Oldal:Abdiás-3-4-rész-1936.djvu/10

198

vét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr.” — Jóel 2:32”

^2. Isten ígérete bizonyos és megbízható, hogy hű maradékát meg fogja menteni Sátán szervezetének elnyomó keze alól és korlátlanul élvezhetni fogja Isten szervezetének kiváltságait. (Zakariás 2:7; Ésaiás 4:2—6; 1:20—22; 37:31, 32) A modern edomiták máris látják az Úr kezét maradéka felett, s azt megláthatták a világháború óta, amidőn gyilkos támadást intéztek Isten népe ellen. A maradék teljes összetartása, határozott fellépése és Jehova Istent iránt való buzgósága az ellenkezésekre való tekintet nélkül, Isten iránt való hűségük és lojalitásuk egyhangú kifejezése, amely világszerte megnyilvánult, rémületbe ejtette az edomitákat, a r. kat. hierarchiát. Az Úr hívei Németországban és New Jerseyben, nem hunyászkodnak meg üldözőik fenyegetései előtt s ez rémületbe ejti az ellenséget. A mai edomiták és cselszövőtársaik nem fognak megmenekülni. — Jeremiás 25:35

^3. Azután az Úr így szól prófétája útján: „És szentté lészen!” Rotherham ezt a szöveget a következőképpen fordítja: „Sion hegyén lesz egy megmenekült maradék, amely szent lesz”. Ez a szöveg nyilván azt jelenti, hogy a Sátán hordáitól megmenekült hű maradék szent és teljesen hű lesz Jehova iránt és szentségét be fogja igazolni az Úr előt. Ezek a hívek szentek, mivel teljesen elkülönültek Sátán szervezetétől, illetve Babilontól és tovább is bemutatják hálaáldozatukat Isten és az ő királya előtt. (Ésaiás 52:11, 12; Kor. II. 6:17, 18; 7:1) A nagy ötvös és tisztogató fog gondoskodni arról, hogy a „megszabadított maradék” tiszta és szent legyen és mindenkor igazság áldozatával áldozhasson az Úrnak. (Lásd Malakiás 3:3, 5) A hívek nem akarják a saját „bölcsességüket” előadni, hogy a saját személyükre tereljék a figyelmet. Vakok lesznek mindennel szemben Isten országának érdekeit kivéve. Teljesen megbízhatóak lesznek és hívek az Úr iránt s aki nem üti meg ezt a mértéket, nem is maradhat meg Sionban. „És lészen, hogy aki Sionban meghagyatik és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élők közé beíratott.” (Ésaiás 4:2) A hű maradék felől most könnyen látható, hogyan vonul önzetlenül a szolgálatba, mindenkor Jehovának és az ő királyának dicsőségét hirdetvén.

^4. Isten határozott akarata az volt, hogy Jákob nyerje meg az elsőszülöttségi jogot. „És a Jákob háza birtokba veszi az ő örökségét!” Annak birtokbavétele teljesen összhangban történik Isten szövetségével, illetve azon elsőszülöttségi jog alapján, amelyben Jákob Isten kijelentése szerint részesült. A földön tartózkodó mostani hű maradék Jákob hasonmása, más szóval, Jákobban volt példázva; ez az ígéret a maradék helyreállítását jelenti az őt megillető helyre Jehova szervezetében, a szolgálat teljes kiváltságaiba és az Isten szervezetében való tevékenységbe. A királyság kiváltságai elvétettek a papságtól és örökre a hű maradéknak adattak át; mivel az termi meg a királyság gyümölcseit. — Máté 21:43; János 15:8

^5. A r. kat. hierarchia, Isten látható ellenségének főrésze, a vele szövetkezett klérussal együtt most Isten maradék népének elpusztítására összeesküdött s így szól: „Hadd foglaljuk el Isten hajlékait!” (83. zsoltár 13) Eddig mindig így szóltak: „El fogjuk foglalni” a királyságot; (Ezé-

kiel 35 :10); de törekvéseik éppen most fognak vereséget szenvedni: „De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot és bírják az országot örökkön-örökké ... Az ország pedig és a hatalom az egész ég alatt lévő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentéi népének; az ő országa örökkévaló ország és minden hatalmasság neki szolgál és engedelmeskedik.” (Dániel 7:18, 27) A királyságnak ez a birtokbavétele „az Úr napján” fog végbemenni: „Mígnem eljőve az öregkorú és az ítélet adaték a magasságos egek szentéinek; és az idő eljőve, és elvevék az országot a szentek.” (Dániel 7:22) Jézus Krisztus, Jákob hasonmási házának feje immár trónra ült és ítéletet tart s minden betolakodót kiűz, akik hamisan azt állították, hogy a királyság az övék. „Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül és birtokodul a föld határait.” — 2. zsoltár 8

^6. „Jákób háza” főképpen a Júda törzsére vonatkozik, amelyben Jézus Krisztus az oroszlán, vagy erős, hatalmas, aki teljesen el fogja pusztítani az ellenséget. „És Jákob háza tűz lészen és a József háza láng; az Ézsau hegye megemészti őket és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.” — Abdiás 18.

^7. „Jákób háza”, amely ebben a versben említve van, főképpen Júdára és „József háza” a tíz törzsre vonatkozik, amelynek a József törzséből származott Efraim volt a feje. (Krón. I. 5:2; Ezékiel 37:16) Emiatt Abdiás próféciájának e szövegében a „Jákób háza” és a „József háza” Izrael 12 törzséből az összes 144 ezret, tehát a krisztusi testület összes tagjait magában foglalja. — Jelenések 7:4—8

^8. Most pedig figyeljük meg, hogy ez az említett két ház, tehát a Jákób és a József háza teljesen egyetértett egymással az ellenség szervezetének pusztulásakor: „És a Jákób háza tűz lészen és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.” — Abdiás 18

^9. Mivel Abdiás próféciája főképpen a r. kat. hierarchiára s az azzal szövetséges papságra vonatkozik, e szövegben „Ézsau háza” nyilván a mostani edomitákat jelenti. Isten emiatt mondja e kétszínű társaság felől: „Azért az Úr, a Seregek Ura, kövéreire ösztövérséget (soványságot) bocsát és az ő dicsősége alatt tűz ég, miként a tűz égése. És lészen Izrael világossága tűz gyanánt (t. i. Krisztus világossága) és annak Szentje (Krisztus) láng gyanánt, és ég és megemészti gazát és tövisét egy napon. Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti és lesorvad, mint a sorvadozó.” (Ésaiás 10:16—18) Ezt megerősítve, mondja Jehovának egy másik prófétája: „Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi!” (Jóel 2:3) Ezt egy másik próféta is megerősíti a köv. szavakkal: „Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit mint amilyen a tüzes serpenyő a fák között és amilyen a tüzes fáklya a kévék között; megemésztenek jobb és bal felől minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is helyén marad Jeruzsálemben.” — Zakariás 12:6

^10. Ami napjainkra a szervezett vallásokból megmaradt, csupán pozdorja és elégetés előtt áll. Most a klérus az istentiszteletnek csak külsősé-