Oldal:Harc-az-Isten-ellen-1-2-rész-1937.djvu/15

183

²⁹ Az ember Jézus volt az egyetlen tökéletes igazi ember, aki valaha is élt ezen a földön. Szent, ártatlan és büntelen volt. (Zsidók 7:26; Péter I. 1:19) Jézus jót cselekedve járt-kelt, soha senkinek kárt nem okozott és igazságtalanságot nem cselekedett. Gyakran azzal vádolták, hogy bűntényt követett el s mindenkor a vakbuzgó vallásrajongók emeltek hamis vádat ellene. Az ily rajongók összeesküdtek a meggyilkolására; mert attól féltek, hogy a nép hozzá fog csatlakozni s így ők, a papok elvesztik megélhetésüket Ennek bizonyítékául áll megírva: „Akkor mondák a farizeusok egymás között: Látjátok mitsem tudtok csinálni; ímé az egész világ őt követi!” (János 12:19) „Akkor a főpapok és a farizeusok összehívták a szinhedriumot (felsőbíróságot) és mondának: Mit tegyünk? Mert ez az ember sok csodát mível; Ha békén hagyjuk, mindenki őbenne fog hinni, s eljönnek a rómaiak s feldúlják ezt a helyet (megfosztanak állásunktól) és a nemzetet.” — János 11:47, 48.

³⁰ Mire a főpap a következőket mondotta: „Ti semmit sem tudtok, és meg sem gondoljátok, hogy jobb, hogy egy ember haljon meg a népért (ezzel megjósolta, hogy Jézus a nemzetért fog meghalni) ... s attól a naptól kezdve kezdtek azon tanakodni, hogy megöljék őt.” (János 11:49—53) Ez szándékos gyilkosságra vonatkozó összeesküvés volt, és kifejezésre is jutott tetteikben.

³¹ A papok hamisan hazaárulással vádolták meg Jézust. Nem a köznép és nem is a politikai réteg kívánta az ő halálát; hanem a vallásrajongók kiabálták: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” (Máté 27:12—26) Amidőn Jézus Krisztust a fára szegezték s a vére kifolyt, akkor gúnyolta a papság: „Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: Bízott az Istenben, mentse meg most őt, ha akarja: mert azt mondta: Isten fia vagyok!” (Máté 27:41—43) Modern papokat is ugyanaz a szellem fűt és hasonlóképpen beszélnek Isten országának hirdetőiről. A papok nem gondoskodtak arról, hogy Jézus testét tisztességesen eltemessék; hanem egy tekintélyes, gazdag jogász, aki nem egyezett a papok cselekedetével, kérte el Jézus testét és részesítette illedelmes temetésben. (Máté 27:57) A főpapok és a farizeusok, akik a vallás vezérei voltak, akarták meggátolni Jézus feltámadását is, ők vesztegették meg a katonákat, hogy hammisan valljanak s mondják azt, hogy Jézus tanítványai lopták el a testet, amíg ők aludtak. (Máté 28:11—13) Kételkedhetik-e tehát becsületes ember csak egy pillanatig is azon vallásrajongók bűnösségében és abban, hogy azok a vallásvezérek, a farizeusok és az írástudók az ördög eszközei voltak? E tanulmány során ne feledjük, hogy vallásrajongók ölték meg Jézust, s aztán hasonlítsuk össze ezzel azon tényeket, hogy éppen a gyilkosok játszanak vezető szerepet a valláskultuszok terén.

Az ő eljövetelének rendeltetése

³²

Az ember Jézus Isten fia volt. Mielőtt ember lett, a Logosz (Ige) volt Jehova Isten munkavezetője mindenek megteremtésében. (Kolossé 1:16) Logosz Isten mindenhatósága folytán testté lett (azaz, ember lett) és lakozék ember között1. (János 1:14) Jehova Isten elküldte őt mint rendkívüli képviselőjét erre a földre, s az a közlemény, amelyet közölt, a Mindenható Istentől való volt.(János7:16) Az ördög, a hazugságok kitalálója, gyilkos és csaló, évszázadok óta rágalmazta Jehova nevét, dacolt vele és kihívta, hogy mutasson hát oly emhert a földön, aki megőrzi hűségét akkor is, ha ő, az Őrdög; fogja kipró-

