„Oldal:3-1946-Az-ünnep-előtt-1946.djvu/3” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→Korrektúrázva) |
|||
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{raw:data:Wth-hu-01|MINT JEHOVA KIRÁLYSÁGÁNAK HIRDETŐJE||||Az ünnep előtt|„Mert a mi páskabárányunk is leöletett érettünk, ugyanis Krisztus. Azért ünnepeljünk ünnepet" I. Kor. 5:7, 8, Zürcher Biblia.|}}</code> | {{raw:data:Wth-hu-01|MINT JEHOVA KIRÁLYSÁGÁNAK HIRDETŐJE||||Az ünnep előtt|„Mert a mi páskabárányunk is leöletett érettünk, ugyanis Krisztus. Azért ünnepeljünk ünnepet" I. Kor. 5:7, 8, Zürcher Biblia.|}}</code> | ||
{{raw:data:c| | {{raw:data:c| | ||
| − | {{raw:data:p|1| JEHOVA készíti az ünnepet. Ez ezerkilencszáz év előtt vette kezdetét, most pedig közeledik tetőpontjához. Kik vesznek részt abban az arra még fennmaradt időben? Ez a szabadulás és szabadság ünnepe. A számunkra kínálkozó szabadság jelen kiváltságai csak kóstolója az Isten fiai dicsőséges szabadságának. Ez a szabadság pedig a most közelgő armageddoni csata után következő tökéletes új világban lesz. Az ezen az ünnepen résztvevők szabadságot élveznek, még pedig sokkal mélyebb és terjedelmesebb értelemben, mint amilyet valamely politikai és gazdasági demokrácia nyújthatna. A szent világosság szabadsága sohasem fog apadni, sem kialudni, azon nagy sötétségre való tekintet nélkül, amely rohamosan behálózza a zűrzavaros világ demokratikus és más kormányformáit. Ennek a szabadságnak az áldása és örömteljes igénybevétele nem kapcsolható ki és semmisíthető meg ez atomkorszak világi nemzeteinek a növekvő romlottsága és terheltsége által. Egyetlen eljövendő nemzetközi összefogás, egyetlen hatalmas emberek vagy démonok erős nyomása alatt cselekvő még oly erős világkormányzat sem nyomhatja el, hisz e szabadság mögött álló erő legyőzhetetlen és örökkétartó. Ez ünnepen résztvevők szabadsága világosan és barátságosan fénylik, mint egy világítótorony fénye mindazok valódi szabadságára, akik a nyomorúság és megsemmisítés iszapjából előküzdik magukat, melyben az összes nemzetek reménytelenül | + | {{raw:data:p|1| JEHOVA készíti az ünnepet. Ez ezerkilencszáz év előtt vette kezdetét, most pedig közeledik tetőpontjához. Kik vesznek részt abban az arra még fennmaradt időben? Ez a szabadulás és szabadság ünnepe. A számunkra kínálkozó szabadság jelen kiváltságai csak kóstolója az Isten fiai dicsőséges szabadságának. Ez a szabadság pedig a most közelgő armageddoni csata után következő tökéletes új világban lesz. Az ezen az ünnepen résztvevők szabadságot élveznek, még pedig sokkal mélyebb és terjedelmesebb értelemben, mint amilyet valamely politikai és gazdasági demokrácia nyújthatna. A szent világosság szabadsága sohasem fog apadni, sem kialudni, azon nagy sötétségre való tekintet nélkül, amely rohamosan behálózza a zűrzavaros világ demokratikus és más kormányformáit. Ennek a szabadságnak az áldása és örömteljes igénybevétele nem kapcsolható ki és semmisíthető meg ez atomkorszak világi nemzeteinek a növekvő romlottsága és terheltsége által. Egyetlen eljövendő nemzetközi összefogás, egyetlen hatalmas emberek vagy démonok erős nyomása alatt cselekvő még oly erős világkormányzat sem nyomhatja el, hisz e szabadság mögött álló erő legyőzhetetlen és örökkétartó. Ez ünnepen résztvevők szabadsága világosan és barátságosan fénylik, mint egy világítótorony fénye mindazok valódi szabadságára, akik a nyomorúság és megsemmisítés iszapjából előküzdik magukat, melyben az összes nemzetek reménytelenül elsüllyednek.}} |
