Oldal:3-1946-Az-ünnep-előtt-1946.djvu/7

AZ ŐRTORONY

7

három milliónyi izráelita karaván asszonyokkal, gyermekekkel, öregemberekkel, szarvasmarha- és aprójószág-nyájakkal képes lett volna ennek a megtevésére, s talán a távolság sem volt oly nagy. Azonban az izráeliták kétségkívül megtették ezt az utat még a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe folyamán. Pihahiróth a suezi öbölnél a Vörös-tenger vagy Nádtenger nyugati ágánál feküdt. Az ókorban a Vörös-tengernek ez az ága sokkal tovább ért északnyugatra, mint az a mai térképről látszik.

⁺

Így tehát a Rameszesz és Pihahiróth közötti távolság nyilván nem volt olyan nagy, ha Pihahiróth akkor északabbra feküdt. Ettől eltekintve az izráeliták ezt az utat nyilván megtehették a kovásztalan kenyerek ünnepe hetében.

¹⁶

Mózes ezt az utat a IV. M. 33:1-8-ban következőképpen írja le: „Ezek Izráel fiainak útvonalai, akik kijöttek Egyiptom földjéről az ő seregeik szerint Mózes és Áron vezetése alatt. És Mózes feljegyezte kivonulásukat Jehova parancsára az útvonalaik szerint, és ezek az útvonalak a kivonulásuk után: Elindultak Rameszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páska utáni napon jöttek ki Izrael fiai felemelt kézzel [diadalmaskodva] az összes egyiptomiak szemeláttára, midőn az egyiptomiak azokat temették, akiket Jehova megölt közülük, az összes elsőszülötieket, s Jehova az isteneiken is ítéletet gyakorolt. És elindultak Izrael fiai Rameszeszből és tábort ütöttek Szukkothban. És elindultak Szukkothból és tábort ütöttek Ethámban, mely a puszta szélén van. És elindultak Ethámból és Pihahiróth felé fordultak, amely Baál-Cefonnal szemben van és tábort ütöttek Miglol előtt. És elindultak Pihahiróthból és átkeltek a tenger közepén a pusztába, azután három napi járásnyira az Ethám pusztáján haladtak át és tábort ütöttek Márában."

¹⁷

Az nincs feljegyezve, hogy az első útszakaszt Rameszesztől Szukkóthig az ünnep első napján, nizán hó 15-én tették meg. „Szukkóth" jelentése „sátorok". Ez a beduinkunyhók egy kerületének az általános neve lehetett vagy a helység lett azért úgy nevezve, mivel az izráeliták itt ütötték fel először a sátrakat. Figyeljük meg a barátságos érzületű nem-izráeliták nagy tömegét a táborban, akik sorsukat összekapcsolták ezekkel az Istentől kegyelt izráelitákkal. Ezek a mai jóakaratú embereket szemléltették, akik egyesültek Jehova mostani maradékával, az igazi szellemi izraelitákkal. „És elindultak Izráel fiai Rameszeszből Szukkóthba, mintegy hatszázezer gyalog, csupán férfiak, a gyermekeken kívül, és sok gyülevész nép is vonult velük, juh is, szarvasmarha is, igen sok barom. A tésztából, amelyet Egyiptomból hoztak, kovásztalan pogácsákat sütöttek, mert nem kelhetett meg, mivel az egyiptomiaktól űzetve, nem késlekedhettek és még eleséget sem készíthettek maguknak." (II. Mózes 12:37-39) A menet kétségkívül néhány kilométer hosszú volt.

¹⁸

A kiinduló ponttól Jeruzsálemig az ígéret földjén a legrövidebb út mintegy négyszáz km szárazföldi utat tett volna ki, de akkor kénytelenek lettek volna a Földközi tenger partvidékén és a filiszteusok földjén végigmenni, már pedig régebben őseik, Ábrahám, Izsák és Jákob nem jó viszonyban voltak a filiszteusokkal. „Mikor azután faraó elbocsátotta a népet, nem vezette őket az Isten a filiszteusok földje felé, bár arra legközelebb lett volna, mert így szólt az Isten: Hátha mást gondol a nép, ha harcot lát és visszatér Egyiptomba! Kerülő úton vezette ezért Isten a népet a pusztán át a Vörös tenger felé. És felfegyverkezve [vagy ötvenenként] jöttek ki Izráel fiai Egyiptom földléről... így indultak el Szukkothból és táborba szálltak Ethámban, a puszta szélén." A pusztára való tekintettel legkésőbb itt, ha nem már előbb, csoda történt: „Jehova pe-

---

+ Flinders Petrie professzor mondja (1912) az „Egyiptom és Izráel" című könyvében, 39. oldal 2. bek., „Régebben a szuezi öböl a tavakon keresztül Ismailián túl egészen Eroig vagy Pithomig nyúlt. A nép tehát a tenger mellett Pi-Hahiróthnál táborozott. Lásd az ő „Térkép az Egyiptom és a Vörös-tenger közötti vidékről” c. könyve 29. oldalán ! [Ezt igazolja H. Zeller "Bibliai szótára" (1866, 1. kötet, Izráel fiai kivonulása alatt. 118 oldal 3. bekezdés.)]

