Oldal:Abdiás-1-2-rész-1936.djvu/5

177

bizonyítja, hogy Jehova azért bocsátja a nagy megpróbáltatásokat népére, hogy Istennel szemben való odaadásának és feddhetetlenségének kinyilvánítására alkalmat nyerjen. Ha valaki az ellenséggel való megalkuvás miatt szenved, szenvedése teljesen értéktelen. Ha valaki azonban Istennel szemben tanúsított hűsége miatt szenved, boldog az, mert ezek oly szenvedések, amilyeneket Jézus Krisztusnak kellett elszenvednie.„Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.” — Péter I. 4:13

¹⁷ A hűségesek örvendeznek az Úrban, hogy a maguk részéről betölthetik Krisztus szenvedéseinek még hátralevő részét. (Kol. 1:24) Ezekre a dolgokra nem mások kritizálása miatt hívjuk fel a figyelmet, hanem azért, hogy a megpróbáltatásban levők lássák milyen magatartást kell tanusítaniok mindazoknak, akik Isten akaratának cselekvésére tettek fogadalmat, és hogy ehhez alkalmazkodjanak. Számtalan testvér szerzett e téren tapasztalatokat New Jersey-ben s az üldözéseknek dacára is rendíthetetlenül foglaltak állást az Úr és az ő királysága mellett. „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is; ha megtagadjuk, ö is megtagad minket”. (Timóth. II. 2:11, 12) Mindenkinek tisztában kell lennie, hogy ki mellett foglalt állást s ezen állásfoglalást hűségének szilárdsága által kell bebizonyítania.

¹⁸ Azokat illetőleg, akik azt mondják a tv-nek (testvéreknek): „A folyóirat semmi mást sem tartalmaz egy embernek a nézeténél; immár a múltban is tévedtek s miért tételezzük fel hogy a „folyóirat” a jelenben többé nem fog tévedni”? — meg kellene gondolniok ezeknek az embereknek, hogy a „folyóirat” Isten prófétájának szavait idézi s azzal a közismert látható tényeket állítja szembe, hogy a templom-osztály minden tagja könnyen meg tudja állapítani, hogy mi képezi és mi nem képezi a prófécia teljesülését.

¹⁹ Abdiás próféciáját illetőleg figyelembe kell venni, hogy közölve van benne: „Azt mondja az Úr (Jehova)!” Abdiás szavai tehát nem képeznek álmot, sem képzelődést, s nem is egy embernek a feltevése, hanem Jehovának biztos és nem tévedő beszéde. A prófécia célja, hogy Isten népének maradékát, amely most a földön él, felvilágosítsa, hogy az Úrban erősen és az ő hatalmának erejében összetartson. Hasonlóképpen a „folyóirat” is Isten beszédét, s nem egy embernek a nézetét hangsúlyozza. Isten és Jézus Krisztus a tanítók, a felkentek tehát nem szorulnak rá valamely beképzelt, bölcs magyarázóra. Ily felkentekre vonatkozik ez a szöveg: „És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, s így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az, és nem hazugság és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.” — János I. 2:27

²⁰ Az Úristen „Edomról” beszélt Abdiásnak. Ézsaut „Edomnak” gúnyolták. (Mózes I. 36:1) Ez a név „vöröset” jelent s arra emlékeztet, hogy Ézsau nem értékelte Isten kegyelmét az Ábrahámtól örökölt elsőszülöttségi jogot illetőleg, amit

egy tál lencséért önző étvágyának kielégítése céljából eladott. „Monda Ézsau Jákobnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék (Ézsau nevét Edomnak).” (Mózes I. 25:30) Természetesen Abdiás e próféciájában Edom elsősorban Ézsau leszármazottait jelenti, s aztán a prófécia teljesüléseképpen egy népre vonatkozik, amely egykor az ábrahámi örökösödési joggal bírt.

²¹ Ézsau leszármazottai Jákob leszármazottaival szemben nem voltak tiszta szemiták, mivel Ézsau nem nősült Ábrahám rokonai közül. Átkozott kanaánita lányokat vett feleségül. (Mózes I. 9:25) „Ézsau a Kananeusok leányai közül vette vala feleségeit: Adát, a Khiteus Élonnak leányát; És Oholibámát, Anáhnak leányát, aki Khiveus Czibhon leánya vala. És Boszámáthot, az Ismael leányát, Nebajóthnak húgát.” (Mózes I. 36:2, 3) Ismael Ábrahámnak Hágártól, az egyiptomi nőtől született fia volt, tehát Khámnak volt a leszármazottja. (Mózes I. 16:1) Ézsau egyik felesége Boszmáth, Ismael leánya volt. Ismael Egyiptomból nősült. (Mózes I. 21:21) Ézsau gyermekei tehát keverékek voltak; mert Ézsau gyermekei hamita nőkkel való házasságából származtak, ami tilos volt. Az edomiták emiatt nem is lehettek Isten szent nemzetévé. Ézsau Jákobnak volt a bátyja, viszont Ábrahámnak unokája volt, Ézsaunak és Jákobnak Izsák és Rebeka voltak szülei. Ézsau született elsőnek, s így látszólag ő lett volna jogosult az ábrahámi elsőszülöttségi jogra; ámde Istennek nem ez volt az akarata. (Mózes I. 22:18; 25:23-26). Ézsau leszármazottai, az edomiták, oly személyekből álló osztályt kell tehát példázzanak, amely látszólag elsőszülött és a királyság örököse.

²² Erről a „Birodalom" c. könyvben (magyarul nem kapható) a következő áll: „Edom neve azt példázza, ami Jehova ellen támad. Ez a név az Ézsau névvel azonos és Sátán szervezetére vonatkozik, amelynek a felekezetiesség a leggonoszabb része.” Amennyiben itt ezt a magyarázatot megemlítjük, hogy határozottabban szembetűnjön, állítjuk, hogy Ézsau vagy Edom főképpen azt az osztályt példázza vagy képviseli, amely Isten és Krisztus nevében vallást szervezett és gyakorolt, tényleg azonban az ördögnek volt a helytartója, tehát az ő szervezetének is a része. Ez világosan mutatja, hogy a hasonmási edomiták a rom. kat. hierarchiából s a vele kapcsolatos klérusból állnak; Isten igéjét mindezek önző célokra használták ki. Abdiás próféciájának ez a része kicsinyben vagy kezdetben azon kor papságában teljesült be, amely Jézus idejében élt a földön. Ama kor papjai és farizeusai Ábrahám gyermekeinek vallották magukat, s így az Ábrahámnak ígért áldások örököseinek; Jézus mindazáltal megmagyarázta nekik, hogy az ördögnek a gyermekei. (János 8:13, 37—44) Ezek az álszentek voltak azok, akik Jézus Krisztust, a szegletkövet, megvetették, amelyen Isten gyülekezetét felépítette s nekik mondta Jézus: „Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.” (Máté 21:43—45) Ama kor papsá-