Oldal:HUw1936.04 Samson 3-5.djvu/10

66

töztethetel meg? Ő pedig monda neki: ha összeszövöd az én fejemnek 7 fonatékját a nyüstfonállal.” (Bírák 16:13) 1917-ben a hitszegő Delila-osztály kétségbe kezdett esni és a Sámson osztályt nyíltan hazugság vádjával és egyéb aljas dolgokkal kezdte vádolni. Ezeket a rágalmakat világszerte terjesztette és iratokban is közzétette. Viszont a Sámson-osztály mindent megtett, amit tudott testvérei haragjának megengesztelésére és még mindig azt remélte, hogy vissza tudja téríteni őket az Úr nyája közé. Miután a Delila-osztály teljesen vereséget szenvedett azon törekvéseiben, hogy a Társulat vezetését magához ragadja. 1918 január havában Isten népének egyik nagygyűlésén mindent elkövettünk, hogy a Delila-osztálynak utat nyissunk arra, hogy a helyes magaviseletre tudjon visszatérni. A Sámson-osztály ezzel hibát követett el, de jó lelkiismeretből és a jócselekedet vágyából cselekedett. Sámson azáltal, hogy megengedte, hogy haját nyüstfonállal fonják be és a szövőszékhez erősítsék, az Úrnak tett fogadalma ellen vétkezett, még ha tudatlanságból is. De azon tény, hogy Jehova nem dorgálta meg cselekedetéért személyesen felelősnek nem tekintette. Ennek oka nyilván az volt, hogy Sámson a Jehova által gondviselt drámában csupán eljátszotta szerepét és így bizonyos dolgokat és állapotokat példázott előre, amelyek a világ végén fognak a Sámson-osztályra következni.

²⁹ Mivel látjuk, hogy Sámson a prófétai drámában egy szerepet töltött be, illetlen volna cselekedeteiért megkritizálni. Ő a Sámson-osztály elővigyázatlanságát példázta, ami az Úr előtt nem volt kedves és ami végett a Sámson-osztálynak szenvednie is kellett. Delila nem valamely személyt, hanem azon osztályt példázza, amelynek tagjai egykor a királyság örökösei voltak, de az Úr Jézus Krisztusnak templomához érkezetekor rendkívüli önzést tanúsítottak és testvéreik érdekeit veszélyeztették a saját (a törvényszegők, vagy megbotránkozottak) önző kívánságiak kielégítése érdekében. Delila, Sámson haját nyüstfonállal összefonva azt az osztályt példázza, amely Sámsont veszélybe igyekszik dönteni a saját önző kívánságainak kielégítése érdekében: „És szeggel megerősítvén a zugolyt, monda: rajtad a filiszteusok, Sámson! az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugoly szeget és a nyüstfonalat.” – Bírák 16:14

³⁰ Sámson ezzel nem szándékosan szegte meg nazireusi fogadalmát; cselekedete mindazáltal előre mutatta, hogy az általa példázott Sámson-osztály esztelenül fog cselekedni, el fogja hanyagolni az elővigyázatosságot és az őrködést; a későbbi események ezt meg is mutatják. Sámson ismét meghiúsította a filiszteusok ravasz támadását, amennyiben csúfságukra elszakította magát a zugolyhoz erősítő fonalaktól, amiről Delila azt hitte, hogy most már biztosan odakötözve fog maradni. Az illési munka utolsó napjaiban a Delila-osztály titokban egyetértett az újkori filiszteusokkal a hűségesek bajbakeverése tekintetében, személyes hasznot remélvén belőle, de ez a gonosz szándék újból sikertelenséggel járt és

ez a sikertelenség még erősebben fokozta (a Delila-osztály) haragját és elkeseredését.

³¹ A dráma tovább folytatódott és tovább is megmutatja a Delila-osztály áruló eljárását s a modern filiszteusokkal való közösségét: „Ekkor monda neki Delila miképpen mondhatod: szeretlek téged, ha szíved nincsen énvelem? Immár három ízben szedtél rá engem és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd.” – Bírák 16:15

³² Az illési munka záró napjaiban a Delila-osztály gyakran kétszínű jámborsággal és krokodilus könnyeket hullatva panaszolta, hogy a Társulat nincs szeretettel irányában; többek között azzal állottak elő, hogy a Társulat a folyóirat korábbi kiadójának akarata ellen cselekszik. Ez természetesen csak ürügy volt, így fejezték ki elleplezve haragjukat és afeletti elkeseredésüket, hogy nem tudtak hozzájutni a sóvárgott jutalomhoz. A Delila-osztály vezetői, vagy kolomposai 1917 után még sok ideig szövögettek cselszövéseket a Sámson-osztály tőrbe ejtésére s a gyengébbek és az ingadozók a Delila-osztályhoz csatlakoztak. Ezek a kolomposok, vagy vezetők gyakran saját maguk között is viszálykodtak, de a Sámson-osztály elpusztítására irányuló törekvésükben mindig egyetértettek. A Delila-osztályból ezek és mások is, álszent vezetőik behízelgő szavai által elámítva sokat beszéltek a szájukkal a testvéri szeretetről, holott maguk nem tanúsítottak szeretetet és azzal a váddal állottak elő, hogy a Sámson-osztályban nincsen szeretet az ő testvérei iránt. A Sámson-osztály tűrte és hallgatta ezeket a lágy beszédeket és látszólagos szép szavakat, a Delila-osztály visszatérésében reménykedve, vagy pedig azon gondolat hatása alatt, hogy legalább is ne legyen azzal vádolható, hogy a hitszegőket maga űzte el magától.

³³ A filiszteusok Sámson hatalmának és befolyásának elpusztítására igyekeztek; de mivel immár többször pórul jártak, el akartak állni ettől a szándékuktól. Ámde Delila szíve erősen csüngött az 5 500 siklust ígérő pénzeszacskón és kapzsisága arra bírta, hogy céljának elérése érdekében minden báját és rábeszélőképességét Sámsonnal szemben igénybe vegye. Így történt az újkori filiszteusok esetében is; sikertelen törekvéseik után, amelyekkel a hű Sámson-osztályt a világháború alatt kelepcébe akarták csalni, hajlandók lettek volna felhagyni a kísérletezésekkel: de a Delila-osztály szíve a Sámson-osztály bukásából származó haszon után vágyakozott és azt remélte, hogy azt, illetve a Társulat vezetését, amelyeket akkor a Sámson-osztály gyakorolt, hatalmába kerítheti; azt remélte hogy akkor önző vágyai be fognak teljesülni. Delila tovább folytatta kísérletezéseit: „Mikor azután mindennap zaklatta szavaival és gyötörte őt: halálosan belefáradt a lelke.” – Bírák 16:16

³⁴ Delila kitartott és céljának elérése érdekében minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált és kitartása folytán Sámson végül halálosan elfáradt. Maradjunk annál a gondolatnál, hogy Sámsont nem szabad kritizálnunk ezen cselekedetéért, vagy magaviseletéért, hanem csupán arra kell néznünk, amit az ő cselekedetei és viselkedé-