Oldal:Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu/13

117

én atyámat". (13. v.) Most világszerte megjelenik Jézus Krisztus dicsősége az ilyenek számára. Ehelyütt a prófécia szavaiból világosan kitűnik, hogy a maradék és a „többi juhok" is tartoznak „sietni" s minden kínálkozó alkalommal közölni az evangéliumot, hogy Isten kegyes gondviselését megismerhessék az engedelmes emberek számára.

⁷

József azután közölte testvéreivel, hogy még öt évig fog tartani az ínség, siessenek és hozzák oda atyjukat családostól és mindenestől, hogy legyenek József, a kormányzó közelében, hogy „el ne szegényedjenek, ők és az ő házuk s amijük van." (Mózes I. 45:8—11) Ez mutatja, hogy amidőn a Józsefben példázott nagyobb tekintély magát megismerteti, Jézus Krisztus az ő földi maradék népe útján, még sok lesz a tennivaló (a munka) azok érdekében, akik ezen a földön fognak életet nyerni.

⁸ 1931-ben egy osztály mutattatott meg a maradéknak, amelyet táplálni kellett. Abban az időben azonban még „nem ismertük fel a nagysokaság" kilétét. Azon körülmény, hogy József Jákób házanépét mostohatestvéreivel és azok családjaival együtt meghívta, mutatja, hogy a maradék 1931 után, amidőn a földi osztály felismertetett (amelyet most a maradék tartozik felkarolni) segíteni tartozik ezt az éhező osztályt. Éppen ez következett be. A maradék 1931 óta megértette, hogy be kell járnia a kereszténység területét és oktatni tartozik az igazságra szomjazókat. Mindazáltal érdekes és leszögezni való, hogy a „nagysokaság" osztályt 1935 máj. 31., a washingtoni kongresszus előtt nem ismerte fel világosan a felkent osztály. Azóta a nagysokaság érdekében rendkívüli munkaszervezés történt és figyelmesen folytatódott, hogy figyelmét Isten igéjének igazságaira felhívja; ez folyik, miközben maga az Úr gyűjti a nagysokaságot nyája közé ahol bőven fog élelmiszert kapni.

Meghívás

⁹

Az újdonság, „József testvérei" megérkeztek, gyorsan szétfutott a hír Egyiptomban; ez az örömhír a Faraóhoz is eljutott és örvendett neki. Most a Faraó is megjelenik a színtéren s a drámának e részében Jehova Istent képviseli: „És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat és eredjetek, menjetek el Kanaán földére; és vegyétek fel atyátok és házatok népét és jöjjetek hozzám; és én nektek adom Egyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját. Ez is parancsolatul legyen néked: Ezt míveljétek: vigyetek magatokkal Egyiptom földéről szekereket gyermekeitek és felesegeitek számára és vegyétek fel atyátokat és jöjjetek. A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert Egyiptom földének a legjava a tietek." — Mózes I. 45:17—20.

¹⁰ Hasonlóképpen Jehova Isten tetszőleg szemlélte Jézus Krisztus munkáját, aki nagyobb, mint volt József amidőn a templomban megismertette magát a maradékkal és a többi „juhokkal" való kapcsolatát feltárta; Az Isten megerősíti a jóindulatú emberek meghívását, mondván: „Jöjjetek és vegyétek az életnek vizét ingyen!" (Jelenések 22:17) Ismét azt kell megjegyeznünk, hogy ez a prófécia is teljesülni kezdett, anélkül, hogy a maradék nyomban megértette volna. 1929-ben megjelent egy cikk, „Kegyelmes meghívás" volt a címe, ez tárgyalta, hogy „az élet vize" megindult és ezt az igazságot azokkal kell ismertetni meg, akik az életet keresik. Abban az időben azonban még nem ismertük fel, hogy a ”nagysokaság“ földi osztály lesz, hanem azt hittük, hogy alárendelt szellemi osztály lesz, amelyet fel kell karolni. Azután jelentek meg a „Világos-

ság" c. könyvek angolban; de a „nagysokaság" kiléte még mindig ismeretlen volt. Ügylátszik, az Úr az ő hű népét gyakran próféciák teljesítésére használja és később értesíti, hogy arra használta.

