„Oldal:HU W1936.06.djvu/4” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „104 sen megtisztulva kerül majd ki g később alacso- r.yabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi bi¬ rodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagyso…”)
 
 
(12 közbenső módosítás, amit 4 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Korrektúrázva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
104
+
{{raw:data:ai|2|104|}}
sen megtisztulva kerül majd ki g később alacso-
+
{{raw:data:c|
r.yabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi bi¬
+
{{raw:data:p|c|sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot” a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kívántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonoszszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szívállapota döntötte el.}}
rodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a
+
 
„nagysokaságot" a nyomorúság szentjeinek hív¬
+
{{raw:data:s|Akinek többet adtak}}
ták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy
+
{{raw:data:p|8|7-8| Isten népe a fenti igazságok közül egyeseket, melyeket 1918 előtt kapott, tévesen értette és alkalmazta; de annyit megértett, hogy Isten előtt magát felelősnek érezze s mindenkitől hűséget kívánjon meg, aki Istennel szövetséget kötött. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogy az Úr 1918-ban Isten templomához jött az ítélkezésre; de ez a tényállás Isten népe előtt körülbelül 1922-ben közöltetett. Azután kezdett meggyarapodni a világosság az Úr kegyelméből az ő népe felett. Ezen utóbbi időponttól kezdve sok csodálatos igazsággal lettek megajándékozva a felszenteltek s a templomból kisugárzó világosság nagyon megvilágosította Isten népe közül mindazokat, akik tiszta szívűek voltak s a nyújtottak felfogására törekedtek. Ha ezen igazságokat megtekintjük, tisztább betekintést nyerünk az Úr előtti felelősségünkbe. A felszenteltek 1922 után kezdték felfogni ama valóságot, hogy Jézus Krisztus templomában van, s Atyja házában ítélkezik, amit azért cselekedett, hogy az elismertek az „igazság hálaáldozatával áldozzanak Jehovának.(Malakiás 3:1-3) Később további oktatásban részesültek a Szentírásból és tisztább bepillantást nyertek s így a hallgatók jobban felkészültek az Úr szolgálatára, aminek megfelelően a felelősségük is megnagyobbodott.}}
tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak
+
{{raw:data:p|9|9-10| Az Úrnak templomához érkezése óta az engedelmesség fontossága mélyen belevésődött a felkentek szívébe. Meglátták és megértették, hogy az Úr Jézus Krisztus mindenkor engedelmes volt s mennyire szükséges engedelmeskedni mindenkinek, aki az ő nyomdokain jár. Jézus király volt, amidőn a mennybe ment, de még mindig alárendeltje volt Jehovának és utasításait követnie kellett, amit mindenkor örömmel is teljesített. Örömmel teljesítette Jehova azon akaratát, hogy várakozzon még 1900 évig uralkodásának kezdetéig. Miért kellett várakoznia? Azért, mivel Jehova el-}}|
részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja
+
