolgál is. Legnagyobb józansággal elismeri, hogy aki házról-házra jár és Istentől elfogadja a megbízást, hogy azt az evangélium kirendelt szolgájaként végezze, tehát a királysághírnök az, aki a földön valóban fontos keresztény munkát végzi s nem csak tisztséget betöltő vén. Helyesen szemlélve a dolgot, belátjuk, hogy minden következetesen gondolkodó vén példaképes hírnök tatozik lenni, különben nem tölthet be felügyelő tisztséget. A királysághírnökök megszervezett seregét jól kezelve és vegye ki részét a harcmezőszolgálat vezetésére és előkészítésére irányuló munkából, hogy egység és összhang uralkodjon a hírnökök között. Ezt készségesen teszi arra való tekintet nélkül, hogy a felkent maradékhoz vagy a jónadáb sereghez tartozik, mivel feltétlenül a hirdetőmunka mellett van és örvend, hogy maga is a királyság egyik hírnöke lehet. Ezt nem valamilyen rút nyereség vagy előny szerzése végett teszi, hanem az Isten és országa iránti szeretetből. Az üzenetet értékelő s az

|

"Őrtorony"-iratokat tőle átvevő emberektől kapott önkéntes adományokat kizárólag a királyságmunka előmozdítására fordítja.

²³ Senki se személyes haszonért csatlakozzon Isten szervezetéhez; mert aki ezt megkíséreli, az mindent

elveszít. Isten s gyermekei iránti szeretet legyen a hajtóerő, mert a testvérek iránti szeretet nélkül semmi tartósat sem lehet megnyerni. Krisztus Jézus megmondja nekünk, hogy ha az egész világot megnyernék is, de nincs meg bennünk az Isten és országa iránti szeretet, mindent elveszítünk, mert akkor a lelkünk veszendőbe megy.(Máté 16:26). Mégha Isten megpróbáltatás végett meg is engedné, hogy egy magasratörő valaki a csoportszolgai tisztségre jusson és így az egész helyi szervezet vezetését elnyerje, Isten meghatározott időben mindazonáltal az angyal őrállói útján eltávolítja szervezete minden állásából az olyan személyeket, akiket nem a szeretet serkenti a tettre. A hatalomra vagy vezető tekintélyre való vágyuk vagy az a kívánságuk, hogy uralkodhassanak az Isten örökségét képező nép fölött, vezette őket arra, hogy rút nyereségért, illetve önző előnyökért szolgáljanak. Tehát így az olyan, aki engedelmeskedik Péter szavainak s engedelmeskedik az ő példájához, sohasem lehet pápa vagy hierárchiafejedelem egy vallásszervezetben. Jehova igazi szolgája önzetlenül szolgál, hisz minden számára kiutalt szolgálat nagy kiváltság, amit azok a hírnökök kapnak, akik másoknál nagyobb képességet nyilvánítanak. 24. Ezt "készségesen" tenni azt jelenti, hogy mindenkor készek legyünk a nagyobb szolgálati alkalom azonnali megragadására és mindenünket beleadni, hogy a teokratikus szervezeti utasításokat végrehajtsuk. Aki ezt teszi, ez kész alkalmas és alkalmatlan időben szolgálni hirnöktársait s minden királyságérdeket figyelembe venni. Az ilyen figyelmes, pontos marad és jó rendben tartja a dolgokat. 25. Isten felkent tanúi vagy neve népének a tagjai az ő "örökségét" képezik. Most a "kicsiny nyáj" maradéka a "más juhokkal" együtt "az Isten nyáját" alkotja. Ezért hangzott el a szolgáknak a következő intés: "Nem, mint akik uralkodni akarnak Isten örökségén". A nyáj összes tagjai,a véneket is beleértve, Istennek, a Teremtőjüknek felelősek. így tehát miért akarna uralkodni a nyájon vagy megkísérelni más keresztényeket a maga alárendelt alattvalóivá tenni valaki, aki a csoportban valamilyen szolgai tisztséget tölt be? Ennek megtevése azt jelentené, hogy az illető megkíséreli Isten állását elfoglalni az ő nyája felett. Tartsátok világosan elmétekben, hogy az Úr szervezetében a legjelentősebb és legalapvetőbb szolgálat a Jehova melletti bizonyságtevés, illetve az olyan hírnöké, aki az ő nevét és királyságát ismerteti. Ez a megtiszteltetés és kiváltság valóban elég nagy ahhoz, hogy örvendezzünk felette! Ha te valóban örvendsz ennek, nem kívánsz külön tiszteletadást vagy szolgálatot a hirnöktársadtól azért, hogy az Urat valamilyen további minőségben képviselheted közöttük. Akkor nem kíséreled meg magadnak igényelni azt, ami az Istent illeti meg.