Oldal:Értelem-Kísértő-1937.djvu/3

155

téves. Isten szervezetében egységesen kell eljárni. Aki az Urat tényleg szereti, nemcsupán tenni hajlandó Isten akaratát, hanem abban öröme is telik; csupán arról kell meggyőződnie, hogy mi képezi az Úr akaratát, s aztán megteszi azt. Az önző személy ellenben, aki túl fontosnak tartja magát, azt gondolja, hogy a saját önző útját kell követnie; ezzel értelemhíányát fejezi ki s azt, hogy a saját véleményét az Úr szervezetétől nyert utasítások fölé helyezi. Az ily személy elmulasztja felismerni, amit az Úr népének mondott, t i. "Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útadban megismerjed őt; akkor ő igazgatja a te útaidat." — Példb. 3:5, 6.

³² Aki az Úrtól való figyelmeztetéseket őszintén követni akarja, őszintén imádkozik, hogy az Isten az ő akaratának cselekvésére megsegítse. Nem akar önzően vagy elvetemülten cselekedni. Csak az Úr akaratát kívánja cselekedni; mert felismeri, hogy az Úrnak van egy szervezete és ő a maga módján tanítja népét. Valamely csoport munkabizottsága cselekedje örömmel a nyert utasításokat. Mert valakinek fel kell állítania a munkatervet (módszert) s az arra vonatkozó utasításokat is ki kell adnia. Az Úr szervezetének ez az ága a földön teljesíti kötelességét s az Úrnak felelős érte, az Úrnak pedig nyilván csak egy és nem többféle módszere van. Ha hibát követnek el, az Úr azt ki fogja javítani s ez a kiigazító munka nem valamely helyi jellegű munkabizottság feladata lesz. Természetesen, ha valaki észreveszi, hogy valamit helytelenül cselekesznek vagy valami nincsen rendben vagy azt nem a legjobb módon csinálják, figyelmeztesse azt, aki az utasítást küldte s tegyen ajánlatot egy jobb módszerre, amit alkalmazni lehetne; de nem áll jogában egyetlen munkabizottságnak sem, hogy a nyert utasítást figyelmenkívül hagyja s aztán a saját, s azzal éppen homlokegyenest ellenkező elgondolását valósítsa meg. Mert az oly eljárással biztosan zavart és viszályt fog előidézni; mert többen az utasítás értelmében kívánnak eljárni, viszont az önfejűek és felfuvalkodottak a saját útjukat akarják követni s így viszály támad. Minden gyülekezetben, ahol „választásbeli vén"-szellem jelentkezik, civakodás támad.

³³ Azok, akik „választásbeli vének" szellemével bírnak, úgylátszik, azt tételezik fel, hogy ők urak vagy mesterek a többiek felett s önzően tekintély-szerepet akarnak játszani. Ezáltal teljesen tévesen járnak el és teljes értelemhiányról tesznek bizonyságot. A bizonyságtevő munka rendes folyásában a csoport utasításokat kap, amit előtte fel kell olvani. A csp. szolga, aki azt az értesítést megkapja, ha azt gondolja, hogy azt „előbb a munkabizottság elé kell terjesztenie, amely megtanácskozza, hogy azt tudomására hozzák vagy sem a gyülekezetnek, s akik önző felfogásukban úgy döntenek, hogy azt a levelet vagy közleményt a papírkosárba kell dobni, ily eljárásukkal nemcsupán erőszakosan jártak el, hanem jogtalan tekintély-szerepet is játszanak s ezzel a túlzásukkal kimutatták, hogy az oly munkabizottság, amely így csinál, nem értelmes, illetve nem áll kapcsolatban az Úrral s nem fogta fel az ő népével való kapcsolatát sem. Az ily önfejű emberek teljesen figyelmenkívül hagyják az Úr következő utasítását: „Őrizd meg fiam atyád parancsolatát és anyád tanítását el ne hagyd. (Példb. 6:20) Aki tényleg az Úr mellett áll, senki sem hagyhatja figyelmen kívül ennek az idézetnek betűjét és szellemét. Isten az Atyánk, ő parancsolja mit kell tenni s nekünk örömmel kell engedelmeskednünk neki. Az ő szervezete az