{{raw:data:p|c|határozta, hogy Sátánnak egy bizonyos idő álljon rendelkezésére, amely idő alatt mindent megtehet fennhéjázó kihívásának bizonyítására. (110. zsoltár 1) Miért esik oly sok szó a Sátánról? Ez nem a Sátán, hanem Isten teremtményeinek érdekében történik, hogy figyeljenek és megértsék a való tényállást, amit Isten most a rendelt időben megmagyaráztatott, s meglássák Jehova hatalmának felsőbbségét és méltányolni tudják. Ebből az okból közölte Jehova az ördöggel: „Azért hagytalak meg téged, hogy megmutassam az én erőmet feletted, hogy az én nevemet világszerte hirdessék.(Mózes II. 9:16) Az Írásban közölt ezen nagy igazságot nem értették meg az Úrnak a templom megítélésére érkezése előtt. Azelőtt a felszenteltek úgy értelmezték, hogy ez a szöveg az egyiptomi Faraóra vonatkozik, de most világosan látják, hogy Faraó csupán látható képviselője volt a Sátánnak, s hogy ez a szöveg főképpen a Sátánra vonatkozik s az ő életben való meghagyásának indoklását tartalmazza. Ez a szöveg főképpen két dolgot emel ki, amiket meg kell tenni, a törvénytelenségnek a világról való kiküszöbölése előtt: 1). Az egész világra kiterjedő bizonyságot kell tenniük Jehova választott bizonyságtevőinek, amiáltal kifejezésre jut minden hallgató előtt, hogy Jehova a legfelségesebb igaz Isten és Krisztus a király; 2). Jehova felsőbb hatalmának kifejezésre kell jutnia, hogy senkise mondhassa, hogy ő nem tudta, hogy Jehova a leghatalmasabb. Ez megmagyarázza, miért kell bizonyságot tenni, s miért tétetett bizonyság a világháború után, s miért kell annak Armageddon előtt befejeződnie, amely időben Isten teljesen kifejezésre fogja juttatni hatalmát. Valamikor azt hittük, Isten azért engedte meg a gonoszt a világon, hogy az emberek tapasztalatokat szerezzenek a gonosz rettenetes voltáról; de most látjuk, hogy Isten a törvénytelenséget, vagy gonoszt egyrészt amiatt tűrte meg, hogy Sátánnak, a Gonosznak, kedvező alkalma nyíljon kihívásának bebizonyítására, s másrészről, hogy az embereknek is alkalmuk legyen Isten előtt való feddhetetlenségük megmutatására. Amit most kihangsúlyozni akarunk: az Isten iránt való hűség kiváltsága.}}
1914-ben befejeződik s nyomban azután megkez¬
+
{{raw:data:p|10|9-10| Az apostolok elhunyta után emberek lettek az Úr gyülekezetének tanítói, s ez a helyzet sok esztendőkig tartott. Csak az Úr Jézusnak templomához érkezése után értették meg helyesen és méltányolták, hogy Jehova és Jézus Krisztus a tanítók; s ettől az időtől kezdve mindenki, aki szereti Istent, Istentől fog tanulni, látni fogja tanítóit, illetve többé nem fogja őket mellőzni, vagy megvetni. (Ézsaiás 30:20) A felszenteltek többé nem mentegethetik magukat, ha Samaria bűnét követik el, illetve, ha embereknek hódolnak és azokat dicsőítik. Minden dicsőítéssel, hálával és tisztelettel Istennek és Jézus Krisztusnak kell adózni. Isten országa, illetve az új nemzet 1914-ben született meg, amidőn Isten szeretett fiát uralkodásra utasította. (110 zsoltár 2) A felszenteltek valamivel ezen dátum után ismerték fel azon nagy igazságot, hogy egymással szemben álló két szervezet van, nevezetesen: a Sátáné, és Jehováé; hogy Sátán szervezetét egy parázna nő, viszont Isten szervezetét a tiszta szűz példázza, amelytől}}}}
dődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik iga¬
 
