Oldal:A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu/5

209

(Ezékiel 37:24) Az utolsó nap kétségtelenül az Úr Jézus Krisztusra, a királyra vonatkozik, aki Jehova szervezetének a főnöke. Az Úr prófétája aztán így szól: „Mikép a Gibeon völgyében, megharagszik!" (Ésaiás 28:21) Mindkét gibeoni ütközetben Isten haragja jutott kifejezésre az ellenséggel szemben; következőleg az Írás e kijelentése prófétailag Isten haragjának erőteljesebb kifejezésére vonatkozik „az Úr napján", Armageddon viadalakor.

¹³ Jehova az Írás tudósítása szerint néhány hónappal Gibeon jelentkezése előtt megkötötte az izraelitákkal Mózes vezetése alatt a hűség és engedelmesség szövetségét, amidőn Moáb mezején összegyűltek. Ez a szövetség a királyság hűségszövetségét példázta, amelyet Isten a lelki vagy szellemi izraelitákkal kötött. (Mózes V. 1:3; 29:1) Józsuét Jehova a hűség szövetségével kapcsolatban Mózes utódjává nevezte ki. A Moáb mezején kötött hűség szövetsége az Isten országára vonatkozó hűség-szövetségét példázza, amelyet az Úr a nagyobb Mózes által köt a templom-osztállyal. Két és fél hónappal a Moáb mezején kötött szövetség után, t. i. a pászka idején vezette Józsué a zsidókat keresztül a Jordánon és kezdett Kanaán meghódításához, amelyet Isten Ábrahámnak adott. Akkor „Jehova volt Izrael királya." (Mózes V. 33:5) Most immár Jehova uralkodni kezdett, amennyiben szeretett fiát, Jézus Krisztust, trónjára ültette s megparancsolta neki, hogy uralkodjon ellenségei között azon országon, amelyet Jehova „Ábrahám magvának" ajándékozott. (Mózes I. 13:14—17; 15:18; 110. zsoltár 2

¹⁴ A kananeusok erősen szembeszálltak az Ígéret-földjén Isten jelképi királyságával, miképpen a filiszteusok is Dávid uralkodása alatt szembeszálltak Isten képletes népével és erőszakoskodni akartak rajtuk. Mindezek Isten ellenségei voltak. Azokban az esetekben az ellenkezés miatt vívtak harcot Gibeonnál, először Józsué és később Dávid. Most pedig Jehova szeretett fiát ültette a trónra állandó országának felépítésére, még mialatt az ellenség az országban van, mint amiképpen annak idején a kananeusok is még Palesztinában voltak; most az ellenségek ismét erősen és nyakasan szembeszállnak az ország felépítésével, és nevekedésével. Most a mindenható Isten csatája közvetlenül küszöbön áll, hogy az országot az ellenségtől megtisztítsa. A prófétai feljegyzés nyilván mindkét gibeoni csatáról a maradék megerősítésére és reménységének fokozására lett előre feljegyezve s most érkezett el a kellő idő ahhoz, hogy a maradék tiszta betekintést nyerjen a két gibeoni ütközet jelentőségébe, amelyek a mindenható Isten nagy csatáját példázzák. Itt emiatt fogjuk hasznosan megvizsgálni ama két csata előzményeit.

¹⁵ Az izraeliták a Jordán keleti partján gyülekeztek s ez Józsué parancsnoksága alatt történt, aki akkor az utasítás értelmében szólott Izraelhez: „És monda Józsué: Erről tudjátok meg, hogy Isten van köztetek! És hogy kétség nélkül elűzi előletek a kananeust, a khitteust, a khivveust, a perizeust, a girgazeust, az emoreust és a jebuzeust. — Józsué 3:10

¹⁶ Amidőn Isten népének előnyomulása megkezdődött az Ígéret földjén lakó ellenség ellen, Izrael

számára rendkívül fontos volt megtudni, hogy Jehova az egyetlen igaz Isten. Jehova csodát mívelt és Izraelt keresztül vezette a Jordánon, amennyiben a folyó vizét egy bizonyos helyen feltartóztatta és a folyó medrét kiszárította s így Izrael egész hadereje szárazlábbal, kelhetett át és biztonságban érkezett meg. Amidőn az izraeliták a nyugati parton megérkeztek, megkezdődött a harc az ellenséggel. Hogy miért cselekedett így Jehova, ez a következőben van megmagyarázva: „Hogy megismerje e földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben."(Józsué 4:24) Isten ott mutatta meg, hogy az ő nevének tisztázása a legfontosabb, hogy mindenki tudomásul vegye, hogy ő a mindenható.

¹⁷ Most Jehova a nagyobb Józsué, Jézus Krisztus útján vezette a hűséges hasonmási izraelitákat, illetve a lelki Izraelt arra a „földre", nevezetesen Istentől kijelölt állapotukba. Most a háború kitört a két ellenfél között, s főképpen az álszentek küzdenek a maradék ellen az ördög felbujtásából. (Jelenések 12:17) A most folyó háború célja Jehova nevének a megdicsőitése körül folyik, hogy mindenki tudomásul vegye, hogy Jehova a legfelségesebb és a legbölcsebb is. Ekképpen az ellenség és minden ember is, aki igazságosan kíván viselkedni, oktatva és figyelmeztetve lesz. Nyilván ez az egyik oka annak, hogy miért tűrte meg Isten mindeddig az ördögöt és elvetemült üzelmeit; amint meg is van írva: „Hogy az én nevemet világszerte hirdessék!" Jehova nevének ez az ismertetése meg kell hogy történjen és az ismertetésnek be kell fejeződnie, még mielőtt Jehova Armageddonkor nagy hatalmát kifejezésre juttatja Sátán szervezetének elpusztítása útján. (Mózes II. 9:16) Az ellenséget Jehova bizonyságtevőinek bizonyságtevése indítja támadásra s ez a harc meg fogja előzni a mindenható Isten nagy csata napját. Jehova nevéről van tehát szó és az ő országáról, amely most felépülőfélben van és az ő neve most megdicsőítve és tisztázva lesz és az ő királysága fog uralkodni az egész földön.

¹⁸ Annak tisztább meglátása érdekében, hogy a nagysokaság mostani összegyűjtését megértsük, meg kell vizsgálnunk azt, ami az első gibeoni csatát megelőzte és azt is, ami azon csatához vezetett és ami akkor történt. „Lőn pedig, hogy amikor ezt meghallották (t. i. hogy a zsidók szárazlábbal keltek át a Jordánon és Jerikót és Ait elfoglalták) mindama királyok, akik a Jordánon túl a hegyeken, a síkon és a nagy tengernek egész partja mentén valának a Libanon ellenében: a kittheus, az emoreus, a kananeus, a perizeus, a khivveus és a jebuzeus. Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izraellel egyakarattal." — Józsué 9:1, 2

¹⁹ Amidőn az ellenségek értesültek azon nagy események felől, amelyeket Jehova cselekedett, s hogy népét miképpen használta, azonnal megegyeztek, hogy hadbaszállnak Isten népe ellen. Ez példázza, mi történik a nagyobb Józsué, Jézus Krisztus visszajövetelekor. Jehova a hasonmásban nagy hatalmát 1914-ben öltötte fel; akkor kezdett uralkodásához, amennyiben szeretett fiát, az Úr Jézus Krisztust a trónra emelte, hogy ellenségei között uralkodjon. (Jelenések 11:17,