anyánk. (Ésaiás 54:13) Jézus Krisztus Isten főszervezetének feje (vezetője) s minden felkent alája van rendelve és engedelmeskedni tartozik parancsainak. Isten parancsainak nemteljesítése vagy meg nem fogadása s az ő szervezetének utasításaitól való elhajlás azt bizonyítja, hogy nagyon értelemhiányban szenvednek, akik úgy cselekesznek.

³⁴ Mit csináljon Isten maradék népének valamely csoportja, amely azt látja, hogy munkabizottsága vagy csp. szolgája önfejűleg cselekszik? A csoport szólítsa fel az oly munkabizottságot vagy személyeket, hogy mondjon le és töltse be másokkal azt a munkahelyet. Tartsa mindenki szeme előtt, hogy az Úr szervezete az Úré s abban nincsenek földi uralkodók, hanem mindazok, akik a földön az ő szervezetének részei, az Úrnak szolgái, s akik az Úr utasításait a legszorgalmasabban és a legfigyelmesebben végrehajtják, a legkedvesebbek az Úr előtt. A csoport nem szabad oly hibába essék, hogy csupán azért kényszerítsen lemondásra valamely munkabizottságot, hogy a saját személyes érzelmeinek szerezzen érvényt. Az a munka, amelyre Isten népe magát szentelte, az Úr munkája s azt a béke szellemében kell végezni és az Úrnak kell tiszteletet és dicsőséget adni érette. Teljesen téves, ha civakodás és viszály fordul elő olyanok között, akik azt tartják, hegy ők a maradékhoz tartoznak. A mi küzdelmünk a közös ellenség- s nem egymás ellen irányul, s aki tényleg szereti Istent és az ő népét, szorgalmasan és önzetlenül fog szolgálni, eszében tartva, hogy minden szolga számadással tartozik urának. Ahol mindenki erre törekszik, úgy ahogyan az Úr megparancsolta, béke fog uralkodni közöttük, egyetértés a munkások között és az Úr áldásában fognak részesülni. A maradék a templomban tartózkodik és a templomban mindenki örömmel így szól: „Őrvendezünk, mikor mondják nekem, menjünk el az Úr házába. Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, ó Jeruzsálem!" — 122. zsoltár 1, 2.

³⁵ A templomi sereg minden tagja vigyázni fog, hogy Isten szervezetének jóléte érdekében őrködjön és dolgozzon. A felkentek össze fognak tartani és imádkozni fognak az állandó békéért: „Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogak a téged szeretők. Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam, béke veled! Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót neked!" (122. zsoltár 6-9) Ha valahol azok között, akik azt állítják magukról, hogy az Úr maradék népéhez tartoznak, civakodás és viszály van, hiányzik az értelem, s aki a viszályhintésen dolgozik és ellentéteket szít, az olyant kitaszítja magától az Úr.

A helyes eljárás

³⁶ Micsoda képezi tehát a helyes eljárást olyanok részéről, akik szövetséget kötöttek, hogy Istennek és Krisztusnak fognak szolgálni? Dávid, Isten szolgája, látta, hogyan helyezi fontos tisztségre az Úr Salamont, az ő fiát, és Isten akarata szerint sikert kért az Úr szolgája számára. „Most édes, fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön neked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképen szólott te felőled. De adjon az Úr neked értelmet és bölcseséget, mikor téged Izrael fölé helyez, hogy az Úrnak, a te Istenednek törvényeit megőrizzed. Akkor jól lesz dolgod, ha a rendeléseket és a végzéseket megtartod és teljesíted azokat, amelyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izraelnek. Légy bátor, légy erős, ne félj és ne rettegj!" (Krónika I. 22:11—13) Ez mutatja meg a helyes utat a mai napon az Úr szolgáinak.