bálni. Miután Jehova négyezer éven át akadály nélkül hagyta az ördögöt garázdálkodni, szeretett fiát, Jézust, küldte a földre annak bizonyítására, hogy az ördög hazug, s hogy Jehova nevének igazolója legyen. Isten akaratának végrehajtásában rendkívül fontos volt, hogy Jézus hirdesse az igazságot; azért válaszolta egy kérdésre földi missziója végén: „Király vagyok; azért születtem és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról; minden, valaki az igazságból való, hallgatni fog az én szómra.” (János 18:37) Ebből következik, hogy minden személy, aki nem akar hallgatni Jézus szavaira, nem az igazságból való, hanem az ősellenség, az ördög befolyása alatt áll.

Megváltás

³³

Jézus földrejövetelének legfőbb oka és rendeltetése az volt, hogy bizonyságot tegyen az Istenről, Jehováról, és az ő országáról és szent nevét igazolja. Azzal kapcsolatban s egy másodrendű okból, azért is jött, hogy az embert megváltsa a kárhozatból, amely Ádám bűne következtében terhelte. Ádám Isten törvényének szándékos megszegése miatt ítéltetett halálra, gyermekei azután születtek. Az elítélt Ádám tökéletlen volt, mivel halálítélet alatt állott, tehát nem is nemzhetett tökéletes gyermekeket. Ennek következtében azóta minden ember bűnben született és fogamzott. „Ímé bűnben születtem, és bűnben fogamzott az én anyám.” (51. zsoltár 7) „Azért amiképen egy ember által jött a bűn a világra és a bűn által a halál, és a halál minden emberre elhatolt, mivel mindnyájan vétkeztek.” (Róma 5:12) Ábel, Énok, Noé és Ábrahám hívek voltak Istenhez; de mivel Ádám bűne folytán tökéletlen emberek voltak, s az örökélethez nem volt joguk, nem élhettek örökké, csakis ha megváltásban részesülnek. Az embert Isten egy tökéletes emberi élet által kellett hogy megváltsa a halálból; mert a tökéletes emberi élet volt az, amit Ádám az isteni törvény által kirótt büntetés következtében elveszített. Mivel pedig minden ember Adámtól származott, nem volt olyan ember egysem, aki Ádám helyett tökéletes áldozatot tudott volna bemutatni Isten előtt. Isten azonban gondoskodott egy ily tökéletes emberről.

³⁴ Az isteni rendelés szerint az emberiségnél a férfi nemtől származik az életmag. Hogyan lehetett volna tehát egy tökéletes embert előállítani, s ki fizethette volna meg a megváltás árát és lehetett volna szabadító? Jehova, a mindenható Isten megcselekedte ezt, amidőn Mária még hajadon volt. (Máté 1:18) Isten szent szellemétől fogamzott. Arra való tekintettel, hogy Isten a férfit és a nőt is a föld elemeiből alkotta, nem nehéz megérteni azt sem, hogy Isten Mária fogantatását is keresztül tudta vinni. A gyermek, Jézus, megszületett, tiszta, szent, makulátlan és teljesen különálló volt a többi emberektől, mivel nem az Ádám tisztátlan életcsirájából származott. (Zsidók 7:26) Jézust emiatt nevezi az írás minduntalan az Ember Fiának, ami „Isten Fiát” jelenti. Amidőn Jézus harminc éves lett, az isteni törvény rendelése szerint alkalmas lett Isten papságára. Jézus akkor teljesen felszentelte magát Isten akaratának cselekvésére, Jordánban való megkeresztelkedése volt a külső, látható jele mások előtt, hogy ő tényleg szövetséget kötött Isten akaratának teljesítésére. Akkor teljesült be a következő kijelentés: „Akkor mondék: Imhol vagyok, felőlem áll megírva a könyvtekercsben... A te akaratod teljesítését, ezt kedvelem, én Istenem; és a te törvényed az én szívemben van.” (40. zsoltár 7, 8; Máté 3:15—17) Ő, aki az emberiséget meg akarta váltani, magát önként kellett áldozatul szentel-