„Oldal:A-ti-okos-tiszteletetek-Mozdithatatlanul-az-igaz-Istentiszteletért-1946.pdf/13” változatai közötti eltérés
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2||13}} {{raw:data:ta|c|MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|nincsenek a Mózesi törvényekkel szerződésben, mé…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2024. május 27., 19:49-kori változata
{{raw:data:c|
Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán és vizet mentének a Betlehem forrásából, mely a kapu előtt vala és felvivék és ménének Dávidhoz; de Dávid nem akart inni, hanem kitölté azt (mint a vért, melyet ki kell önteni) az Urnak. És mondta: Távoztassa el tőlem az én Istenem, hogv ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak a vérét igyam-é meg, akik életüket halálra vetették? Mert ők ezt életök veszedelmével hozták. És semmiképen nem akara inni". (1 Krón. 11:17—19). Dávid nem vitatkozott és nem igyekezett magát meggyőzni, hogy ez a három hős férfi így életüket ajánlották fel egy barátjukért,
hogy elláthassák frissítő és felélénkítő itallal.|
{{raw:data:p|23|Nem lehet azt sem mondani, hogy ez csak embernél alsóbbrendű állatok vérére vonatkozik, de nem emberi vérre. Ha az a l s ó b b r e n d ű állat vérét olyan értékesnek tartjuk, miután a Teremtőtől kapottéletet jelképezi, akkor a magasabb élőlény az ember vére nem lehet kevésbé drága. Ezért, ha egy állat megölt egy embert, az
pott életet jelképezi, akkor a maga sabb élőlény, az ember vére nem lehet kevésbbé - ilyen kiontott emberi véri a gyilkos állaton kell követelni; meg kell tehát ölni, mint az Ur mondta Nőének: „De a ti véretek, amelyben.van a ti él Többek között ezt telek, számon kérem; számon kérem minden ál lattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyja fiától számonkéreni az ember életét”, (Móz. I. 9:5). Ez a rendelet tehát bűnösnek bélyegzi azt a po gány szokást, amely szerint vérszomjas harcosok, miután megöltek egy hatalmas embert ellenfeleik közül, megisszák vérét abban a hitben, hogy zz ilyen emberi vér élvezése ugyanakkor eltulajdo nítja nekik az ellenfél nagy tehetségét is. A bar bárok között és erőszakos vad népek között, mint például Szkithák, Tatárok, pusztai Arabok,’ Skan dinávok, stb. között, akik többnyire állati véren - éltek, voltak olyanok is, akik megitták ellenségeik vérét koponyáikból készített kupákból. És érde kes, hogy a vérkérdés tanulmányozása közben, ezt olvashattuk az Encyclopedia Ameri can a 113, old. 4. köt 1229 kiadásában: „A vérátömlesztés egész az egyiptomi időkig nyúlik vissza. A legrégibb feljegyzett esetet
VIII. Innocent pápán, 1492-ben kisérelték meg. Ez a kísérlet három ifjú életébe került és a Pápa éle tét sem. sikerült megmenteni. Nagy lépésekkel ha ladt előre ez a tudomány, miután Harvey felfe dezte a vér körforgásának törvényéi a 17-ik szá zadban. Ezután a felfedezés után igen sok orvos,
különösen Németországban, Angliában és Francia országban, buzgólkodoll a vérálömleszlési kísér letekben. Úgy gondolkoztak, hogy miután a vér a fő anyag, amely a lesiet táplálja, a vérátömlesztés tehát a legegyszerűbb és legrövidebb út egy le gyengült szervezel újra feltáplálására, miután a rendes táplálék hosszú úton kerül csak be a vérbe. Így azt hitték, hogy a vérátömlesztés nem csak gyógyít, hanem fiatalít is. Megkísérelték, hogy egyes betegségeket, mint pl. lázakat, leprát, elmebajt és veszettséget gyógyítsanak vele. vérrel is próbálkoztak több-kevesebb sikerrel. Érdekes, hogy a párisi Orvosi Fakultás nem. volt hajlandók elismerni Harvey felfedezését és semmi előrehaladást a vérátömlesztés terén. Üldözték azokat, akik a tudománynak ezen a terén müköd
23) a) Hogyan tudjuk, hogy u szabály emberi vérre is vonatkozik?'hogyan sértették meg a pogányok a tör vényt? b) Mit mond az t,ncijclopediti /bnericaim a vérrel végzett orvosi kísérletekről?