zán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisz¬
 
tus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak
 
reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont
 
mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság
 
osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak
 
a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonosz-
 
szolga-osztályba jutottak. De mindazoknak ada¬
 
tott valami, akik Istennel szövetségre léptek s
 
mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az
 
igazság ismeretében részesült. A követelmény és
 
a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű
 
engedelmesség kivántatott meg mindazoktól, akik
 
az igazságban részesültek. A hű. vagy a gonosz¬
 
szolga csoportjába való osztályozását mindenki¬
 
nek a saját szivállapota döntötte el.
 
Akinek többet adtak
 
Isten népe a fenti igazságok közül egyeseket,
 
melyeket 1918 előtt kapott, tévesen értette és al¬
 
kalmazta; de annyit megértett, hogy Isten előtt
 
magát felelősnek érezze s mindenkitől hűséget kí¬
 
vánjon meg, aki Istennel szövetséget kötött. Az
 
összes bizonyítékok arra mutatnak, hogv az Úr
 
1918-ban Isten templomához iött az ítélkezésre;
 
de ez a tényállás Isten népe előtt körülbelül 1922-
 
ben közöltetett Azután kezdett meggyarapodni a
 
világosság az Úr kegyelméből az ő népe felett.
 
Ezen utóbbi időponttól kezdve sok csodálatos igaz¬
 
sággal lettek megajándékozva a felszenteltek s a
 
templomból kisugárzó világosság nagyon megvi¬
 
lágosította Isten népe közül mindazokat, akik tisz¬
 
ta szívűek voltak s a nyújtottak felfogására töre¬
 
kedtek. Ha ezen igazságokat megtekintjük, tisz¬
 
tább betekintést nyerünk az Úr előtti felelőssé¬
 
günkbe. A felszenteltek 1922 után kezdték felfog¬
 
ni ama valóságot, hogy Jézus Krisztus templomá¬
 
ban van, s Atyja házában ítélkezik, amit azért cse¬
 
lekedett, hogy az elismertek az „igazság hálaál¬
 
dozatával áldozzanak Jehovának." (Mai akiás 3 :
 
1—3) Később további oktatásban részesültek a
 
Szentírásból és tisztább bepillantást nyertek s így
 
a hallgatók jobban felkészültek az Úr szolgálatá¬
 
ra, aminek megfelelően a felelősségük is megna¬
 
gyobbodott.
 
* Az Úrnak templomához érkezése óta az enge¬
 
delmesség fontossága mélyen belevésődött a fel¬
 
kentek szivébe. Meglátták és megértették, hogy
 
az Úr Jézus Krisztus mindenkor engedelmes volt
 
s mennyire szükséges engedelmeskedni mindenki¬
 
nek, aki az ő nyomdokain jár. Jézus király volt,
 
amidőn a mennybe ment, de még mindig aláren¬
 
deltje volt Jehovának és utasításait követnie kel¬
 
lett, amit mindenkor örömmel is teljesített, öröm¬
 
mel teljesítette Jehova azon akaratát, hogy vára-
 
kozzan még 1900 évig uralkodásának kezdetéig.
 
Miért kellett várakoznia? Azért, mivel Jehova el¬
 
határozta, hogy Sátánnak egy bizonyos idő álljon
 
rendelkezésére, amely idő alatt mindent megtehet
 
fennhéjázó kihívásának bizonyítására. (110. zsol¬
 
tár 1) Miért esik oly sok szó a Sátánról? Ez nem
 
a Sátán, hanem Isten teremtményeinek érdekében
 
történik, hogy figyeljenek és megértsék a való
 
tényállást, amit Isten most a rendelt időben meg-
 
magyaráztatott, s meglássák Jehova hatalmának
 
felsőbbségét és méltányolni tudják. Ebből az ok¬
 
ból közölte Jehova az ördöggel: „Azért hagytalak
 
meg téged, hogy megmutassam az én erőmet fe¬
 
letted, hogy az én nevemet világszerte hirdessék."
 
(Mózes II. 9 :16) Az írásban közölt ezen nagy
 
igazságot nem értették meg az Úrnak a templom
 
megítélésére érkezése előtt. Azelőtt a felszenteltek
 
úgy értelmezték, hogy ez a szöveg az egyiptomi
 
Faraóra vonatkozik, de most világosan látják,
 
hogy Faraó csupán látható képviselője volt a Sá¬
 
tánnak, s hogy ez a szöveg főképpen a Sátánra
 
vonatkozik s az ő életben való meghagyásának in¬
 
doklását tartalmazza Ez a szöveg főképpen két
 
dolgot emel ki. amiket meg kell tenni, a törvény¬
 
telenségnek a világról való kiküszöbölése előtt:
 
1). Az egész világra kiterjedő bizonyságot kell ten¬
 
niük Jehova választott bizonyságtevőinek, amiál-
 
tal kifejezésre jut minden hallgató előtt, hogy
 
Jehova a legfelségesebb igaz Isten és Krisztus a
 
király; 2). Jehova felsőbb hatalmának kifejezés¬
 
re kell jutnia, hogy senkise mondhassa, hogy ő
 
nem tudta, hogy Jehova a leghatalmasabb. Ez
 
megmagyarázza, miért kell bizonyságot tenni, s
 
miért tétetett bizonyság a világháború után, s mi¬
 
ért kell annak Armageddon előtt befejeződnie,
 
amely időben Isten teljesen kifejezésre fogja jut¬
 
tatni hatalmát. Valamikor azt hittük, Isten azért
 
engedte meg a gonoszt a világon, hogy az emberek
 
tapasztalatokat szerezzenek a gonosz rettenetes
 
voltáról; de most látjuk, hogy Isten a törvényte¬
 
lenséget, vagy gonoszt egyrészt amiatt tűrte meg,
 
hogy Sátánnak, a Gonosznak, kedvező alkalma
 
nyíljon kihívásának bebizonyítására, s másrész¬
 
ről, hogy az embereknek is alkalmuk legyen Isten
 
előtt való feddhetetlenségük megmutatására.
 
