Oldal:Munka-1937.djvu/5

23

hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül." (Apcsel. 3:23) A szolga tehát nem cselekedhetik tetszése szerint, hanem engedelmeskedni tartozik, mégpedig örömteljes szívvel.

¹⁷ A maradékképpen ismertek a földön a felkent templomhoz tartoznak és Sionnak, illetve Isten szervezetének egy részét képezik és teljes egyetértésben kell dolgozniok ennek a szervezetnek a fejével, Jézus Krisztussal. A templom-osztálynak Jehova és Jézus Krisztus a tanítója, s ezek a tökéletes tanítók látták el a templom-osztályt azon eszközökkel, amelyekből felvilágosodhatnak kötelességeik és kiváltságaik felől. Ezért áll megírva: „Igyekezzél, hogy, Isten előtt becsületesen „megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét". (Tim. II. 2:15) Ez nem azt jelenti, hogy azt kell szorgalmasan tanulmányozni, amit emberek adnak elő, s ami egyesek előtt szentnek és jámbornak tűnik, fel. Hanem inkább annak a vizsgálását és tanulását jelenti, hogy vajjon miből áll Istennek szolgájára vonatkozó akarata s azután e munkát nem szégyelve és minden elfogultság nélkül végezni, miközben az igazságot megfelelő és helyes módon kell alkalmazni. Emiatt kell Isten Igéjét az igazságot állandóan és kitartóan tanulmányozni, azon segédeszközöket is használva amelyekkel az Úr az igazság megísmerésére megajándékozott. Azt mondta valaki, hogy bárki is megértheti az igazságot, aki Isten akaratának cselekvésére elhatározta magát; „mert az igazság az igazak részére van elvetve". Ez nem jelent helyes magyarázatot, hanem az írásnak téves alkalmazását jelenti. Az igazság az Isten igéje. Isten igazságát azonban senki sem értheti meg, amíg Isten arra kitűzött ideje el nem érkezik; s akkor is csak azok érthetik meg, akik szorgalmasan követik Isten feltárt utasításait. Meg van írva: „Világosság támad fel az igazra és az egyenesszívűekre öröm". — 97. zsoltár 11

¹⁸ Nem igaz mindenki, aki azt vallja, hogy az úrnak szolgál. Hogyan igazulhatunk meg? Az Úrhoz való teljes ragaszkodás és a templomban és „az igazság palástja" alatt való tartózkodás által, mellyel őket Jehova megajándékozta. Erről áll megírva: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engem körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit." — Ésaiás 61:10

¹⁹ Jehova világossága a templom-osztály fejére, Jézus Krisztusra tűz, s ez a világosság sugárzik vissza az ő arcáról a templom-osztály tagjaira s ekképpen részesül Isten népe Isten igéje feltárt igazságainak megértésében. (Kor. II. 3:18) Jehova világossága süt a próféciákra s a híveket Jézus Krisztus útján ajándékozza meg e próféciák ismeretével és megvilágításával. Tények mutatják, hogy Isten a WT iratai által látta jónak azokhoz juttatni az igazságot, akik őt szeretik. Az Úr Jézus, aki most szt. angyalai kíséretében tartózkodik a templomban, a saját útján Isten akaratával egyezően közli ezeket a magyarázatokat azokkal, akik őt szeretik és neki szolgálnak, és teszi megérthetővé és felfoghatóvá.

A nap

²⁰ Amióta szeretett fiát Jehova mint királyt trónra emelte és a templomhoz küldte egy új nap következett be. A dicsőséges hajnalcsillag felkelt és az idő elérkezett Isten nevének tisztázására. Ez a nap az, amelyet az Úr szerzett s erről áll megírva: „Nyissátok meg nekem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem, az Urat! Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. Magasztallak téged, hogy meghallgattál; és szabadításomul lettél! A kő, melyet az építők megvehettek, szegletkő lett! Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt. Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt: örvendezzünk és vigadjunk ezen!" — 118. zsoltár 19—24

²¹ Most a szentlélek nem gyakorol vezető, tanító és ügykezelő tisztséget, mert Jézus Krisztus jelen van és ő a tanítója, oktatója és vezetője Isten népének; azért az öröm napja ez. Jézus Krisztus ama nagy és rendkívüli örömet élvezi, hogy most végrehajthatja szíve régi vágya szerinti munkáját. Ez az Atya neve tisztázásának a napja. Ezért hívja a templom-osztály tagjait, hogy vegyenek részt az ő örömében és Jehova neve tisztázásában. A jelen tehát többé nem a szomorkodás ideje. A király maga köré gyűjtötte az övéit és elragadta a láthatatlan helyekre, hogy mindenkor az Úrral legyenek. — Thess. I. 4:16, 17

Háború

²² A jelen a munka, és a hadiszolgálat ideje; mert Sátán nem akarja átadni a teret Jézus Krisztusnak, a jogos uralkodónak s emiatt kell Sátánnak teljes szervezetével elpusztulnia a mindenható Isten nagy napjának viadalában. Emiatt történt változás a munkában, amelyet Isten szolgainak kell végrehajtaniok. Valamikor a keresztények azt hitték, hogy Istennek csupán az a szándéka, hogy embereket vegyen fel a mennyekbe; most azonban látja a szolga-osztály, hogy az ő szándéka odairányul, hogy a világegyetemben minden gonoszság kiirtása és az igazság beiktatása által tisztázza nevét, s látja, hogy azok fognak részesülni Isten határtalan áldásaiban és az életben, akik Isten és az ő országának pártjára állanak. Mi jelenti tehát a Szentírás helyes értelmezését a jelenre alkalmazva? Röviden mondva a következő: A közeli megvívásra kerülő harc és a világ uralmára vonatkozó felsőbbség kérdését el fogja dönteni, a mindenható Isten csatája; ennek a csatának vezetője, aki Jehova nevében győzelmet fog aratni, a nagy hadvezér, Jézus Krisztus: most az a kötelessége a templom-osztály minden tagjának, hogy az Úrtól származó parancsoknak és utasításoknak engedelmeskedjen s ezen a téren bizonyos parancsokat kell teljesíteniök. Az Úr világosan felismerni engedte, hogy a felkent maradék által teljesítendő munka Jehovának és királyának dicsőítéséből áll, mégpedig örömmel és félelem nélkül és az ellenkezésekre való tekintet nélkül. Ez jelenti az áldozatoknak igazsággal való vitelét az Úrhoz. Istennek évszázadok előtt feljegyzett próféciái, melyeket az Úr most feltár, tisztázzák a templom-osztály kötelességét. Megkísérelték úgy feltüntetni a dolgot, mintha Armageddon viadala és a mindenható Isten nagy napjának csatája egymástól különböző két esemény lenne. Ez nyilván a ravasz ellenség, az ördög cselfogása, aki