Oldal:A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu/9

213

szeme előtt, amelyt Jehova a gibeoniták és Józsué által alakított, amidőn Isten törvényét kihirdette azokat illetőleg, akik Krisztushoz és az ő szervezetéhez kívánnak csatlakozni. Jegyezzük meg, hogy Jézus akkor a nagysokasághoz beszélt."Megy vala pedig ő vele nagysokaság; és megfordulván, monda azoknak: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom... Vagy valamely (melyik) király (az), mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzön, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, aki ő ellene húszezerrel jött? Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom." — Lukács 14:25, 26, 31—33

³⁹ Azok az emberek, akikből a nagysokaság alakulni fog, most nem állhatnak tétlenül arra várva, hogy Sátán szervezetének bukását lássák, s csak azután akarván engedelmeskedni az Úrnak. Tudomást kell szerezniök Jehováról és az ő országáról és ki kell jelenteniök, hogy Jehova Isten és az ő országa mellett állanak és igazságot s alázatosságot tanulnak; mert Armageddonkor való megoltalmaztatásuknak ez az előfeltétele. Meg kell állaniok a próbán, amely szükségképpen mindazokra következni fog, aki Isten kegyelmében részesülni fog. Ha a nagysokaság tagjai megmenekülni szeretnének Isten ítéletvégrehajtójának, a nagyobb Józsuénak fegyverétől, gyorsan kell cselekedniök s nem szabad Armageddon kezdetéig várakozniok az állásfoglalásukkal. Az Úr figyelmeztetett s tovább is figyelmezteti a jóindulatúakat, hogy Armageddon közeledik és küszöbön áll s a nagysokaságnak a „hegyekre" kell menekülnie, ha meg akar menekülni s magát még Armageddon kitörése előtt az Úristen és Jézus Krisztus a nagyobb Józsué szolgálatára felajánlania. Az ilyeneket figyelmezteti az Úr, hogy ne halogassák menekülésüket a téli időre (Armageddonig). — Máté 24:15—20

⁴⁰ Az Úr Jézus mondja: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba!" (Lukács 21:20, 21) A hajdani Jeruzsálem a mai álkereszténységet példázza, amely azt állítja ugyan, hogy Istent és Krisztust képviseli. Isten bizonyos földi eszközöket használt a hajdani Jeruzsálem elpusztítására. Isten most szándékába való betekintéssel ajándékozta meg a felkent maradékot s a hozzácsatlakozó nagysokaságot, a jonadábokat, miszerint az álszent Jeruzsálemet el fogja pusztítani, illetve Sátán szervezetének vallásbeli részét, amely a világot elnyomja. Jézusnak fenti kijelentése nyilván a következőket jelenti: Amidőn a jószándékú emberek betekintést nyernek Isten szándékába a mai kétszínű Jeruzsálem, illetve Sátán szerv. kétszínű elemének pusztulását illetőleg, Isten szervezetéhez tartoznak menekülni; mert bizonyos, hogy akkor az álkereszténység pusztulása küszöbön áll. Aki most hanyagnak vagy botrányokozónak minősül, vagy azzal szá-

mol, hogy majd megtér a halálos ágyán, vagy az Isten szervezetébe való menekülésnek jobb alkalmára fog várni, az olyant az Úr kijelentése szerint a veszedelem utóléri. — Mózes V. 20 :16,17

⁴¹ A gibeoniták szószólója továbbmenőleg Józsué elé terjesztette kérésüket a maguk megmentése és Józsuénak arra vonatkozó rábírása érdekében, hogy a biztonságra nézve szövetséget kössön velük. Emiatt mondták a gibeoniták: „Ez a mi kenyerünk meleg volt, amikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk; most, ímé, száraz és penészes lett! Ezek a boros tömlők is, melyeket új korukban töltöttünk vala meg, ímé, de megszakadoztak; a mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt." — Józsué 9:12, 13

⁴² Valaki azt mondhatná, hogy a gibeoniták a szó szoros értelmében hazudtak. A dolog azonban másképpen áll. Valamely állítás csak akkor képez hazugságot, ha valakinek a megcsalása-, megkárosítása érdekében történik, vagyha a dolog elhallgatásából valakinek kára származik. Ámde a gibeoniták nem akarták megkárosítani az izraelitákat és nem is akarták megakadályozni őket az ország elfoglalásában; ők csupán a saját biztonságukkal törődtek és elővigyázatosan beszéltek és bölcsen jártak el. Azonkívül — s ez a legfontosabb a dologban — Isten itt oly képet alakított, ami sokkal fontosabb, jövő eseményt vetített elő; e prófétai képnek a teljesülése főképpen a maradék okulására, valamint azok oktatására szolgál, akikből a nagysokaság alakulni fog.

⁴³ Amidőn a gibeoniták kenyerüket sütötték, meleg volt és friss. De amidőn Józsué elé tették, meg volt száradva, penészes volt, olyan volt, amilyent csak cselédség szokott enni. Más szóval: a penészes kenyér a következőket példázza: „Mi, akik ilyen kenyeret eszünk, szegények, segítségreutalt szolga-osztály vagyunk, hozzád jöttünk, segíts rajtunk a nyomor idejében!" Ez teljesen megfelel azon jóindulatú emberek állapotának, akik a nagyobb Józsuét, Jézus Krisztust keresik. Az ócska, foltozott bortömlők, az ócska ruhák és elkopott saruk ugyancsak saját maguktól beszéltek: „Mi, akik így vagyunk felszerelve, alacsonyrendű szolga-osztály vagyunk." Élelmük és ruhájuk nyomorult állapotát a hosszú útjukkal indokolták meg. Szószerint ez nem volt igaz; ezen állításukkal azonban nem károsítottak meg senkit sem. De azt példázta, hogy oly országból jöttek, amely Isten népétől nagyon távol volt. Amit magukkal hoztak és Józsuénak megmutattak szerény emberek osztálya mellett tanúskodott, akik annál jobb dolgok után vágyakoztak, mint amivel bírtak. A gibeoniták Józsuéhoz folyamodtak segítségért az óhajtott dolgok megszerzése érdekében. Hasonlóképpen a nagysokaság is az Úr Jézus Krisztustól várja a segítséget az óhajtott dolgok megnyerése érdekében. Isten Igéjének kritikusai erősen keresték az oly kifogásokat, melyek révén oly benyomást kelthetnek, hogy magas színvonalú erkölcsi mértékkel mérnek és az erény dicséretes példái. Tehát túlságosan szívesen rágódtak Isten igéjén, hogy „nagy erkölcsösségükkel" másokra erősen hassanak. Isten előtt nem ked-