¹¹

Egyes kritikusok gyakran hiányosnak mondják a leközölt cikkeket s azt mondják: „A WT megváltoztatja eddigi nézetét és ellentmond önmagának!" Erre csupán azt akarjuk mondani, hogy a prófécia és annak teljesülése csak lépésről lépésre tárul fel Isten népe előtt, s így csak azt közölhetjük, ami feltáratott és amit megértettünk. Ha emberek hagyományait követnénk, akkor szilárdan amellett állanánk, ami valamikor közöltetett. Ámde Isten népe nem követ emberi hagyományokat, hanem csakis Isten igéjét tekinti vezetőjének s ahogyan Isten jónaklátja ezen isteni igazságok feltárását és a próféciák kibontakozását a maga idejében, válik Isten hű maradék népének kiváltságává, hogy azokat felismerésük után leközölje. A feltárt igazságok és a feltárás nem valamely embernek a tulajdona. És nem is egy csoportnak a sajátja. Az igazság az Úré az fejlődik, ill. előrehalad és mindinkább világosabb lesz a teljes délig. Ez bizonyítja a legerősebben, hogy Isten vezeti az ő népét, ő táplálja, amennyiben minduntalan oly lelki táplálékot tálal fel asztalára, amit jónak lát részére s ami hozzájárul az Úr dicsőségéhez.

¹²

József, aki Jézus Krisztust példázza, azután arra utasította féltestvéreit, hogy rokonságuk más családtagjaira is terjesszék ki a meghívást; mindnyájukat meghívta, jöjjenek Egyiptomba. Jézus Krisztus, a nagyobb József, közölteti az igazságot és gyűjti a nagysokaságot az Úr nyája közé s ezért mondja: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ez akolból valók; azokat is elő kell hoznom és hallgatni fognak szavamra és lesz egy akol és egy pásztor." — Jelenések 7:16.

¹³ Ebben a munkában a Benjámin osztály, a maradék is résztvesz a kegyes meghívást elvíve a „más juhokhoz"; s amidőn ezek a meghívást meghallották, nekik is kiváltságuk és kötelességük lesz, hogy ők is így szóljanak a „többi juhokhoz": „Jöjj...és ne késlekedj." Ez is azt bizonyítja, hogy a „más juhok", akik a nagysokaságot fogják alkotni, részt kell venniük a munkában, bizonyságot kell tenniük Isten országáról a világon, hogy aki akar, a biztonság helyére menekülhessen, ahol a nagyobb József táplálni fogja. — Jelenések 7:16.

Ünnepélyes figyelmeztetés

¹⁴

A helytartó testvérei mostmár mindama jóval megpakkolva, amikét József nekik ajándékozott és azon küldetéssel, hogy rokonaikkal együtt Egyiptomba költözzenek, útrakészen álltak: „És elbocsátá az ő testvéreit és elmenének és monda nekik: Ne háborogjatok az úton!" (Mózes I. 45:24) Hasonlóképpen áldotta meg most bőségesen az Úr Jézus Krisztus, a nagyobb József azokat, akik őt szeretik és másokhoz is elküldi őket, hogy kegyelmes meghívásában részesítsék az élet útjának megkeresésére. Amiképpen József fivéreit figyelmeztette.: „Ne háborogjatok az úton", figyelmezteti most a nagyobb József is a maradék tagjait, a féltestvéreket, akik a „más juhokhoz", a nagysokasághoz tartoznak, hogy a királyság érdekeiért békében éljenek együtt és szeressék egymást. Ezt a figyelmeztetést a zsoltáros a következő szavakban fejezi ki: „Atyámfiáiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! (Éljetek békében) Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót neked!" (122. zsoltár 8,9) Akik szívüket Istennek adták, most állandóan szemük előtt kötelesek tartani, hogy Jehova Istennek Jézus Krisztus alatt álló szervezetéről van szó s aki szereti Istent és az ő szervezetét, törekedni fog és törekednie is kell,