| − | {{raw:data:p|2| Ez ünnepnek az ókorban előképe is volt Az első vacsora a keresztény korszak előtti tizenhatodik században, illetve ezelőtt 3458 évvel volt megtartva, azonban az abban rejlő csodálatos prófétai tanítás különösen a jelen időre érvényes. Pál apostol részben idézett fenti szavai ez egykori ünnepre hívják fel a figyelmet s megmagyarázzák annak mély értelmét: „Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, amint hogy ti kovásztalanok vagytok. Mert a mi páskabárányunk is meg van ölve már: a Krisztus. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se rosszaság és gonoszság kovászával, hanem tisztaság és igazság kovásztalanságával." (I. Kor. 5:7, 8) Az egészen világos, hogy az apostol itt nem arra hivatkozik, amit később „az Úr emlékvacsorájának" nevez, mégha helyes is ezt az emlékvacsorát minden évben az eredeti páskavacsora évfordulóján megünnepelni. Az Úr vacsorája a Krisztus halála emlékünnepe Jehova neve igazolására. Jehova tanúi pontosan ragaszkodnak az írás szabályaihoz s így ezt ebben az évben kedden este, április 16-án ünneplik meg. Ez nem csak annak a napnak az évfordulója, melyen Jézus bevezette az emlékünnepet, hanem még annak a napnak is, amelyen az első páskát ünnepelték Egyiptomban, ugyanis Abib (vagy nizán) hó 14-ik napjának, amely hónap Jehova rendelkezése szerint az év első hónapjai.}} | + | {{raw:data:p|2|id=q1| Ez ünnepnek az ókorban előképe is volt Az első vacsora a keresztény korszak előtti tizenhatodik században, illetve ezelőtt 3458 évvel volt megtartva, azonban az abban rejlő csodálatos prófétai tanítás különösen a jelen időre érvényes. Pál apostol részben idézett fenti szavai ez egykori ünnepre hívják fel a figyelmet s megmagyarázzák annak mély értelmét: „Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, amint hogy ti kovásztalanok vagytok. Mert a mi páskabárányunk is meg van ölve már: a Krisztus. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se rosszaság és gonoszság kovászával, hanem tisztaság és igazság kovásztalanságával." (I. Kor. 5:7, 8) Az egészen világos, hogy az apostol itt nem arra hivatkozik, amit később „az Úr emlékvacsorájának" nevez, mégha helyes is ezt az emlékvacsorát minden évben az eredeti páskavacsora évfordulóján megünnepelni. Az Úr vacsorája a Krisztus halála emlékünnepe Jehova neve igazolására. Jehova tanúi pontosan ragaszkodnak az írás szabályaihoz s így ezt ebben az évben kedden este, április 16-án ünneplik meg. Ez nem csak annak a napnak az évfordulója, melyen Jézus bevezette az emlékünnepet, hanem még annak a napnak is, amelyen az első páskát ünnepelték Egyiptomban, ugyanis Abib (vagy nizán) hó 14-ik napjának, amely hónap Jehova rendelkezése szerint az év első hónapjai.}} |
| − | {{raw:data:p|3| Az az ünnep, amelynek a megtartására Pál apostol felszólította testvéreit, olyasvalamit jelent, amit az év minden napján meg kell ünnepelni. Hogyan? Az életben a helyes, alkalmas utat választva azon tényre tekintve, hogy Krisztus Jézus, Isten Fia mint Páskabárány meghalt. Az}}| | + | {{raw:data:p|3|id=q1| Az az ünnep, amelynek a megtartására Pál apostol felszólította testvéreit, olyasvalamit jelent, amit az év minden napján meg kell ünnepelni. Hogyan? Az életben a helyes, alkalmas utat választva azon tényre tekintve, hogy Krisztus Jézus, Isten Fia mint Páskabárány meghalt. Az}}| |
{{raw:data:p|c| apostol fontos utasításai szerint a valódi Páskabárány, „aki elveszi a világ bűneit", halálának az ésszerű, logikus következményeként a szabadság cselekvési módját kell követni. Az „ünnep" kifejezéssel az apostol nem a páskavacsorára hivatkozik, melyet az izraeliták lent Egyiptomban ünnepeltek. Ha nem erre a vacsorára hivatkozik és arra sem, hogy keresztények résztvesznek az „Isten Báránya", Krisztus Jézus áldozatában, miért jelöli akkor a keresztények életében elfoglalt cselekvési pályát „ünnepnek"? Mivel a nizán hó tizennegyedik napján megünnepelt hajdani páskaünnep után egy hétnapos ünnep következett, a „kovásztalan kenyerek ünnepe". Ez az ünnep a páska következménye volt és azáltal lett megjelölve, hogy a Jehova akaratával összhangban meghatározott cselekvési szabályokat követték. Ez az egyhetes ünnep fontos, hisz az számunkra előkép.