16 Mily útszakaszokat tettek meg a IV. Mózes 33:1-8 leírása szerint?

17 Hol ütöttek először tábort az izráeliták Rameszesz után? és kik voltak közöttük?

18 a) Miért nem vezette őket Jehova a legrövidebb úton Palesztinába? b) Milyen csoda mutatkozott mindjárt az útjukon?

dig elöltük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hadd haladjanak éjjel, nappal. A felhőoszlop nem távozott nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől." - II. Mózes 13:17-22.

ARMAGEDDON ELÖÁRNYÉKOLVA

¹⁹

Figyeljük meg, a Seregek Jehovája mily hadviselési jártassággal járt el a megváltott népe seregei vezetésében, hogy a megszervezett Egyiptomon ítéletet tartson, még mielőtt népét ezektől az üldözőktől teljesen megszabadította volna, „Majd így szólt Jehova Mózesnek: Szólj Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth előtt, Migdol és a tenger mellett." Útjukon úgy látszik magas szakadékos hegyláncok közé jutottak.

⁺⁺

Ez a helység a Vöröstenger nyugati vagy egyiptomi oldalán feküdt, Baál-Cefon ellenben a keleti vagy arábiai oldalon feküdhetett, inkább valamennyire északra, mint közvetlenül szembe Pi-Hahiróthal. Becslések szerint a Vörös-tenger ága az átkelési helyen mintegy tizenhat-tizenkilenc km lehetett. Itt nem volt gázló, mert a Biblia kimutatja, hogy a víz épp elég mély volt ahhoz, hogy az egyiptomi szekereket a lovakkal és két harcossal, a vezetővel és a felfegyverzett ijásszal együtt ellepje

⁺⁺⁺

, sőt még a lóháton ülő egyiptomiakat is elárassza.

²⁰

De miért kellett Izráelnek egy ily szorítóba mennie? Jehova megmagyarázza ezt Mózesnek e szavakkal: „A faraó majd azt gondolja Izráel felől: Eltévedtek ezek e földön, körülfogta őket a puszta. Én pedig megkeményítem a faraó szívét, hogy vegye őket üldözőbe, hogy így dicsőséget szerezzek magamnak a faraó és minden serege által és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok Jehova." Ez nyilvánvalóan azért történt, hogy igazolja a maga nevét a világhatalom rovására. Az izráeliták tehát a felhőoszlopból vezérelve, követték Mózest egészen Pi-Hahiróthig a tengerhez. - II. Mózes 14:1-4.

²¹

A kémek jelentést küldtek faraónak az izráeliták menetirányáról s ama tényről, hogy ezek Egyiptomot nyilvánvalóan örökre elhagyták azon szándék nélkül, hogy ismét visszatérjenek Egyiptomba, miután Jehovát, az ő Istenüket a pusztában imádták: „Mikor hírül hozták az egyiptomi királynak, hogy a nép megszökött, megváltozott a faraónak és az ő szolgáinak érzülete a nép iránt és így szóltak: Mit tettünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból? Befogatott hát szekerébe, maga mellé vette népét, hatszáz válogatott szekeret vett és Egyiotom egész szekérhadát - a legjobb harcosok voltak mindeniken. És megkeményítette Jehova a faraónak, az egyiptomi királynak szívét és üldözőbe vette Izráel fiait. Izráel fiai azonban bátran tovavonultak. Erre az egyiptomiak utánuk nyomultak és utolérték őket a tenger mellett, ahol táboroztak, a faraó minden lova, szekere, lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Cefon előtt." - II. Mózes 14:5-9.

²²

Minden úgy történt, ahogyan Jehova Isten megmondta. Midőn faraó felismerte a gazdasági kárt, amit a kereskedelmi Egyiptom oly sok izráelita rabszolgamunka elvesztésével szenvedett, kapzsisága és bosszúvágya arra indította, hogy a leghatalmasabb felfegyverzett haderővel kivonuljon az üldözésre. A zsidó történelemíró, Josephus az üldöző haderőt hatszáz kocsira, ötvenezer lovasra és kétszázezer gyalogosra becsüli, tehát több mint egy negyedmillió gyakorlott katonára.

⁺⁺⁺⁺

Búbánatos, elkeseredett szívében égett a gondolat: „Űzöm, utolérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk, kardom kirántom s karom kiirtja őket." - II. M. 15:9.

²³

Az egyiptomi seregek gyorsan tették meg az utat és utolérték az izráelitákat, mialatt ezek látszólag egy kis

---

++ Thos. Shaw, "Utazások vagy megfigyelések a berberek különböző vidékeit és a Levantét illetőleg" (1738) Lásd az 1808-as kiadás 2. kötetét a 90. oldaltól, valamint az ezeket az útszakaszokat feltüntető térképet.

+++ Lásd Breasted, "Egyiptom egy története". 361. oldal.

++++ Josephus, "Ókoriak a zsidókról". 2. kötet, 15. fejezet, 3 bekezdés.

19 Hova engedte Jehova benyomulni az izráelitákat midőn visszatérítette őket Ethám pusztájából? Írd le a különleges földrajzi fekvést ott!

20 Miért engedte Jehova az izráelitákat ebbe a szorítóba jutni?

21 Mit tett faraó, midőn erről hírt kapott?

22 Milyen indítóokok vezették az egyiptomiakat?

23 a) Miért volt az izráeliták rossz helyzete most kétségbeejtő? b) Hogyan viselkedtek az izráeliták? és mit mondott Mózes?