Oldal:Jehova-ünnepe-1933.djvu/10

90

Az őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke

20. évfolyam, 6. szám

{{raw:data:c|

sőszülöttek, mivel minden családban csak egy elsőszülött volt; ezt a tényt azonban nem lehet aképpen magyarázni, mintha azt jelentené, hogy mindazok, akik azt állítják, hogy szövetségesei Istennek, akkor is résztvehetnek az emlékünnepen, ha nincsenek Krisztus testében és nem várományosai a királyságnak. A páska nem volt jelképe az emlékünnepnek, amelyet Jézus rendelt el; a páskavacsorán nem ittak vért, sem valóságos vért, sem bort, mely a vér jelképéül szolgált volna.

30 Pál éppen „az áldások poharára” és azon „kenyérre, amelyet, megszegünk”, való utalása előtt beszélt a testi Izrael történelméről és rámutat jelképi esetekre ,a gonosz dolgok kívánása`, „a bálványimádás" és a „paráznaság" tekintetében, valamint a Krisztus megkísérlésére és a „zúgolódásra” nézve, azután így szól: „Azért szeretteim, kerüljétek a bálványimádást. Mint értelmesekhez beszélek; ítéljétek meg ti magatok, amit mondok.” Azután a következőket írja: „Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem vehettek részt az Úr asztalánál és az ördögök asztalánál.” (Korinthus I. 10:6-15, 21) Pál itt oly pohárról és asztalról beszél, mely nagyobb annál a betűszerinti pohárnál és asztalnál, amelyet a vacsora alkalmával használtak. Ha valaki nem iszik az igazi pohárból és nem eszik az igazi asztalról, nem is veheti magához méltóképpen az Úrvacsora jegyeit. Krisztus teste, a kiválasztás Jehova beleegyezésével nem oszthatja meg szolgálatát és szeretetét Isten királysága és Sátán szervezete között. „Mert Krisztus, a mi páskabárányunk is megöletett. Azért tehát ünnepet szenteljünk, nem régi kovásszal és nem is a gonoszság és rosszaság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.” (Korinthus I. 5:7, 8) A páskaünnepen a kovászos kenyér fogyasztására halálbüntetés volt kiróva. (Mózes II. 12:19) Azok a hűségesek, akik meg tudják különböztetni az Úr testét, megvizsgálják magukat és megőrzik magukat a szív fertőzésétől és tisztátlanságától, őrizkedni fognak attól, hogy méltatlanul egyenek és igyanak s azáltal isteni büntetést vonjanak magukra. — Korinthus I. 11:28, 29.

ai A földön kétségtelenül vannak olyamok is, akik Jehova mellett foglalnak állást, hisznek Jé¬ zus Krisztus kiomlott vérében és kifejezték elha¬ tározásukat Isten akaratának cselekvésére, de nem fogadták el a királyságra szóló meghívást- s így nem is várományosai a királyságnak. Ebből következik, hogy ezek nem isszák, az ő vérét és nem ismerik az ő szenvedéseinek gőzösségét, az ő halálához hasolókká lévén. Mive} ezek nincsenek közösségben (egységben) Krisztussal, nem is ve¬ hetnek részt jogosan az emlékünnepen a borból iván, mely Jézus Krisztus kiomlótt vérét jelképezi. Mivel egykor az egész emberiségnek a kenyérben jelképezett Jézus Krisztus szolgálatának érdemé¬ ből kell táplálkoznia, résztvehetnek-e az emlékün¬ nep alkalmával a kenyér törésében, de nem a bor ivásában azok, akik hisznek Krisztusban, de nem várományosai a királyságnak? Az írás e kérdésre vonatkozólag hallgat s így senkinek sem áll jogᬠban azt állítani, hogy az említett eljárás volna he¬ lyes. Az írás azt mutatja, hogy a bor és a kenyér mint jelképek egy időben fogyasztattak. Az írás nem jogosít fel bennünket, hogy az emlékünnepen az egyiket a másiktól elválasszuk. A kenyeret és a bort csak a hű tizenegy fogyasztotta, akik meg¬ hívást nyertek a királyságba és várományosai vol¬ tak annak. Azok, akik későbben az apostol kije¬ lentésével összhangban méltóképpen részt vettek az emlékünnepen, a királyság várományosai. Ezek • alkotják a menyasszonyi osztályt. A menyasszony Örömmel üdvözli a vőlegényt és örvend jövetelének. Jézus Krisztus pedig most a menyasszonyi osz¬ tállyal issza az öröm borát, miután megjött temp¬ lomához. A hű maradék tagjai a földön tovább is „hirdetik az Űr halálát", jóllehet a vőlegény meg¬ jött, mivel tudják, hogy vele kell meghalniok s az ő feltámadásában való részvételük által halhatat¬ lanságot fognak nyerni. Mások nincsenek e hely¬ zetben. Jóllehet sokan örvendenek Jézus Krisztus megtört testében és kiomlott vérében való hitük¬ ben mint megváltásuk eszközében s talán abban is, hogy a királyság eljött s azt rövidesen az em¬ beriség megszabadulása fogja követni és Jehova neve teljesen igazolva lesz; de ha ők nem váromᬠnyosai királyságnak, nem is „isszák az ő vérét", s nem is hirdethetik az ő halálát s örömében sem osztozhatnak, melyet csak azok élveznek közösen, akik közösségben vannak Krisztussal és Jehová- val. De mivel ezek örvendenek annak, hogy a ki¬ rályság eljött s az általa eljövendő áldásoknak, te¬ vékenyen közreműködhetnek a királyság igazsᬠgának hirdetésében, mivel Jézus Krisztus kijelen¬ tése így szól: „És a lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj! és aki hallja, mondja: Jöjj! és aki szomjazik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vízét ingyen." (Jelenések 22 :17) Most itt az ide¬ je Jehova nevének és királyságának hirdetésére és mindenkinek kiváltságában áll, aki hallja az igaz¬ ságot, hogy az örömhírt megragadja és másokkal is közölje. Ez az osztály van Jonadáb osztálynak nevezve s ezeket helyes bátorítani, hogy részt ve¬ gyenek a királyság üzenetének hirdetésében; de ez nem az a kérdés, amely az emlékünnepen való részvételre vonatkozik. „Beteljesült a királyságban" ” 1933-ban Nisan hó tizennegyedike április 9-én, vasárnap este „naplementekor" kezdődik; azért az emlékünnepet ezen az estén kell 6 óra után valamely időben megtartani. Ebben az évben sokkal inkább kell hozzájáruljon ez az ünnepség. Jehova értékeléséhez az ő „kimondhatatlan ado¬ mányáért", a bárányért, szeretve, dicsőítve és hᬠlákat adva néki s igazi ünnepet ünnepelve Jehová- nak. A hű maradék most a templomban van, me¬ lyet Ezékiel látomásában prófétailag látunk és a nagy hasonmási páska emlékünnepét e templom¬ ban kell megtartanunk. (Ezékiel 45 : 21—24) Je-