}} | {{raw:data:p|c| apostol fontos utasításai szerint a valódi Páskabárány, „aki elveszi a világ bűneit", halálának az ésszerű, logikus következményeként a szabadság cselekvési módját kell követni. Az „ünnep" kifejezéssel az apostol nem a páskavacsorára hivatkozik, melyet az izraeliták lent Egyiptomban ünnepeltek. Ha nem erre a vacsorára hivatkozik és arra sem, hogy keresztények résztvesznek az „Isten Báránya", Krisztus Jézus áldozatában, miért jelöli akkor a keresztények életében elfoglalt cselekvési pályát „ünnepnek"? Mivel a nizán hó tizennegyedik napján megünnepelt hajdani páskaünnep után egy hétnapos ünnep következett, a „kovásztalan kenyerek ünnepe". Ez az ünnep a páska következménye volt és azáltal lett megjelölve, hogy a Jehova akaratával összhangban meghatározott cselekvési szabályokat követték. Ez az egyhetes ünnep fontos, hisz az számunkra előkép.}} | ||
| − | {{raw:data:p|4| A tárgyra való emlékezésünk felfrissítése végett idézzük itt Isten törvényét az ünnepet illetőleg, amelyből a páskavacsora evésével való összefüggés kitűnik. A II. Mózes 12. fejezetéből olvassuk: „Így fogyasszátok azt el: Derekaitok legyen felövezve, saruitok a lábaitokon, bototok a kezetekben és sietve egyétek azt, mert Jehova páskája az. Mert átvonulok Egyiptom földjén ezen az éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén az embertől kezdve a baromig és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok én, Jehova. Es a vér [a bárány vére, amit az izraelita házak ajtaja félfájára és felsőküszöbére hintettek] jelül lesz nektek a házakon, amelyekben lesztek. Ha meglátom a vért, elkerüllek titeket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapás, mikor megverem Egyiptom földjét. Szolgáljon nektek e nap emlékezetül, ünnepnek szenteljétek azt Jehova számára nemzedékről-nemzedékre, örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret, még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert ha valaki kovászost eszik az első naptól a hetedik napig, az ilyen lélek irtassék ki (angol B.: vágassék le) ízráelből. Az első napon pedig szent gyüléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűlés legyen nálatok, semmiféle munkát ne végezzetek azokon a napokon, csak ami minden ember ételéül szükséges, azt lehet elkészítenetek."}} | + | {{raw:data:p|4|id=q1| A tárgyra való emlékezésünk felfrissítése végett idézzük itt Isten törvényét az ünnepet illetőleg, amelyből a páskavacsora evésével való összefüggés kitűnik. A II. Mózes 12. fejezetéből olvassuk: „Így fogyasszátok azt el: Derekaitok legyen felövezve, saruitok a lábaitokon, bototok a kezetekben és sietve egyétek azt, mert Jehova páskája az. Mert átvonulok Egyiptom földjén ezen az éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén az embertől kezdve a baromig és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok én, Jehova. Es a vér [a bárány vére, amit az izraelita házak ajtaja félfájára és felsőküszöbére hintettek] jelül lesz nektek a házakon, amelyekben lesztek. Ha meglátom a vért, elkerüllek titeket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapás, mikor megverem Egyiptom földjét. Szolgáljon nektek e nap emlékezetül, ünnepnek szenteljétek azt Jehova számára nemzedékről-nemzedékre, örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret, még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert ha valaki kovászost eszik az első naptól a hetedik napig, az ilyen lélek irtassék ki (angol B.: vágassék le) ízráelből. Az első napon pedig szent gyüléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűlés legyen nálatok, semmiféle munkát ne végezzetek azokon a napokon, csak ami minden ember ételéül szükséges, azt lehet elkészítenetek."}} |