mit most kihangsúlyozni akarunk: az Isten iránt
 
való hűség kiváltsága.
 
10 Az apostolok elhunyta után emberek lettek
 
az Űr gyülekezetének tanítói, s ez a helyzet sok
 
esztendőkig tartott. Csak az Űr Jézusnak templo¬
 
mához érkezése után értették meg helyesen és
 
méltányolták, hogy Jehova és Jézus Krisztus a ta¬
 
nítók; s ettől az időtől kezdve mindenki, aki sze¬
 
reti Istent, Istentől fog tanulni, látni fogja taní¬
 
tóit, illetve többé nem fogja őket mellőzni, vagy
 
megvetni. (Ézsaiás 30 :20) A felszenteltek többé
 
nem mentegethetik magukat, ha Samaria bűnét
 
követik el, illetve, ha embereknek hódolnak és azo¬
 
kat dicsőítik. Minden dicsőítéssel, hálával és tisz¬
 
telettel Istennek és Jézus Krisztusnak kell adóz¬
 
ni. Isten országa, illetve az új nemzet 1914-ben
 
született meg. amidőn Isten szeretett fiát uralko¬
 
dásra utasította. (110 zsoltár 2) A felszenteltek
 
valamivel ezen dátum után ismerték fel azon nagy
 
igazságot, hogy egymással szemben álló két szer¬
 
vezet van, nevezetesen: a Sátáné, és Jehováé;
 
hogy Sátán szervezetét egy parázna nő, viszont
 
Isten szervezetét a tiszta szűz példázza, amelytől
 

A lap jelenlegi, 2024. július 1., 02:48-kori változata

A lap korrektúrázva van


104
sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot” a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kívántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonoszszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szívállapota döntötte el.


