Oldal:23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu/2

AZ ŐRTORONY

ÉS KRISZTUS JELENLÉTÉNEK HÍRNÖKE

24. évfolyam

1937 december 15

23-24 Szám

Harz az Isten ellen

(Folytatása)

³⁶

Amidőn Jézus tanítványai közt volt, kioktatta őket, hogy mindenki, aki örökéletben és Isten áldásaiban szeretne részesülni, híven és engedelmesen szolgálni tartozik Istennek. Akkor mondotta maga felől: „Aki első akar lenni tiköztetek, legyen a ti szolgátok; amiképen az Ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és életét áldozatul adja sokakért." (Máté 20:27, 28) Ez mutatja hogy az ember, Jézus, tudta, hogy Atyjának, Jehovának az képezi az akaratát, hogy necsupán az igazságot hirdesse és Atyja nevének igazolója legyen, hanem mint ember meg is haljon és a megváltás árát „sokakért" megszerezze az emberiség közül. Mennyiért, mindenkiért vagypedig csak egy bizonyos részért szerezte meg Jézus a váltságdíjat? Ő nem mindenkiért szerezte meg, mert a megváltásból csak azoknak lesz hasznuk, akik hisznek és engedelmeskednek Istennek és Jézus Krisztusnak. Következőleg, Jézus annyi emberért áldozta fel az életét, amennyien Isten és Krisztus mellé fognak állani, s amidőn próbának lesznek kitéve, feddhetetlenségüket meg is őrzik Isten előtt. Meg van írva: „A bűn zsoldja halál. Isten ajándéka pedig örökélet a mi Urunk, Jézus Krisztusban." (Róma 6:23) Ezzel az ügy minden ember elé van tárva, hogy döntsön: Ha Isten ellensége, az ördög mellett akar maradni, a vége pusztulás; de aki Isten és Krisztus mellé áll, hisz a megváltás dijában és feddhetetlenségét Isten előtt bebizonyítja, akkor Isten kegyelméből Jézus Krisztus útján az örökélet adományában fog részesülni. Jézus ezt a következő szavaival is bizonyította: "Az Atya szereti a Fiút és mindent kezeibe adott. Aki hisz a Fiúban, örökélete vagyon annak; de aki nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (János 3:35, 36) Más szóval: Minden ember a bűn miatt került kárhoztatásba, Isten haragja a bűnnel szemben a halált jelenti; de ha valaki hisz za Úr Jézus Krisztusban, Isten feloldozza a kárhoztatás alól; de ha valaki inkább az ördög mellett akar maradni és a bűnben, akkor Isten haragja, illetve a kárhoztatás alatt marad és nem lesz feloldozva. Ebből látható, hogy Isten értelmes teremtményei szabad akarattal vannak felruházva, hogy az életet vagy a halált választhassák, miután Isten gondviseléséről tudomást szereztek.

³⁷

Istent az ember gondviselésében, miszerint élettel akarja megáldani, teljesen az önzetlenség vezérelte, amint meg is van írva: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érette, hogy minden, valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örökéletet vegyen. Mert Isten nem azért küldte az ő fiát a világra, hogy a világot kárhoztassa, hanem hogy a világ megszabadíttassék általa." (János 3:16, 17) Szükségképpen ebből az következik, hogy azok az emberek, akik nem hisznek, „el fognak veszni", azaz, teljesen elpusztulnak. Isten nem gyönyörködik a bűnösök halálában,

s még kevésbé gyönyörködne bárkinek is a kínzásában. Az örökgyötrelemről szóló tan Sátán rosszakaratú hazugságainak egyike, amit csak vallásrajongók tanítanak a népnek; ez az ördögi hazugság elfordítja az embereket Istentől és az ördög szervezetébe vonja, illetve „vallás-szervezetekbe". A „pokol" a halott állapotot jelenti, nem jelent örökgyötrelmet. Ha valaki előnyösebbnek tartja megmaradni a törvénytelenségben, Isten irgalmából aludni küldi a halálba, s többé sohasem fog felébredni. „Isten szeretet" és sohasem tudna oly ördögi dolgot csinálni, amilyen az örökkínzás. Az Úr felhívja az emberek figyelmét az igazságra s aztán mindenkinek alkalma nyílik dönteni, akar-e hinni neki, vagy nem.

³⁸ Amidőn Jézus a benne hívő hallgatóságát oktatta, mondotta: „Én azért jöttem, hogy (a hívőknek) életük legyen, hogy (a mindhalálig híveknek) bőségesen legyen életük." (János 10:10) Hinni csak úgy lehet, ha Isten gondviselését megismerik, amiről Jézus Krisztus útján gondoskodott az ember számára. Azért áll megírva: „Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanak pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképen meg van írva: Mily szépek a békességhirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek." — Róma 10:13—15.

³⁹ Isten szerető jóságának további kifejezésére gondoskodott, hogy az emberek figyelme az igazságra tereltessék, amely róla és azon szándékáról szól, hogy élettel akarja őket megajándékozni. Azért hirdetteti igéit, hogy az emberek meghallják. Sátán, az ellenség, akarja elpusztítani az egész emberiséget; de a mindenható Isten kegyelméből értesíti az embert, hogy azok, akik melléje állanak, benne és az Úr Jézus Krisztusban hisznek, Jehovának szolgálnák és híveknek bizonyulnak, éljenek.

⁴⁰

A vízözön után Sátán vette rá az embereket ördög vallás gyakorlására, Isten gúnyolásaképpen, s minden nemzet ördögvallást fogadott el. Azután Jehova Isten kiválasztotta Izrael népét, nemzetté szervezte, neki adta törvényeit, kioktatta hogyan engedelmeskedhetik Istennek és hogyan élhet. Így tehát világosan az emberiség elé lett tárva, hogy miről van szó. Az ember választhatott, hogy az ördög társaságához akar-e csatlakozni, vagypedig Jehova Istennek akar híven szolgálni. De nemsokára az ördög behatolt Izrael táborába s azt a népet külsőségek ápolására szedte rá, ami külsőleg úgy nézett ki, mintha Istennek való szolgálat lenne, tényleg azonban Isten ellen irányult. Az izraeliták mihamar a külső szertartásokkal kapcsolatban képeket kezdtek használni, amivel egyenesen megsértették Isten törvényét. A nemzet ezen az úton teljesen az ördöghöz pártolt át, s csak kevés izraelita őrizte meg hűségét Isten iránt. Külsőségeket kezdtek ápolni, a „zsidó vallást", s ez a külsőség s az emberi tanok a szülőkről átszármaztak