| − | {{raw:data:p|5| „Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert | + | {{raw:data:p|5|id=q1| „Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert |
azon a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről, tartsátok hát meg e napot nemzedékről-nemzedékre, örök rendtartás szerint. Az első [nizán vagy abib] hónapban, a hónap tizennegyedik napjának [a páskanapnak] estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret: Hét napon át [vagy a tizenötödik naptól a huszonegyedikig] ne lehessen kovászt találni házaitokban, mert aki kovászt eszik, az a lélek kiírtatik (angol B.: kivágatik) Izráel gyülekezetéből, akár idegen, akár az ország szülötte legyen. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakó helyeteken kovásztalan kenyeret egyetek." - II. Mózes 12:11-20.}} | azon a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről, tartsátok hát meg e napot nemzedékről-nemzedékre, örök rendtartás szerint. Az első [nizán vagy abib] hónapban, a hónap tizennegyedik napjának [a páskanapnak] estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret: Hét napon át [vagy a tizenötödik naptól a huszonegyedikig] ne lehessen kovászt találni házaitokban, mert aki kovászt eszik, az a lélek kiírtatik (angol B.: kivágatik) Izráel gyülekezetéből, akár idegen, akár az ország szülötte legyen. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakó helyeteken kovásztalan kenyeret egyetek." - II. Mózes 12:11-20.}} | ||
| − | {{raw:data:p|6| Pál apostol azt mutatja, hogy ez a hétnapos ünnep az, melyet ő kép gyanánt felhasznál, hisz a Páskabárány helyett különösen a kovásztalan kenyeret emeli ki. Termesze-}} | + | {{raw:data:p|6|id=q1| Pál apostol azt mutatja, hogy ez a hétnapos ünnep az, melyet ő kép gyanánt felhasznál, hisz a Páskabárány helyett különösen a kovásztalan kenyeret emeli ki. Termesze-}} |
}} | }} | ||
A lap jelenlegi, 2023. március 16., 10:31-kori változata
A lap korrektúrázva van
AZ ŐRTORONY
MINT JEHOVA KIRÁLYSÁGÁNAK HIRDETŐJE
Az ünnep előtt
„Mert a mi páskabárányunk is leöletett érettünk, ugyanis Krisztus. Azért ünnepeljünk ünnepet" I. Kor. 5:7, 8, Zürcher Biblia.
1 JEHOVA készíti az ünnepet. Ez ezerkilencszáz év előtt vette kezdetét, most pedig közeledik tetőpontjához. Kik vesznek részt abban az arra még fennmaradt időben? Ez a szabadulás és szabadság ünnepe. A számunkra kínálkozó szabadság jelen kiváltságai csak kóstolója az Isten fiai dicsőséges szabadságának. Ez a szabadság pedig a most közelgő armageddoni csata után következő tökéletes új világban lesz. Az ezen az ünnepen résztvevők szabadságot élveznek, még pedig sokkal mélyebb és terjedelmesebb értelemben, mint amilyet valamely politikai és gazdasági demokrácia nyújthatna. A szent világosság szabadsága sohasem fog apadni, sem kialudni, azon nagy sötétségre való tekintet nélkül, amely rohamosan behálózza a zűrzavaros világ demokratikus és más kormányformáit. Ennek a szabadságnak az áldása és örömteljes igénybevétele nem kapcsolható ki és semmisíthető meg ez atomkorszak világi nemzeteinek a növekvő romlottsága és terheltsége által. Egyetlen eljövendő nemzetközi összefogás, egyetlen hatalmas emberek vagy démonok erős nyomása alatt cselekvő még oly erős világkormányzat sem nyomhatja el, hisz e szabadság mögött álló erő legyőzhetetlen és örökkétartó. Ez ünnepen résztvevők szabadsága világosan és barátságosan fénylik, mint egy világítótorony fénye mindazok valódi szabadságára, akik a nyomorúság és megsemmisítés iszapjából előküzdik magukat, melyben az összes nemzetek reménytelenül elsüllyednek.
