Oldal:W1936.05-hu.djvu/14

94

példázzák. A Perázim és a Gibeon hegyénél lezajlott események a prófécia szerint határozottan előre mutatják a történendőket, amit azért tudósít az Úr előre az ő népével, hogy vigaszt merítsen és reménységét fokozza. Ne feledjük, hogy ez az Úrnak a munkája és amihez ő hozzá fog, azt végre is szokta hajtani. Jehova bizonyságtevőinek a római katolikus hierarchia részéről folyó üldözése határozottan Jehova bizonyságtevőinek és munkájuknak pusztulásával járna, ha Isten nem fog közbelépni; de Isten megígérte, hogy fel fog kelni és közbe fog lépni. Mialatt világszerte folyik Jehova bizonyságtevőinek rosszakaratú üldözése, a hűségesek bátorságot fognak meríteni maguknak Ézsaiás próféciájának ezen megértéséből.

¹⁴ Ézsaiás 28:21 próféciája főképpen az Úrnak Sámuel II. 5:17-25. és Krónika I. 14:8-17. terjedő szavaira vonatkozik. Itt rövidesen rá fogunk mutatni erre a feljegyzésre.

¹⁵ Egy ideig Saul volt Izrael királya, de hűtlensége miatt Isten megfosztotta királyságától és helyette Dávidot kenette fel Izrael királyául. „Az Úrnak lelke ama naptól kezdve megnyugodott Dávidon, Saultól pedig eltávozott". (Sámuel I. 16:13, 14) Dávid, aki Hebronban székelt, a déli törzsek, Júda és Benjámin felett uralkodott s a déli és az északi törzsek között több esztendeig háború folyt. Abner az északi törzsek vezére, ajánlatott tett, hogy Izrael összes törzsei Dávid királysága alatt egyesüljenek, s ezért van megírva: „Annakutána Abner szóla az Izrael véneinek, mondván: immár régtől fogva kívántátok Dávidot, hogy királyotok legyen nektek; azért most vigyétek véghez, mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet, Izraelt a filiszteusok kezéből és minden ellenségeinek kezéből." — Sámuel II. 3:17, 18.

¹⁶ Azután lett Dávid az egész Izrael királya és telepedett le mint király Jeruzsálemben. A törzsek viszálykodása s a déli és északi törzsek egymással való háborúskodása éppen kapóra jött a filiszteusoknak és Saul halála után az északi törzseket tovább is sarcolták. De Dávidtól féltek. Amidőn a filiszteusok meghallották, hogy a törzsek egyesülnek Dávid alatt és Dávidot királlyá emelik, mozgósítottak és Dávid megtámadására készültek: „Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy királlyá kenték Dávidot az Izraelen; felkelének mind a filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erődítménybe." — Sámuel II. 5:17

¹⁷ A filiszteusok felett uralkodó 5 fejedelem megegyezett egymással Dávid elpusztítására, még pedig amiatt, mivel Dávid, aki alatt Izrael egyesült, Isten fölkentje volt. A filiszteusok ismerték az Izraeliták következő dalát: „Saul legyőzte az ő ezerét, és Dávid is az ő tízezerét." (Sámuel I. 18:7) Dávidot szerették volna elpusztítani, hogy azután magukat biztonságban érezhessék, azért indultak az ő megkeresésére. Dávid Jézus Krisztust a fölkent királyt példázza, valamint Isten házának vagy templomának mindazon fölkentjeit is, akikhez Jehova bizonyságtevői hozzátartoznak. Amidőn az Úr templomát (házát) megtisztította, egész népét egyesítette az egyház vagy a templom

feje, Jézus Krisztus alatt. (Efézus 4:13) Jehova felkent hű bizonyságtevői ettől az időtől kezdve közölték Isten üzenetét, amely „a kereszténység" gonosz tényezőiről, s főképpen a római katolikus hierarchiáról szól. Amiképpen a hajdani filiszteusok Dávidot szerették volna megtalálni, úgy a modem filiszteusok, a római katolikus hierarchia szövetségeivel együtt Isten „védenceit", a fölkent maradékot szeretné elpusztítani a földön. — 83. zsoltár 3

¹⁸ A filiszteusok egész hadseregüket összevonták és Jeruzsálem ellen vonultak, azt gondolván, hogy ott fogják megtalálni Dávidot és megölhetik. „A filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Refaim völgyében." (Sámuel II. 5:18) Refaim völgye nyilván Jeruzsálemtől délre és Betlehemtől nyugatra elterülő terület volt. „Az óriások helyét" jelenti. Dávidnak nyilván voltak őrszemei s amidőn a filiszteusok helyzetéről értesült, elindította a maga csapatainak felvonulását. Okosabb volt annál, mintsem Jeruzsálemben tartózkodott volna; kicsi haderejét visszavonta és „az erődítménybe vonult", amely az ország vadon részében Betlehemtől délnyugatra épült. Dávid két alkalommal korábban is oda menekült, amidőn Saul el akarta őt pusztítani. (Sámuel I. 22:4, 5; 24:22) Dávid nem a filiszteusok elől menekült el, hanem az embereit akarta oly sztratégiai helyzetbe elhelyezni, hogy az ellenséget le tudja gázolni. A filiszteusok számbelileg természetesen felül múlták Dávid haderejét és nagyon nehéz terep volt az az országrész, amelyen Dávidnak keresztül kellett hatolnia a támadásra. A színtér így készült el és azután azon prófétai kép következett, amely a modem filiszteusokkal, a római katolikus hierarchiával történő eseményeket példázza.

„Baál-Perázim"

¹⁹ Dávid a csatateret „Baál-Perázimnak" nevezte el. („Perázim" áttörést jelent; „Baál" pedig az ördög imádását.) Ezzel rá van mutatva azon áttörés helyére, ahol az Úr az ördög híveivel, a varázslókkal, a régi és a modem filiszteusokkal szemben el fog járni. Az Úr akkori áttörése a medréből kiáradt folyóhoz hasonlított, egy hegyi patak kitöréséhez, mely mindent elseper az útjából. Ugyanazon helyről emlékezik meg Ézsaiás próféta a 28:21-ben, ahol „Perázim hegyének" van nevezve; emiatt állapítja meg határozottan a jövendölés ama csatát, amelyben a római katolikus hierarchia el fog pusztulni. Dávid a támadás megkezdése előtt megkérdezte Jehovától, mit cselekedjék: „Megkérdezé Dávid az Urat ilyen szóval: elmenjek-é a filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felelé az Úr Dávidnak: menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat." (Sámuel II 5:19) Dávid máskülönben meg sem kísérelte volna a támadást, ha arra az Úrtól utasítást nem kapott volna. A fölkentek teljesen Jehovára támaszkodnak és meg vannak győződve, hogy ő fogja vezérelni lépéseiket. (Példab. 3:5, 6) A nagyobb Dávid Jézus Krisztus, Jehova Isten főtisztviselője s az ő felkent társai is hozzá tartoznak. Dávidnak a filiszteusok ellen való támadása tehát Jehova Istennek Jézus Krisztus által az ellenség, a modem filiszteusok ellen szóló támadását példázza.