Oldal:Jehova-ünnepe-1933.djvu/13

1933 március 15.

Az őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke

93

ta Jehova nevében ezt mondotta: „Lelkemet szellememet) adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek." (Ésaiás 42:1) Ezt jelképezi az olaj is, melyet a főpap fejére öntöttek s amely által az felhatalmazást nyert. Jehova az ő szellemét adta szeretett fiára és ezzel kente őt fel a maga képviseletére.

Isten fiának a szentszellemmel való felkenéséről a következő van megírva: „Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot, annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid fölé. (Zsidók. 1:9; 45. zsoltár 8) Továbbá írva van: „A Názárethi Jézust, mint kéné fel az Isten szentszellemmel és hatalommal, ki széjjel járt, jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ővele." — ApcseL 10:38.

Az írás ezen kijelentései véglegesen igazolják, hogy a szentszellem nem személy, eszerint tehát nem is egyike a háromság isteneinek. Azt bizonyítják, hogy a szentszellem Jehova szent hatalma (ereje), melyet szeretett fiára és olyanokra ruházott, akiket megbízatással látott el a maga képviseletére. Ezek, valamint a Biblia más szövegei világosan leleplezik az incarnacióról és a háromságról szóló téves tanok helytelenségeit, valamint azt, hogy az Úr (Isten) fogalmát tévesen határozták meg.

Jézus tökéletes ember volt, mégpedig az egyetlen tökéletes ember, aki Adámon kívül valaha a földön élt. A Jordán partján állott Jézus, a tökéletes férfi és kinyilatkoztatta Atyja iránti ragaszkodását. Isten ott ihlette meg őt a szentszellemmel, és ruházta fel teljes hatalommal és tekintélylyel, hogy az ő nevében beszéljen. Jézus ott kezdette meg hatalmas művét. Tökéletes, szent és ártatlan volt, aki elkülönítette magát a bűnösöktől. Isten prófétája így írt róla: „Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajkaidon, azért áldott meg az Isten örökké." (45. zsoltár 3) Ő az igazság, gyengédség és igazságosság igazi megtestesítője volt. Bátran és őszintén megmondotta az igazságot. „Soha ember úgy nem beszélt, mint ez az ember." (János 7:46) Ennek oka abban rejlett, hogy tökéletes volt és osztatlan szívvel igyekezett Jehova akaratát teljesíteni. Azért jött, hogy az Istentől rábízott igét hirdesse. „Mert én nem magamtól szólottam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondják és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő

parancsolata örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom, ahogy az Atya nekem mondotta." (János 12:49, 50) Isten azért küldötte a világba, hogy hirdesse az igazságot és ő az igazat beszélte. "En azért születtem és azért jöttem a világra, hogy

bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az

igazságból való, hallgat az én szómra." (János 18:37) Ebből az következik, hogy mindazok, akik Jézus szavának ellentmondanak, vagy azokat megtagadják, nem hirdetik az igazságot.

Halljuk csak szavát és figyeljük meg, hogy a háromság és az incarnació dogmái tévedések és azt minden korok ámítója, az ördög állításaiként jellemzi. Kortársainak, az írástudóknak és farizeusoknak, akik nem akarták őt meghallgatni és megtartani beszédeit, Jézus világosan megmondotta: „Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől származtam s jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet, mert nem hallgathatjátok az én szómat. Ti az ördög atyától vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja." — János 8:42—44.

A háromság-tan és az incarnació szószólói azt állítják, hogy Isten, Jézus és a szentszellem személy, hatalom és örökkévalóság tekintetében egyazon személy. Jézus ezzel szemben így szól: „Az én Atyám nagyobb nálamnál." (János 14:28) Ezek ellenben azt mondják: „Jézus önmagának volt az atyja." Aki ezt mondja, az nem tanítja a valóságot, mert Isten és Jézus között a való viszony az Atya és a Fiú viszonya és Jézus ezt a viszonyt mindenkor elismerte. Jézus így szólott: „Mert az Atya szereti a Fiút és mindent megmutat néki, amiket őmaga cselekszik." — János 5:20.

A Szentírás azt bizonyítja, hogy csak Isten halhatatlan. (Tim. I. 6:16) Ez azt jelenti, hogy amidőn Jézus a Jordán partján állott, nem volt halhatatlan és ezért nem is volt egyenlő Istennel. Isten fiának az itt következő szavai további bizonyítékul szolgálnak arra, hogy ő nem volt önmagának Atyja és hatalomban, valamint örökkévalóságban sem volt egyenlő Istennel; „mert, amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. És hatalmat ada neki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia." (János 5:26, 27) Döntsön az olvasó afölött, hogy Jézus itt igazat mondott-e; ha ő igazat mondott, akkor ebből feltétlenül arra kell következtetni, hogy a háromság-tan téves állítás.

Jézus így szólt hallgatóihoz: „Munkálkodjatok, ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örökéletre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten." (János 6:27) A zsidókhoz így szólt: „Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de az igaz, aki elküldött engem; és én