2 Ez ünnepnek az ókorban előképe is volt Az első vacsora a keresztény korszak előtti tizenhatodik században, illetve ezelőtt 3458 évvel volt megtartva, azonban az abban rejlő csodálatos prófétai tanítás különösen a jelen időre érvényes. Pál apostol részben idézett fenti szavai ez egykori ünnepre hívják fel a figyelmet s megmagyarázzák annak mély értelmét: „Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, amint hogy ti kovásztalanok vagytok. Mert a mi páskabárányunk is meg van ölve már: a Krisztus. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se rosszaság és gonoszság kovászával, hanem tisztaság és igazság kovásztalanságával." (I. Kor. 5:7, 8) Az egészen világos, hogy az apostol itt nem arra hivatkozik, amit később „az Úr emlékvacsorájának" nevez, mégha helyes is ezt az emlékvacsorát minden évben az eredeti páskavacsora évfordulóján megünnepelni. Az Úr vacsorája a Krisztus halála emlékünnepe Jehova neve igazolására. Jehova tanúi pontosan ragaszkodnak az írás szabályaihoz s így ezt ebben az évben kedden este, április 16-án ünneplik meg. Ez nem csak annak a napnak az évfordulója, melyen Jézus bevezette az emlékünnepet, hanem még annak a napnak is, amelyen az első páskát ünnepelték Egyiptomban, ugyanis Abib (vagy nizán) hó 14-ik napjának, amely hónap Jehova rendelkezése szerint az év első hónapjai.
3 Az az ünnep, amelynek a megtartására Pál apostol felszólította testvéreit, olyasvalamit jelent, amit az év minden napján meg kell ünnepelni. Hogyan? Az életben a helyes, alkalmas utat választva azon tényre tekintve, hogy Krisztus Jézus, Isten Fia mint Páskabárány meghalt. Az
apostol fontos utasításai szerint a valódi Páskabárány, „aki elveszi a világ bűneit", halálának az ésszerű, logikus következményeként a szabadság cselekvési módját kell követni. Az „ünnep" kifejezéssel az apostol nem a páskavacsorára hivatkozik, melyet az izraeliták lent Egyiptomban ünnepeltek. Ha nem erre a vacsorára hivatkozik és arra sem, hogy keresztények résztvesznek az „Isten Báránya", Krisztus Jézus áldozatában, miért jelöli akkor a keresztények életében elfoglalt cselekvési pályát „ünnepnek"? Mivel a nizán hó tizennegyedik napján megünnepelt hajdani páskaünnep után egy hétnapos ünnep következett, a „kovásztalan kenyerek ünnepe". Ez az ünnep a páska következménye volt és azáltal lett megjelölve, hogy a Jehova akaratával összhangban meghatározott cselekvési szabályokat követték. Ez az egyhetes ünnep fontos, hisz az számunkra előkép.
4 A tárgyra való emlékezésünk felfrissítése végett idézzük itt Isten törvényét az ünnepet illetőleg, amelyből a páskavacsora evésével való összefüggés kitűnik. A II. Mózes 12. fejezetéből olvassuk: „Így fogyasszátok azt el: Derekaitok legyen felövezve, saruitok a lábaitokon, bototok a kezetekben és sietve egyétek azt, mert Jehova páskája az. Mert átvonulok Egyiptom földjén ezen az éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén az embertől kezdve a baromig és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok én, Jehova. Es a vér [a bárány vére, amit az izraelita házak ajtaja félfájára és felsőküszöbére hintettek] jelül lesz nektek a házakon, amelyekben lesztek. Ha meglátom a vért, elkerüllek titeket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapás, mikor megverem Egyiptom földjét. Szolgáljon nektek e nap emlékezetül, ünnepnek szenteljétek azt Jehova számára nemzedékről-nemzedékre, örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret, még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert ha valaki kovászost eszik az első naptól a hetedik napig, az ilyen lélek irtassék ki (angol B.: vágassék le) ízráelből. Az első napon pedig szent gyüléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűlés legyen nálatok, semmiféle munkát ne végezzetek azokon a napokon, csak ami minden ember ételéül szükséges, azt lehet elkészítenetek."
5 „Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert
azon a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről, tartsátok hát meg e napot nemzedékről-nemzedékre, örök rendtartás szerint. Az első [nizán vagy abib] hónapban, a hónap tizennegyedik napjának [a páskanapnak] estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret: Hét napon át [vagy a tizenötödik naptól a huszonegyedikig] ne lehessen kovászt találni házaitokban, mert aki kovászt eszik, az a lélek kiírtatik (angol B.: kivágatik) Izráel gyülekezetéből, akár idegen, akár az ország szülötte legyen. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakó helyeteken kovásztalan kenyeret egyetek." - II. Mózes 12:11-20.
6 Pál apostol azt mutatja, hogy ez a hétnapos ünnep az, melyet ő kép gyanánt felhasznál, hisz a Páskabárány helyett különösen a kovásztalan kenyeret emeli ki. Termesze-
