Oldal:W1936.05-hu.djvu/4

84

a valóságban az ördögnek szolgál és az ördögöt támogatja. Azok a jó emberek, akik ezt a szervezetet támogatták, tudatlanul az ördög szolgáinak szolgáltak és segítettek. Ez a hierarchia az ördög szervezetének tervei között a legsikerültebb Jehova Isten nevének és Jézus Krisztusnak gyalázására és az embereknek Jehova Istentől való elfordítására.

¹² Most rövid áttekintést nyújtunk a római katolikus intézmény történelméről. „A régi római világ” című történelmi munkából (írója Lord) a következő citátumokat idézzük „Az első évszázadban nem sokan voltak hivatalosak a bölcsek vagy nemesek közül... A második évszázadban az előkelőek világa vagy a hatalom előtt szégyennek számított, ha valaki keresztény volt... A gyülekezet csekély számú volt és feddhetetlen, tiszta emberekből állott, akik nem törekedtek hatalomra a társadalom felett. Ezek a hatalom figyelmét magukra terelték, minek befolyása alatt üldözés következett reájuk.” A második évszázadban „a püspökök befolyásosak lettek, de nem a társadalomban, hanem a keresztények között”. Azután kezdődött „az egyházi központosítás;... az egyház lerakta az alapjait jövőbeli alkotmányának és hatalmának”.

¹³ Bizonyos, az Úr nem írta elő ezt az eljárást. S az is bizonyos, hogy az ördög elhintette az önzés magvát és kifejlesztette gonosz szándékának végrehajtására. A fenti történetíró így folytatja: „Az egyház intézménye a harmadik évszázadban már hatalmasabb volt. A tanításokat rendszerbe foglalták (dogmákat, és így zavart csináltak) ... Híres püspökök uralkodtak a terjeszkedő egyház felett... Az egyház oly helyzetbe küzdötte fel magát, mellyel az emberiség [a világ] figyelmét magával szemben kihívta. De csak a negyedik évszázadban, amidőn a császárok részéről az üldözések megszűntek és Konstantin (pogány római császár) megtért, amidőn az egyház az állammal egyesült és az ősi hit megromlott, amidőn babona és üres filozófia [amit az ördög sugalmazott] tért hódított a hívek sorai között... amidőn a zsinatok politikai befolyás alá kerültek... amidőn a politika és a dogmatika egymással karöltve járt... kezdtek rangokat viselő emberek is az egyházhoz csatlakozni. Amidőn a kereszténység az előkelő körök és az udvar vallása lett, éppen azon bűntények támogatására használták fel, amelyekkel szemben eredetileg tiltakozott. Az egyházat nemcsupán a pogány filozófia tévedéseivel itatták át, hanem a keleti országok többféle [ördögi] szertartását is felvették az istentisztelet céljára... Az önző és elvilágiasodott papság rang és méltóság hajhászó lett. Követelődző, önálló és hanyag lett. A népet kizárták az egyház igazgatásából. A püspök nagy uraság lett; ő nevezte ki és ellenőrizte a papokat. Az igazi egyház küldetését szem elől tévesztették, amennyiben lealázó szövetségre léptek az állammal.” — 2. kötet 277. oldal.

¹⁴ Az elzüllött gyülekezeti szervezet ezen állapotában, amit még mindig „keresztényinek” neveztek, alakult meg a római katolikus rendszer, amennyiben a sok püspök közül egyet, tudniillik

a római püspököt pápává választották meg, ez volt az első pápa. Attól kezdve mostanáig a „római katolikus hierarchiának” nevezett római katolikus intézmény milliókat bilincselt meg babonasággal és tartott félelmek között és uralkodott felettük hamis tanai útján. A hajdankori filiszteusok eltávoztak Egyiptomból és Palesztinába költöztek. Az írás Ó-Egyiptom által gyakran Sátán világát vagy szervezetét példázza. A keresztényinek nevezett egyházat olyanok alakították, akik a világból, illetve a hasonmási Egyiptomból jöttek, attól elváltak és különböztek. (Jelenések 11:8) Sátán csalás és ámítás útján az akkori keresztények között önző embereket segített érvényesüléshez, akik a szervezet felett uralkodni kezdtek. Akkor romlott meg a szervezet és idővel még romlottabb lett; attól kezdve mostanáig minden reformációs törekvés kudarccal végződött. A becsületesek és a becstelenek együtt voltak az egyházi intézményekben, de Jehova gondviselése folytán most elérkezett az idő a tisztességes és jóindulatú emberek részére, hogy az igazságról tudomást szerezzenek, azt megismerjék és megragadják az alkalmat s elszakadjanak azon gonosz szervezettől, amely Jehova nevét gyalázatba keveri és teljesen a Krisztusnak alárendelt szervezethez csatlakozzanak.

Júda országa

¹⁵ Amidőn választott népét, az izraelitákat, Jehova Egyiptomból kihozta és Palesztinába vezérelte, Egyiptomból költöztek oda. Palesztinának a törzsek közti szétosztásakor, Júda törzse kapta a Holt-tengertől a Földközi-tengerig délre fekvő területet. (Józsué 15:1—20) Ott találták a filiszteusokat, akik Egyiptomból költöztek oda. Palesztinának a törzsek közti felosztása jelképes jelentőségű. Júda törzse azokat példázza, akik Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak szolgálnak és dicsőítik. Az Úr Jézus Krisztus ebből a törzsből származott és egyik címe „a Júda törzséből való oroszlán." (Jelenések 5:5) Sok idővel később egyik római pápa is felvette ezt a címet és azóta nevezik magukat hamisan „a Júda törzséből való oroszlánnak”. Habár a filiszteusok Júda országában voltak, nem szolgáltak Jehova Istennek és nem dicsőítették őt. Helyzetüknél fogva neki kellett volna szolgálniok, de éppen ellenkezőleg viselkedtek. Hasonlóképpen foglalt el a római katolikus rendszer is oly helyzetet azok között akik magukat Jehovának és az ő királyának szentelték, jóllehet ő maga nem szolgált Jehovának és az ő királyának. Rendkívül önző és mindent elkövet, hogy a gonosz világ felett való hatalmat magához ragadja; ennek a gonosz világnak képezi részét és kétségtelenül az ördögöt szolgálja: „Nem tudjátok, hogy akinek odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre, annak, akinek engedelmeskedtek, a szolgái vagytok: vagy a bűnéi a halálra, vagy az engedelmességéi a megigazulásra?” — Róma 6:16, Káldi.

¹⁶ Mivel a római katolikus hierarchia tagjai a világ népei előtt magukat Isten képviselőinek és szolgáinak tüntetik fel, holott tényleg az ördögnek szolgálnak, a legközönségesebb képmutatók. A filiszteusok felett 5 fejedelem vagy uralkodó