Oldal:Jehova gondviselése-1-2-rész-1937.djvu/8

96

eljövendő dicsőségéről és hatalmáról. (Máté 16:27, 28) Amidőn Jézus vádlói előtt állott, mondotta: „Mostantól fogva meglátjátok az Embernek Fiát ülni az Isten hatalmas jobbján és eljönni az égnek felhőiben." (Máté 26:64) A zsidó papság gyűlölte Jézust és megölésére törekedett, mivel azt mondta, hogy Jehova az ő atyja és szereti őt. (János 8:17—47) Jézus híven követvén Jehova törvényeit, maga- és Isten országa felől is „bizonyságot tett az igazságról", amint azt Isten beszédének próféciái előre megmondották. Még Pilátus, az államférfi, maga is tudta, hogy a főpapok irigységből juttatták halálra Jézust. (Márk 15:10; Máté 27:18) Mindez a prófétai dráma azon részének teljesüléseképpen történt, amely előre mutatta József mostohatestvéreinek irányában táplált érzéseit. József mostohatestvérei atyjuk nyáját Sikemtől mintegy 25 km északnyugatra Dóthánba terelték, ami „két kutat" jelent. Józsefet azzal bízta meg az édesatyja, hogy keresse, fel őket; ezért kezdte keresni atyjának nyáját, amely akkor rossz pásztorok kezében volt. (Mózes I. 37:14—17) Hasonlóképpen Jézus a „jó pásztor" hűséges volt Atyja törvényeinek megtartásában, szívesen veszélybe ment és életét adta a juhokért, ő is Atyja juhainak keresésére indult, amelyek akkor a zsidó papok gondviselésére voltak bízva, akik magukat „Ábrahám magvának" állították.

²⁸

Ezek a hűtlen pásztorok vagy József féltestvérei — Ruben és Júda kivételével — „cselt szőttek ellene és meg akarták ölni." Még azok is, akik habár bele voltak keveredve az összeesküvésbe, de nem helyeselték József megölését, tétlenül nézték József eltávolítását, bűnrészesek lettek a gonosztettben. Józsefről lehúzták a szép tarka ruháját és azután kiszáradt kútba vetették, hogy később megöljék őt. Miután ezt megcselekedték, lakomát rendeztek és kölcsönösen szerencsét kívántak egymásnak, hogy mostmár megszabadultakJózseftől. Nem ölték meg őt, hanem Júda tanácsára eladták őt „húsz ezüst sékelért" egy midiánita és ismaelita vándorkaravánnak, amely Egyiptomba volt úton. Ebből arra következtettek, hogy mostmár megszabadultak testvérüktől, aki őket az igazsággal kínozta; azonkívül azt gondolták, hogy jó üzletet csináltak a kereskedőkkel. Cselszövésüket tovább szőve, atyjuk, Izrael ámítására leöltek egy kecskebakot s annak vérével bemázolták József ruháit, a véres ruhát Jákobhoz vitték s megmutatták neki, hogy az ő kedvenc fiát, Józsefet a vadállatok széttépték. — Mózes I. 37:18—35.

²⁹ Mivel József még húsz éves sem volt, húsz ezüstért adták el, amely törvényes vételár volt. (Mózes III. 27:5) József eladatása után 22 évig halottnak számított Jákób előtt; mert hiszen atyjának sejtelme sem volt, hogy Egyiptomba adták el és még életben van.

³⁰ A prófétai dráma ezen részét Jézus élményei teljesítették be. Az ő zsidó testvérei összeesküdtek ellene és ismételten megölésére törekedtek így akarván megvalósítani összeesküvésüket; végül sikerült is nekik és az Úr Jézust halálba döntötték. (János 5:16—18; 11:53; Máté 27:1) Amint Ruben viselkedett Józseffel szemben, így a zsidók közt is többen nem helyeselték Jézus meggyilkolását, köztük egy ember, akit „Józsefnek hívtak, aki tanácstag is volt" s nem egyezett

bele Jézus megöletésébe. (Lukács 23:5—51) Éppen úgy, ahogyan indítvány történt arra nézve, hogy Józsefet Egyiptomba adják el, hasonlóképpen adta el Jézust Júdás harminc ezüstért a zsidó papságnak. Mivel Jézus 33 éves volt, tehát nagykorú volt, az ő eladási ára 30 ezüst volt. Ennyit fizettek az ő életéért a zsidó kufárok s azután a hóhérok kezébe szolgáltatták őt, Sátán hóhérai kezébe, amely „szellemileg Egyiptomnak neveztetik, ahol a mi Urunkat is megfeszítették." (Jelenések 11:8; Máté 26:14—16; 27:3—5) Miután a zsidó papok megfosztották az Úr Jézust Isten kedvencének méltóságától, elvetemült gonosztevő módjára gyilkolták meg őt. Amiképpen József mostohatestvérei egy kecskebakot megöltek s annak vérét használták fel atyjuk elámítására, a zsidó papság Jézus halálát idézte elő. József testvérei alaposan igyekeztek becsapni atyjukat s ez sikerült is nekik egy ideig. Hasonlóra törekedett a zsidó papság is. Habár Jézus Jehova hatalma útján halottaiból feltámasztatott s ez nyilvánvaló lett a nép között, a zsidó papság hevesen vitatta, hogy Jézus feltámadott és azon mesterkedett, mimódon tudná elhitetni, hogy ő halott. (Máté 27:62—66; Lukács 23:50—53; János 19:31—42) József teljesen eltűnt szülőföldjéről s amint atyja hitte, halott volt; így végződik a nagy prófétai dráma első része.

Második rész

³¹

A cselekmény helye mostmár Kánaánból Egyiptomba lett áthelyezve, ahol József rabszolga lett. Józsefnek Egyiptomban eltöltött életpályája megkívánja, hogy a prófétai drámát Jézus személyéről Jézus Krisztus és az ő testének tagjaira vigyük át, t. i. a gyülekezetre, amelynek Jézus Krisztus a feje. A prófécia mostmár főképpen az ő lábtagjaira (utolsó tagjaira) szól, amit „maradéknak" is nevez, illetve az ő igazi követőire, akik most élnek a földön. Sok idővel Józsefnek Egyiptomba való eladása után írta Isten egyik hű bizonyságtevője: „A pátriárkák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba; de Isten vele vala. És megszabaditá őt minden nyomorúságából és ada neki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, ki őt Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állítá." (Apcsel. 7:9, 10) Ez újabban bizonyítja, hogy a Jehova Isten által vezérelt dráma prófécia volt és a földön élő maradék javára jegyeztetett fel a régmúltban, hogy abból bátorságot merítsen és reménységében megerősödjön. Ezt megerősítve, írta a próféta: „Elküldött előttünk egy férfiút, Józsefet, aki rabul adatott vala el; a lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala. Mindazideig, amíg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt. Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt. Úrrá tévé őt az ő házán és uralkodóvá minden jószágán. Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté és véneit is bölcseségre taníthatá". (105. zsoltár 17—22) Így volt előre közölve, hogy Jézus Krisztus lábtagjai béklyóba veretnek, korlátok közé és szenvedniük kell Isten kitűzött idejéig, amidőn eljön az idő, hogy Urukkal együtt felmagasztaltassanak. Mily kegyes is Jehova Isten atekintetben, hogy még ezeket a kicsi részleteket is előre feljegyeztette a régmúltban és most feltárja azokat a hűségesek érdekében a földön.