Akinek többet adtak
8 Isten népe a fenti igazságok közül egyeseket, melyeket 1918 előtt kapott, tévesen értette és alkalmazta; de annyit megértett, hogy Isten előtt magát felelősnek érezze s mindenkitől hűséget kívánjon meg, aki Istennel szövetséget kötött. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogy az Úr 1918-ban Isten templomához jött az ítélkezésre; de ez a tényállás Isten népe előtt körülbelül 1922-ben közöltetett. Azután kezdett meggyarapodni a világosság az Úr kegyelméből az ő népe felett. Ezen utóbbi időponttól kezdve sok csodálatos igazsággal lettek megajándékozva a felszenteltek s a templomból kisugárzó világosság nagyon megvilágosította Isten népe közül mindazokat, akik tiszta szívűek voltak s a nyújtottak felfogására törekedtek. Ha ezen igazságokat megtekintjük, tisztább betekintést nyerünk az Úr előtti felelősségünkbe. A felszenteltek 1922 után kezdték felfogni ama valóságot, hogy Jézus Krisztus templomában van, s Atyja házában ítélkezik, amit azért cselekedett, hogy az elismertek az „igazság hálaáldozatával áldozzanak Jehovának.” (Malakiás 3:1-3) Később további oktatásban részesültek a Szentírásból és tisztább bepillantást nyertek s így a hallgatók jobban felkészültek az Úr szolgálatára, aminek megfelelően a felelősségük is megnagyobbodott.
9 Az Úrnak templomához érkezése óta az engedelmesség fontossága mélyen belevésődött a felkentek szívébe. Meglátták és megértették, hogy az Úr Jézus Krisztus mindenkor engedelmes volt s mennyire szükséges engedelmeskedni mindenkinek, aki az ő nyomdokain jár. Jézus király volt, amidőn a mennybe ment, de még mindig alárendeltje volt Jehovának és utasításait követnie kellett, amit mindenkor örömmel is teljesített. Örömmel teljesítette Jehova azon akaratát, hogy várakozzon még 1900 évig uralkodásának kezdetéig. Miért kellett várakoznia? Azért, mivel Jehova el-
határozta, hogy Sátánnak egy bizonyos idő álljon rendelkezésére, amely idő alatt mindent megtehet fennhéjázó kihívásának bizonyítására. (110. zsoltár 1) Miért esik oly sok szó a Sátánról? Ez nem a Sátán, hanem Isten teremtményeinek érdekében történik, hogy figyeljenek és megértsék a való tényállást, amit Isten most a rendelt időben megmagyaráztatott, s meglássák Jehova hatalmának felsőbbségét és méltányolni tudják. Ebből az okból közölte Jehova az ördöggel: „Azért hagytalak meg téged, hogy megmutassam az én erőmet feletted, hogy az én nevemet világszerte hirdessék.” (Mózes II. 9:16) Az Írásban közölt ezen nagy igazságot nem értették meg az Úrnak a templom megítélésére érkezése előtt. Azelőtt a felszenteltek úgy értelmezték, hogy ez a szöveg az egyiptomi Faraóra vonatkozik, de most világosan látják, hogy Faraó csupán látható képviselője volt a Sátánnak, s hogy ez a szöveg főképpen a Sátánra vonatkozik s az ő életben való meghagyásának indoklását tartalmazza. Ez a szöveg főképpen két dolgot emel ki, amiket meg kell tenni, a törvénytelenségnek a világról való kiküszöbölése előtt: 1). Az egész világra kiterjedő bizonyságot kell tenniük Jehova választott bizonyságtevőinek, amiáltal kifejezésre jut minden hallgató előtt, hogy Jehova a legfelségesebb igaz Isten és Krisztus a király; 2). Jehova felsőbb hatalmának kifejezésre kell jutnia, hogy senkise mondhassa, hogy ő nem tudta, hogy Jehova a leghatalmasabb. Ez megmagyarázza, miért kell bizonyságot tenni, s miért tétetett bizonyság a világháború után, s miért kell annak Armageddon előtt befejeződnie, amely időben Isten teljesen kifejezésre fogja juttatni hatalmát. Valamikor azt hittük, Isten azért engedte meg a gonoszt a világon, hogy az emberek tapasztalatokat szerezzenek a gonosz rettenetes voltáról; de most látjuk, hogy Isten a törvénytelenséget, vagy gonoszt egyrészt amiatt tűrte meg, hogy Sátánnak, a Gonosznak, kedvező alkalma nyíljon kihívásának bebizonyítására, s másrészről, hogy az embereknek is alkalmuk legyen Isten előtt való feddhetetlenségük megmutatására. Amit most kihangsúlyozni akarunk: az Isten iránt való hűség kiváltsága.
10 Az apostolok elhunyta után emberek lettek az Úr gyülekezetének tanítói, s ez a helyzet sok esztendőkig tartott. Csak az Úr Jézusnak templomához érkezése után értették meg helyesen és méltányolták, hogy Jehova és Jézus Krisztus a tanítók; s ettől az időtől kezdve mindenki, aki szereti Istent, Istentől fog tanulni, látni fogja tanítóit, illetve többé nem fogja őket mellőzni, vagy megvetni. (Ézsaiás 30:20) A felszenteltek többé nem mentegethetik magukat, ha Samaria bűnét követik el, illetve, ha embereknek hódolnak és azokat dicsőítik. Minden dicsőítéssel, hálával és tisztelettel Istennek és Jézus Krisztusnak kell adózni. Isten országa, illetve az új nemzet 1914-ben született meg, amidőn Isten szeretett fiát uralkodásra utasította. (110 zsoltár 2) A felszenteltek valamivel ezen dátum után ismerték fel azon nagy igazságot, hogy egymással szemben álló két szervezet van, nevezetesen: a Sátáné, és Jehováé; hogy Sátán szervezetét egy parázna nő, viszont Isten szervezetét a tiszta szűz példázza, amelytől