Oldal:HUw1936.04 Samson 3-5.djvu/16

72

1917-óta többé semmit sem tett Jehovának és az ő ügyének tiszteletére. Lámpása kialvófélben volt, mivel az a világosság, amellyel egykor rendelkezett, most sötétséggé változott, még pedig azon kívánsága folytán, hogy önzését akarta kielégíteni és azért is, mivel emberektől félt. Arra igyekezett bírni a Sámson-osztályt, hogy az Írás minden embernek kötelességévé teszi, hogy a világi hatalmakat tekintse a (bibliai) „felső hatalmaknak”. Sámson most oly szerepet játszik, ami pontosan előre vetíti mindazt, ami a fölszenteltekkel 1918-ban történt. „És elaltatá őt az ő térdein és előhívott egy férfiút, lenyíratta az ő fejének 7 fonatékát és kezdé őt kínozni. És eltávozott tőle az ő ereje.” – Bírák 16:19

⁷ A Sámson-osztály a világháború alatt kritikus helyzetre és az Isten népét fenyegető veszélyre való tekintettel engesztelékenyebb magaviseletet tanúsított a Delila-osztállyal szemben; nyilván ezt példázza az, hogy Sámson a Delila térdein elaludt. Ez az iránta tanúsított bizalmat mutatja, jóllehet az helytelen volt. A Sámson-osztály nem szándékosan sértette meg Jehovának tett fogadalmát és nem is ez volt a hiba, hanem a hiba abban van, hogy mások által hagyta magát oly helyzetbe dönteni, amelyben mások által lett megszentségtelenítve. Sámson vigyázatlansága folytán aludt el Delila ölében; ámde Sámson a drámában ezáltal csupán oly szerepet játszott el, amely Isten fölkentjeinek mulasztását példázza, akik körülbelül az Úr templomához érkezésekor éltek a földön. Az események szerint a Sámson-osztály abban az időben tényleg mulasztást követett el.

⁸ Mialatt Sámson álmában Delila ölében aludt, egy férfiút hivatott, aki egy késsel vagy ollóval Sámson hajfürtjeit levágta. Az az ügyes borbély nagyszerűen példázza azokat a detektíveket, akik a világháború alatt mindenütt ott voltak és az embereket kelepcébe igyekeztek csalni, vagy arra igyekeztek rábeszélni és kényszeríteni, hogy a hadviselőket támogassák. Sámson hajának levágásával önkénytelenül megrontották nazireusi fogadalmát és így megrontották Sámson feladatának teljesítését.

⁹ A Delila-osztály 1917-ben és 1918-ban sok zavart okozott a Társulat soraiban és most tudomására jutott, hogy a világ uralkodóival szemben elfoglalt álláspont meggyengült. Akkor senki sem tudta, hogy a bibliai főhatalmak Jehova Isten és Jézus Krisztus egyedül. A Delila-osztály felismerte, hogy a világháború által teremtett kivételes állapot kísérő tüneteivel az alkalmas pillanat a Sámson-osztály megalázására és ezért Júdáshoz hasonlóan fölkészűlt az alkalom megragadására, testvérei elárulására s a modern filiszteusok kezébe való kiszolgáltatásra. Egyes férfiak, akik azelőtt a „pilgrim-szolgálatot” végezték, a törvényszegők mellé csatlakoztak, elmentek Isten népe közé és behízelgő és ámító mesékkel behízelegték magukat, hogy ravasz bizonyítékokat szerezzenek be az Úr népének sok tagja ellen és így akarták Isten népét a Társulat és a munka ellenségévé tenni (angol folyóirat 1918 március 1).

¹⁰ Delila, Sámson hajának levágása után figyelmeztette a filiszteusokat. „És monda: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott tőle.” – Bírák 16:2

¹¹ Amidőn a Sámson-osztály 1918-ban hasonlóképpen felébredt álmából és felismerte tehetetlenségét és erejének eltávozását, a Társulat kísérletet a munka folytatására; de mivel nem látta meg a tulajdonképpeni vitakérdést és a helyzet parancsoló voltát, hogy hajlíthatatlanul kell állania az ország mellett, meggyengült. Akkor a folyóirat nem kelt bátran síkra a királyság ügye mellett, amint kellett volna; és ez nem volt kedves az Úr előtt és azért engedte, hogy az ellenség kitöltse bosszúját a Sámson-osztályon, miképpen a filiszteusok, amidőn Sámsont fogságra vetették. A tudósítás nem beszél arról, hogy Isten haragudott volna Sámsonra, erről nyilván azért nincsen feljegyzés, mivel Sámson csupán egy szerepet töltött be a drámában, mindazáltal föl van jegyezve, hogy Isten haragudni fog a prófétai drámának beteljesítőjére, a Sámson-osztályra, és 1918 tavaszán így is történt. Természetesen Jehova tudta, hogy ily helyzet fog előállni és azt a prófétai drámában előre példázta. Jehova haragudott a Sámson-osztály cselekedete miatt; de ezzel az ellenség mindazáltal nem nyert jogosultságot arra, hogy „Sámsont” nyomorba taszítsa. Emiatt mondja az Úr prófétája útján: „Nagy haraggal haragszom én hivalkodó népekre akikre (a Sámson-osztályra) kevéssé haragudtam ugyan, de ők (a mai filiszteusok) gonoszra törtek (Isten népe ellen).” (Zakariás 1:15) Isten, Ézsaiás próféta útján hasonló képpen kifejezte, hogy haragszik népére, így szól: „Megharagudtál reám.” – Ézsaiás 12:1

¹² Amiképpen Isten hagyta, hogy a filiszteusok Sámsont elfogják és így akarta példázni a jövőt, hasonlóképpen 1918 tavaszán hagyta, hogy a Sámson-osztály az ellenség kezébe kerüljön. Sámsont a filiszteusok Delila cselszövése folytán tudták elfogni. A Sámson-osztályt 1918-ban a mostani filiszteusok a Delila-osztály árulása folytán tudták hatalmukba keríteni. Akkor egyesek, akik a Társulat munkájában kimagasló szerepet játszottak, a Társulat ellenségeivé lettek és összeesküdtek az ellenséggel. Az egyik vádlottat, akit akkor az Egyesült Államok vádtanácsa a kémkedési törvény alapján vádolt, sohasem állították bíróság elé, mivel testvérei elárulása által az ellenségnek hasznos szolgálatot tett. De a Sámson-osztály még akkor is barátságos volt a Delila-osztály iránt; de a barátságát visszautasították, nyilván amiatt, mivel Delila-osztály arra számított, hogy a modern filiszteusok őket nem fogják megbüntetni. A Sámson-osztály azt az illetőt kérte meg, hogy vállaljon kezességet és fogadjon védőket a maga és a letartóztatásban levők részére és ebben az ügyben ezzel az ajánlattal egy megbízottat küldött hozzája. Azért volt így téve, mivel egykor mindnyájan testvérek voltak az Úr Jézus Krisztusban. Ezt a kérést azonban ez az il-